Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-14 / 267. szám
1991. november 14., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Népismereti tanfolyam pedagógusoknak Gyógymasszázs és gimnasztika Havonta egyszer fiatal óvónőkkel, tanítónőkkel és tanárokkal népesül be a kaposvári hallássérültek általános iskolája. A Somogy Megyei Művelődési Központ által szervezett népismereti tanfolyam foglalkozásait tartják itt. A népismereti oktatás témaköreit egyetlen iskolatípusban sem sajátíthatják el a hallgatók, ezért az SMK vállalta magára a kétéves kurzus megrendezését. A Csikvár József irányításával összeállított tananyagot több somogyi intézményben vonzónak találták, s jelentkeztek a hét végén tartandó tanfolyamra. Az idei, második tanévben rugalmasabb program szerint haladnak a résztvevők. Kérték, hogy a táncos gimnasztika és a gyógymasszás alapelemeivel is megismerkedhessenek, a rendezők beiktatták ezeket az ismereteket is a tematikába. Az oktatáskutatók javasolták: a tananyagban kapjon kiemelten helyet a tánc, a táncos gimnasztika. A mozgásnak ezt a formáját akár naponta gyakorolhatják a gyerekek az iskola vagy az óvoda falai között. A diszkótól a bre- akig, a néptánctól a dzsessz- oalettig bármilyen táncos elemet elsajátíthatnak a tanfo- yam résztvevői, hogy a tanulók által kedvelt divattánczenére válasszák ki az anyagot. A táncos lábú fiatalember Merczel István, két foglalkozás között remekül használható, pihentető gimnasztikát mutatott be a magnóból áradó népzenére. A gimnasztika módszerét, felépítését és menetét is ismertette. — Örülnek ennek a feladatnak a pedagógusok — mondta Merczel István. — De senki előtt nem titok: ehhez kell a legnagyobb testi igény- bevétel, hiszen a pedagógusnak nem csak el kell mondani, hanem be is kell mutatni, hogyan járják a cifrát. Délután a C-kategóriás néptáncoktatói és táncházvezetői képzés tananyaga alapján készítem fel az érdeklődőket. Népdalokat, gyermekjátékokat tanulunk, eredeti néptáncelemeket oktatok és lesz táncelmélet is. A tréningruhás somogyi lányok, asszonyok és az egy szem székesfehérvári férfi tanító nem kérnek pihenőt a tánc után. Várják a masszőrt. A pedagógusok saját maguk is fel szeretnék deríteni, melyik tanítványuknak van valamilyen csontozati rendellenessége. A gyógytorna alapjait Pécsi Rózsától lesik el, masszázstechnikát pedig Füzesi Tibortól tanulnak. Néhá- nyan nem vesznek részt ezen a foglalkozáson. A kispadon szemlélődnek. — Engem nem érdekel a masszázs — mondja Bug- ramné Ujságh Andrea bala- tonmáriai óvónő. — Nem hiszek én ezekben a dolgokban. A népdalokért, a népszokásokért iratkoztam be tavaly. A karácsonyi, farsangi népszokásokat mi is bemutattuk az oviban. Nagy sikerünk volt velük. Érdekes volt a gyertyaönFotó: Csobod Péter tés és a korongozás is. Nagyon sok ötletet kapunk itt, amelyet használhatunk a foglalkozásokon. A gyerekek pedig — akik divatos, ám haszontalan játékokkal vannak körülvéve — pedig örülnek, ha megmutatjuk, hogyan kell csutkababát készíteni, vagy mire használhatjuk a kukoricát és a gesztenyét, s közben arról beszélünk, miként éltek eleink. Lörincz Sándor Tanulmányok Hanák Péter 70. születésnapjára Polgárosodás Közép-Európában A tanítványok, a pályatársak nemes gesztussal fejez- ék ki elismerésüket a hetve- léves Hanák Péter akadémikus tudományos munkásságáról: tanulmánykötetet állítot- ak össze a születésnapra. A somogyi levéltári napok na kezdődő tudományos ta- lácskozásának programját is így állították össze, hogy mólóképpen emlékezzenek a ki- smelkedő történészre, tu- lósra. A Somogy Megyei Ön- :ormányzati Hivatal nagyter- nében mintegy kétszáz rész- revő hallgatja meg a mai elő- idásokat, amelyeknek közép- •ontjában a történetírás áll. ’énteken a megyei könyvtár- ián folytatódik a tudományos ilés, ezen reggel 9 órakor tanák Péter előadást tart Széchenyi István, a magyar- írszági polgárosodás úttörője ímmel. A Polgárosodás Közép-Európában című tanulmánykötet, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete jelentetett meg Somogyi Éva szerkesztésében, Litván György bevezetőjével, kiemelten foglalkozik a történetírás és a politika kapcsolatával. A bevezetőnek szánt Litván-tanulmány megállapítja: a történetírásnak köztudottan „öröktől” fogva volt bizonyos — sokszor nem is csekély vagy mellékes — politikai funkciója. A politika részéről — tudjuk jól és tapasztaltuk eleget — állandó és természetes igény, hogy a történettudományt a saját szolgálatába hajtsa. Különösen erősen jelentkezik ez hatalmi vagy rendszerváltás idején — állapítja meg a szerző. Két történésztípusról beszél a tanulmány írója, az ünnepelt tudóst, Hanák Pétert azok sorában említi, akik elsősorban a nagy összefüggésekre, a fő tendenciákra, a korszakok közti hasonlóságokra figyelnek és természetesnek tartják, hogy a múlt összefüggéseinek és tanulságainak felderítésével előmozdíthatják a jelen kívánatosnak tartott tendenciáit. A kötetben huszonkilenc tanulmány, politikai esszé, művelődéstörténeti dolgozat szerepel. A Hanák-tanítványok közül a Somogy Megyei Levéltár igazgatója, dr. Szili Ferenc is publikált a születésnapi tanulmánykötetben. Dolgozatának a címe: A somogyi kivándorlók Amerika-képe és magyarságtudata a századforduló évtizedeiben. A szerző utal többek között az Amerika-kép kialakításában a sajtó szerepére is. A XIX. század utolsó harmadától az Ame- rika-kép kialakulásában jelentős szerepet játszott a Somogy című hetilap, a So- mogyvármegye című napilap és a megye nagyobb településein időszakosan megjelent sajtótermékek is. A figyelemre méltó dolgozat szerzője azt is megállapította, hogy nemcsak Amerika jelent meg Somogybán, hanem a magyar és a somogyi kultúra is az Egyesült Államokban. A kaposvári születésű, Európa-hírű festőművész, Rippl-Rónai József részt vett az 1913. évi New York-i kiállításon. A kötet érdekessége az is, hogy a külföldön élő tanítványok közül is többen megemlékeznek tanulmányaikkal a hetvenéves tudósról. Horányi Barna 5 „Úgy lépked, mint egy úszó kutya...” Sir Peter Ustinov a nagy színész, rendező és író jelenleg világ körüli úton van, s különleges egyszemélyes produkciót mutat be: híres embereket karikíroz. Élő nemzetközi „Ki kicsoda?” műsorával már felépett Nagy-Britannia, Írország, Csehszlovákia, Németország, az Egyesült Államok és Ausztrália színpadain, mindenütt óriási sikerrel. — Nem utánzatokat gyakoroltam be — mondja —; egyszerűen beleélem magam a személyiségekbe. George Bush példul gyakran félrehajtja a fejét, s ezáltal úgy hat, mintha szemüvege ferdén állna az orrán, így kissé ferdén teszem fel a szemüveget, s azonnal elérem a hasonlóságot... — Jichak Shamir úgy lépked, mint egy úszó kutya. Egy este bemutattam ezt a járást a feleségemnek, s ő úgy nevetett, hogy elhatároztam: fölveszem a műsoromra. Most, a madridi konferencia után örü- lük, hogy így tettem. Ha Margaret Thatcher helytelenít valamit, úgy ráncolja a száját, hogy rózsabimbó látványát kelti. Ronald Reagan pedig egy népszerű, feledékeny aggastyán, akit könnyű megjeleníteni. — Az emberek megkérdezik, miért nem mutatom be Gorbacsovot? Nos, egyszerűen azért, mert nem találok rajta semmi különlegesen jellemzőt... A 70 éves, félig orosz, félig német származású Ustinov kétszer kapott Oscar-díjat, s tíz könyvet írt, huszonhárom filmben játszott, tíz operát és nyolc filmet rendezett. Az angol királynő a múlt évben avatta lovaggá. Legfontosabbnak azonban azt tartja, hogy az UNICEF (az ENSZ Gyermeksegély-alapja) utazó nagykövete. Mint mondja: „Végtelenül szomorú, hogy mennyire nem tartják fontosnak a gyermekek helyzetének javítását. Három modern harci repülőgép árából a világ minden gyermekét be lehetne oltani a hat legveszélyesebb betegség ellen... Azt állítják, hogy nehéz a pénzt előteremteni. Ez képtelenség, és gyalázatos!” Megkérdezték Usti- novot, milyen feliratot kívánna a sírjára. Mosolyogva válaszolta: „Kérem, ne lépjenek a fűre!” (Reuter) Zenedélután gyerekeknek Mozartról a muzsika nyelvén Ahogy a zsibongó gyerek- csapat között helyet találtam magamnak, ahogy hajdanvolt zenetanáraimat megpillantottam: megérintettek az emlékek. Azoknak a délutánoknak, koraestéknek a hangulata, amikor a semmivel össze nem hasonlítható izgatott várakozás pírja ült ki arcunkra, s amikor úgy léptünk be a koncertterembe, mint egy templomba. A zene templomába. A pódiumművészek diszkrét távolságtartása, a hangszerek sokasága, a sötét ruhák suhogása s a megszólalást előrevetítő csönd része volt annak a misztikumnak, amelyet a hangversenytermek közvetítettek. A muzsikusok most is ott ültek a színpadon és a széksorokat megtöltő kiváncsi nebulókkal váltottak egy-egy cinkos tekintetet. A Latinca művelődési házban ismét gyermekek ültek a nézőtéren. A zsibongás elhalkulása után prózában szólalt meg a hangverseny kommentátora. Szkladányl Péter elevenítette fel Mozart emlékét. Azét a zeneóriásét, aki lelkében mindig ott hordozta a gyermeki báját, az ifjúság kamaszos szépségét, s kinek zenéjében meg-megcsil- lant a játék, a kacagás. Ám ott bújkált a líra, a mélabú, a dráma is. A Pécsi Szimfonikus Zenekar Hirsch Bence vezényletével a mester két olyan művét mutatta be, amelyből a gyermeki lélek is kiérezhette Mozart zenéjének zsenialitását. Az elsőként fecsendülő A-dúr hegedűverseny (K. 219.), a magasabbrendű virtuozitás szellemében fogant. Vass Ágnes, a zenekar koncertmestere, hegedűművész, köny- nyed, a zenekar hangzásához érzékien simuló, egyenletes játékkal tolmácsolta a művet. Akár egy könnyű sóhajtás, olyan varázsosan tűnő volt az élmény. Az igazi nagy „falat” csak ezután következett. A konferanszié tételenként mutatta be Mozart nagy g-moll, K.550-ös szimfóniáját, a kevéssel halála előtt komponált zenekari műveinek egyik legszebb darabját. A gyerekeket egy kissé megzavarta a bejátszások egymásutánisága, és a mű egységes előadásának is gátat szabott a megszakítás. Talán gördülékenyebb lett volna a tolmácsolás, ha a részek bemutatását az egységes egész megszólalása követi. Mozart egyik legszenvedélyesebb szimfóniája, melyet Schumann a „könnyed grácia” jelzővel illetett, így is nagy hatással volt a hallgatóságra. Várnai Ágnes Fotó: Lang Róbert
