Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám

1991. október 30., szerda SOMOGYI HÍRLAP — HELYZETJELENTES 3 Barcs fél (Folytatás az 1. oldalról) — A lakott területek átvizs­gálása befejeződött, így itt már nincs veszély — mondta. — A robbanások epicentrumát övező területen már fölrob­bantották a még veszélyt je­lentő gránátokat. Tény azon­ban, hogy nem zárható ki; a jugoszláv repülőgép esetleg egy másik kazettát is kioldott... Erre vonatkozóan széleskörű kutatást fogunk végezni. Attasék szemléje — A robbanási terület egy- harmada lakott — mondta a katonai attaséknak Tóth Já­nos alezredes. — A robbanó­szerkezetek zöme szeren­csére a tarlóra esett. A hely­színi szemle bizottsága által a temetőben talált egy méter hosszú és 45 centiméter át­mérőjű tartókazetta maradvá­nyáról a szakértők megállapí­tották, hogy több robbanó­szerkezetet tárolt. A viszony­lag szerencsésnek mondható robbanássorozat következté­ben a temetőben több értékes sírkő megrongálódott, s két lakóházat közvetlen találat ért. A károkat elsősorban gránát­szilánkok okozták, ám az egyik házban a lövedék mi­után átütötte a tetőszerkeze­tet, a padlástéren keresztül a szobában a gyermekágytól alig néhány centiméterre fúró­dott a padozatba. A lakóházak közvetlen közelében, udva­rokban és kertekben, illetve az egész „megszórt” területen mintegy 100 becsapódási krá­ter látható. A rendőrség a ha­tárőrség alegységével lezárta a területet, a rendőrség és a honvédség tűzszerész szakér­tői azonnal megkezdték a ve­szélyes zóna átvizsgálását. Tóth János hangsúlyozta, hogy a rendkívüli intézkedé­sek során kiváló együttműkö­dés alakult ki a rendőrség, a honvédség, a határőrség ille­tékesei, illetve a helyi önkor­mányzat között. Lovász József ezredes, a pécsi határőrkerület parancs­noka így tájékoztatott: — A harci gép berepülését hang alapján észlelték a szol­gálatban lévő határőrök, s azt is amikor a gép elhagyta az ország területét. Ezt követően a határon túl élénk légelhárí­tási tevékenység folyt. Ezt egyértelművé tették a földről a légtérbe irányított nyomjelzős lövedékek is. A repülőgép to­vábbi sorsáról viszont nincs tudomásunk. Hétfő délután felsőbb parancsra a hely­színre hívtam a magyar jugo­szláv vegyesbizottság jugo­szláv tagozatának elnökét, aki a terület bejárása után elis­merte az incidens valós voltát, s egyebek között arról tájékoz­tatott, hogy a támadás a Viro- viticai cukorgyár ellen irányult. Kivédhetők-e a hasonló esetek előfordulása? — kér­deztük Nováky Balázs vezér­őrnagyot, a Határőrség or­szágos parancsnokát. — Ez jószerivel kivédhetet­len, ha a vasárnapi esethez hasonlóan nagy sebességgel igen alacsonyan szálló repü­lőgépről van szó. A jugoszláv gép mindössze három percig tartózkodott a magyar légtér­ben. — Ön szerint kizárható a szándékosság? — Ezt inkább csak remé­lem. — A külügyminisztérium va­lószínűsítette a tévedést. Mi ugyanerről a HM és az ön személyes véleménye? — kérdeztük Barcson Keleti György ezredest, a HM szóvi­vőjét. Keleti György: Válaszidő — Azt én nem tartom vélet­lennek, hogy ezt a gránátso­rozatot a gép „elengedte”. Tudni kell ugyanis, hogy az ilyen szerkezetek általában többszörös biztosítással van­nak ellátva, így szinte kizárt az olyan műszaki hiba, ami a ki­vető szerkezetet beindítja: csakk a pilóta tehette meg azt a mozdulatot, s nyilván nem öntudatlan állapotban. A vélet­len abban lehet, hogy a pilóta számára nem ez volt a meg­határozott célpont. A túl­oldalon tudomásunk szerint teljes az elsötétítés és így Barcs volt az egyetlen közeli kivilágított „célpont”. Mivel azonban vélhetően a pilóta is tudott az elsötétítésről, nem zárható ki a „tévedés” tuda­tossága sem. Annál is inkább nem, mert a mostani katonai repülőgépek irányítása a föld­ről történik. A pilóta nem önállóan választ célt, hanem a célterület elérésekor jelentést tesz, majd parancsot kap a fegyver működtetésére. Annyi bizonyos, hogy a jugoszláv lé­gierő földi egységei követték ennek a gépnek az útját. Meg­lehet persze, hogy a pilóta té­vesen ítélte meg a célt. Az ilyen feladatokat végrehajtó pi­lótáknak éjszakai kiképzést is kell kapniuk. Elképzelhető, hogy a jugoszláv hadsereg odáig jutott, hogy megfelelő minősítéssel nem rendelkező pilótákra is rábíznak már éj­szakai harci feladatot. Ha így lenne az tragikus. Nem tudom minek kell még történnie? Ta­lán vérnek kell folyni, hogy a jugoszlávok rájöjjenek felelős­séggel tartoznak a szomszé­dos országokkal szemben. A megoldás csak az lehet, ha a határközeli harci tevékenysé­get haladéktalanul befejezik. S méginkább ha egy akárha- nyadik sorszámúnak kikiáltott tűzszünetet végre mindkét fél elfogadna, s tárgyalóasztal­hoz ülne. — Történtek-e lépések a hasonló incidensek megelő­zésére? — A honi légvédelem ilyen rövid idő alatt nem tud rea­gálni a hasonló határsértésre. Tényleges védelmet az nyújt­hatna, ha itt a határ mentén légvédelmi ütegeket állítanánk föl és az ütegparancsnok dönthetné el, hogy nyit vagy nem nyit tüzet. Aligha képzel­hető el azonban, hogy egy ütegparancsnok ekkora fele­lősséget vállalhat. Félő, hogy eddigi kísérleteink, az hogy a jugoszláv féllel megértessük; hasonlót nem tehetnek, nem voltak sikeresek. Hétfőn már negyedik alkalommal kérették be három hónapon belül a ju­goszláv attasét, ám mindeddig még válaszra sem méltatták a magyar fél figyelmeztető jel­zéseit. — A HM helyzete nyilván rendkívül kényes. Hasonló ahhoz mint mikor provokálnak valakit, aki azonban kerülni szeretné a tettlegességet... A HM helyzete olyan ké­nyes mint a magyar újságí­róké, akikre ugyancsak nagy felelősség hárul. A HM fele­lőssége abban áll, hogy nem tehet agresszívnak tekinthető válaszlépéseket, mivel az a határ túlsó oldalán a polgár- háború erőviszonyainak át­rendeződését okozhatja. Nem véletlenek azok a jugoszláv nyilatkozatok, melyek szerint jugoszlávia egységes lenne egy esetleges külső beavat­kozással szemben, mégha békefenntartó erők beavatko­zásáról lenne is szó. Nagy te­hát a veszély, hogy a lépése­ket, melyeket a Magyar Köz­társaság szuverenitásának megőrzése érdekében tesz szándékosan félremagyaráz­zák. Ilyen félremagyarázott lépés volt' a magyar-osztrák katonai megállapodás, mely­(Fotó: Lang Róbert) nek semmi köze sem volt Ju­goszláviához. Feigli Ferenc: A garancia nemzetközi Feigli Ferenc Barcs polgár- mestere nem sokat aludt a tegnapra virradó éjjel. — Pánikról nem beszélhe­tünk, de félnek az emberek. Nem gondoltuk, hogy ez meg­történhet. Vasárnap este a la­kásomon hallottam a robba­nást, s utána közvetlenül lö­vések fényét, ám a jugoszláv oldalon. Megdöbbentett, mikor néhány perccel később meg­tudtam, hogy Barcson történt a robbanás. — Mit tesz az önkormány­zat a lakásukat elhagyni kény­szerűitekért? — A rádió híradásával ellen­tétben nem került sor kitelepí­tésre, jóllehet a nagyatádi menekülttáborból jelezték, hogy akár 2-300 ember elhe­lyezéséről is tudnának gon­doskodni. Minden megkere­sett lakos azt mondta, hogy helyben talál átmeneti megol­dást. Az önkormányzat most soronkívül fölméri a károkat, s máris intézkedtünk a helyreál­lítások megkezdéséről. Ezek költségeit meghitelezzük, s majd később elszámolunk a biztosítóval. — Mi lesz azokkal akiknek semmiféle lakásbiztosításuk nem volt? — Az ő otthonukat is hely­reállítjuk. Ezzel kapcsolatban remélem, hogy valamilyen or­szágos forrásból kapunk majd segítséget. Csak a lakóhá­zakban történt kár egymillió forint körüli. A külföldi attasék látogatásától azt várom, hogy közreműködésükkel olyan nemzetközi intézkedésekre kerülhet sor, melyek nyomán megnyugodhatnak a barcsiak. Bíró Ferenc, Tamási Rita Ma Barcson tájékozódik a honvédelmi bizottság Az Országgyűlés honvé­delmi bizottsága tegnap zárt ülésen napirendjére tűzte a vasárnapi esti barcsi inci­denst. Az ülésen részt vett Für Lajos honvédelmi minisz­ter, Lőrincz Kálmán vezér- ezredes, a Magyar Honvéd­ség parancsnoka, Deák János altábornagy, a Magyar Hon­védség vezérkari főnöke, valamint Katona Tamás kül- ügyminisztériumi államtitkár is. Póda Jenő (MDF), a bizott­ság titkára elmondta, hogy a zárt ülésen meghallgatták a Honvédelmi Minisztérium ve­zetőinek részletes tájékozta­tását a barcsi eseményekről. A tárca elismerte, hogy késve adott tájékoztatást az illetéke­seknek a határincidensről. Sipos Imre, a barcsi körzet országgyűlési képviselője ar­ról számolt be, hogy az ottani lakosok nagyon aggódnak, at­tól tartanak, hogy megismét­lődhet a vasárnapi incidens. Ennek megelőzésére határo­zottabb figyelmet fordítanak, ígérték a Honvédelmi Minisz­térium és a Magyar Honvéd­ség illetékesei. Az ülésen szó volt arról is, hogy milyen katonai megelőző lépéseket kellene tenni a határ menti magyar települé­sek fokozottabb védelmére, il­letve milyen magyar diplomá­ciai válaszlépésekről lehet szó. A honvédelmi bizottság vé­gül úgy döntött, hogy kilenc tagja ma Barcsra utazik, hogy a helyszínen tájékozódjon a történtekről. Jugoszláv vélemény a barcsi incidensről A magyar honvédelmi mi­nisztérium szóvivőjének hétfői nyilatkozatával kapcsolatban a jugoszláv légierő és légvé- deli parancsnokság tájékozta­tási szolgálatát felhatalmazták az alábbiak közlésére: a jugo­szláv fegyveres erők légiere­jének és légvédelmének egy­ségei vasárnap 20.30 és 22.30 óra között a - Daruvár- Suho Polje körzetében végez­tek harci tevékenységet. Ka­tegorikusan elutasítják a ma­gyar honvédelmi minisztérium szóvivőjének állítását, amely szerint a légierő és a légvéde­lem alakulatai közben bom­bázták volna Barcsot, Ma­gyarország határtelepülését. Egy pillanat a háborúból Beszakadt tetők, megvakí­tott ablakok, kráterek és grá­nátszilánkoktól „megsorozott” falak. Mint ahol bomba rob­bant. Az analógia nagyon is valós... — Éppen a kazánházban fűtöttem, amikor 3-4 kisebb robbanást hallottam — ke­sergett Balogh Károly. — Ki­léptem az udvarra, ekkor ért fölém a gép, és egy hatalmas detonációt hallottam. Csere­pek potyogtak rám, rohantam a házba: az égbolt olyan volt, mintha csillagszóró borítaná. Összebújva a feleségem és a lányaim sírtak: a gyerekszo­bában a kiságytól alig né­hány centire „landolt" a löve­dék. A szobában hulladék, rom­halmaz. Az ablakba állított muskátlik kiszakítva, a pad­lástérből lehullott a vakolat, és a betondarabok vészjós­lóan rátelepedtek a járóká­ban árválkodó játékokra, a kismagnóra. Mellettük pedig a tátongó lyuk. — Eddig csak féltünk a tő­lünk három kilométerre dúló háborútól. Most már rette­günk. — Néhány házzal ar­rébb mesélik : — Vasárnap éjszaka felöltözve ültünk és vártuk, mikor kell szaladni. Amikor kiléptem az ajtón, amely néhány perce még a kezemben rezgett a becsa­pódásoktól, a szomszédasz- szony a hóna alatt két gyer­mekével rohant az utcán. A becsapódásokat hallva a csa­ládom minden tagját leparan­csoltam a betonra. Egy vá­gyam volt: menekülni. De hova? — Hány lövedéket hatásta­lanítottak és hány lehet még? — kérdeztük Hagyó Imre rendőrszázadost, a rendőri ezred tűzszerész alosztályá­nak helyettes parancsnokát. — Eddig tizenhármat! Eb­ből három közvetlen veszélyt jelentett a lakosságra. Ezeket hétfő délután felrobbantottuk. Azóta folyamatosan felderít­jük a területet, hamarosan a honvédség tűzszerész zász­lóaljától is kapunk erősítést. Mivel nem tudjuk, hogy a gyújtási lánc hol állt meg, a lövedékeket nem szállíthat­juk, hanem helyben felrob­bantjuk. Ezek egyébként svéd gyártmányú , páncélos járművek ellen bevethető lö­vedékek. A véleményem az, hogy véletlenül, valamilyen műszaki hiba miatt hullottak magyar területre. Nem va­gyok repülési szakember, de úgy látom, hogy nem „kellő" magasságból, túl alacsonyról dobta le a gép a robbanó­szerkezeteket. Ez magya­rázza azt is, hogy nem rob­bantak föl. Az itt lakók hatal­mas szerencséje, hogy sze­mélyi sérülés nem történt. A Szent Antalnak ezért pénz jár! Mint utóbb kiderült, tőlünk is. Ugyanis fotóriporterünk a tűzszerészek munkáját meg­örökítve jóval megelőzte őket. Nem a munkájukat akarta megkönnyíteni! T. R. ÁB-segítség Dr. Bérezi András, az Állami Biztosító Rt dél-dunántúli igazgatója tájékoztatta lapun­kat arról, hogy a háborús ká­rokat az ÁB-nél biztosítással rendelkezőknek haladéktala­nul kifizetik.

Next

/
Thumbnails
Contents