Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. szeptember 14., szombat A VILÁGON ELSŐKÉNT Honfoglaláskori tegez a computer tomográfban Hú de gyönyörű! — kiáltott fel dr. Kürti Béla, a szegedi Móra Ferenc Múzeum régé­sze, amint az egyik metszeten szépen kirajzolódva megjelent a képernyőn a — föld súlyától kissé meghajolt — tegez kör­vonala. A Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állatte­nyésztési Karának CT Bioló­giai Központjában csütörtökön egy honfoglaláskori sírrészle­tet vizsgáltak. A kísérlet, amely látványos eredménnyel járt, páratlan, a világon eddig egyedülálló. A leletről, valamint a compu­ter tomográfos vizsgálat régé­szeti jelentőségéről kérdeztük dr. Kürti Bélát és dr. Költő Lászlót, a Somogy Megyei Múzeum régészeti osztályá­nak vezetőjét. — Ez a sírrészlet abból, az egyik legnevesebb szegedi honfoglaló temetőből való — válaszolt dr. Kürti Béla —, amelybe a 970-es, 980-as években főként fegyveres fér­fiakat és igen rangos, ezüst ruhadíszes nőket temettek. Egy tegez borítását, mereví- tését szolgáló vaspálcarend- szert tártunk fel abban az álla­potban, ahogy a X.században földbe került. A ládában egy férfi csontvázának az a része található, amelyre a jobb kar­jánál ráfektették a tegezt. A vizsgálat azért nagy jelentő­ségű, mert régészeti, restau­rátori módszerekkel csak úgy tudjuk a tegez egykori szerke­zetét rekonstruálni, ha szét­szedjük. Itt viszont, ahogy a földből kiemeltük, ép állapot­ban került a computer tomog- ráfba , s a metszetrajzok se­gítségével a tárgy rajzolha- tóvá válik. Tehát a CT vizsgá­lattal olyan rekonstrukció ké­szíthető, amely eddig csak festmények, néprajzi párhu­zamok alapján történhetett. — Korábban már próbálkoz­tunk régészeti tárgyak átvilágí­tásával — folytatta dr. Költő László. — A Somogy Megyei Múzeum gyűjteményéből né­hány bronzkori urnát vizsgál­tunk. Az eredmények azt mutat­(Fotó: Király J. Béla) ták, hogy a módszer nagyon jó. Anélkül, hogy az urnát szétbontottuk volna, megtud­tuk, hogy mi rejtőzik a földdel teli edényben. Ekkor merült fel a gondolat, hogy feltárt sírt, vagy sírrészletet is megpróbá­lunk computer tomográfiái vizsgálni. Óriási segítséget je­lent ez a módszer a régészet­nek. S ahogy a fél méterszer másfél méteres faláda szem­mel nem követhető lassúság­gal mozdul, a metszetek egy több mint ezer éve eltemetett fegyver körvonalait mutatják. Honfoglaló őseink egyikének maradványai ezek, ám a ré­gészet felbecsülhetetlen jelen­tőségű rekonstrukciós lehető­séggel gazdagodott. Tamási Rita JELENTÉS A DÉLI VEGEKRŐL Murakeresztúron, Gyékényesen minden csendes A Balaton elhagyása után nagy vágtába kezd a Buda- pest-Zágráb-Trieszt között közlekedő Dráva elnevezésű nemzetközi gyorsvonat. Meg­áll rövid időre Nagykanizsán és utána máris itt a határ Mu- rakeresztúr. Az öt kocsiból álló nemzetközi részen alig van utas. A magyar és a jugoszláv vámvizsgálat is alapos. Fegy­vert ugyan még nem találtak, de azért intenzíven keresik. 35 perc után indul a vonat tovább a 160 kilométerre fekvő Zág­ráb felé. A határállomás éli a mindennapi, hétköznapi éle­tét. — Amióta fegyverek dörög­nek odaát alig van utas a Drá­ván — mondja Fejes Lajos ál­lomásfőnök. Körülbelül az egyötödére csökkent az utas- forgalom. — Menekültek? — Nálunk szerencsére nagy a nyugalom. Eddig mindössze egy fiatalasszony jelentkezett nálam, kisfiával. Adtam nekik egy éjszakára vendégszobát és másnap már tovább utaztak az ország bel­sejébe. Murakeresztúron egy-egy váltásban 20-30 főnyi jugosz­láv személyzet dolgozik; vas­utasok, vámosok, a határ­rendőrség tagjai. Szinte vala­mennyien horvát nemzetisé­gűek és a közeli városokból Varaséról, Csáktornyáról in­gáznak naponta Murakeresz- túrra. Ugyanez a helyzet a kö­zeli gyékényesi határállomá­son is. A túloldali események­ről azonban senki sem beszél szívesen. — Mi nem kérdezünk és ők sem beszélnek — mondja ki a lényeget Major István a gyé­kényesi állomásfőnök. A kap­csolat azonban korrekt. Ami­óta a sajnálatos események zajlanak, szerencsére távol tő­lünk, még fegyelmezettebbek és még hallgatabbak. Hogy mitől tartanak, azt legfeljebb sejtjük, de nem tudjuk ponto­san. Az eseményekről azon­ban jól értesülünk a zágrábi tv láttán. Egy-egy családban va­laki mindig nézi és az embe­rek elmondják egymásnak, mit látnak, hallanak. Mondhatom a harcok színhelyéről készített riportok megdöbbentőek. Amit a magyar tv mutat, az semmi ahhoz képest, amit a zágrábi televízióban látunk. Mindkét határállomáson a teherforgalom is szinte a nul­lára csökkent. Gyékényesen át a nyáron két nemzetközi gyorsvonat közlekedett, szin­tén nagyon kevés utassal. Most már csak egy nemzet­közi gyorsvonatpárt fogadnak. A gyékényesi határőröknek sincs túl sok munkájuk. Pa­rancsnokuk Kollár Sándor őr­nagy határozottan jelenti ki, hogy katonai gépet ebben a légtérben utoljára évekkel ez­előtt láttak, amikor a volt sár­réti szovjet katonai repülőtér­ről felszállt MÍG tévedt erre­felé. Ebben a térségben eddig nem volt szükség az itt szolgá­latot teljesítő határőrök lét­számának növelésére. Van el­lenben természetesen plusz létszám a baranyai és a Duna-Tisza közi határszaka­szokon. Érdekes kis történet, amit szintén a határőröktől hal­lottam. Egy idős magyar származású bácsi Gyékénye­sen át érkezett Magyaror­szágra valahonnan Jugoszlá­via belsejéből. Innét felvona­tozott Budapestre, majd to­vább utazott Szabadkára ro­konlátogatóba. Ennyit kellett kerülnie, mert a sokkal rövi- debb út nem volt biztonságos. Az öreg úrnak volt egy szám- záras diplomatatáska, s zava­rában elfelejtette a kódszá­mot. Mondta a határőröknek: fiaim nincs semmi titkolniva- lóm, próbáljátok meg vala­hogy kinyitni. Gyékényesen az állomás­főnök jó hírt kapott a jugoszláv képviselőtől. Arról tájékoztatta magyar kollégáját, hogy ha minden jól megy a hét végére már megindul a vasúti teher­forgalom a fiumei kikötő és Gyékényes között. Itt veszte­gel 84 ezer tonnányi cseh­szlovákiai rendeltetésű va­sérc, amit Gyékényes és Ajka között a MÁV továbbit. Első­nek hat vonatot raknak meg. Várják azt a 19 ezer tonna szójadarát is, amit mi vásárol­tunk valahol és már régóta Fi­úméban van raktáron. Murakeresztúr és Gyéké­nyes térségében őszi verő­fényben fürdik a Mura és a Dráva part. Ugyanúgy lejárnak horgászni a pecabot szerel­mesei, mint eddig. Szép süllő­ket, csukákat, harcsákat fog­nak. Csak a zágrábi tv-ben ne látnák a napnak szinte minden szakában a lövöldözést, az ér­telmetlen gyilkolást. Cseresznyék István Nyitás előtt a BNV (Folytatás az 1. oldalról) Az őszi kiállítást már az át­alakult, szakosodott Hung- expo rendezi. Az új cég tö­rekvése, hogy a kiállítás ed­digi, kétféle tarifája helyett egységes árrendszert vezes­sen be. A váltás lépcsőzete­sen, két év alatt megy végbe — ezzel a magyar kiállítók helyzetét könnyítik meg a ren­dezők. A vállalat további célja, hogy a későbbiekben évente 1 általános jellegű vásárt tart­son, és inkább a szakkiállítá­sokra koncentráljon. A közön­ség számára a kiállítás szep­tember 20-29. között naponta 10-től 18 óráig, a szakmai na­pokon — szeptember 23., 24., 25., 26. — naponta 14 órától lesz nyitva. Az idén először 160 forintért családi jegy is váltható, s ez 2 felnőtt és 2 gyerek számára szól. Több al­kalommal jelentkezik majd a Vásár Tv, és az Expo Rádió. HA ÜGYFEL A POLGÁRMESTER... Vádak és ellenérvek Fonyódon A baksai polgármester dr. Sütő László körzeti orvos azzal vádolta meg a fonyódi önkormányzatot, hogy nem tanulta meg a demokrácia játékszabályait. Ezt egyebek mellett az­zal indokolta, hogy a fonyódi polgármester Horváth Gábor az egyik testületi ülésről, amelyen az üdülőket is érintő kér­désekről tárgyaltak, őt másokkal együtt kirekesztette, sőt a hivatali épületből is kizáratta. Kifogásolta: olyan helyi adót szándékoznak bevezetni, amely a korábbinak 5-8oo száza­lékos emelését jelentené. Szemére vetett a polgármester­nek a hivatal működésével és a költségvetéssel kapcsola­tos néhány belső intézkedést is. A fonyódi polgármester Sütő László valamennyi állítá­sát hazugságnak nevezte és megcáfolta. A baksai polgár- mester két legfájóbb gondjáról a kirekesztésről és az adó­emelésről így vélekedett: Az ajtónál hallgatózott... — Sütő László azt akarta, hogy testületi ülésünkön ta­nácskozási joggal vehessen részt, és előre megkaphassa csak a testületi tagok tájékoz­tatására szolgáló írásos elő­terjesztéseket. Mi ezt a kíván­ságát nem teljesíthettük, de vendégként meghívtuk az ülésre. Amikor személyi ügyet tár­gyaltunk, zárt ülést rendeltem el. Neki is el kellett hagyni a termet. Erre ő hangoskodni kezdett, később az ajtónál hallgatózott. Tekintettel arra, hogy a hivatali idő régen lejárt, a titkárság-vezető kizárta az épületből. Ami az adóemeléssel kap­csolatos észrevételeit illeti ki­jelentem: nincs igazuk azok­nak, akik azt állítják, hogy a helyi adóemeléssel a kis­pénzű polgárokat sújtjuk. Ugyanis negyven négyzetmé­terig egyetlen nyaraló tulajdo­nosnak sem kell többet fizetni, mint korábban. Ám azoknak, akik olyan hatalmas villákkal rendelkeznek, mint Sütő László, bizony a korábbinál mélyebbre kell erszényükbe nyúlni. A nyaraló-paloták tulajdo­nosait, akik évente az üdülte­téssel több százezer forrintot kaszíroznak be, aligaha lehet kispénzűnek nevezeni. Vi­szont ők sikoltanak a legjob­ban, ha az önkormányzat azt kéri tőlük: jövedelmüknek megfelelően járuljanak hozzá a település gondjainak megol­dásához. Az ide-oda elküldött panaszainak hátterében való­jában ennek a többletnek a vi­tatása áll. Csúsztatások A fonyódi önkormányzat kontra dr. Sütő László vitát magánügynek is tekinthet­nénk. Csakhogy az üdülőhe­lyek vezetői gyakran találkoz­nak mostanában ilyen és ha­sonló csúsztatásokkal. A jelek szerint az a kettősség, amely a Balaton-parton a téli nyári fogalkoztatástól kezdve sok minden másra jellemző, rá­nyomja bélyegét az önkor­mányzat és a polgárok viszo­nyára is. Fonyódon az idény­ben megháromszorozódik a lakosság száma. Kétezeröt­száz helyi lakóházat, és nyol­cezer olyan villát tartanak nyil­ván, amely a városon kívül élők tulajdona. Az utóbbiak egy fillér adót sem hagynak itt. Kizárólag a helyi adó és a kur- taxa az, ami a település mű­ködtetéséhez és fejelsztésé- hez szükséges alapokat biz­tosítja. Ezt, úgy fest, egyre többen kifogásolják és egyre gyakrabban kérdőjelezik meg az önkormányzat jogait, mi­közben önmaguknak mind nagyobb jogokat követelnek, dr Sütő László például szá­mon kéri, milyen alapon ösz­tönzi anyagilag az önkor­mányzat a kurtaxa ellenőrö­ket, és azzal fenyegeti meg, hogy a jövőre megalakuló ré­szönkormányzattal majd megsemmisítteti a fonyódi tes­tületnek az adóval kapcsola­tos esetleges lépését. Európai módon — Csak azt felejti el a bak­sai polgármester, hogy a ré­szönkormányzatnak annyi joga lesz, amennyit a helyi ön- kormányzat biztosít számára, továbbá csak olyat tehet, ami nem sérti a helyi lakosság ér­dekeit, nem is szólva arról, hogy állandó fonyódi lakos nélkül nem hozható létre ré­szönkormányzat. — jegyezte meg a polgármester. Majd hozzátette: — Meggyőződésem, ha dr Sütő László európai módon közeledik a fonyódi önkor­mányzathoz, meghallgatja nyugodtan érveinket, bele­gondol gondjainkba, másként alakult volna a viszonyunk. Ez a minimum, amit egy másik, bizonyára sok gonddal küsz­ködő település polgármesteré­től elvárhattunk volna. Ez a gondolat talán recept­nek sem rossz. Szegedi Nándor Eddig 11 ezer kárpótlási igényt nyújtottak be A kárpótlási törvény ha­tályba lépését követő négy hé­ten országszerte összesen 11 ezer 483 kárpótlási igényt nyújtottak be — közölte Sep- sey Tamás, az Országos Kár- rendezési és Kárpótlási Hiva­tal elnöke. Elmondta, hogy az igénylők egy része több, 1949. június 8-a után elvett vagyon­tárgy után is bejelentette kár­pótlási igényét. A nagy több­ségük termőföldre és ingat­lanra vonatkozik, vállalkozás után mindössze 1 114 eset­ben igényeltek kárpótlást. Arra a kérdésre, hogy ösz­szesen hány igény benyújtá­sára számítanak, az elnök azt mondta, hogy hétről-hétre je­lentősen nő az ügyfelek száma, ezért most még korai lenne a jóslás. Annyi bizo­nyos, hogy mintegy 1,5 millió ember szenvedett joghátrányt. Az első hónap tapasztala­tairól Sepsey Tamás azt mondta, hogy sokan még nem értik: az elvett vagyontárgya­kért kárpótlás jár, s nem ter­mészetbeni kártérítés. Azt is fontos ismételten hangsú­lyozni, hogy az 1939 és 1949 között sérelmeket szenvedet­teket egy későbbi törvény alapján kapnak kárpótlást, te­hát nekik most nem kell be­adni igénylést. A legtöbb félreértés azon­ban az árverések körül ta­pasztalható. Sokan azt hiszik, hogy spekulánsok felvásárol­ják majd a kárpótlási jegyeket, s azokért termőföldet vehet­nek maguknak. Sepsey Ta­más rámutatott: a törvény egyértelműen szabályozza: csak a kárpótlásra jogosultak vehetnek termőföldet az őket- megillető kárpótlási jegy ere­jéig.

Next

/
Thumbnails
Contents