Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-14 / 216. szám
1991. szeptember 14., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1975-1976 Ember'és maszk Petzold professzor kurzusa Balatonföldváron A terem üres, mindössze egy szőnyeg fedi a parkettát. A Somogy megyei Önkormányzat balatonföldvári Jogar továbbképző központjában ugyancsak elcsodálkozott a személyzet amikor Professzor dr. dr. Hilarion G. Petzold úr megelégedett e szimpla berendezéssel. 1 Fodor András vissza- . emlékezése szerint egy tihanyi látogatása végén így búcsozott tőle Illyés Gyula: „Lassan mégiscsak rátok marad az irodalom ügye, András, itt az ideje, vegyétek át a stafétabotot...” Több mint húsz éve ennek is, Illyés Gyula is immár nyolc éve halott... Fodor Andrásék nemzedéke átvette az illyési örökséget, de a mai fiatal alkotói generáció mintha nem érezné magához közel Illyés Gyula életművét és útmutatásait. Mai irodalmi és színházi életünkben Illyés Gyula sajnos nem „él” rangjának megfelelően. Ennek „miértje” külön vizsgálódást igényelne, amely messze túlnőne egy recenzió keretein... Beszéljenek inkább a „Naplójegyzetek”... 2 * „Kháron ladikja nem .akkor indul velünk, midőn lezárul és befagy a szem. Zord átkelők soká nyitott szemmel megyünk a végzetes vízen...” Ez a pár sok az egyik legszebb lllyés-versből való, a „Kháron ladikján”-ból. Jelzett kötetünk mottójának is felfogható. A „Napló — jegyzetek” hűen követik a kegyetlenül őrölő idő szervezet-roncsoló hatását, mellyel a költő a szellem mindenhatóságát, újra és újra megújító erejét állítja szembe. A „Naplójegyzetek” azonban sokkal több, mint az öregedés tüneteinek krónikája. Él, létezik, lélegzik és pezseg benne a hetvenes évek közepének egész magyar szellemi élete. Hiszen lly- lyés Gyula nemcsak mint alkotó állt a központban, hanem Könyvespolc mint irodalmi és művészeti életünk katalizátora is. És végül, de nem utolsósorban a napló tanúsága szerint ekkor születik meg Illyés »Gyula egyik legmegrázóbb esszéje a nemzetiségi magyarok sorskérdéseiről. A „Szellem és erőszak” csak öt évvel a költő halála után láthatott napvilágot, a „Gyorsuló idő” sorozatban... 3 Naplójegyzetek ,1975-1976. Immár az ötödik kötet Illyés Gyuláné (Flóra) és Illyés Mária (Rika) összeállításában. Néha csak pár sor, másszor áradó esszé, megint máskor gazdag események tárháza. Tömörségében is gazdag, árnyalt nyelvezettel. Csaknem hatszáz oldalnyi kulcs az illyési életmű-zár szélesebbre nyitásához... Maga az eseménytár önmagáért beszél, nem igényel külön elemzést. S míg sodródunk az életút-életmű napló változatos kanyarulataiban, meg-megállhatunk pihenni az újra és újra felbukkanó esszé-szigeteken .....Az e ligazító” Fülep Lajosnak állít méltó emléket. A „Németh László ravatalánál” egyszerre torokszorító búcsú, jelzőtűz és barátsirató. Az 1975-ben elhangzott szavak ma aktuálisabbak, mint valaha:...” az élet szolgálatára bíztat bennünket. Egy olyan nép fölemelésére, talpraállítására, melyet a múlt kudarcai és a történelem buktatói halálos helyzetekbe, már-már teljes nemzeti tudatvesztésbe sodortak.” Borsos Miklós 70. születésnapjára írt gondolatai a tömörítő esszé remeke: „Már a szemével tün- dériesíti az anyagot. Olyanféleképp született alkotó, mint a bicskával ügyeskedő somogyi pásztor, mint Picasso, mint Michelangelo: játszásból emeli föl a göröngyöt és mint kincset teszi le: műalkotás lett belőle.” És Tamási Áronról? „Farkaslaka... a trónust nyert meshős székváros áll előttem az a falu... Ömlik le róla felém özönével a nyelvi csoda valóságosan.” 4 Vég nélkül folytathat- „ nánk a sort, a gondolatok folyamként szélesedő áradását. Egy biztos. Illyés Gyula életművének tanulmányozásához a naplók immár nélkülözhetetlenek. Ahogy a virág kinyílik, úgy válnak élővé ezek a sorok az olvasó előtt. Sokszor maga a költő se hitte, de Flóra asszony előre tudta és látta: élni fognak ezek a „széljegyzetek" is. A kötetet Domokos Mátyás, Illyés Gyula munkásságának egyik legjobb ismerője szerkesztette, a tőle megszokott igényességgel és a szükséges szerkesztői magyarázatokkal. Rohanó, szellemszürkítő korunkban különösen fontos az igazi nagyok, a példaadók állandó jelenléte. És ha már nem lehetnek személyesen jelen, legalább életművük, testamentumok, hitük legyenek állandó segítőink. Egészen Kháron ladikjáig... Dr. Sipos Csaba Az amsterdami Freie Universität , valamint a düsseldorfi Fritz Perls Intézet filozófia és pszichológia professzora rendes, 1 hónapos nyári kurzusát tartja a Balaton-parti településen. Eddig a jugoszláviai Zadar adott otthont a 70 tagú, posztgraduális képzésen résztvevő nemzetközi orvoscsoportnak, de a bizonytalan politikai helyzet új helyszín megválasztására ösztönözte a professzort. A Tour Trade Idegenforgalmi és Kereskedelmi Kft segített megtalálni az ideális helyszínt. Petzold professzor szemmel láthatóan jól érzi magát nálunk és már azt tervezi, hogy jövőre is itt tartja soron következő továbbképzését. Ám kit is tisztelhetünk ebben a magas, rőtszakállú, szuggesztív egyéniségben? A mindenoldalúan hátrányos helyzetű emberek gondozása és kezelése súlyos terhet ró a családra és a társadalomra. A budapesti Pethő Intézet nemzetközileg is elismert, hatékony metódussal segít a sérült gyermekeken. A felnőttek kezelésében azonban nem rendelkezünk hasonló eredményes terápiával. Petzold professzor, aki az amszeterdami egyetem orvosi fakultációján a fejlesztési és kutatási intézet vezetője, Gabriel Marcel filozófus egykori asszisztense 20 éve dolgozik az úgynevezett artopedagógia módszerén. Ennek lényege abban a felismerésben gyökeredzik, hogy minden ember testi és szellemi egységet alkot, ebből adódóan nemcsak a verbális (a szavakon nyugvó), hanem az úgynevezett non verbális (szavak nélküli) módszerrel kell megközelíteni. Vagyis a testi és szellemi gyógyítást össze kell kapcsolni. Érzékletesen írja le a professzor az egészséges ember viszonyulását a külvilágra. Eszerint: érzékszerveinken keresztül nem csupán információkat szerzünk, hanem nyitottá is válunk ezekre a jelzésekre, vagyis: az ember ha hall, akkor a zene nyelvét is érti, sőt maga is zenélhet. Ha mozog, akár táncra is perdülhet, és ha megkapja a színek varázsa, az ecset segítségével festegethet. A beteg gyermek érzékel ugyan, de ez a nyitottság hiányzik belőle. Tekintetét a földre szegezi, görcs és légszomj gyötri, amely olykor drasztikus testi tünetekben is megnyilvánul. Ezt a görcsöt, ezt a beszűkülést kell valahogy feloldani. S Petzold professzor az ókori görög kultú- rába nyúlt vissza akkor, amikor minden érzékszervhez megkereste az adekvát kifejezési formát és megépítette annak „újkori templomát”. A zene, a tánc, a festés így vált gyógyszerré. A maszk mögé bújtatott ember szerepjátéka oldottabbá teszi az egyént. — Ólyan ez, mint a színház — mondta a professzor, aki nagy elismeréssel említette dr. Ferenczy Sándor pszicho- analitikust; az ő elemző gyakorlatai, amelyek a beteg biográfiai élethelyzetét, múltját térképezik fel, ugyancsak részei a professzor módszerének. Terápiájának lényege nem csak a személyiségzavar és a testi betegség együttes gyógyítására, hanem a szociális mikrokörnyezet befolyásolására is irányul, segítve ezzel a beteg és egészséges emberek együttélését. A professzor, aki módszerét szerényen „csak” eredményesnek nevezte, azt várja, hogy a magyar kollégák érdeklődését is felkelti a kurzusa. Várnai Ágnes KIFUT A FILM? Mozik, ha bezárnak — Intercom a jótündér A mozizás országszerte válságban van. Mi több: a válság egyre komolyabb, veszélyesebb stádiumában. Hovatovább, néhány hazai moziüzemi vállalat már a csőd szélén áll. Az okok: négy-öt év alatt felére, 100 millióról 50 millióra csökkent a filmszínházak látogatóinak száma, emellett elmaradt az állami támogatás. Somogybán — a krízis újabb jeleként — ideiglenesen bezárja kapuit a kaposvári Apolló, és Csurgó egyetlen mozija. Létezik-e megoldás? S ha igen, mily formában és elképzelésekkel? Dr. Németh Jánost, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat Igazgatóját elsőként az idei mérlegről kérdeztük. Veszteséges félév — Az év elején jelentős visszaesésekkel számoltunk, jóllehet voltak kompenzációs forrásaink. Gondolok itt a helyárak csekély mértékű emelésére: 15 százalékkal növeltük a díjainkat. Ez a látogatók számának 25 százalékos eséséhez képest természetesen nem elegendő a keletkezett hiány pótlására. Összességében elmondható, hogy a féléves mérlegünk az előzetes tervekhez képest veszteséget mutat. — Mit jelent ez számokban kifejezve? — Ez annyit jelent, hogy a 14 millió forintos bevételünkhöz 18 millió forintos kiadás párosul. Elképzelhető módon ebből a négymilliós veszteségből viszünk át a jövő évi költség- vetésünkbe, de a nyári szezon — a júliusi, augusztusi bevétel — még nagymértékben javíthat az arányon. Ha a Balaton „nem megy” Nagy várakozás előzte meg idén a balatoni mozik nyári szezonját; a bevételek tavalyi szintjének elérését remélte ezektől a vállalat. Persze csak akkor, ha jó az idő. Nos, tudjuk, a szezon sokirányú bevételforrásait ezévben nem a mostoha időjárás, hanem az idegenforgalom elmaradása, illetve a szezon hónapos csúszása nyirbálta meg. Természetesen ezt a mozik látogatottsága is megsínylette. — Nem gondoltuk, hogy ennyire kevés lesz a balatoni filmszínházaink közönsége. Az egyik általános tapasztalat az idén: ha a Balaton nem megy, a mozik sem mennek. S hogy mit tettünk a jobb kihasználtság érdekében? Először is az eddigieknél rugalmasabban kényszerültünk a vetítésszámok diferenciálására. A szezon elején csak heti két nap, majd napi egy elődás fogadta a nézőket, a főszezonban naponta két filmet láthatott a közönség. Mindez helyileg is nagy eltéréseket mutatott. Igyekeztünk a filmkínálat mind színesebbé tételére: 35 új alkotás került be a balatoni mozik vérkeringésébe. A forgalmazókkal sikerült megállapodnunk abban, hogy több kópiát biztosítottak számunkra. így a belső-somogyi vetítőtermek sem kerültek hátrányba. Ezúttal a reklámtevékenységre is nagy hangsúlyt helyeztünk: úgy érezzük kínálatunk eljutott a potenciális mozílátogatókhoz. Mégis, az idei szezon 200-zal kevesebb előadást, 130 ezerrel csekélyebb látogatószámot, 5 millió forinttal kisebb (11 millió forint) bevételt eredményezett. Három erő eredője A moziüzemi vállalat első fél éve tehát nem kecsegtet vérmes reményekkel a következő hónapokra vonatkozóan. Érdekes, ám cseppet sem új elemekre bukkanhatunk, ha egyfajta helyzet-analizálásba fogunk: mi vezetett ehhez az áldatlan állapothoz? Az első és leglényegesebb momentum az állami támogatás teljes megvonása. Míg régebben a moziüzemi vállalat egész éves bevételének 35-40 százalékát tette ki a dotáció mértéke, tehát 20-24 millió forintot, addig ez a tavalyi évben mindössze 8-9 százalék volt, és 4-5 millió forintra rúgott. Idén már ezt is nélkülözniük kell. A másik fontos tényező, a nézőszám jelentős visszaesése: 4-5 év alatt a felére csökkent a mozilátogatók száma. Harmadrészt megemlítendő a filmszínházak fenntartási költségeinek növekedése. Az már csak kegyelemdöfés, hogy az emberek elsőként bizonyosan a kultúrától vonják el a megélhetésre fordítandó keresetüket. így együtt mindez felér egy — a világot sújtó — természeti katasztrófával. De mi is a megoldás? Égbeszökő helyárak —jövőre — Milyen kiutat lát a vállalat? — Bízunk abban, hogy ebből a helyzetből zuhanásszerű romlás már nem fog bekövetkezni. Az a néző, aki eddig bejött az előadásainkra az továbbra is be fog jönni. Ebből az elméletből kiindulva az idei 15 százalékos helyáremelést jövőre nagyobb mértékű fogja követni. Hasonlóan az eddigiekhez diferenciálni fogunk, ám nagyobb különbségeket teszünk film és film között. A nagysikerű produkciókat egy kiemelt egységáron kínáljuk majd. A helyáraink jelenleg középmezőnyö- sek. Vannak megyék, ahol egységesen 120-ért mehet be a közönség a moziba. Alig hiszem, hogy ez lenne a megoldás. — Mit terveznek még? — Van egy hosszú távú elképzelésünk a fennmaradási lehetőségeinkről, amit az illetékes szerveknek már eljuttattunk. Ebben szerepel a tevékenységrendszerünk bővítése is: fenntartjuk a reklámtevékenységünket, valamint meglévő épületeinkben szeretnénk kereskedelmi tevékenységet folytatni, illetve ennek helyet biztosítani. — Elképzelhető, hogy előbb-utóbb butikokat találunk a mozielőtérben? — Szó sincs róla, kizárólag igényes vállalkozásokra gondolok: elsősorban szakmai- és egyéb folyóiratok, hanglemezek, könyvek árusítására. Nekünk különben kötelezettségeink vannak, az a dolgunk, hogy mozizzunk. Ez a mesterségünk címere. Bezár az Apolló is Magyarországon — szemléletes adat — egy Kaposvár nagyságú város nem bír el két mozit! Ez általános tapasztalat. Nem mond ellent ennek Kaposvár második legnagyobb fiiszínházának „ideiglenes szünetelése” sem: bezárják a kaposvári Apolló Mozit. Mint dr. Németh János igazgatótól megtudtuk, az Apolló az első félévben 600 ezer forint veszteséget „hozott”, amit minden valószínű számítás szerint az elkövetkező hónapok során megduplázna. Ezt — érthető okokból — a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat nem óhajtja lenyelni. Bezárják hát. Hasonlóképpen erre a sorsra jut Csurgó egyetlen filmszínháza is. Többször ellenőrizték, tényleg reá- lis-e a 130 ezer forintos félévi veszteség. Igen. Egyelőre Csurgó képviselő-testületének döntésére várnak a mozi lehetséges közös üzemeltetését illetően. Az Apolló Mozira visszatérve, a vállalat nem szeretne lemondani az épületről. Már lekötött szerződésük van két művészfilmklub beindítására, és továbbra is járhatnak ide a Jehova Tanúi. Egyébiránt 3500 forintos áron — ez a rezsiköltség — bármikor kivehető az épület vetítés céljára, megállapodás szerint. Vagyonátadásra várva A kártyajátékok lényegéhez hasonlatosan a végére hagytuk az adut. Tudniillik az a felettébb érdekfeszítő helyzet látszik előállni, hogy maga a filmforgalmazás fogja — cseppet sem irreálisan fogalmazva — a végveszélytől megmenteni a moziüzemet. — Mi a történet? — A történet mindössze annyi, hogy a megszületett önkormányzati illetve vagyontörvény értelmében a volt tanácsi tulajdonú vagyon átkerül az alapító jogutód önkormányzat tulajdonába. Mármost, amint a vagyoni törvény végrehajtása végleges formát nyer, az önkormányzat alanyi jogon döntheti majd el, mit kezd ezekkel az épületekkel. Éz azért fontos, mert csak a tulajdonos bizonyosságában lehet majd szó különféle befektetésekről. — Itt jön az Intercom. — Igen, az Intercom eljuttatta hozzánk írásos szándéknyilatkozatát a mozihálózatunk, technikánk tökéletesítésére. Tehát javulhat a komfort- fokozat. Az Intercom a befektetéséből nem akar rögtön hasznot látni; nekik az a lényeg, tudják hol forgalmazni a filmjeiket. De ha bezárnak a mozik, ők is rosszul járnak. — Miért nem veszi át a vetítési hálózatot az Intercom saját maga? — Rettenetesen sok pénzükbe kerülne mozikat vásárolni. Nem akarnak mást, mint felinjekciózni a mozihálózatot. Ebben, miszerint ezt fenn kell tartani egyet akar a filmforgalmazó, és a hálózat tulajdonos is. Mi több, állítólag a kultúrpolitika is ezt tartaná üdvösnek. Ha nem is támogatja. Balassa Tamás
