Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1991. október 16., szerda Gesztenyekor Iharosberényi igaz remények Egykoron mezővárosi rangja, önálló vásározási joga volt s bíztató jövő elé nézett Iharosberény. Mára ligetes-dom­bos, kellemes látvánnyal szolgáló nagyközséggé lett. Mint minden település, ez is cipel kereszteket. Ilyen a gesztenye­gombák pusztítása, amely mellett egyéb — nemzetinek is mondható — kór is sújtja a községet. A gomba csak a fával együtt irtható, ama másik bajság: „nagyreményű ligetünk” orvoslása azonban ily módon nem megoldás... Pillantsunk kicsit a közel­múltba, nevezetesen a rend­szerváltás idejére, amikor a három társközség, Inke, Iha­ros és Pogányszentpéter el­szakadt Iharosberénytől. — Nem voltak nagy csatá­rozások — mondja Horváth Ferenc polgármester. — Ahogy módja nyílt rá, Inke deklarálta elsőként különválá­sát. Azóta mindhárom faluban van polgármester, jegyzőség, tehát önállóak, csupán a kör­jegyzőség köti össze őket, ami nálunk van. Iharosberény a 61-es főközlekedési út men­tén fekszik, és ez meghatá­rozó a község életében. Az utóbbi időben mintha az el­vándorlás is megállt volna — mondja nem titkolt örömmel. — Sőt, a zártkerti telkek iránt kifejezetten nagy az érdeklő­dés, egyre kelendőbbek a ka­nizsaiak körében. Szép a kör­nyezete községünknek. Híres a gyümölcséről, meghatározó a gesztenyetermelése, ám ezekben az időkben súlyos, gyógyíthatatlan kórság, gom­babetegség tizedeli a termést. Csak a fával együtt irtható ki... Látszik, elszorul a polgár- mester szíve. Különös odafi­gyeléssel beszél a falubelieket érintő gondokról, s ez nem csoda, hisz’ ő is e földön — Iharosberényben — született. Jelenleg a csurgói 526. Sz. Szakmunkásképző- és Szak- középiskola építkezésének műszaki vezetője. A polgár- mesteri teendőket e mellett látja el. — Igen rumlis foglalkozás ez — vallja gondterhelten. — Eléggé nehéz eleget tenni an­nak, amit a község elvár. Mégis, miért vállaltam el? Mert hiszek a változtatás erejében. Vannak lehetőségeink. Iharosberényben a tervezett a fejlesztéseket sikerül meg­oldani a rendelkezésre álló ke­retből. Alapoztak két járdát, egy épülő sportpályát, s ezzel megszüntettek egy illegális szemétlerakóhelyet is. Műkö­dik a kultúrházuk a könyvtár­ral, létrehozták a falutévét, szervezik a szellemi, tárgyi örökségek megóvására hiva­tott szakkört. Az itteniek többsége a me­zőgazdaságból él, munkaadó­juk a termelőszövetkezet. Ipari üzem is megvetette itt a lábát: a Palicz Művek hozzávetőleg 160 személyt foglalkoztat. Szót érdemel az ingázó réteg: sokan járnak Csurgóra, Nagy­kanizsára kenyeret keresni. Munkanélküliként 25-30 em­bert regisztráltak, ám valójá­ban ennél jóval nagyobb a számuk... — Nálunk a képzetlen réte­get sújtja legjobban a munka- nélküliség. Én ezt a nevén is nevezem: a cigányok igen nagy százaléka nem dolgozik. Ez az a réteg, amelyre nem­igen van szükség: iskolázott­ság, termelési tapasztalat és a megfelelő hozzáállás híján vannak. Mindez így a bűnözés melegágya is. Régen az éj­szaka leple alatt történtek lo­pások, ma nappal is van úgy, hogy a gazdát elzavarják tu­lajdon fája alól. Ez nekünk kü­lön kereszt. Megoldásához — meggyőződésem — kor­mányzati odafigyelésre lenne szükség. Mi csak erőlködünk, létrehoztuk az önvédelmi cso­portunkat, de egyedül a rend­őrségnek vannak meg a kellő eszközeik. Azonban ők is csak a tüneti kezelésre képesek... — Azokról a cigányokról nem is beszélek, akiknek normális az életvitele. Én a szélsőségek ellen vagyok. Mert a szélsőségek a legve­szélyesebbek, s megfékezé­sük már túlnő a mi lehetősége­inken. Ezernégyszáz lelket szám­lál Iharosberény. Ebből négy­száz a cigány. Arányuk az óvodában, iskolában valami­vel magasabb... Valamikor gyönyörű kastély lehetett az Inkey család kúri­ája. Ma már nem az. Az 1968-ban felhordott vakolat már csak foltokban díszeleg a homlokzaton „feszítő” nemesi címer körül. Az iskola épüle­tében vagyunk. A 271 diákkal 24 pedagógus 13 tanterem­ben ismerteti a betűvetés, számolás, mi több — ez nagy előrelépés — a német nyelv rejtelmeit. Záborszky András igazgatótól megtudtuk, ha szűkösen is, de kijönnek a költségvetésből. Spórolnak: legutóbb fagyűjtési akció kere­tében tettek szert némi téli tü­zelőre. Amit csak tudnak, saját erőből csinosítgatnak. — Diákjaink majd negyven százaléka cigány gyermek. Közülük a nagyobbakkal van­nak fegyelmezési problémák; ők gyakran betöréses lopá­sokban is közreműködnek a faluban. Előfordul, hogy agg- resszívak, hogy bicskát fog­nak valamelyik gyerekre a tíz­óraiért. Ilyenkor szükség van az erős kézre. A hírhedt Dózsa utcába egy diák vezet el. Nem messze la­kik attól. Szótlanul ül mellet­tem, majd kérdésemre — mi­közben éppen egy árokparton sziesztázó csapat mellett ha­ladunk el —, milyenek a cigá­nyok, kifakad. — Csak danol- nak, rajcsúroznak naphosz- szat, csinálják ezek a balhét, ha kell, ha nem...— mondja név nélkül... Otthonánál kiteszem, visz- szaindulok a Dózsa utcába. Nem ez a legnagyobb büsz­kesége a községnek. „Ilyen nem volt régen, újra putrikat építenek!” — emlékszem vissza a polgármester elkese­redett szavaira. És tényleg. Düledező viskók, toldo­zott-toldozott pajták szegélye­zik a betonlapos utat. Megál­lók. Két kis cigánylány szalad­gál előttem. Hátulról kiáltás hallik: — Jegyezzétek meg a rendszámát! írjátok fel! — si- koltja észveszejtő hangon egy idős cigányasszony. — Erőt veszek magamon, győz a kí­váncsiság. Elébe megyek. — Adj’ isten...— mondom, ám több szónak nem enged helyt. — Én nem hagyom, hogy le­fényképezzenek, megírjanak! — hajtogatja, miközben fe­nyegetőn integet fém botjával. Bal kezével szorosabb fogást keres zöldszilvániján... Egyébként is indulni akar­tam... Mezítelen kisfiú rohan haza­felé, őrült méretű nőstény gó­bét vezetnek az útszélen, ka- ronülő csecsemő kocsija mel­lett fát vág tizenéves anyja. Újra a polgármester megálla­pítása rémlik fel: a cigánycsa­ládok számára nincs kitörés... kormányzati odafigyelés...ti­zennyolcán egy szobában... Iharosberény cipeli hát a keresztjét. Nincs más lehe­tősége. Egy-egy gesztenye­fát ugyanis ki lehet irtani, de mennyivel üdvösebb lenne gyógyírra akadni. Egy euró­pai gesztenyeligetben il­lendő megoldásokat lelni a kórságokra. S orvosolni azokat elöbb-utóbb. Balassa Tamás Mintafarmok Összesen 20 millió ECU-s támogatást kap a Phare-prog- ram keretében a magyar me­zőgazdaság az 1990-91-es évekre. Ebből az összegből 10 milliót különböző projek­tekre, ezen belül 3 milliót a mezőgazdasági szaktaná­csadó-képzés megindítására, információs rendszer kiépíté­sére fordít a földművelési tárca. Ennek során 25 magyar szakembert képeznek ki — decembertől márciusig — a szaktanácsadók oktatására, számukra kézikönyvet és tan­tervet dolgoznak ki. Ezzel párhuzamosan megkezdődik a gyakorlati oktatás és szak- tanácsadás bázisának szánt mintafarmok felszerelése is. Demonstráció a Műegyetemen Megközelítően száz külföldi diák tartott demonstrációt a Budapesti Műszaki Egyetem területén tegnap. A diákok til­takoznak a „bőrfejűek” — utóbbi két hétben megszapo­rodott— támadásai ellen. Mint Penninger Antal, az egyetem Külföldi Hallgatók Mérnökkép­zési Központjának igazgatója elmondta: „a diákok szeretné­nek félelem nélkül élni Ma­gyarországon és megkapni az őket megillető védelmet a rendőrségtől”. Újranyitják a határátkelőt Tavaszra startra kész álla­potba hozzák a Nógrád me­gyei határszakaszon a ce- red-tajti határátkelőhelyet. Az 1949-ben iezárt átkelőhely új- ranyitására a határ mindkét oldalán az infrastruktúra kiépí­tésével készülnek. A nyitás­ban érdekelt hat szlovákiai falu polgármestere nemcsak aláírásával adott nyomatékot a lakosság kívánságának, ha­nem megépítette már az átke­lőhelyhez vezető utat is. Vízum nélkül Portugáliába Megszűnt a vízumkötele­zettség a Magyar Köztársaság és a Portugál Köztársaság kö­zött. A két ország érvényes útiokmánnyal rendelkező ál­lampolgárai vízum nélkül utazhatnak a másik államba, amennyiben nem kívánnak ott 90 napnál hosszabb időt töl­teni, munkát vállalni vagy ál­landó jelleggel letelepedni. Kiskert­tulajdonosok figyelmébe! i =i Kapálógépek árengedménnyel OTP-re is! Briggs motorok, kerti gépek, alkatrészek kaphatók. Garanciális és garancián túli javítás rövid határidővel. SPILÁK LAJOS magánkereskedő, Marcali, Honvéd u. 31. Telefon: (85)12-105 (4690) Gázszünet! Értesítjük Siófok város Siótól keletre lévő gázfo­gyasztóit, hogy 1991. október 16-án 12.00—16.00 óráig ismételt gázszünetet tartunk. A gázszünet megismétlé­sére az október 10-re meghirdetett, technikai okok miatt sikertelen ösz- szekötési munka miatt van szükség. A rajtunk kívülál­ló okok következtében megismételt gázszünetért elnézésüket kérjük. KÖGÁZSM. Üzemigazgatósága siófoki kirendeltsége (149888V Dörnbach Alajos nem kíván a politika foglya lenni Dr. Dörnbach Alajos, az Országgyűlés alelnöke látat­lanban fogadást köthet: ha mostanában újságíróval ta­lálkozik, valószínűen arról kell beszélnie, szándékában áll-e továbbra is jelöltetni magát az SZDSZ elnöki székébe és ha igen, mit, hogyan szeretne változtatni. Talán ezért volt meglepve, amikor feltettem a kérdést: Jól menő praxisú, neves ügy­véd volt, mielőtt az Ország- gyűlés alelnökévé választot­ták. Nincs nosztalgiája? — Eleinte nagyon hiányzott az ügyvédi szobám légköre, a tárgyalások feszültsége, hi­szen korábban ez jelentette az életemet. Mostanában már nincs időm ezen töprengeni. Az ügyvédi praxisomat már 1989 elején minimálisra korlá­toztam, azt követően, hogy 1988 nyarán a Történelmi Igazságtételi Bizottság jogi szekciójának vezetője lettem. A kihantolási ügyek, a politi­kai koncepciós perek felül­vizsgálata olyan elfoglaltsá­got jelentett, ami mellett újabb ügyekben nem vállalhattam képviseletet. Akkor úgy gondoltam, hogy csak egy-két esztendőre szü­neteltetem a gyakorlatot... — Közben politikussá avanzsált. Kudarcot jelen­tene-e az ügyvédi pályához való visszatérés? Egyáltalán szándékában áll? — Ami azt illeti, ügyvédként biztosabb egzisztenciát tud­hattam magam mögött, mint politikusként. Számomra a visszatérés lehetősége min­dig nyitva áll, ha meg kell tennem, örömmel öltöm fel ismét a talárt. Nem kívánok a politika fog­lya lenni. Ezt úgy értem: nem örülnék, ha fel kellene éget­nem magam mögött minden visszavezető hidat és minden áron politizálnom kellene. — Előfordul, hogy egykori ügyfelei megkeresik, és kérik, hogy újból vállalja el képvise­letüket? — Ilyet ritkán kérnek, jogi tanácsot annál gyakrabban. Azonban felelőtlenségnek tar­tom olyan konkrét esetekben az állásfoglalást, amikor az ember nem ismeri pontosan a részleteket. Ezért ha lehet, ki­térek az ilyen kérések elől is. — Mivel tölti a szabadide­jét? — Gyermekkorom óta sze­retek úszni, futni, de legjob­ban síelni. Sajnos az elmúlt télen mindössze három napot tudtam szakítani magamnak, hogy kedvenc időtöltésemnek hódoljak. Hasonlóképp va­gyok a szörfözéssel is: ezen a nyáron egyetlen hétvégét szentelhettem ennek a sport­nak. Mindig azzal vigaszta­lom magam: talán majd jö­vőre. U. G.

Next

/
Thumbnails
Contents