Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19 / 246. szám

1991. október 19., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 Amikor blokktéglába mormognak az éhezők, mindig fura érzésem támad Olyasmi, mint amikor Klen- csár Gábor dzsunior a So­mogy Megyei Művelődési Központ adekvát (-) környe­zetű nagytermének zsöllyéjén állva önti érzéseit szavakba. Meg mondatokba. Meg-meg- lepődök. Vicceltem. Hol van már az idő, ami alkalmasint meglepetésekkel szolgált? Meg különben is. Ismerem K. K. L.-t jóideje. így hát tudom — legalábbis hozzávetőleg — mire számítsak, amikor meg­nyitják — mostanság — Erős berendezés című kiállításukat: az Új Éhezők Akadémia ének­verseny, a vetített freskók és az áthallások, az elkülönült vit­rinek; szóval mindezen ele­mek kíséretében. Ez a név. Itt van, itt takarja az írásbeliséget,/ rendet tart, de leképezése nincs./ Mintha vitrinben tartanám a megfelelő szakaszokat,/ hogy az egé­szet ne kelljen megsértenem. (Káplán Géza) Monumentális díszletbe öl­tözött szertartást láttam. Ér­zem. Legföljebb nem jól. És mégis azt hiszem, hogy Káp­lán Géza Törvény című alko­tása — térbe helyezte a meg­nyitó performance-t — mitikus templom. így, ahogy mondom. És amit megéreztünk, isten- tisztelet. l-s-t-e-n-t-i-s-z-t-e-l-e-t. Káplán Géza, Klencsár Gá­bor, Lékai Sándor „tartottak szert”. Itt és most. Az istenek megérezték a szagot,/ itt a hotelben egyéb­ként annyira mindegy,/ a tá­volugrásban a legjobb rész a levegőben van,/ mikor még nem dőlt el semmi. (Klencsár Gábor) Félhomály, egész alakok. Halk mormogás hallik. Látszik pár ion oszlopfő, mintha-hel- lászi jósda, Apollón szent he­lye tövében cövek-el-ek le. Kis csibék papírból szabottan ke­rülnek véletlen talpam alá. B-o-c-s. Blokktégla somo­gyi, bazi nagy pvc-cső tolnai — levélírók gyöngye — keze­lésben ad hangot ki, ki-ki hogy látja. Jó ez? Mögöttem vízió­val teli dobozban majdhogy­nem meztelen, mégis meszes leány sétál sínpár közbülső te­rületén, előtte Mátyás, a ma­gyar vizsla. A doboz előtt — vario-mőbiusz — kép: imént említett téma térben, időben lemerevedett. Vetített freskót érzek periférikusán: üresen pergő vetítő fényének útja hölgyzongorán áthatolhatat­lan, árnyékleképezés. Az ártatlanság megragadó./ Az ébredés helye talán meg­oldana valamit;/ lemondani az álom kétes sikeréről is --/ ez volna a beszédhelyzet. (Lékai Sándor) H-a-p-p-e-n-i-n-g. Dadaista ősök ellette, hiper- realizmust idéző, kissé indivi­duális mitológiába hajló per- formance „lelkesítette” az Erős berendezés című tárla­tot, melyet a T. Közönség a Somogy Megyei Művelődési Központ nagytermében tehet magáévá. A m-ű-v-é-s-z-e-t mindig olyan, amilyet a kor megér­demel — létezik megfordítha- tóság? Az Erős Berendezés című kiállítás nyitányáról szerzett impressziók közlését olvashatták, merthogy oly f-u-r-a érzésem támadt. Balassa Tamás(kodott) (Fotó: Lang Róbert) Vége a kalózkodásnak! Siker: pénz és szerencse A kilencvenes évekre gomba módra megszaporod­tak a magyar hanglemezkia­dók. Konkurenciaharcuk érzé­kelhető, viszont egy valami­ben azonos nézetet vallanak: közös erővel akarnak fellépni a kazettahamisítók ellen. Te­gyük hozzá: jogosan. A közel­jövőben minden kazettát olyan zárószalaggal látnak el, amit nem lehet hamisítani. Mostan­tól kezdve pedig nyolc elle­nőrző csoport a piacokat és a vásárokat járva felderíti az el­adásra kínált, illegálisan sok­szorosított kalózkazettákat. Minden kiadó reklámhadjá­rattal, figyelemkeltő jelsza­vakkal, sorsjegyekkel vagy tal­lérokkal igyekszik túladni a portékáján. Az egyáltalán nem baj, hogy sok és különféle hanglemez vagy kazetta kerül a forgalomba, ám az már baj, hogy a rajongók borsos véte­lárat kénytelenek fizetni a hanglemezbolt pénztáránál. Ezért aztán mindenki jól meg­gondolja, hogy „kit” vesz meg, illetve kinek a felvételeit hall­gatja. Röviden: sokféleség jel­lemzi a hazai hanglemezipart és kazettapiacot. A hanglemezek monopóli­uma ma már a múlté, a leg­többen inkább műsoros kazet­tát vásárolnak. A forgalmazók pedig mindenféle stílust és hangzást kínálnak a popzenét hallgatók népes táborának. Megtalálható a kiadványok között az elektronikus hatáso­kat felhasználó „szintipop" (Bonanza Banzai), az őrjítő heavy metál (Pokolgép), a klasszikus alapokon nyugvó rockzene (Omega-mix), a fil­men és színpadon egyaránt otthonosan mozgó tinisztárok (Szandi, Dóra), a hard beat irányzat (Republic), az egyedi hangzásvilág (Koncz, Zorán), a hagyományos dallamkaval- kád (Dolly Roll), a hazai sztá­rokat karikírozó felvételek (Voga-Turnovszky)... és foly­tatni lehetne a sort kimerülé­sig. S még nem volt szó a sok-sok külföldi lemezújdon­ságról. Az idei esztendő meglepe­tésekkel is előrukkolt a hazai lemezkiadásban.. A fiatalos lendületű együtte­sek közül az AD Stúdió és a Manhattan vívott ki megérde­melt helyet a legjobbak között. Gyors sikerük titka látszólag egyszerű: ritmusos zene, sze­relmes témák és fülbemászó dallamok. Napjainkban bizonyossá vált, hogy már a popzenében nem elegendő a tehetség, mert a sikerhez még két fon­tos dologra van szükség: pénzre és szerencsére. Vajon hogyan lehet e kettőre szert tenni? Válaszolni nehéz, ráadásul ez már a menedzserek és For­tuna asztalára tartozik. B. Z. TELEVIDEÓ! A szerkesztőségünkbe érkezett legjobb TOP-listá- jáért Kovalics Veronika ka­posvári olvasónk kölcsö­nözhet ingyen háromszor filmet a TELEVIDEÓ kapos­vári márkaboltjából (Kapos­vár, Somssich Pál u. 2.). A legszebb! Skid Row varázslat: a zene­kar második nagylemeze, a Slave to the Grind Ameriká­ban a sikerlista első helyére ugrott. Fotónkon a heavy zene legszebbnek tartott énekese — Sebastian Bach — látható. Októbertől Sebastian az euró­pai színpadokon is bemutatja tudományát. A JcrumplipcipriJcás sikere Ikrek Dániában „Öreg” táborozok és ikrek vagyunk 16 éves korunkra! Örültünk, amikor a DEMISZ ál­tal szervezett 1991. évi nyári nemzetközi építőtáborok lehe­tőségeiről tájékoztattak ben­nünket, amelynek a feltétele egy idegennyelv birtoklása volt. Dániát választottuk. A táborról csak annyit tud­tunk, hogy környezetvédelmi restauráló munkát kell végezni egy régi farm körül. Az utazás költségeit ugyan mi álltuk, ám az ottani keresetünkből fedez­ték az ellátásunkat, valamint a Dániát bemutató kiránduláso­kat is. Kalandos utazásunk július 5-én kezdődött, ekkor vágtunk neki a nagyvilágnak a Buda- pest-Berlin-Koppenhága-Sil- kaborg útvonalon. A táborban csak mi ketten voltunk magya­rok, s egyben a legfiatalabbak is. A nemzetközi csapat to­vábbi tagjaiként amerikaiak­kal, angolokkal, hollandokkal, izraeliekkel, csehekkel, len­gyelekkel, törökökkel, litvá­nokkal, belgákkal és dánokkal találkoztunk. Esténként min­den nemzet elkészítette a sa­ját specialitását. Mi a ma­gunkkal vitt piros paprikát, kolbászt, szalonnát és hagy­mát felhasználva paprikás krumplit főztünk. S ezt a ma­gyaros vacsorát a nagy sikere miatt még kétszer meg kellett ismételnünk. Belekóstolhattunk egy fejlet­tebb technikába is. Gondolunk itt a már említett közlekedésen kívül például a vízadagolós csapokra, a ruhát mosó és szárító gépekre, s az egysze­rűbb, ám jóval praktikusabb családi házas építkezésre. A munkában igazán nem kellett megszakadni, minden nehezebb részét gépek vé­gezték. Munkakedvünk lega­lább olyan jó volt, mint a han­gulatunk. A helyi iskolában laktunk, amelyet uszodával is „felszereltek”. Egésznapos kirándulásain­kon megismerkedtünk a mo­dern művészeti múzeummal, a silkaborgi történelmi kated- rálissal, voltunk rockkoncer­ten, a tengerparton és kajaktú­ráztunk is. A dánok végtelenül kedves emberek, nyugodtak és kedélyesek. Végül K. Brobert Und úr, Ikast polgármestere a város­házán adott fogadásán meg­köszönte munkánkat, hogy helyreállítottuk az adófizető polgárok támogatásával létre­jött táborban a város szépsé­ges farmját. Pedig úgy érez­zük: mi tartozunk köszönettel mindazért az élményért, amellyel Dániában gazdagod­tunk, s a sok új barátért is. Szabó Anikó és Lfvia a Toldi Miklós Általános Iskola és Gimnázium III. a. osztályos diákjai Rovatszerkesztő: Tamási Rita A hang bűvölete A DZSESSZKOCSMÁBAN NEMCSAK A SÖR JÓ Néptáncos berkekben igen találó ki­fejezés járja, amikor ritka, ínyenc mo­tívumokról, virtuóz lépésekről esik szó. Fincsinek hívják őket. Érdekes­ségük, hogy rendkívül játékosak, vir­goncak, bennük van a tánc, az önkife­jezés önfeledt öröme. Patricia Beysens és a Bop-Art Or­chestra dzsessz muzsikájában ugyanezt a fincsi-érzést leltem meg. Ahogy a tánc esetében veszi át a mozgás a test felett a parancsnoksá­got, úgy uralkodik el a zene minden egyes érzékszerven. A hang elindul, és ősi harmóniára talál. Összecseng. És megszólal! Mindezt minimális, ugyanakkor kel­lemesen kevert erősítéssel „teszi” — legalábbis ezzel lepte meg a szép­számú kaposvári közönségét az Együd Árpád Művelődési Ház dzsesszkocsmájában a Bop-Art Or­chestra. Még ennél is nagyobb meg­lepetéssel szolgált az est vendége: Patricia Beysens. Az ő hangszere — fémfúvósa mellett — a hangja volt. Nem populáris dzsesszt hallhat­tunk. Ám nem is a másik véglet, a free-jazz áradt a hangdobozokból. Behatárolni nehéz a műfajt és feles­leges is lenne. A lényeg: mégha kissé szokátlan is volt a bop-art-i hangzásvilág, a befo­gadással nemigen akadt gond. Mintha — Malecz Attila (billentyű­sök), Kormos János (gitár), Faludi Tamás (basszus), és Rudnai Péter (dobok) — közös aggyal keresték volna a dallamokat, mintha közös kézzel fogták volna le az akkordokat, olyan „egy” volt a muzsika. S haláli a pontosság. Mindennek koronáját je­lentette Patricia Beysens bravúros énekhangja. A dallamok, ritmusok mindvégig szigorú rendben, egységben alkották azt, amit Bop-Art-nak, és — érdemes megjegyezni e nevet: — Patricia Bey- sensnek hívnak. Balassa Banda Zoltán rejtvényrovata A MIKROTECH-90 Számítástechnikai Szolgáltató Kft ajándékával Az október 5-i rejtvényünk helyes megfejtése: David Hasselhoff. A nyertes pedig Horváth Zsolt kaposvári és Jencsky Beáta balatonföldvári olvasónk. Gratulálunk! Mai feladványunk hat ismert sztár — énekes (zenész) és egy színész) — gyermekkori fényképét mutatjuk be. Vajon felismeritek-e őket? Segítsé­gül némi információt, humoros megfogalmazást adunk róluk. (Számozás föntről le). 1. Az „édentől keletre” ün­nepli születésnapját október 22-én. Apropó! Boldog szün­napot! 2. A feleségét, Brigit Niel- sent is „kiütötte”. 3. Nem volt apáca, a szer­zetesekért sem rajongott, most mégis vallásos dalokat énekel. 4. Gitáros, aki nem a föld­szinten, hanem az első eme­leten játszik. 5. Fodrásznő, aki változta­tott profilján: elhagyta korábbi famíliáját és szólókarrierbe kezdett. 6. Az évek során proletár­gúnyát és angyalbőrt is hor­dott. Megoldásokat október 29-ig fogadunk el, eredményt no­vember 2-án hirdetünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents