Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám

1991. november 2., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 Halottak napján emlékezni kell, nem félni Megerősített rendőrjárőr — Úszóaknák pedig nincsenek (Folytatás az 1. oldalról) A megbeszélés elején Tóth János alezredes, a Somogy Megyei Rendőrkapitány köz- biztonsági helyettese ismer­tette a vizsgálat eddigi ered­ményeit. Eszerint szinte biztosan ki­zárható, hogy véletlenül ol­dotta volna ki a mintegy 300 bombát tartalmazó kazettákat a pilóta, amelyek közül mint­egy 280 robbant föl Barcson. Ezeket a kumulatív robbanó­tölteteket a NATO rendszere­sítette, de különösen nagy pusztító ereje miatt 1986-ban kivonta a használatból. A re- peszfüggönyt kialakító bom­bák hatására ugyanis 150- 450 méteres körzetben min­den élőlény elpusztul beveté­sekor. Ezt tudva még nagyobb csodának kell tartani, hogy két szerencsétlen kutya kivételé­vel nem sérült meg senki. Nyugalom A veszély azonban még nem múlt el. Nemcsak azért, mert még előfordulhat, hogy találnak fel nem robbant .rob­banószerkezeteket, hanem azért is, mert ami egyszer elő­fordult, az a jelenlegi helyzet­ben bármikor megismétlődhet. Legalábbis a barcsiak így lát­ják. Mit lehet tenni? Dr. Túrós András elmondta, ha azt igénylik a környék lakói, a rendőrség alakulatai közül a városba vezényelnek két pán­célozott harci járművet, vala­mint a Baranyában járőröző helikoptert is. Ehhez azonban tudnia kell, milyen a hangulat a falvakban, félnek-e az em­berek...? Feigli Ferenc el­mondta, hogy Antall József lá­togatása után már kezdtek megnyugodni a kedélyek, de péntek reggel a rádióban el­hangzott egy riport a minisz­terelnökkel, amelyben arra a veszélyre hívta föl a figyelmet, hogy bármikor előfordulhat egy Magyarország elleni — véletlen vagy szándékos — konfrontáció. Ez ismét nyugta­lanságot okozott, de mint kide­rült, az elhangzott riportot még a barcsi bombázás előtt készí­tette a rádió. Mindezek elle­nére jót tenne a közhangulat­nak, ha az emberek látnák a rendőrség harci járműveit és helikopterét, mert legalább éreznék, nem hagyták őket egyedül a bajban. Többek hasonló véleménye mellett elhangzott az is, hogy esetleg mindez további nyug­talanságot okozhatna. Bolhón például elterjedt a hír: elké­szült a falu kitelepítési terve. Fia ehhez még hozzájönnek a páncélozott rendőrségi jármű­vek, a pánikhangulat csak fo­kozódna. ' Hétfőtől járőröznek Ezek után felmerült, egyál­talán mennyit ér két harci jármű és egy helikopter a be­repülő sugárhajtású harci gé­pek ellen? Erre mondta dr. Tú­rós András: a pszh-kat felsze­relték nagyteljesítményű gép­puskákkal, de a lényeg inkább az, hogy a határon túl is lás­sák, felkészültünk egy esetle­ges hasonló eset megakadá­lyozására. Több polgármester a repülőgépeknél is jobban tart a menekülttáborok, illetve a menekülteket befogadók el­leni esetleges terrortámadá­soktól. Erre válaszolt Somogyi Tamás, az ORFK terrorelhárí­tási osztályának vezetője, va­lamint Kárpáti Miklós, a Nem­zetvédelmi Hivatal terrorelhá­rítási osztályának vezetője. Szerintük erre mindössze elvi esély van, mert a Szerbiában működő terrorista csoportok elsősorban Florvátországban tevékenykednek, csakúgy mint a hasonló jellegű horvát szervezetek, akik szintén ha­zájukban védekeznek. Ettől függetlenül vigyázni kell; min­den információt szívesen fo­gadnak és azonnal ki is vizs­gálnak. A másik szóbeszéd, miszerint úszóaknák vannak a Drávában, Kiss Mihály ezre­des szerint onnan ered, hogy a parton találtak néhány rob­banószerkezetre utaló vasda­rabot. A budapesti rendőrez­red parancsnoka szerint ezt tovább táplálta, hogy egy hor­gász hal helyett egy fel nem robbant lőszert húzott ki a partra, amit a tűzszerészek hatástalanítottak. A tanácskozás végén dr. Túrós András döntött: hétfőtől két páncélozott rendőrségi harcjármű teljesít szolgálatot Barcson, és járőrözik a határ mentén, valamint a határ ba­ranyai részén járőröző heli­kopter útvonalába a barcsi szakaszt is beiktatják. Kérik a lakosságot, fogadják jól ezt a segítséget, és könnyítsék meg a járőröző rendőrök munkáját. Ezzel a felkészülést demonst­ráló intézkedéssel talán sike­rül megelőzni a vasárnapihoz hasonló eseteket. Temető, virágokkal Míg a tanácskozás tartott, a barcsi temetőben a halottak napjára emlékeztek az embe­rek. A virágokkal díszített sí­rok között Fülöp József ügye­letes temetőőr kísért el ben­nünket a bombázásban meg­sérült keresztekhez. Legtöbb­jükön ott égnek a kegyelet gyertyái. — Még mindig ez a téma az emberek között, erről beszél­getnek itt, a temetőben is. Nem is baj — mondta, miután elmondtam neki a nemrég ho­zott döntést — legalább meg­nyugszunk egy kicsit. Bár az az igazság, nem félnek mióta annyi mindenki itt járt, hisz megígérték, nem engedik hogy még egyszer megtörtén­jen. Kovács István azt mondja, nem fél. — Nézze félni nem jó. Ilyen alapon ki se mehetnék az ut­cára, hisz akármikor jöhetnek megint. Persze azokat is megértem, akik tartanak egy újabb támadástól. Ezt kell a kormánynak megakadályozni. Sötétedik, de a gyertyák fé- nyebevilágítja a sírokat, s azt a törött porcelánfigurát is, ami vasárnap óta már nem dísz, csak emlék. Varga Ottó Tornacsarnok Somogyszobon 229 somogyszobi tanuló és tanáraik álma vált valóra teg­nap, amikor végre átadták a régóta áhított tornacsarnokot. A 13 millió forintos új létesít­mény építésében a Somber volt a fővállalkozó, a terveket az IKV szakemberei készítet­ték. Erre a csarnokra már a régi tanács, majd az önkormány­zat is tartalékolta a pénzt, s az elnyert céltámogatás végül le­hetővé tette a megvalósulá­sát. Ezzel az eddig tornaszobá­nak használt terem felszaba­dult, így végre megszűnhet a délutáni tanítás Somogyszo­bon. Mini tejüzemeket telepítenek CSITUL A VIHAR 130 milliós veszteség Augusztus közepén csak a külső pályázó által megsze­rezhető információkra ala­pozva vázolhatta vezetői programját dr. Ács Tamás, a Kaposvári Tejipari Vállalat igazgatója. Most rövid mér­legkészítésre kértük. A létszámleépítés során augusztus elseje óta 64 sze­mély távozott a vállalattól. A továbbiakban már nem ter­veznek ilyen mértékű raciona­lizálást. A napokban befeje­ződik a szervezeti struktúra lebontása. November közepére végle­gesen megszűnik a vállalati központ. A Baross utca 8. szám alól kiköltözik a város szélén működő tejüzej épüle­tébe, s egybeolvad a termelési érték mintegy 60 százalékát adó üzem szervezetével. Ez­zel lényegesen egyszerűbbé, áttekinthetőbbé és gyorsabbá válik a közgazdasági és a ke­reskedelmi munka, lényege­sen csökkennek az általános költségek. Az igazgató további terve a termelési, szállítási és keres­kedelmi erők koncentrálása, a költségek csökkentése a lehe­tőségekhez képest. Szeretnék az elvesztett piacokat mielőbb visszaszerezni. Bővítették a marketingtevékenységet. A feldolgozás során a legjobb paraméterekkel rendelkeznek az üzemek, termékeik pedig az „igényes" piacon már most is versenyképesek. Az államigazgatási felügye­let alatt álló élelmiszeripari vál­lalatoknak szintén meg kell kezdeniük a privatizáció elő­készítését. A Kaposvári Tej­ipari Vállalatnál már megkez­dődött a vagyonértékelés. Au­gusztusban 60 millió forintos veszteség tudatában vette át dr. Ács Tamás az irányítást. Mára kiderült, hogy a tröszti szervezet megszűnésével át­hozott veszteséggel együtt 100 millió forintra tehető a mí­nusz. Ehhez még hozzá kell számolni az évek során elha­lasztott, most kényszerű selej­tezésekből adódó 30 milliót. Ezt már a privatizáció miatt sem lehet tovább odázni. Az OKFIB kaposvári fiókja sietett segítségükre, bizalmat sza­vazva a programnak. A tejtermelők önmérsékle­téből mára kialakult egyfajta egyensúly. Az új vezetés ki­dolgozta a felvásárlás szerve­zési programját. Tovább kon­centrálják a kevés tejet átadó tejgyűjtők körzetét, a nagy­üzemeknél pedig felszabadít­ják a termelési korlátokat. Az érdekképviseletekkel egyez­tetve termelőnként határozzák meg a kvótákat. Alapelvük, hogy a „minőségi tejet” ter­melő a lehető legjobban hasz­nálhassa ki kapacitását. Az üzemektől távoli nagyterme­lőknél a vállalat eszközeiből miniüzemeket telepítenek, hogy ne utaztassák fölöslege­sen a tejet. A privatizáció végrehajtása során elsősorban a termelők bevonását tervezik kárpótlási jegy és termelői részvény for­májában. A dolgozói rész­vény-kivásárlás lehetőségéről is gondoskodnak. A tejtengerben süllyedő ha­jón úgy tetszik betömték a lé­ket, a feldolgozóipar körüli vi­har is csitulni látszik. Az új ka­pitány első negyedéve talán közmegelégedésre is sikeres­nek látszik. Mészáros Tamás Uj igazgató a nagyatádi cérnagyár élén (Tudósítónktól) A Nagyatádi Cérnagyár igazgatója Gregor István kor- engedményes nyugdíjazását kérte a Mesterfii Pamut- fonó-ipari Vállalat vezérigaz­gatójától. A vezérigazgató hozzájárult ahhoz, hogy no­vember 30-ától nyugállo­mányba vonuljon. Bakonyi György vezérigazgató — a cérnagyárban a vezetőkkel és a munkások egy részével foly­tatott széles körű beszélgetés alapján — december 1-i ha­tállyal Mónos Józsefet, a cér- názó üzem eddigi vezetőjét nevezte ki a gyár élére. Az új igazgató 1968 óta dolgozik a gyárban és 1977 óta vezette a cérnázó üzemet. (Dorcsi) Brutális éjszakai rablótámadás Telekiben Huszonyolc év fegyház a három tettesnek—Az áldozat megbocsátott Február 22-én éjszaka Csimszi István, Péter György és Lakatos Sándor bűncselekményre szövetke­zett. A nagy kaland azzal kezdődött, hogy a sziget­halmi Lakatos és Péter Len­gyeltótiban összeismerke­dett a helyi Csimszi István­nal. Elhatározták, hogy La­katos Wartburgjával betörő útra indulnak. Csimszi azt ajánlotta: menjenek Tele­kibe, és fosszák ki az egye­dül élő, idős asszonyt: Fi- tosné Dauda Jolánt. Bemelegítésként előbb feltörték a távol élő Bedegi Tibor házát, ahonnan mint­egy tízezer forint értékű holmival távoztak. Ezután a kocsit a templom előtt hagy­ták és Fitosnéhoz mentek. Az udvari pincelejárón át ju­tottak a lakásba, ahol meg­döbbenésükre a pincefeljá­rónál a zajokra felfigyelt idős nő várta őket. Nyomban neki­estek, ütötték, rúgták ahol ér­ték, és próbálták kiszedni be­lőle, hol tarja az aranyat, a pénzt. A félfélholtra vert, mozgáskorlátozott, pészmé- kerrel élő asszony csak há­romezer forintról és egy taka­rékkönyvről tudott számot adni. Az-előbbit magúhoz vették, ­majd még betörtek a .ház vé­gében lakó, ugyancsak távol levő Várkonyiné Csigó Mónika lakásába Innen többek között értékes ruhaneműt vittek el, és elhajtottak a faluból. Fitos- néra másnap a szomszédok találtak rá. Csimát március 4-én, Lakatost március 5-én, Pétert pedig március 5-én vet­ték őrizetbe. “ Ügyüket a hét végén tár­gyalta a megyei bíróságon dr. Makai Lajos tanácsa. Lakatos, aki már közel hét évet ült cso­portos rablásért, azt akarta elhitetni a bírósággal, hogy nem vett részt a rablótáma­dásban, azalatt a kocsijában aludt. A bizonyítékok azonban ellene szóltak. Egyik teleki asszony ugyanis a templom­nál benézett a Wartburgba, felírta rendszámát. A fogdá­ban pedig az ottani kézbesí­tési szokásoknak köszönhe­tően nem jutott el Csimához a cigarettás doboz ezüstpapír­jának hátoldalára írt üzenete, amelyben arra kérte „Pista bá- tyót” vallja azt, hogy ő nem vett részt a rablásban, mert „ha csoportos, akkor 5-től tíz év dukál, ha meg csak ketten voltak, meg lehet úszni 5-8 év között'.* Nem jött be az sem, hogy az idős sértett nem látta jól, hányán vannak. Be­jött viszont valami, amire nem számítottak: Fitosné azt mondta: nem kéri kínzói­nak megbüntetését, ő vallá­sos ember, és megbocsát nekik. A bíróság viszont a törvé­nyek alapján ítélkezett, és emény büntetést szabott ki. Csoportosan elkövetett élet­veszélyt okozó testi sértés, rablás, két rendbeli lopás miatt a különös visszaeső Lakatos Sándort 11, az ugyancsak büntetett előé­letű Csimszi Istvánt 9, Péter Györgyöt pedig 8 évi fegy- házra ítélte. Mindhármukat tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítéletet az ügyész tu­domásul vette, a vádlottak és védőik enyhítésért felle- beztek. Szegedi Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents