Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

1991. október 16., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 ÉVADNYITÓ HANGVERSENY A NAGYTEMPLOMBAN Az orosz ortodoxtól a néger spirituáléig Jóleső érzéssel léphettek pódiumra hétfőn este a Nem­zeti Filharmónia évadnyitó hangversenyének művészei Kaposváron; a belvárosi kato­likus templom hajója zsúfolá­sig megtelt érdeklődőkkel. A program sokat és sokszí­nűt ígért. A régi magyar és az orosz ortodox liturgikus zenén át a néger spirituáléig terjedt a repertoár. Koloss Istvánnak az egy­házi muzsika kiváló interpretá- torának átdolgozásában fel­csendülő régi magyar zene a Lőcsei kódexből ritka szép él­ménnyel ajándékozta meg a közönséget. Nem csupán az átdolgozás mívessége és haj­lékony stílusa, hanem a hang­zásbeli különlegesség is emelte a mű színvonalát. Az archaikus magyar dallamok fi­nomságát követő erőteljes örömujjongás, az utolsó tétel befejező részében adott al­kalmat a mesternek arra, hogy katartikus erővel tolmácsolja népének érzéseit. Wohlmuth János Mu- sefíe-jének tolmácsolása fi­nom átmenetet jelentett J. S. Bach d-moll toccata és fúga című művének megszólalásá­hoz. Koloss István barvúros technikával és hangzásbeli színességgel adta elő a köz­kedvelt művet. Sajnos, már a Musette-nél, de különösen a Bach-mű tolmácsolásánál ér­zékeltük az avítt orgona hiá­nyosságait. A „beragadt” han­gok megszakították és olykor meg is zavarták a művek egyenletes tolmácsolását. Az est csúcspontját a 12 tagú Tomkins Énekegyüttes pódiumra lépése érlelte meg. Dobra János karnagy vezeté­sével az orosz ortodox liturgi­kus zenét képviselő Csaj­kovszkij, Rachmanyinov, Glinka, Grecsanyinov és Ftimszkij-Korszakov egy-egy kórusművét tolmácsolták. Megcsillantva azokat a stílus­és hangzásbeli különbsége­ket, amelyeket a nagy meste­rek mondhattak sajátukénak. A végtelen orosz mezők „sző­kesége” éppúgy felvillant kép­zeletünkben, mint ahogy megszólalt a mérhetelen nyomor és szenvedés. A ka­marai hangzás pillanatokon belül nagykórusi megszóla­lásba csapott át, és hátbor­zongató szépséggel töltötte meg a teret. Dobra János ki­váló egyénisége a kórus min­den megnyilvánulásából át­ütött. A néger spirituálék hajlé­kony, lírai dallamai, játékos­sága egy más kontinens, más életérzését közvetítették óriási sikerrel. A vastaps újrázásra késztette a kórust. Még egy kiemelkedő pro­dukciója volt az estének: Ko­loss István W.A. Mozart a-moll rondojának tolmácsolása megejtően szép élményt nyúj­tott. Az emlékképként felcsen­dülő körtánc vissza-visszatérő vezérdallama őszhajú anyó­kák hajdanvolt báljainak, ro­mantikus szerelmeinek óráit idézte. A mozarti lélek öröm­teli-keserű hangjai sokáig fü­lünkben csengenek. A befejezésként felcsendülő Liszt Tu es Petrus és L. Bo- ellmann Gótikus szvit című műve a romantikus előadás mellett a művész nagyszerű technikai felkészültségét is reprezentálta. Az előadók mindent megtet­tek az est sikeréért. Mi, nézők azonban egy kissé fanyar szájízzel távoztunk. Zenei felkészültségünk ugyanis is­mét elégtelenre vizsgázott. Nem ismervén pontosan a műveket, vagy nem, vagy rossz helyen csendült fel a taps. Örömteli, hogy szélese­dik a zenéért rajongók tábora, ám a koncerttermek közönsé­gét is nevelni kell. Várnai Ágnes Kocka-land Jelenszky László karikatúra tárlatán Kockavilág, kockaváros. Kockalelkű kockaemberek kul­lognak kuckójukból el. Hogy odakinn kelletlen, kellemetlen kalandba keveredjenek — az égre nézve (kockatornyoktól kísérve) kockaholdot leljenek. Jelenszky László karikatú- rista Ni, ni a hold című rajzá­nak mondandóját próbáltam valósághűen szavakba önteni. Azonban a Somogy Megyei Művelődési Központ karika­túra galériájában „fellógatott” anyag egy része árulkodik csak az urbanizáció „vívmá­nyairól”. A képek világa árulkodik a karikatúristáról. Mi megkértük a karikatúristát, „árulkodjon” a képek világáról. — Mit tartok legfontosabb­nak magamról egy telefonos névjegy kapcsán? — ismé­telte meg a kérdést. — Azt hi­szem egész egyszerűen a raj­zokat tekintem annak. — Manapság dívik a politi­kai karikatúra. Ön mit gondol erről? — Tudtam, hogy felteszi ezt a kérdést. Régebben nemigen lehetett — ismert okok miatt — ilyen jellegű témákat „meg­zenésíteni”, ma azonban haj­lamosak vagyunk túllihegni bi­zonyos dolgokat. Nem ártana kicsit visszatérni a laár pour laár-hoz. Nem kellene min­dent a politikára kihegyezni. De sajnos általában jellemző ránk, hogy inkább politizálunk, mintsem a feladatainkat vé­geznénk. — Akkor már nem lenne po­litika. Egyébként van-e fel­adata a karikaturistának, s ha igen, mi az? — Talán annyi, hogy ha az emberek kezünkbe vesznek egy lapot, jókat röhögjenek a poénokon. — Ön — ha jól érzem — nem rajong az elvárosiasodá- sért? — Nem nagyon. Úgy látom, ez a világ kísértetiesen kezd hasonlítani az orwelli világhoz. Egyfajta zugketrec effektus van kibontakozóban. — Hol született? — Dunakeszin, de hamar felkerültem Pestre. — Milyen világban élne szí­vesen? — Szíves-örömest élnék egy ehhez hasonló világban, ahol előtérbe helyezik a „zöld szempontokat”, ahol nem a pénz a minden. Egyszerűen ahol élni lehet. Balassa Tamás TORVENYTERVEZET SOK KIS KÉRDŐJELLEL Szigorúan ellenőrzött televízió? Az Országgyűlés rádió-, televízió- és sajtóalbizottsága megkezdte annak a törvényjavaslatnak a vitáját, amely — el­fogadása esetén — évtizedekre meghatározza a magyar elektronikus sajtó jellegét és lehetőségeit. A 68 oldalas ter­jedelmes dokumentumból egy, a sajtószabadság alkotmá­nyos rendelkezéseit és a vonatkozó nemzetközi szerződé­seket tiszteletben tartó, mégis erősen szabályozott, helyen­ként kifejezetten protekcionista rádiós és televíziós műsor­szolgáltatás körvonalazódik. Éppen a benne foglalt korlá­tozó intézkedések miatt a mintegy két hét múlva napirendre kerülő törvényjavaslatról parlamenti körökben komoly vi­tákra számítanak. Az alábbiakban a törvényjavaslat néhány fontos rendelkezését ismertetjük. A dokumentum a közszolgá­lati és a kereskedelmi rádiós és televíziós műsorsugárzás meghatározása mellett megje­löli az országos, a helyi és a körzeti műsorszolgáltatás kö­zötti különbséget. Országos rádió- vagy televízióállomás­nak eszerint az számít, amit a lakosság legalább kilencven százaléka nézhet, illetve hall­gathat, a helyi műsor pedig az, amelynek nézői, hallgatói lé­nyegében egy városban, kö­zösségben, illetve budapesti kerületben élnek. Fogalommagyarázat A manapság sokat vitatott közszolgálati televízió alatt a törvényjavaslat azt a műsor­szolgáltatást érti, amely „rendszeresen, átfogóan és sokoldalúan, tárgyilagosan és pártatlanul” ad hírt az esemé­nyekről, s ezenkívül — fontos­sági sorrendben — „oktatási célú ismereteket közöl, kultu­rális értékeket mutat be, tu­dományos eredményeket is­mertet és igényesen szóra­koztat.” Külön rendelkezne a törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvén közvetítendő rendszeres mű­sorokról, s arról, hogy a köz- szolgálati műsorban „kellő te­ret és méltó hangsúlyt” kell biztosítani a vallási életnek. Külön pontban szabályozza a tervezet a hátrányos helyze­tűek számára készítendő mű­sorok szükségességét, s még azt is meghatározza, hogy a helyi és körzeti műsorszolgál­tató mentesíthető a tudomá­nyos eredmények ismerteté­sének és az igényes szóra­koztatásnak a kötelezettsége alól. Kimondja viszont, hogy a helyi közszolgálati televízió reklám nélkül számított műsoridejének legalább 85 százalékát „magyarországi gyártású műsorszámokból kell megszerkeszteni”. Ehhez a tervezet azt a megjegyzést fűzi, hogy „a magyarországi gyártású műsorszám definíci­ójának kidolgozása folyamat­ban van.” Magyar és európai A közszolgálati országos te­levízióban legalább 51 száza­lékban magyarországi gyár­tású, legalább 71 százalékban európai gyártású műsorszá­mokat kell közvetíteni. Az országos kereskedelmi műsorszolgáltatás esetében — ilyen adó egyelőre nincs — a műsoridő legalább 35 száza­lékát magyarországi gyártású, legalább 60 százalékát euró­pai gyártású műsorszámokból kell megszerkeszteni. Mivel ilyen adóknak egyelőre csak a műholdas adások tekinthetők, ez a rendelkezés — ha válto­zatlanul kerül be a törvénybe — alighanem a műholdas csa­tornák országos kábelrend­szerekbe való felvételének ti­lalmát jelentené. Ez alól kivé­tel az Eurosport, mert a tör­vény a műsoridőt reklám- és sportközvetítések nélkül szá­molja. A helyi kereskedelmi adóknál a magyar gyártmányú műsorok kötelező aránya 60 százalék. A rendelkezés — nem tudni mennyire tudatosan — nagyon megnehezíti a helyi szórakoztató műsorszolgálta­tás irányában való fejlődést a már több mint 500 ezer háztar­tásban jelenlevő Tv/Tv és más 'vállalkozások számára. Aki például magyar nyelvű mozi­csatornát akar üzemeltetni, annak a magyar filmek korlá­tozott mennyisége miatt ha­marosan meggyűlik a baja a műsorösszeállítással. Ha vi­szont ezek a rendelkezések tudatosak — ez a parlamenti vitából majd kiderül —, akkor az amerikai filmek magyaror­szági forgalmazásának olyan fokú korlátozására lehet szá­mítani, amely a Kelet-Európá- val szembeni protekcionista intézkedéseit éppenséggel feloldó amerikai kormányzat­tal okozhat konfliktust. Itt bi­zony kereskedelmi kvóták fel­állításáról van szó... Hasonlóképpen problémát okozhat hazai és külföldi ká­beltelevíziós vállalkozók szá­mára az a rendelkezés, amely egy társaság működési terüle­tét hat helyi adásra korlátozza. Nem politikai jellegű műsorok esetében ugyanis ez az intéz­kedés a nézőket legalább annyira sújtja, mint a vállalko­zókat. Kényes kérdések találhatók a törvénytervezetnek a rek­lámsugárzásra vonatkozó ré­szében is. A közszolgálati te­levízióban a tervezet óránként 6 perc, tehát 10 százalék rek­lámidőt engedélyez, a keres­kedelmi televízióban 12 per­cet, tehát 20 százalékot. Ez nagyjából megfelel a külföldi gyakorlatnak a vegyes műsor­szerkesztésű csatornák ese­tében, de nem veszi figye­lembe, hogy különösen a helyi televíziózásban — külföldön egyre-másra jelennek meg a kizárólag vagy csaknam kizá­rólag reklámot sugárzó „tévé­bolt” adók, amelyeknek létre­jöttét ez a törvény eleve ki­zárná. Felügyelő bizottságok Egy szigorúan ellenőrzött televíziózás koncepciója bon­takozik ki a törvénynek a fel­ügyeletekre vonatkozó ren­delkezéseiből. Előszöris a ja­vaslat kötelezi a rádiót három teljes időtartamú országos közszolgálati műsor vitelére, s ez eleve meghiúsítja valame­lyik központi rádióállomás vagy a televízió kettes csator­nájának esetleges privatizálá­sát vagy kereskedelmi adóvá való átalakítását. Részletesen rendelkezik a javaslat a rádió és a televízió alapszabályai­nak tartalmáról és az elnök ki­nevezéséről. Ha a jelenlegi gyakorlat marad (,,A”változat), akkor az elnököket a kor­mányfő javaslatára az államfő nevezi ki. Van azonban ennek a javaslatnak egy „B” válto­zata is, amely szerint a rádió és a televízió elnökét az Or­szággyűlés választaná meg öt évre. A közszolgálati rádiókat és televíziókat országosan és helyileg is felügyelő bizottsá­gok ellenőriznék, s ezek ösz- szetételéről a javaslat ugyan­csak részletesen intézkedik. Tizenhárom érdekcsoportot nevez meg, amelynek képvi­selői lennének a bizottságban, köztük az etnikai kisebbségek, a határokon túli magyarok és a természetvédők. A javaslat itt „B” változatot is tartalmaz; ebben az MSZP-frakció az al­kotói szövetségek képviselői­ből, illetve a rádió és a televí­zió dolgozóinak titkos szava­zással választott képviselőiből állítaná össze a felügyelő bi­zottságokat, amelyben az egyházak, nemzetiségek, szakszervezetek, környezet- védők is részt vennének, de évente váltanák egymást szervezeteik. A felügyelő bi­zottságok mellett, illetve felett a rádiót és a televíziót a tör­vényjavaslat szerint külön hi­vatal irányítaná. A Rádió és Televízió Hivatal (RTH) or­szágos hatáskörű államigaz­gatási szervként működne, s elnökét a miniszterelnök ne­vezné ki. Jókai Géza

Next

/
Thumbnails
Contents