Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-04 / 207. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDAS AG 1991. szeptember 4., szerda AKIT MEGKÉRDEZETT A PÁPA „Bemehetek a táncosok közé?” Somogyi Tímea V.I.P. -jelvénye, és hite Somogyi Tímea Mosdóson él. Ő az a húszéves lány, aki köszöntötte II. János Pál pápát a katolikus leányegylet nevében a Népstadionban, augusztus 19-én este. Mutatja a rózsafüzért, amelyet a pápától kapott s közben magáról, a pápával való találkozásáról és a hitről beszél. Nyugodt, kiegyensúlyozott. Varázslatos a világa. — A szomszéd faluban, Nagyberkiben végeztem az általános iskolát, majd Debrecenbe kerültem a katolikus gimnáziumba. Oda csak lányok járnak, hittant tanultunk, szombaton is volt oktatás és vasárnap kötelező volt a mise. Felvételiztem kétszer a gyógyszerész-karra, majd rájöttem, hogy nem is akarok gyógyszerész lenni. Az idén sikeresen felvételiztem Pécsre biológia—földrajz szakra. A két év alatt voltam segédápolónő a szanatóriumban, majd egy évig hittant tanítottam Mosdóson, Batéban és Nagyberkiben. Az Új Ember című újságban 2-3 éve olvasott egy hirdetést: katolikus embereket keresnek, akik képesek lennének kiscsoportos vezetőképzőt elvégezni. Az osztályfőnöke és a hittantanára javasolta, menjen el. Ott választották ki két másik fiatallal együtt a Népstadion-beli köszöntésre. Nekik kellett megírniuk a köszöntő szövegét is. Augusztus 15-én Máriaremetén egy ráhangoló szentmisén vettek részt, s mindenkinek megmondták a feladatát. — Kaptunk egy jelvényt — mutatja Tímea — ezzel lehetett csak bemenni. Különleges jelzése volt, rányomtatták, hogy nagyon fontos személyek vagyunk. Augusztus 19-én 13 órakor kellett bemennünk a Népstadionba. Fél négytől már a sok fiatal együtt énekelt, imádkozott. Nem is láthattam, mikor érkezik a pápa, mert fel kellett mennünk a színpadra. Felolvastuk neki a köszöntőt. Nagyon aranyos volt, úgy nézett ránk, mint aki tudja, mit mondunk — igaz a szöveg nála volt olaszul. Amikor ott álltam a színpadon, nagyon izgultam, hogy nekem kell beszélnem a mikrofonba, két kamera is vesz... Amikor felnézett rám a Szentatya, láttam a szemein, hogy most csak rám fog figyelni. Már cseppet sem féltem. Úgy éreztem, hogy ez felelősség- teljes munka, nem csak személy szerint nekem szólt. Munkát kellett végeznem, ez egy kötelesség — így éreztem. Sokat jelentett, högy magyarul szólt hozzánk. Nagyon örült II. János Pál pápa, hogy spontán dolgok történnek. Például a végén a győri balet- tosok két oldalról jöttek be, „v” alakban, táncolva, a pápánál záródott volna az alakzat. A biztonságiak azonban nem engedték meg, hogy felmenjenek a táncosok. Nekünk kellett megfognunk a pápa kezét, és kitartani oldalra a szabad kezünket, ezzel összekapcsolva az alakzatot. Ez tovább folytatódott a stadionban, mindenki megfogta a melette álló kezét. Ekkor felállt a pápa és elindult lefelé. Meglepődtünk: mit szólnak a biztonságiak? Hiszen nem lett volna szabad sehova vinni a pápát. Elindult lefelé, sportosan lépkedve, túl ment a piros szőnyegen is. Megkérdezte tőlünk, a társamtól: „Bemehetek a táncosok közé?” Engedélyt kért mintha nem is ő lenne a pápa. Tímeán látszik, újra végig éli az eseményt. — Hogyan élted át a találkozást a Szentatyával? — Nehéz feldolgozni ezt. Krisztus rábízza az egyházat Péterre és az utódaira, ez közvetlen láncolat Jézushoz, tó: Lang Róbert) egyenes vonal, nem könnyű megérteni... — Mit jelent számodra a hit? — Nélküle nem tudnék élni. Kétségbe esnék azt hiszem, az élettől, sok mindentől. Bár nem is biztos, hogy kétségbe esnék, de nehezebben menne minden, azt hiszem... Tóth Kriszta Mi lesz a lakossági kötvényekkel? Szavatolta az állam Pár éve, amikor az első lakossági kötvényeket kibocsátották, csak kevesen gondolták volna, hogy ilyen gyorsan, ilyen drámai változások mennek végbe a magyar gazdaságban. Az infláció ütemének növekedése már jelezte, hogy a kezdetben olyan jó befektetésnek induló kötvény talán mégsem lesz akkora üzlet, mivel ezek fix kamatozású értékpapírok. Most újabb veszély leselkedik a kötvénytulajdonosokra, hiszen a magyar gazdaságban mind több a csőd, és még ennél is több a nyílt csőd nélküli fizetésképtelenség. Ki fizeti ilyen esetekben az esedékessé vált kamatot illetve a törlesztést? Mivel az állam a kötvények visszafizetéséért szavatosságot vállalt, elvben megvan a fedezet, ám a gyakorlatban egy sor tisztázatlan kérdés merült fel máris. A kereskedelmi bankok, amelyek a kötvények forgalmazásával foglalkoznak, egyre kockázatosabbnak érzik a saját helyzetüket, hiszen a befektetőkkel ők állnak kapcsolatban, ám azok a vállalatok, amelyek annak idején a kötvényeket kibocsátották, esetleg mára fizetésképtelenek lettek. Ebben az esetben az államnak kell a fizetésképtelen cég helyébe lépni és neki kell állnia a cehet. Csakhogy a költségvetés a közismerten szorongatott helyzetében ettől a kötelezettségtől amíg lehet, menekül, és olyan feltételeket igyekszik szabni a kereskedelmi bankoknak, hogy azok maguk legyenek kénytelenek behajtani a pénzt a bajba jutott vállalatokon. A tét nagy, ez idő szerint 18 milliárd forint értékű olyan kötvény van forgalomban, amelynek kamata és törlesztőrészlete kifizetéséért az állam szavatosságot vállalt. Csak az idén 6 milliárd forintot kell a lakossági kötvényekért kamat illetve törlesztés formájában visszafizetni a befektetőknek. Ha ennek csak a fele a költségvetésre marad a csődbe jutott vállalatok miatt, már ennek is súlyos következményei lennének. Pedig túl sok választási lehetőség nincs, hiszen remélhetőleg azon a megoldáson senki sem gondolkodik, hogy jóllehet a kötvény visszafizetését az állam szavatolta, most a nehéz helyzet miatt mégis vonakodna e kötelezettség teljesítésétől. Ez ugyanis nem csak azért lenne veszélyes lépés, mert sok tízezer ember megtakarítása kerülne végveszélybe, hanem legfőképpen azért, mert itt az állam szavahihetősége forog kockán. Ha ez meginog, alááshatja minden intézmény tekintélyét. Az eddigi információk szerint a bankok és a Pénzügyminisztérium között tovább folynak az egyeztető tárgyalások, és egyelőre az az álláspont, hogy a lakossági kötvényekben vállalt kötelezettséget valaki minden körülmények között teljesíti a befektetőknek. P. É. Dinasztia-alapító vállalkozó NAGY UR A KÉNYSZER Senki sem születik vállalkozónak — mondta Wolf János a kaposvári Kinizsi pavilonsoron levő Piroska vendéglő tulajdonosa. — Engem a kényszer vitt erre az útra. 25 éve vagyok vendéglátós. A szakma valamennyi lépcsőfokát bejártam. Annak idején apja asztalostanulónak adta, de volt egy eredendően rossz tulajdonsága: balkezes. Az asztalos szerszámok pedig jobbkezesek. A szakmaváltásnak ezt az indokát gyorsan kihasználta. — Rabja lettem a vendéglátásnak, s mindig az volt a vágyam, hogy egyszer majd dinasztiát alapíthassak. Nem akartam sem presszó®; sem kocsmáros lenni. Melegkonyhás egység építése volt a vágyam. Amikor lehetővé vált a szerződéses üzemeltetés, akkor megpályázta az Erzsébet vendéglőt 5 évre. Próbaidő- szak volt ez. Ekkor összejött ennek az üzletnek a tőkéje, s készült az új feladatra. Bala- tonszemesen egy nagyforgalmú bisztrót bérelt. De a szezonális üzlet kizsarolja az embert. Néhány hét alatt kell megkeresni az éves jövedelmet. S mire újra eljön a nyár, elfogy a pénz és következik az újabb nagy hajtás. Sokáig ezt nem lehet csinálni. Az első nyár után megvette ezt a kaposvári üzletet, amely akkor zöldségbolt volt. Ételbárt szeretett volna üzemeltetni. Három évig nem tudott mit kezdeni vele, mert szeszárúsí- tásra nem kapott engedélyt: pacalpörkölt után nem lehet meginni egy üveg sört? Nem adta fel a harcot. Az építési engedély kiadására 10 hónapot várt. A megyében a vagyonellenőrző bizottság első ügyfele volt: megvette a területet az önkormányzattól. Hitelt az OTP adott, 30 százalékos változó kamatozású vállalkozói kölcsönt. Még be sem fizette az első részletet, már 37 százalék volt a kamat, ennyi jelenleg is. Itt dolgozik a fia, a menye, a násza. Az adminisztrációs munkában a felesége segíti. Tipikus családi vállalkozás. Akár éjfélkor is felszolgálják a vacsorát. Ebben az üzletben a végzett munka minősít, s ezt nemcsak a főnök, hanem elsősorban a vendég ítéli meg. — A dinasztiaalapítás első lépéseit megtettem. A kevésbé vállalkozásbarát környezet sem tántoríthatott el terveim megvalósításától, mert egykönnyen nem adom fel — mondta — Wolf János. (Lengyel) Nyugdíjkorhatár és munkanélküliség Surján László népjóléti miniszter a társadalombiztosítás megújításának koncepcióját taglaló expozéjában többek között szólt arról, hogy a nyugdíjkorhatárt rugalmasan növelni kellene. Két ellenzéki párt szakértőjét e tervezett intézkedésnek a foglalkoztatásra gyakorolt várható hatásáról kérdeztük. Újratermelődő szegénység Csehák Judit (Magyar Szocialista Párt): — Komoly viták folynak arról világszerte, hogy összefügg-e a nyugdíjkorhatár a munkanélküliséggel. Azokban az országokban, ahol tartósan szembe kell nézni ezzel a problémával, ahol a számok már viszonylag stabilak, ott a szakemberek úgy vélik, hogy nincs korreláció a magas nyugdíjkorhatár és a munka- nélküliség között. Országonként változó a nyugdíjkorhatár, de általában mind a nőknek, mind a férfiaknak 63-64 évnél jelölték ki. Ezekben az országokban azonban a születéskor várható élettartam és az átlagéletkor is öt-hét évvel magasabb, mint hazánkban. Ugyanakkor Magyarországon — véleményem szerint — nem lehet megjósolni, hogy a rohamosan emelkedő munka- nélküliség és egy rugalmas megoldású korhatáremelés miként hatna egymásra. Nem lehet viszont megkerülni egy problémát: ha nem emeljük a nők nyugdíjkorhatárát, az ezredfordulóra újratermelődhet a női szegénység, mert a rövidebb szolgálati idő után jóval kevesebb nyugdíj is jár majd. Áthárított terhek Solt Ottilia (Szabad Demokraták Szövetsége): — Véleményem szerint a munkanélküli csoportok nem azonosak az idősekkel. A változó nyugdíjkorhatár nem oldja meg a tényleges foglalkoztatási gondokat. A munkanélküliség, így a fiatal munkanélküliek problémái más kezelési módot igényelnek. A korkedvezményes nyugdíjak rendszere nem mond ellent a nyugdíj- korhatár emelésének, mert ahol a vállalat finanszírozási gondjait a- nyugdíjasok elküldésével és a korkedvezményes nyugdíjszisztémával oldják meg, ott nem tesznek mást, mint a terheket áthárítják a TB-kasszára. (kgyr) „Megtizedelik ” az importőröket? Szabályozott autópiac a láthatáron Beépített motor A követelés: legkésőbb január 1-jei hatállyal vezessenek be olyan szabályozott rendtartást, amely áttekinthető feltételeket teremt az importautók piacán. Megfogalmazója a Magyar Gépkocsiimportőrök Egyesülete, amely az összes jelentős külföldi márka generálimportjának jogával rendelkező 18 cég képviseletében kíván fellépni az autópiacon tapasztalható anarchikus állapotok megszüntetéséért. Jelenleg ugyanis már mintegy 2000 úgynevezett szürke importkereskedő tevékenykedik az országban. Egy-egy márkából többnyire csupán néhány .darabot hoznak be, s már csak ezért is képtelenek biztosítani a folyamatos alkatrész ellátást és a megfelelő javító hálózatot. Az egyesület az illetékes hatóságokkal megkezdett tárgyalásokon azt kezdeményezi, hogy a jövőben, — az osztrák behozatali rendszerhez hasonlóan — kizárólag egy-egy autótípus generálimportőrje rendelkezzék típusbizonyítvánnyal. Ezen kívül természetesen az ország különböző területein regionális generálimportőrök is működhetnének, ha készek és képesek gondoskodni a megfelelő színvonalú infrastruktúráról. Ha a kezdeményezés nyomán megszületik az áttekinthető — és optimálisnak Ígérkező — piaci rendtartás, bizonyosra vehető, hogy alaposan megritkul majd az autókereskedők száma. De szolgáltatásaik a jelenleginél lényegesen jobban elégítenék ki a vásárlók igényeit. Minderre jók az esélyek, mert — mint Haris György, a Magyar Gépkocsiimportőrök Egyesületének elnöke mondja — a szürke importőrök nem rendelkeznek olyan hatalmi pozíciókkal, amelyek lehetővé tennék számukra a lobbizást, partikuláris érdekeik érvényesítését. Bíró Gerd
