Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-12 / 214. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. szeptember 12., csütörtök Óvodássarok Játékok, figurák gyümölcsből A kisgyerekek elfoglalásához, hasznos szórakozásához néhány jó, könnyen megvalósítható ötletet szeretnénk adni. Az ötlettel Kaposváron, a Sörház utcai óvodában találkoztunk. Gyümölcs, zöldség, kukorica csaknem minden kertes házban akad. A játékok alapanyagát ezek alkotják. Segédeszköznek jó a fogvájó, a hurkapálca, a felnőttnek egy éles, a gyerekeknek egy tompa kés. A zöld kukoricacsőből készült baba gyermekeink kedvence. Haját két ágra maguk fonhatják be. A szeme két szőlőszem, a szája egy paradicsomszeletke. Ha- kifordítjuk az alsó háncsleveleket kész a szoknya, és máris táncoltatható, dédelgethető a baba. Őszibarackból, esetleg almából könnyen elkészíthető a török basa vagy egy nagyhasú nagyapó, akinek kukoricahajból van a szakálla, bajusza. Fekete szederből készült a felfűzött kéményseprő. Bár kicsit költségesebb, banánból hóember, paprikából Paprika Jancsi. Egy ügyes kezű nagy- csoportos robotot alkotott, amelynek alma volt a teste, kis sárga ringlószilva a keze és egy nagyobb ringló a feje. Egy másik gyerek ugyanezt hagymából készítette el. Óriási volt a verseny, beindult a gyerekek fantáziája. így született diny- nyehéjból egy hajó, kalózfigurával, káposztából teknősbéka és gyümölcsökből csodálatos virágok. Munka közben persze eszegettek, még az a gyerek is, aki egyébként nem kedveli a gyümölcsöt. Nagy sikere volt a káposztatorzsának, amit Ibolya néni tisztított meg és osztott szét a gyerekek között, nem beszélve Margit gondnok néni citrom, narancs, dinnye „ajándékairól”. S hogy mi lett az alkotások sorsa? A legvégül, amit csak lehetett, megettek a gyerekek. Báli Györgyné Gondolj egy számot! Egy-két szórakoztató szám- trükkel ismertetünk meg most benneteket. Egyedül az a fontos, hogy a játékvezető a játék előtt jól gyakorolja be a példákat. Nagy hatást érhet el azzal, hogy mások gondolatát kitalálja! 1. Szólítsuk fel a játékosokat, hogy gondoljanak egy számot, szorozzák meg 2-vel, adjanak hozzá 1 -et, s az eredményt ismét szorozzák 5-tel. Ezután a játékosoktól kérdezzük meg az eredményt. A játékvezető a gondolt számot úgy kapja meg, hogy az eredményből levon 5-öt, és azt elosztja 10-zel. Például a gondolt szám 7. 7x2=14, 14+1=15, 15x5=75. A játékvezető 75-ből levon 5-öt, marad 70, ezt osztja tízzel, így a gondolt szám 7. 2. Végeztessük el a gondolt számmal a következő műveletet: A gondolt számot szorozd meg 4-gyel. Adj hozzá 3-at, majd az eredményt szorozd meg 5-tel. Ehhez adj 10-et, és végül az eredményt ismét szorozd meg 5-tel. Ha most az így kapott számból levonunk 125-öt és a maradékot elosztjuk 100-zal, s megkapjuk a gondolt számot. Például a gondolt szám 6. 6x4= 24, 24+ 3= 27, 27x5=135, 135+10=145, 145x5=725. Ha 725-ből 125-öt levonunk, marad 600, ezt osztva 100-zal 6, vagyis megkapjuk a gondolt számot. TÖRŐ ISTVÁN Erdőben jártam Erdőben jártam, fürjecskét láttam, patak folyt előttem, nedves partjában siklót találtam, bent az erdőben zöld égerfákon, fészkelt a varjú, s szarka barátom, erdőben jártam, fűzhajtást vágtam, abból van sípom, hallgasd, hogy fújom! Élt egyszer egy szegény özvegyasszony. Ennek a szegény asszonynak nem volt egyebe, csak egy kicsiny házikója az erdő szélén, meg egy becsületes, dolgos fiacskája, akit Péternek hívtak. Péter nagyon igyekezett, hogy munkájával elő tudja teremteni mindkettőjüknek a betevő falatot. Vizet hordott a földeken dolgozó napszámosoknak, a pásztornak segítette a nyájat terelni, rozsét gyűjtött az erdőn. Mégis mindez kevés volt - nagy szegénységükön nem tudott enyhíteni. Addig töprengett, míg egyszer elhatározta, hogy elmegy szerencsét próbálni. A szegény özvegyasszony megsiratta egyetlen fiacskáját, mikor az eltűnt a házikón túli domb mögött. Péter addig ment, mende- gélt, míg estére be nem ért egy nagy erdőbe, ahol egy favágó házikóját pillantotta meg. Az ablakból fény világított. Péter belépett, illedelmesen köszönt, majd elmondta, mi járatban van. — Jól van fiam — szólalt meg a favágó —, de aki az én kenyeremet akarja enni, annak keményen kell dolgoznia. Nálunk három nap az esztendő: Holnap már ki is mégy az erdőre, ezért most menj aludni. Másnap kijelölte Péter területét, majd magára hagyta. A fiú egész nap derekasan dolgozott. Déltájban elővette szerény elemózsiáját, és elkezdett falatozni. Alig harapott egyet a kenyérből, ott termett előtte egy rongyos öregasz- szony, és kérte, adjon egy keveset a kenyérből, mert már két napja nem evett. Péter jószívű volt, megosztotta a kenyerét. Az anyóka hálásan ballagott el. A második nap egy aranypénzt lelt a fű között, ezt meg odaadta egy arra járó szegényembernek. A harmadik napon egy őzgidát pillantott meg, szegény a csapdába lépett és nem tudott továbbmenni. Péter kiszabadította, bekötötte a sebét, majd elengedte. Este, mikor visszatért a favágóhoz, az így szólt hozzá: — Látom, nemcsak dolgos, de jószívű és becsületes is vagy. Fogd ezt a kicsi, kék lámpástI Ha bajban leszel, nagy hasznát veszed még! Ezt ugyan Péter nem értette, de azért megköszönte a lámpást, és elbúcsúzott a favágótól. Másnap hazafelé vette útját. Amint hazaért, megtudta, hogy náluk jártak az adószedők, s mivel szegény édesanyja nem tudott fizetni, elvették a kicsiny házukat, őt magát a pajtába tették ki. Péter keserves sírásra fakadt. Könnyei az előtte levő kicsi kék lámpásra hullottak. És lássatok csodát! A kicsi lámpásban halvány fény gyulladt, fokozatosan erősebb lett, olyannyira, hogy nemsokára kék fényben ragyogott körülöttük minden. Kicsiny házikójuk lassan eltűnt, helyette egy óriási palota emelkedett. Ekkor a favágó hangját hallották: — Ez legyen hát becsületességed és jószívűséged jutalma! Maradj mindig ilyen, és soha ne feledkezzél meg a többi szegényemberről! Ezután a kék fény visszatéri a kicsi lámpásba, melyet aztán nagy becsben tartott Péter. Talán még most is megvan valahol. Pontos térképet készítettek Teleki Sámuel nyomában Több mint száz évvel ezelőtt, 1866 és 1888 között Teleki Sámuel azzal a céllal indult Afrikába, hogy felderítse a Kenya-hegység és az Abesz- szin-magasföld között elterülő — akkoriban még ismeretlen — vidéket. Telekihez csatlakozott a fiatal, pozsonyi születésű osztrák tengerésztiszt, Ludwig van Höhnel. Ő lett az expedíció térképésze és krónikása; az ő írásai nyomán ismerte meg a tudományos világ ezt a nagy fontosságú afrikai utazást. Telekíék 1887 áprilisában érték el a Kilimandzsárót, s elsőként jutottak föl az örök hó határáig, októberben pedig elsőként mászták meg a Ke- nya-hegységet. Fölfedezték Afrika két nagy sós tavát, és azokat „a trónörökös házaspár tiszteletére” Rudolf-, illetve Stefánia-tónak nevezték el. A Rudolf-tó déli partján levő aktív tűzhányó máig Teleki nevét viseli. 1888 novemberében jutottak el Mombassába. Háromezer kilométeres, akkor még jórészt ismeretlen kelet-afrikai tájon át vezető útjuk Afrika fölfedezésének történetében a legfényesebb lapok közé tartozik. Az útról pontos térképet is készítettek. Sokat fényképeztek, rajzoltak, följegyezték tapasztalataikat, s fölbecsülhetetlen értékű tárgyi anyagot gyűjtöttek. Hazahoztak 237 különböző növényt, virágot, harasztot, zuzmót, mohákat. Ezek közül 78 a tudomány számára is újdonság volt. Hoztak sok száz ásvány- és kőzetmintát, százezer rovart, lepkét, tengeri állatot és vadtrófeát is. Valamennyit a Természettudományi Múzeumnak adták. Csillagvilág A csillagászok nemrég négy olyan, roppant magas hőmérsékletű csillagot fedeztek fel, amelyek esetleg az eddig ismeretlen, hiányzó „szemet” képviselik a csillagfejlődés láncolatában. Ezek az égitestek a csillagoknak eddig még nem észlelt családjához tartoznak. Felszíni hőmérsékletük meghaladja a 100 000 Kelvin-fokot, ami mintegy húszszorosa a Napunkénak. Fényük jellegzetesen lüktet, szaknyelven szólva, pulzál. Modellkísérletekből arra következtetnek, hogy a következő három évben fokozatosan megváltozik majd a csillagok fényének lüktetése, mivel úgy vélik ezek az égitestek átmeneti állapotban vannak. Számlogika Az ábrán a számok bizonyos logikai sorrendben követik egymást. Gondolkodjatok! E logika alapján milyen szám kerülhet a kérdőjel helyére? Betűoszlop A felcserélt betűoszlopokat rakjátok helyes sorrendbe egymás mellé, úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva Arany János Toldijából adjanak idézetet. Az idézet első betűje a végső megfejtés nyolcadik betűje.
