Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-10 / 238. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. október 10., csütörtök Marciban nem sok öröme telt az édesanyjának. Vásott, szófogadatlan, rossz gyerek volt. Ha azt mondta neki édesanyja: — Hozz egy kis petrezselymet a kertből! Ugyan minek?! — Így válaszolt. Ha azt mondta: — Marcikám, söpörd ki az udvart! — Marci csak vállat vont: — Jó lesz ez így is! Ha arra kérte szépen: — Kisfiam, mosakodj meg, ne légy ilyen maszatos! — Ráérek még! — válaszolta. Hiába volt a szép szó, hiába volt a szidás, Marcinak nem használt semmi. Egy nap aztán betelt a mérték, s így szólt Marcihoz az édesanyja: — Látom, hogy semmire sem megyek veled, jobb ha, ha a magad gazdája leszel! Menj Isten hírével! Adott neki egy jókora szalonnát, sütött egy szép nagy kenyeret, meg kalácsot is, aztán elbúcsúztak egymástól. Örült Marci, hogyne örült volna! Ezután nem parancsol neki senki! Vígan fütyörészett, sose volt még ennél jobb kedve. „Most kezdődik az aranyélet!” — gondolta, és nekivágott az országútnak, ment az orra után. Ha megéhezett leült az árokpartra, elővette tarisznyájából a szalonnát, jókorát kanyarított belőle, s mikor jóllakott, a királlyal sem cserélt volna. Ha ráesteledett bebújt egy szalmakazalba, és azt álmodta, hogy ő a Göncölsze- kér kocsisa. így ment ez három napon át, míg csak el nem fogyott a tarisznyájából az elemózsia. De még ekkor sem búsult Marci, mert nem ijedt meg ő a saját árnyékától. Zsebre dugta a kezét és elindult a földek felé. Jól számított, mert nemsokára egy cseresznyefát pillantott meg, amely csak úgy roskadozott a sok gyümölcstől. „Teleszedem a kalapomat” - gondolta, de ebben a pillanatban megszólalt a fa: — Ugyan minek? Marci elcsodálkozott, de nem sokáig bámészkodott, mert nagyon éhes volt és hozzálátott a cseresznye szedéséhez. Igen ám, de még egy szemet sem tudott leszedni, mert a fa nem engedte. Marci látta, hogy ennek a fele sem tréfa, és olyan éhes lett, hogy már alig állt a lábán. Könyörgésre fogta hát a dolgot: — Szánjál már meg, és adjál egy kis ennivalót! — Ráérek még! — válaszolta a cseresznyefa. Mi mást tehetett Marci, lefeküdt a fa alá, s a nagy fáradtságtól hamarosan el is aludt. Azt álmodta, hogy otthon van az édesanyjánál, petrezselymet szed a kertben, olyan szépen kisöpri az udvart, hogy öröm nézni, aztán a kútnál is megmosakszik, hogy csak úgy ragyog a tisztaságtól. Még mosolygott is álmában. A csillagok szelíden néztek le rá az égből, egy kis szellő megállt fölötte és megsímogatta az arcát. Mikor felébredt, s félálmában ásított egyet, egy gömbölyű, piros cseresznye hullt a szájába.. Hej, egyszeribe felugrott Marci, s úgy becseresznyé- zett, ahogy csak bírt! Telerakta tariszányáját, kalapját és indult haza az édesanyjához, aki boldogan ölelte meg fiát. Ettől az időtől kezdve hét faluban sem volt szófogadóbb, szorgalmasabb kisgyerek Marcinál. Törő István A mezei pocok Fázott, hej, de fázott a mezei pocok, mikor a harmatos pázsiton totyogott, cipője sem volt, csizmára sem tellett, hogy fogja kihúzni szegény így a telet? Feljött a Napocska s melengetni kezdte, és a kis pocoknak csak megjött a kedve, addig gondolkodott, míg egy répát talált, és csak lakmározott feledve a baját.. Bocsok, egymás között — Hát, te ki vagy? — Bocs, én is bocs vagyok! Idézet Tompa Mihály verséből Összerakó Az itt látható szótöredékekből rakjatok össze egy ötször öt mezőből álló négyzetet úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Tompa Mihály: A madár, fiaihoz című verséből adjanak részletet. A versidézet első betűje a végső megfejtés második betűje. Ámyjáték Nem kell hozzá más csak a két kezünk, egy világos falfelület, és természetesen egy lámpa. Kezünket úgy tartsuk, hogy árnyéka élesen, világosan és torzítás nélkül látszódjék a falon. Ha mozgatjuk ujjainkat az árnyképek egész sorozatával szórakoztathatjuk magunkat és nézőinket. Ezúttal két egyszerű példát mutatunk a farkasról és a nyusziról. (Ez utóbbi természetesen menekül az őt üldöző farkas elől.) „Tudós” társasjáték Ezt a játékot a szabadban is és a szobában is játszhatjá- tok, és részt vehet benne kisebb és nagyobb gyerek egyaránt. Az egyik gyerek elkezd egy történetet, például így: „A múlt héten írt a nagybácsim Pízából...”( most rámutat egy másik gyerekre, kinek a történetet folytatnia kell, mégpedig az említett hely vagy esetleg tárgy nevezetességével, például így): ez az a város, mely híres a ferde tornyáról. Manapság már nem építenek annyi tornyot, mint (itt rámutat a következő gyerekre, aki folytatja a történetet): a középkorban. A középkorban a várakhoz épültek a tornyok, (most rámutat egy másik gyerekre, ki így folytatja): manapság fontosabbak a tengeri világítótornyok, melyek fényjelekkel irányítják a hajósokat (akire rámutat mondhatja így tovább): de a hajósokat a rádió is irányítja és tájékoztatja... A játék így mehet tovább. Kinek, kinek a fantáziája szerint egészen érdekes történetek születhetnek. A kisebbek tanulhatnak a nagyobbaktól, ők is bekapcsolódhatnak a játékba. Nemcsak az ismereteiket gyarapíthatjátok ezzel a játékkal, hanem kitűnően szórakozhattok is. Várépítés - barkácsolással „Az én váram, az én házam!” — a kaposvári Sörház utcai óvodások számára nagyon igaz ez a mondás. Mert a mesebeli palotát ügyes kezű óvó nénik segítségével maguk építették. Amikor Erzsi nénitől, Bea meg Ibi nénitől meghallották az ötletet: építeni kellene egy palotát, ahol aztán el lehetne játszani a szép meséket - megindult a fantázia és a munka. Gyűjteni kezdték a hozzávaló anyagokat. Hozták a gyerekek a hullámpapírt, a maradék hungarocellt, szabtak, kapcsoltak, ragasztottak. Az óvó nénik kalapáltak, szegeitek, ám a festés, a díszítés főként igazán gyermekmunka volt. Öröm volt látni az elmé- lyülten dolgozó gyerekeket, amint díszítik saját, mesebeli ÓVODÁSSAROK várukat. Amikor aztán készen lett a.vár, felállították, körbetáncolták és birtokba vették. Köszöntőül felhangzott a „Járom az új váramat” kezdetű dalocska. Mindjárt kinevezték a „fehérvári kapitányt” is, aki az ovis dalban üzenetet küldött. De még nem vették be „Nada várát”. Eljátszották hát, a „Hej vára, vára” című gyermekjátékot. Végül is sikerült a várfoglalás, és folyhatott a játék. Alig tudtak a szerepeken megosztozni: mindenki királylány akart lenni, de akadt bőven királyfi-jelölt, akinek feltétlenül lovon kell érkeznie a királykisasszonyért. Abban megegyeztek, hogy a királykisasszonyt ki kell szabadítani! Egy seprűnyélre erősített lófej kiváló paripának bizonyult. A királykisasszonynak pedig a hosszú haj helyett akadt egy hosszú fátyol. Aztán a szerepek változtak. Ezek a gyerekek, ha jól akarnak szórakozni, a mai napig is eljátsszák itt a kedvenc meséiket. Az ötlet jó példa. Egy kis segítséggel bárhol felépíthető egy váracska, ahol az óvodás fantázia, a meseélmény életre kelhet, szárnyra kaphat. Báli Györgyné Ki ázik, és ki Számold meg, hány majom ázik és hány nem! Rajzolj te is ernyőket, hogy ne ázzon a többi sem. De a majmokat és az ernyőket kivághatod papírból is, és az állatok kezébe téve az ernyőt, megláthatod, áznak-e vagy sem!
