Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19 / 246. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1991. október 19., szombat A megye történelmi emlékhelye: Somogyvár (Fotó: Kovács Tibor) Október: múzeumi és műemléki hónap Ünnep helyett számvetés Mégha nem is ünnepük mindenütt a müzeumi és műemléki hónapot, az időszak számvetésre készteti a szakembereket. Minden bizonnyal így van ez az idén is, amikor az utolsó „költségvetési” fillérnek is legalább három helye van. Az egyre szűkülő lehetőségekkel vajon tudnak-e sáfárkodni a múzeumok dolgozói és a műemlékekkel, a védelemmel foglalkozó munkatársak? Lokálpatrióták fóruma Somogy gazdag műemlékekben. Legalábbis ezt bizonyítja az 524 épület, épület- együttes, amelyhez most már a keresztúri és a berényi szőlőhegyi pincék is hozzátartoznak. Az OMF ugyanis a megyei önkormányzat és a helybéli gazdák kezdeményezésére 200 pincét védetett le az idén. Ám több ezer értékes épület vár még gondoskodásra a megyében. Talán szolgálhatnak némi jótanács- csal a megyei közgyűlés mellett — Somogybán elsőként és egyedülállóan — működő környezetvédelmi és műemléki bizottság tagjai, akik háromhavonta hívják-várják fórumra a megye lokálpatriótáit. Felkért szakértőkkel találkoznak a szülőföld értékeiért aggódok, akik megtudhatják azt is: mit tehet a önkormányzat egy-egy értékes kápolnáért, templomért, kőkeresztért, netán egy talpas házért. A megyei önkormányzat kezelésében levő, védelem alatt álló épületek felújítására és karbantartására 30 millió forint jutott az idén. Ezt az összeget megtoldta az OMF 5 millióval, s további pályázatok útján is szerezhető pénz. A 900 esztendős somogyvári bencés apátság rekonstrukciója több mint 30 millió forintba került. Ennek egyik felét a megyei önkormányzat, a másikat az Országos Műemléki Felügyelőség finanszírozta. Örvendetes, hogy a kis települések — mint például So- mogybükkösd, Csokonyavi- sonta — ébredeznek álmukból, s az önkormányzatok mellett a lakosok is hajlandók anyagilag áldozni és társadalmi munkát vállalni azért, hogy megszépüljenek a falu értékei: új vakolat borítsa a templomot, s a temető régi síremlékei se legyenek elhanyagoltak. A megyétől egyre többen kérnek segítséget például a nem védett templomok felújítására. A kisebbségi és vallásügyi bizottságnak éves kerete van erre, s pályázat útján dönt a támogatásról. Megtorpant a kastélyprogram Az viszont eléggé lehangoló, hogy megtorpant a „kastélyprogram”. (Somogybán 56 védett, és több mint száz nem védett kastély található.) A kezdeti fellendülés — Bolhás, Gálosfa, Csombárd, Kisasz- szond, Hencse — alábbhagyott. Vállalkozó szellemű egyén ugyan akad, de amikor szerződéskötésre kerülne a sor, meghiúsul minden. Talán érthető is, hiszen egy-egy lerobbant kastély, kúria rendbetétele sokba kerül. S a kockázatvállalás óriási. Vajon mikor térüFmeg a több tízmilliós befektetés? Milyen szabadidős komplexum kialakítása hozhat profitot? És kinek? Egy-egy ódon hangulatú kastélyban elfogyasztott ebéd, majd egy délutáni golfparti árát vajon a magyar pénztárcákhoz méretezték? Ám ennek ellenére: az elsődleges szempont az, hogy az építészeti karakter megtartása mellett mielőbb élet lengje be ezeket az öreg fák ölelte épületeket. Gazdára várva Az október a megyei múzeumra és kiállítóhelyeire is ráirányítja a figyelmet. Mégha néhány év óta elsiklanak is a múzeumi és műemléki hónap jelentősége mellett, a plakát azért kikerült a titkárság falára. Fájó pontja az intézménynek, hogy nincs kinevezett igazgatója, és gazda nélkülinek tűnik a szennai szabadtéri néprajzi gyűjtemény is. 1987-ben jelent meg utoljára a múzeumi évkönyv. A megbízott igazgató szerint enélkül, mint tudományos műhely elképzelhetetlen. Külső források segítségével talán jövő tavasszal megjelenhet majd a kiadvány, s a szerkesztők is válogathatnak a hamarosan beérkező húsz kézirat között. Azt tervezik, négy-öt periodika lefedhetné a múzeumban zajló kutatásokat. Az időszakos tárlatok szervezése zavarmentes. Gondot az állandó kiállítások jelentenek. Pedig általában ennek alapján ítélik meg az itt zajló munkát. Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye országosan is egyedülálló. A néprajzi és a természettudományi anyag háttérbeszorulása viszont tarthatatlan. Óriási hiányosság, hogy a Kárpát-medencében is egyedülálló néprajzi és természettudományos kincsesei büszkélkedő megyének nincs állandó kiállítása. Míg az előbbinek a forgatókönyve „70 százalékos”, az utóbbi teljesen kész. 1992-ben mindkettő állandó kiállítást meg lehetne rendezni. Ám ehhez legalább 10 millió forint kellene. A múzeum kezelésében levő könyvek, könyvgyűjtemények egy része hamarosan az enyészeté lesz, ha nem restaurálják. Ilyen például a páratlan értékű, 4000 darabos Zichy-gyűjtemény, amelynek legalább a fele teljes restaurálásra szorul. Ez a több millió forintos munka évek óta húzódik. Niklán a Berzsenyi-kúriában és Újvárfalván is találhatók ilyen kötetek. Azoknak a kiállítóhelyeknek az állagmegóvására is kell figyelnie a megyei múzeumnak, amelyeket nem vett át kezelésbe a helyi önkormányzat. Súlyos ezreket visznek el ezek. A központi épület tető- szerkezetének felújítására négymillió forintot szavazott meg a közgyűlés. Épp ideje volt; amikor az egyik kaposvári fotóművész tárlatát rendezték, a nagyterembe több helyen is becsurgott az eső... Ünneplés helyett tehát a számvetés ideje az október. S tanulságai túlmutatnak az egy hónapon; akár több esztendőre is elegendők, amelyek — reméljük — nem lesznek „hétszer szűkek”... Lőrincz Sándor mányőrző falvak. Ide szívesebben látogat a vendég, visszatér az idegen. És a védelem nem csak pénzkérdés, hanem akarat, elhatározás, lokálpatriotizmus és vállalkozási szándék is! Somogybán kidolgoztunk egy módszertani útmutatót az építészeti értékek helyi védelméről. Ezen útmutatót eljuttattuk minden polgármesternek ajánlásképpen. A módszertani útmutató segédeszköz kíván lenni építési hatóságok, városszépítő egyesületek, szakmai bizottságok részére a fenti védelem helyi szabályrendeletének kidolgozásában. Az útmutató meghatározza a helyi védelem fogalmát, a védetté nyilvánítás módjára, megjelölésére, védelem alatt álló objektumok hasznosítására ad javaslatot. E munkában szakmai szempontból a főépítészekre kellene legtöbbet támaszkodni. Magam is bízom abban, hogy a helyi önkormányzatok egyre nagyobb számban alkalmaznak település-főépítészt. (Somogybán már 12 településen működnek.) A helyi védelem alatt levő épületek tulajdonosait érdekeltté kell tenni, pl. adókedvezmény vagy akár pénzügyi támogatás formájában is. Újszerű a módszertani útmutató sajátossága, hogy nem tilt és nem szankcionál. Á védett objektumok hagyományos értékek megőrzésére bíztat, a szerves átépítésre és felújításra és annak a mikéntjét próbálja megfogalmazni, e munkához szakmai tanácsokat adni. A további teendő most már a helyi önkormányzatokra vár. Bízorp benne, hogy hamarosan e lap hasábjain is számot adhatunk az értékmentő munka konkrét 'eredményéről is... Dr. L. Szabó Tünde megyei főépítész Nyitott szemmel és szívvel ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉKEK HELYI VÉDELME SOMOGYBÁN Magyarországon az építésügyi törvény értelmében a kiemelkedő építészeti, történeti és néprajzi értékekkel rendelkező építményeket hatósági védelemben kell részesíteni. Az országos műemlékjegyzék szerint ezen „védett” épületek száma több mint tízezer. A védett épületek, szobrok, sírjelek az országban még fellelhető, nagyszámú, helyi jelentőségű objektumoknak csak a töredékét jelentik. Ma nem védi rendelet a balatoni villasorokat vagy a népi építészeti szempontból jelentős falvainkat, ahol nemegyszer 80-100 jellegzetes, hagyományőrző és mindenképpen megőrzésre, védelemre érdemes házat találunk. (Pl. Tengőd, Somogydöröcske, Kercseliget, stb. települések). A rendezési tervek korszerűbb változataiban az utóbbi években már történt kezdeményezés ezen épületek helyi védelme érdekében, de ez általában csak egy listát, egy felsorolást jelentett és nem tért ki a védelem hogyanjára. Fia az ember nyitott szemmel jár, falvainkban vakolat-díszes házak sorát látja, amelyeken épp veszik le a díszeket, cserélik ki a hagyományos ablakszemeket az éppen kaphatóra. Pusztulnak a majorok, az elhagyott, a mai mezőgazdaság számára már felesleges magtárak, a malmok, a régi olajütők, a szeszfőzdék, az útmenti keresztek és a temetők sírjelei. Nyilvánvaló, hogy ezen objektumok nagy számuk és az országosan mért, összehasonlító mérce alapján nem a műemlékek sorába tartoznak. Mi, építészek úgy gondoljuk, hogy ezeket helyi védelemben kellene részesíteni. Egy település karakterét nemcsak a műemlék épületek — kivéve természetesen a budai vár vagy Sopron, Kőszeg vagy akár Hollókő mértékű együtteseket — hanem a rá jellemző és még meglevő hagyományos településszerkezet, a hagyományos utcaképek, az utcát alkotó jellegzetes házak, azok telepítése, tömege, homlokzata egyes részletei adják. Mert más arcot mutat a balatoni fürdőhely, mást egy halászfalu, mások a jellegzetességei a bortermerlő vidék településeinek, ismét más egy csongrádinak és más egy somogyinak. Ez a „másság” ad egyéni, sajátos vonzerőt a településnek, az ott lakóknak, de az idelátogató idegennek is. Egy település jelene múltjában gyökerezik és a jövője függ, hogyan menti át hagyományt jelentő értékeit. Sajnos, falvaink nagy része már átépült, összemosódott a táj, az ország, településink sok helyen „arcnélkülivé” váltak. De szerencsére nincs egyetlen olyan település sem, ahol ne lenne valami értékelhető, valami védelemre, megőrzésre érdemes. Mert fontosak a régi dűlőnevek, a régi utcanevek, fontosak a fák, legelők vagy a „hagyás-fák”, a szőlőhegyi pincék, a faluszéli házak, a rangosabb központiak, a régi boltok, kocsmák, beszálló vendégfogadók, kutak, haranglábak, stb. A megyében végzett vizsgálatunk kimutatta, hogy a helyi Helyi védelemre váró lakóház Somogyszentpálon védelemre javasolható objektumok száma meghaladja a 4 ezret. Ez a szám a műemléki szempontból védett épületek közel tízszerese, az országosan védett épületek közel fele. Óriási feladat, óriási a felelősség, hogyan, mit lehet tenni, hogy ezek ne pusztuljanak tovább? A megalakult és önálló új önkormányzatok egyik legfontosabb feladata, hogy feltérképezze e védendő objektumokat, mert ez az alapja saját gazdagságának. Az élénkülő idegenforgalom, a falusi turizmus célpontjai nem az átépült, hanem a hagyoNagyszakácsi, Márla-oszlop
