Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-30 / 254. szám
1991. október 30., szerda SOMOGYI HÍRLAP — HELYZETJELENTES 3 Barcs fél (Folytatás az 1. oldalról) — A lakott területek átvizsgálása befejeződött, így itt már nincs veszély — mondta. — A robbanások epicentrumát övező területen már fölrobbantották a még veszélyt jelentő gránátokat. Tény azonban, hogy nem zárható ki; a jugoszláv repülőgép esetleg egy másik kazettát is kioldott... Erre vonatkozóan széleskörű kutatást fogunk végezni. Attasék szemléje — A robbanási terület egy- harmada lakott — mondta a katonai attaséknak Tóth János alezredes. — A robbanószerkezetek zöme szerencsére a tarlóra esett. A helyszíni szemle bizottsága által a temetőben talált egy méter hosszú és 45 centiméter átmérőjű tartókazetta maradványáról a szakértők megállapították, hogy több robbanószerkezetet tárolt. A viszonylag szerencsésnek mondható robbanássorozat következtében a temetőben több értékes sírkő megrongálódott, s két lakóházat közvetlen találat ért. A károkat elsősorban gránátszilánkok okozták, ám az egyik házban a lövedék miután átütötte a tetőszerkezetet, a padlástéren keresztül a szobában a gyermekágytól alig néhány centiméterre fúródott a padozatba. A lakóházak közvetlen közelében, udvarokban és kertekben, illetve az egész „megszórt” területen mintegy 100 becsapódási kráter látható. A rendőrség a határőrség alegységével lezárta a területet, a rendőrség és a honvédség tűzszerész szakértői azonnal megkezdték a veszélyes zóna átvizsgálását. Tóth János hangsúlyozta, hogy a rendkívüli intézkedések során kiváló együttműködés alakult ki a rendőrség, a honvédség, a határőrség illetékesei, illetve a helyi önkormányzat között. Lovász József ezredes, a pécsi határőrkerület parancsnoka így tájékoztatott: — A harci gép berepülését hang alapján észlelték a szolgálatban lévő határőrök, s azt is amikor a gép elhagyta az ország területét. Ezt követően a határon túl élénk légelhárítási tevékenység folyt. Ezt egyértelművé tették a földről a légtérbe irányított nyomjelzős lövedékek is. A repülőgép további sorsáról viszont nincs tudomásunk. Hétfő délután felsőbb parancsra a helyszínre hívtam a magyar jugoszláv vegyesbizottság jugoszláv tagozatának elnökét, aki a terület bejárása után elismerte az incidens valós voltát, s egyebek között arról tájékoztatott, hogy a támadás a Viro- viticai cukorgyár ellen irányult. Kivédhetők-e a hasonló esetek előfordulása? — kérdeztük Nováky Balázs vezérőrnagyot, a Határőrség országos parancsnokát. — Ez jószerivel kivédhetetlen, ha a vasárnapi esethez hasonlóan nagy sebességgel igen alacsonyan szálló repülőgépről van szó. A jugoszláv gép mindössze három percig tartózkodott a magyar légtérben. — Ön szerint kizárható a szándékosság? — Ezt inkább csak remélem. — A külügyminisztérium valószínűsítette a tévedést. Mi ugyanerről a HM és az ön személyes véleménye? — kérdeztük Barcson Keleti György ezredest, a HM szóvivőjét. Keleti György: Válaszidő — Azt én nem tartom véletlennek, hogy ezt a gránátsorozatot a gép „elengedte”. Tudni kell ugyanis, hogy az ilyen szerkezetek általában többszörös biztosítással vannak ellátva, így szinte kizárt az olyan műszaki hiba, ami a kivető szerkezetet beindítja: csakk a pilóta tehette meg azt a mozdulatot, s nyilván nem öntudatlan állapotban. A véletlen abban lehet, hogy a pilóta számára nem ez volt a meghatározott célpont. A túloldalon tudomásunk szerint teljes az elsötétítés és így Barcs volt az egyetlen közeli kivilágított „célpont”. Mivel azonban vélhetően a pilóta is tudott az elsötétítésről, nem zárható ki a „tévedés” tudatossága sem. Annál is inkább nem, mert a mostani katonai repülőgépek irányítása a földről történik. A pilóta nem önállóan választ célt, hanem a célterület elérésekor jelentést tesz, majd parancsot kap a fegyver működtetésére. Annyi bizonyos, hogy a jugoszláv légierő földi egységei követték ennek a gépnek az útját. Meglehet persze, hogy a pilóta tévesen ítélte meg a célt. Az ilyen feladatokat végrehajtó pilótáknak éjszakai kiképzést is kell kapniuk. Elképzelhető, hogy a jugoszláv hadsereg odáig jutott, hogy megfelelő minősítéssel nem rendelkező pilótákra is rábíznak már éjszakai harci feladatot. Ha így lenne az tragikus. Nem tudom minek kell még történnie? Talán vérnek kell folyni, hogy a jugoszlávok rájöjjenek felelősséggel tartoznak a szomszédos országokkal szemben. A megoldás csak az lehet, ha a határközeli harci tevékenységet haladéktalanul befejezik. S méginkább ha egy akárha- nyadik sorszámúnak kikiáltott tűzszünetet végre mindkét fél elfogadna, s tárgyalóasztalhoz ülne. — Történtek-e lépések a hasonló incidensek megelőzésére? — A honi légvédelem ilyen rövid idő alatt nem tud reagálni a hasonló határsértésre. Tényleges védelmet az nyújthatna, ha itt a határ mentén légvédelmi ütegeket állítanánk föl és az ütegparancsnok dönthetné el, hogy nyit vagy nem nyit tüzet. Aligha képzelhető el azonban, hogy egy ütegparancsnok ekkora felelősséget vállalhat. Félő, hogy eddigi kísérleteink, az hogy a jugoszláv féllel megértessük; hasonlót nem tehetnek, nem voltak sikeresek. Hétfőn már negyedik alkalommal kérették be három hónapon belül a jugoszláv attasét, ám mindeddig még válaszra sem méltatták a magyar fél figyelmeztető jelzéseit. — A HM helyzete nyilván rendkívül kényes. Hasonló ahhoz mint mikor provokálnak valakit, aki azonban kerülni szeretné a tettlegességet... A HM helyzete olyan kényes mint a magyar újságíróké, akikre ugyancsak nagy felelősség hárul. A HM felelőssége abban áll, hogy nem tehet agresszívnak tekinthető válaszlépéseket, mivel az a határ túlsó oldalán a polgár- háború erőviszonyainak átrendeződését okozhatja. Nem véletlenek azok a jugoszláv nyilatkozatok, melyek szerint jugoszlávia egységes lenne egy esetleges külső beavatkozással szemben, mégha békefenntartó erők beavatkozásáról lenne is szó. Nagy tehát a veszély, hogy a lépéseket, melyeket a Magyar Köztársaság szuverenitásának megőrzése érdekében tesz szándékosan félremagyarázzák. Ilyen félremagyarázott lépés volt' a magyar-osztrák katonai megállapodás, mely(Fotó: Lang Róbert) nek semmi köze sem volt Jugoszláviához. Feigli Ferenc: A garancia nemzetközi Feigli Ferenc Barcs polgár- mestere nem sokat aludt a tegnapra virradó éjjel. — Pánikról nem beszélhetünk, de félnek az emberek. Nem gondoltuk, hogy ez megtörténhet. Vasárnap este a lakásomon hallottam a robbanást, s utána közvetlenül lövések fényét, ám a jugoszláv oldalon. Megdöbbentett, mikor néhány perccel később megtudtam, hogy Barcson történt a robbanás. — Mit tesz az önkormányzat a lakásukat elhagyni kényszerűitekért? — A rádió híradásával ellentétben nem került sor kitelepítésre, jóllehet a nagyatádi menekülttáborból jelezték, hogy akár 2-300 ember elhelyezéséről is tudnának gondoskodni. Minden megkeresett lakos azt mondta, hogy helyben talál átmeneti megoldást. Az önkormányzat most soronkívül fölméri a károkat, s máris intézkedtünk a helyreállítások megkezdéséről. Ezek költségeit meghitelezzük, s majd később elszámolunk a biztosítóval. — Mi lesz azokkal akiknek semmiféle lakásbiztosításuk nem volt? — Az ő otthonukat is helyreállítjuk. Ezzel kapcsolatban remélem, hogy valamilyen országos forrásból kapunk majd segítséget. Csak a lakóházakban történt kár egymillió forint körüli. A külföldi attasék látogatásától azt várom, hogy közreműködésükkel olyan nemzetközi intézkedésekre kerülhet sor, melyek nyomán megnyugodhatnak a barcsiak. Bíró Ferenc, Tamási Rita Ma Barcson tájékozódik a honvédelmi bizottság Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága tegnap zárt ülésen napirendjére tűzte a vasárnapi esti barcsi incidenst. Az ülésen részt vett Für Lajos honvédelmi miniszter, Lőrincz Kálmán vezér- ezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka, Deák János altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, valamint Katona Tamás kül- ügyminisztériumi államtitkár is. Póda Jenő (MDF), a bizottság titkára elmondta, hogy a zárt ülésen meghallgatták a Honvédelmi Minisztérium vezetőinek részletes tájékoztatását a barcsi eseményekről. A tárca elismerte, hogy késve adott tájékoztatást az illetékeseknek a határincidensről. Sipos Imre, a barcsi körzet országgyűlési képviselője arról számolt be, hogy az ottani lakosok nagyon aggódnak, attól tartanak, hogy megismétlődhet a vasárnapi incidens. Ennek megelőzésére határozottabb figyelmet fordítanak, ígérték a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség illetékesei. Az ülésen szó volt arról is, hogy milyen katonai megelőző lépéseket kellene tenni a határ menti magyar települések fokozottabb védelmére, illetve milyen magyar diplomáciai válaszlépésekről lehet szó. A honvédelmi bizottság végül úgy döntött, hogy kilenc tagja ma Barcsra utazik, hogy a helyszínen tájékozódjon a történtekről. Jugoszláv vélemény a barcsi incidensről A magyar honvédelmi minisztérium szóvivőjének hétfői nyilatkozatával kapcsolatban a jugoszláv légierő és légvé- deli parancsnokság tájékoztatási szolgálatát felhatalmazták az alábbiak közlésére: a jugoszláv fegyveres erők légierejének és légvédelmének egységei vasárnap 20.30 és 22.30 óra között a - Daruvár- Suho Polje körzetében végeztek harci tevékenységet. Kategorikusan elutasítják a magyar honvédelmi minisztérium szóvivőjének állítását, amely szerint a légierő és a légvédelem alakulatai közben bombázták volna Barcsot, Magyarország határtelepülését. Egy pillanat a háborúból Beszakadt tetők, megvakított ablakok, kráterek és gránátszilánkoktól „megsorozott” falak. Mint ahol bomba robbant. Az analógia nagyon is valós... — Éppen a kazánházban fűtöttem, amikor 3-4 kisebb robbanást hallottam — kesergett Balogh Károly. — Kiléptem az udvarra, ekkor ért fölém a gép, és egy hatalmas detonációt hallottam. Cserepek potyogtak rám, rohantam a házba: az égbolt olyan volt, mintha csillagszóró borítaná. Összebújva a feleségem és a lányaim sírtak: a gyerekszobában a kiságytól alig néhány centire „landolt" a lövedék. A szobában hulladék, romhalmaz. Az ablakba állított muskátlik kiszakítva, a padlástérből lehullott a vakolat, és a betondarabok vészjóslóan rátelepedtek a járókában árválkodó játékokra, a kismagnóra. Mellettük pedig a tátongó lyuk. — Eddig csak féltünk a tőlünk három kilométerre dúló háborútól. Most már rettegünk. — Néhány házzal arrébb mesélik : — Vasárnap éjszaka felöltözve ültünk és vártuk, mikor kell szaladni. Amikor kiléptem az ajtón, amely néhány perce még a kezemben rezgett a becsapódásoktól, a szomszédasz- szony a hóna alatt két gyermekével rohant az utcán. A becsapódásokat hallva a családom minden tagját leparancsoltam a betonra. Egy vágyam volt: menekülni. De hova? — Hány lövedéket hatástalanítottak és hány lehet még? — kérdeztük Hagyó Imre rendőrszázadost, a rendőri ezred tűzszerész alosztályának helyettes parancsnokát. — Eddig tizenhármat! Ebből három közvetlen veszélyt jelentett a lakosságra. Ezeket hétfő délután felrobbantottuk. Azóta folyamatosan felderítjük a területet, hamarosan a honvédség tűzszerész zászlóaljától is kapunk erősítést. Mivel nem tudjuk, hogy a gyújtási lánc hol állt meg, a lövedékeket nem szállíthatjuk, hanem helyben felrobbantjuk. Ezek egyébként svéd gyártmányú , páncélos járművek ellen bevethető lövedékek. A véleményem az, hogy véletlenül, valamilyen műszaki hiba miatt hullottak magyar területre. Nem vagyok repülési szakember, de úgy látom, hogy nem „kellő" magasságból, túl alacsonyról dobta le a gép a robbanószerkezeteket. Ez magyarázza azt is, hogy nem robbantak föl. Az itt lakók hatalmas szerencséje, hogy személyi sérülés nem történt. A Szent Antalnak ezért pénz jár! Mint utóbb kiderült, tőlünk is. Ugyanis fotóriporterünk a tűzszerészek munkáját megörökítve jóval megelőzte őket. Nem a munkájukat akarta megkönnyíteni! T. R. ÁB-segítség Dr. Bérezi András, az Állami Biztosító Rt dél-dunántúli igazgatója tájékoztatta lapunkat arról, hogy a háborús károkat az ÁB-nél biztosítással rendelkezőknek haladéktalanul kifizetik.
