Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-14 / 216. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. szeptember 14., szombat A FALU ORVOSA Dr. Borsányi Cyprián három évtizede körzeti orvosa Mernyének. Az évfordulón a legmeghatóbb az a pillanat volt, amikor a köszöntők közül egy fiúcska bújt oda hozzá. Az, akit három éve a főorvos segített világra a lakásán... Rendelő kevés műszerrel Dél közeledik. A rendelő környéke csöndes, s kiürült már a váró is. Dr. Borsányi Cyprián parányi pihenőhelyiségében a múltat idézi. — A Felvidéken, Pereden születtem. 1947-ben telepítették át családunkat. Dombóváron érettségiztem, majd 1953-ban a pécsi orvosi egyetemen tanultam. Rövid ideig a kaposvári kórház baleseti osztályán kaptam állást. Harminc éve megpályáztam a mernyei körzeti orvosi széket. Akkor a tanácstitkár saját lakásából választott le egy részt. A rendelő egy olajpad- lózatú helyiség lett; két székkel, egy asztallal, egy vizsgálóval és némi műszerrel. Szemléletet tanultak a medikusok Egy év múlva lett orvoslakás. Később Somodor és Somodorpuszta is hozzá tartozott. Csaknem 4000 ember egészségéért felelt egészen 1973-ig. Akkor szervezték meg a kettes körzetet Mer- nyén. Tanult és szakvizsgázott az orvos, s a vöröskeresztes munkába is elsőként kapcsolódott be a falu. 1965-ben már térítésmentesen adták a vért a mernyeiek. Dr.Borsányi Cyprián többször lett kiváló dolgozó, és a vöröskeresztes munkájáért is kitüntették. Oktató körzeti orvosi feladatokat is ellátott. Sorra jöttek az ötödéves medikusok, hogy tanulják a szakmát. — Szerettem őket — mondja —, volt közöttük jópár, hivatástudattal rendelkező fiatal. Azokkal dolgoztam szívesen, akik már akkor döntöttek arról: gyakorló orvosok lesznek. Szemléletet adtam ezeknek a kollégáknak. Láthatták, milyen egy körzeti orvos élete, aki sokszor eszközök nélkül gyógyít. Két generációt gyógyít A nyolcavanas évek közepén épült egészségház jól felszerelt. Makulátlan a tisztaság mindenütt... — Vércukormérést is tudunk itt végezni és fizikoterápiás kezelésre is van mód — jegyzi meg a főorvos. Van ultrahang- és EKG-készülé- künk, elvégezhetünk kisebb műtéteket, s az érszűkület szintén diagnosztizálható. Itt található a fogorvosi rendelő, hetente terhes- és csecsemőtanácsadásra járhatnak az asszonyok. Havonta egyszer gyermek- és nőgyógyászati szaktanácsadást is tartunk. Borsányi főorvos Somogy- geszti betegeit is ellátja. Ha pedig ráesik a hétvégi ügyelet, szombaton reggeltől hétfő reggelig „ugrásra kész”. Majd egy órás pihenő, s megkezdődik a szokásos rendelés. Immár két generáció jár hozzá, hogy gyógyírt kapjon bajaira. 1980 óta a klasszikus kínai akupunktúrával is gyógyít. A test- és fülakupunktúrát alkalmazza, elektródákkal dolgozik, és szükség esetén az ürömfüves moxaterápiát is segítségül hívja. Dr. Borsányi Cyprián jelenleg két és félezer ember egészségéért aggódik. Hamarosan bevezetik a háziorvosi ellátást. Arról faggatom, mi lesz akkor, ha valamennyien őt választják majd? Kiérdemelt bizalom . — Eddig is örömmel szolgáltam őket, ezután is szívesen teszem. A jövőben azonban a megelőzés, a gondozás még nagyobb hangsúlyt kap a munkánkban. — Minden bizonnyal készült egyfajta számvetés az itt töltött esztendőkről. (Fotó: Kovács Tibor) — A három évtized alatt az emberek felruháztak bizalmukkal, és sok esetben nem csak egészségügyi vonatkozásban kérik ki a véleményemet. Ez jó érzés. Mivel ily sok ideig egy helyen maradtam, megismertem a lakosságot: egyes örökletes betegségekben ezért könnyebb a diagnosztika. A körzeti orvos sokrétű munkája az általános gyógyító és megelőző kezelésen túl a kissebészetben és a baleseti ellátásban is jártasságot követel. Borsányi Cyprián elégedett ember; örül annak, hogy 58 évesen is egészséges. — A segíteni akarás — úgy vélem — mindannyiunkban megvan, csak nem adatik meg mindenkinek a bajbajutottak istápolása — jegyzi meg a főorvos. — Mert ha csak a fájdalmat sikerül megszüntetnem, az is kegyes cselekedet. Hátha még teljesen meggyógyul a beteg? Lőrincz Sándor HUSZONKETTEDIK KAMPÁNYKEZDÉS Focirajongó a műszertáblánál Mindennap ott kell állni a műszerfal előtt, 130 napon át... (Fotó: Kovács Tibor) A cukorgyártás kulcsszava: a „lé”. Kezdődik az egész a nyerslével, aztán lesz belőle híglé, majd sűrűié, amiből végül is kikristályosodik a végeredmény: a cukor. Ennek a folyamatnak az elején áll a lényerő berendezés, a diffúzió, és Visnyei László. Legalábbis a kettes műszakban — már huszonkét éve. — Csak huszonegy, mert az első kampányomat még a répavágók mellett töltöttem. De a másodikat már itt a lényerésnél, és azóta az összesét. Az általános iskola után mindjárt a cukorgyárba jöttem dolgozni, később elvégeztem a cukoripari szakmunkásképzőt is. Ez már szinte hagyomány volt a családban, hisz a nagyapám és az apám is itt dolgozott. A diffúziókezelő munkája a 22 esztendő alatt alaposan megváltozott. Mint az összes többi folyamatban, itt is az elektronika és a távvezérlés vette át a főszerepet. Műszerek sokasága őrködik a zökkenőmentes gyártás felett, a kezelő birodalma egy négy méter hosszú, embermagasságú műszertábla. Mégis sok függ a kezelőjétől is. — Szinte minden, hisz ezzel a két potméterrel meghatá rozható az egész gyár munkájának az üteme. Ezzel a vágógépek teljesítményét lehet változtatni, ami tulajdonképpen befolyásolja az előállífgtt nyerslé mennyiségét. Ha kevés a lé, ha sok, mindjárt hozzám jön a többi berendezés kezelője, hogy gyorsítsam, vagy esetleg lassítsam. Ez az utóbbi kérés ritkább, mert a három műszak közt mindig fennáll egy kis rivalizálás, melyik tud több répát feldolgozni. Ez érthető, mert a fizetést is meghatározza ez az adat. Huszonkét év elteltével nem lehet már olyan eset, ami meglepetést okozhatna. Mégis a kampány első napja mindig egy kicsit megváltoztatja a cukorgyárban dolgozók életét. — Az idei nem kezdődött valami fényesen, többet állt a gép mint ment, de a tapasztalat azt mutatja, ha az első nap rossz, annál jobb lesz a többi. Az idén pedig hosszú kampányra van kilátás. A tervek szerint százharminc napon át mindennap délelőtt, délután vagy éjszaka ott kell állni a műszertábla előtt. Nem fárasztó ez egy kicsit? — Nem tudnám már másként elképzelni ezeket a hónapokat, csak így. Nem tudom, mihez kezdenék, ha ezt nem csinálhatnám. Ilyenkor az egyetlen kikapcsolódás a focimeccs. Ha tehetem, ha a gyár úgy megy ahogy kell, minden hazai Rákóczi-mecs- cset megnézek. Remélem idén is így lesz. Ez volt az 1991 -es kampány első műszaka. Lesz még 129. V. O. A védőnő a családi drámák tanúja „Ha verem is, azért a pocakjára vigyázok” — Megint megvert? — Nem bántott engem senki, nekiestem a szekrény sarkának. — Azért van a szemed körül is kék folt, ugye? A hasadat bántotta? Elsírja magát a kismama, s mondja; valóban az élettársa ütötte meg, de szerencsére a pocakjához nem nyúlt. Az élettárs persze megígéri, soha többé nem fordul elő ilyesmi! Fogadkozik erősen, hogy az ivást is abbahagyja. A védőnő sajnos egyre többször találkozik ilyen helyzetekkel is. o — Volt aki részegen jött be a terhesgondozóba — mesélik. — Megyünk hozzájuk: - megint részeg. Megmondtuk neki, ha ezt folytatja, nem kapja majd meg a babát. Ez aztán négy napig hatott. Kaposváron, az Ezredév utcában van az Anya- és Nővédelmi Gondozó Intézet, itt találkoztunk védőnőkkel. Feladatuknak csak egyik része a terhesgondozás, mellette csecsemőgondozással, sőt az iskoláskorúak gondozásával is foglalkoznak. — A terhesgondozóban elsősorban szakorvosi vizsgálat folyik. A kismamáknak havonta egyszer kell bejönniük, hogy az orvos a baba fejlődését figyelemmel kísérhesse, s például egy helytelenül tapadó lepény ne a szülésnél derüljön ki. — mondja dr. Király Istvánná, városi vezető védőnő. — Általában a nyolcadik hetüktől jönnek a kismamák, s szinte a szülésig gondjukat viseljük. Felkészítjük őket a szülésre, beszélünk a gyermekvárás szépségeiről, de azt sem hallgatjuk el, hogy ez krízishelyzet is a házasságban. 0 A védőnő elsősorban a „helyszínen" dolgozik, s főleg a szülés után jár sokat a szülőkhöz . — Csak akkor dolgozhatunk jól, ha elfogadnak bennünket. El kell fogadtatnunk magunkat ahhoz, hogy meghallgassák a tanácsainkat — mondja Kovács Istvánná. — Nem köny- nyű, mivel hívatlan vendégnek számítunk- Nagyon fontos például, hogy ne csak mondjuk, mutassuk is mit kell csinálni. Ez adja a hitelünket, ettől hiszi el a kismama, hogy értjük a dolgunkat. Sokszor alapvető háziasszonyi és anyai teendőkre — a gyerek tisztába tételére — kell megtanítanunk a fiatalokat. Ma már nem élnek együtt az előző generációkkal, s nincs kitől megtanulniuk. Mindig olyan tanácsot kell adnunk, ami megvalósítható. Hiába ajánlanánk banánt, amikor sokhelyütt almára sem futja. Az ilyen családok száma sajnos nő. Életek mennek tönkre a védőnő szeme láttára. Mert a középkorú, ereje teljében lévő munkanélküli férj mit is csinálhatna naphosszat a kétszobás lakótelepi lakásban. Egy idő után megtalálja a sarki presszót, kocsmát... A feleség joggal ideges, s nem ér rá a férjével foglalkozni... A védőnő szerepe megnőtt, egyszer segélyeket intéz, másszor kiságyat keres, pedig tudja, mindez csak toldozga- tás. — Jó ideje már nem csak a 3—4 gyermekes családok vannak nehéz helyzetben, hanem a legtöbb kétgyermekes is — mondja Farkasné, Molnár Anna. — A bomba csak azért nem robbant eddig, mert a tartalékaikat élik fel, s segítenek a nagyszülők. A szülők szó szerint a saját szájuktól vonják meg a falatot, hogy a gyereküknek jusson. © — Eddig az volt az álláspontunk, hogy három éves koráig a gyerek legjobb helye a családban van — folytatja Ta- másné, Pap Edit. — Mára azonban az is szemponttá vált, hogy a bölcsődében legalább kaphat főzeléket a kicsi, míg otthon — még ha jóravaló családról van is szó — ez nem mindig biztosított. Volt olyan kismama, akit kórházba vitettünk, mert ott legalább kapott enni. Jónéhá- nyan vannak olyanok, akik végig dolgozzák—kínlódjék a terhességüket, mert még az az ezer forint kiesés is számít, amivel a táppénz kevesebb a fizetésüknél. Találkoztam olyannal, aki héthónapos terhesen három műszakban dolgozott. Az egyre nagyobb szegénység újabb problémákat szül. Alkoholos gyerekekkel már volt dolgunk, mostanában viszont kezdenek föltűnni a drogok is. Sajnos amíg a szülő nem kér segítséget, mi nem tehetünk semmit. A szülők legtöbbje pedig inkább titkolja, ha a gyereke kábszeres. © Külön fejezet a cigányoké. A cigánygyerekeknek lenne igazán szükségük a bölcsődére, a közösségre, — mondják — hogy ott tisztaságra, rendre szokjanak. A cigány szülő azonban nem adja be a gyerekét. Amíg csak azt látja a gyerek, hogy Lagzi Lajcsi kazettára futja, de lavórra nem, semmi sem változik. — Abból a környezetből rendkívül nehéz kitörni. Nem egy családot ismertünk, ahol az anya próbálkozott, de csak a legritkább esetben sikerült... © Elnézem őket, minden szavukban segítő szándék, pedig nekik is ott a család, az egyre nehezebb megélhetés gondja. Mégis van erejük másokkal törődni, kell hogy legyen, hiszen védőnők. Nagy László
