Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

1991. augusztus 10., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Másodszor is megtorfotfák ROMAFÓRUM BARCSON Országos és helyi gondok kerültek terítékre IV. Transz-Szahara Maraton A kaposvári „felhőlovag Ami az autósok számára a Paris-Dakar rali, az a repülőknek a Transz-Szahara iégimaraton. A különbség mindössze az, hogy míg a gigászi autós derbi bárki számára—akinek pénze van — nyitott, addig a repülősversenyen kizárólag a meghí­vott világélmezőny vehet részt. Az idén a francia rendezők Magyarországra is küldtek meghívót: nemzetközi versenye­ken elért helyezései alapján Szabados Zoltán kaposvári sár­kányrepülő vehet részt az októberben megrendezendő „légi- Dakaron”. Nincs szükség a forint leértékelésére A féléves gazdasági eredmé­nyek alapján nincs szükség arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank bármilyen mértékben is leértékelje a forintot a konverti­bilis valutákhoz képest — mondta tegnap Surányi György, az MNB elnöke, majd kihangsúlyozta: bár a statiszti­kai adatok eléggé megbízhatat­lanok, a bankrendszer informá­ciói azt tükrözik, hogy az első félévben a folyófizetési mér­legben nem sokkal alakul ki nagyobb hiány 100 millió dollár­nál. Gyorssegély a sérülteknek Az Atlasz Utazási Biztosító Rt. vezérigazgatója, Darvas Gábor és három munkatársa még csütörtökön az ausztriai Triebenbe utazott, s egymillió schillinget vitt magával, hogy gyorssegélyben részesíthesse a buszkatasztrófa sérültjeit. Lengyel vámrendelkezések Péntek hajnalban új vámren­delkezések léptek érvénybe Lengyelországban. A hatósá­gok korlátozták az országba vihető szeszes ital mennyisé­gét, ezentúl egy személy leg­feljebb fél litert vihet be vámmentesen. 200-ról 100 dol­lárra csökkentették az ajándék­ként bevihető áruk (mindenek­előtt élelmiszerek) keretössze­gét is. (Folytatás az 1. oldalról) Megkérdeztük arról Feigli Fe­renc barcsi polgármestert arról, milyennek látta a találkozót: — Mind a romaparlament­nek, mind pedig a helyi önkor­mányzatnak közösen kell tenni a cigányságért. Azt kértem, készüljön egy komoly program, amelyhez mi csatlakozhatunk. Egy sor kérdést országosan kell tisztázni. Lényegesnek tartom, hogy ne a múlton rágódjunk, hanem a jövővel foglalkozzunk. Főként a jövőről tájékoztatták a művelődési házban az 1300 barcsi cigány képviseletében összegyűlt, több mint félszáz résztvevőt. Az elnök, valamint Oláh József és Farkas Flórián ügyvivők megnyilatkozásaiból egyértelműen kitűnt: katasztro­fális a helyzet, amelyben ma a cigányság él. A romaparlament az ősszel frontális áttörést akar elérni a cigányság helyzetének javítá­sában. A kitörés irányát a csü­törtökön Barcson is ismertetett Petíció szabja meg, amelyet el akarnak fogadtatni az ország- gyűléssel. Ennek érdekében aláírásgyűjtést szerveztek — Barcson is. Ez a cigányság múltját, jelenét meghatározó követelés tartalmazza a cigá­nyok múltban elszenvedett sé­relmeiért járó kártérítésből, az új társadalmi rendszer támoga­tásának kinyilvánításán át azt a hét pontot is, amelynek megva­lósítása (elfogadása) esetén a magyar cigányság elindítható a felemelkedés útján. Nem kizá­rólag az államtól, a társadalom­tól várják a változtatást, hanem mozgósítani akarják a cigány­ságot is. Ezért céljuk: lehetőleg minden olyan településen le­gyen cigányszervezet, ahol számottevő cigány él. Szinte biztosra vehető, hogy Barcson is hamarosan megalakul a helyi kisebbségi szervezet. A több mint háromórás fóru­mon terítékre kerültek a helyi gondok is. Beszámoltatták a polgármestert arról, mit tettek a cigányokért. Elhangzott, olyan javaslat is, hogy a börtönből szabadult cigányok is kapjanak munkanélküli segélyt, különben nagy az esély rá, hogy újra visz- szakerülnek. A romaparlament elnöke hasznosnak tartotta a cigány­sággal való találkozót és a jövő­re nézve elevenebb kapcsolatot ígért. Szegedi Nándor Szabados Zoltán egyhuzam­ban négyszer nyert sárkányre­pülő magyar bajnokságot. Több országba elröpítette már a ma­gyar sárkányosok jó hírét. Az angliai Európa-bajnokságon is a legjobbak közt végzett, a Franciaországban megrende­zett ultralight világkupán pedig az ötödik helyet szerezte meg. Ennek az eredménynek kö­szönheti mostani meghívóját is. Hogy mi is az az ultralight, arról lapunkban már többször írtunk. A repülőgép 350 kg-nál nem lehet nehezebb. Egyik ka­tegóriája a testsúlyáthelyezés­sel kormányozható sárkányre­pülő, másik a botkormánnyal irányítható merevszárnyú repü­lőgép. Ezzel kellene hát a ka­posvári pilótának a Szaharában több mint ötezer kilométert megtennie. A verseny távjának leküzdé­se az emberi tűrőképesség ha­tárát súrolja. Ha valaki végig tudja repülni a sivatagi ötezer kilométert, az bekerül a Guin- nes-rekordok könyvébe is. A derbi október hetedikén Algír­ban kezdődik. Csakúgy, „neki­rugaszkodásképpen” át kell repülni az Atlasz-hegység több mint 2500 méteres, havas csú­csai felett... Lent az indulópont­nál több mint negyven fokos a hőség, odafent minuszfokok várhatók. A mezőny pár száz mérföldön keresztül a Paris- Dakar legnehezebb szakaszán halad. A kőrengeteg nem túl biztató fentről, egy kényszerle­szállás során épségben földet érni szinte lehetetlen. Sivatagi repterek nincsenek, a sárkány­nak abba a süppedős homokba kell beleszállnia, melyben még a legnagyobb kocsik kerekei is tengelyig mélyednek néhol. Tamanrasset a félúton fekvő afrikai település háromezer méter magasban terül el. Út­közben pedig a mindennapos homokviharokban a legna­gyobb nehézséget a biztonsá­gos tájékozódás, helyzetfelis­merés jelenti. A szervezők már az előzetes konzultációk alatt is javasolták, senki ne térjen le az útvonalról, mert a gyorsan vál­tozó homokdűnék, akár örökre is eltemethetik mind a gépet, mind az embert. Aki éjszakára nem tud a kijelölt célig eljutni, az kénytelen a szabadban éjsza­kázni. A szervezők gondolva az éjjel leselkedő veszélyekre, az indulóknak túlélési csomagokat adnak, melyeknek az elmúlt években még a legjobb angol és francia versenyzők is nagy hasznát látták. Szabados Zoltán elmondta, hogy csapat várhatóan négyta­gú lesz. Ha az előzetes egyez­tetések kézzelfogható ered­ményt hoznak, akkor egy nagy­szerű, világszínvonalú ultralight géppel tud majd rajthoz állni. A verseny alakulását napról napra nyomon követi a francia és az algériai tv, a helyszínre a világ számos lapjától küldenek tudósítókat. A verseny költségei megha­ladják az egymillió forintot. A magyar sárkányrepülő a szük­séges összeg egybegyűjtésére egy alapítványt hozott létre, mely a tervek szerint minden évben támogatni fogja a ma­gyar sárkányrepülők hasonló próbálkozásait. A kaposvári OTP-ben elhelyezett számla neve és száma: „ Transz-Sza­hara" alapítvány, OTP 79 000 7706-4 Szponzorok! Kérjük segítse­nek, hogy a lassan kezdődő végső visszaszámlálás ered­ményes lehessen, hisz mint képzettségben, mind technikai felszereltségben Szabados Zoltánnak nagy esélye van rá, hogy eggyel gyarapíthassa a vi­lágrekorder magyarok számát. Egyben köszönet illeti az eddigi támogatókat: Az Országos Ta­karékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. Somogy megyei igaz­gatóságának, az Inno szerviz ingatlanközvetítő és szolgáltató kft.-nek, a Non-Stop építő és épületgépész gmk-nak és a Novoberépítő, tervező, kivitele­ző gmk-nak. Barna Zsolt évtizedes beruházási eredmé­nye két járda, valamint az iskola kicsiny, s használhatatlan tor­naszobája és műhelye volt. A falu lakossága egy emberként mondta ki a válást Lengyeltóti­tól, amikor letisztultak a politikai viharok, abszolút többséggel választották meg polgármes­ternek. — A falu népe a sok év alatt belenyugodott a tespedésbe, mert nem törődött velük, a köz­ség sorsával senki. Ennek hál’ istennek sikerült véget vetni — mondja határozottan Knézics István. — Polgármester úr, milyen célok jegyében vállalta el a falu irányítását? — Amikor tavaly októberben „átvettük a hatalmat”, s meg­bíztak bennünket a falu vezeté­sével, első lépésként felmértük, hogy milyen lehetőségeink van­nak a hozzánk érkező külföldiek fogadására. Felvettük a kap­csolatot a fővárosi idegenfor­galmi központtal is, akik megfo­galmazták: örülnének, ha ilyen állapotokat találnának közvet­lenül a Balaton partján fekvő üdülőtelepüléseken is. Mi az önkormányzati tulajdont ille­tően nem arra áhítozunk, hogy csatolnak-e hozzánk valame­lyik tsz-től ötven hold földet. Annál inkább szeretnénk a fa­lunkat az idegenforgalom szá­mára fogadóképessé tenni, a népművészetünket minél igé­nyesebb szintre emelni, vala­mint kiépíteni Csisztafürdőt. Ha mi ezt a három dolgot nem vesszük komolyan, akkor el vagyunk veszve. Ez a mi válla­lásunk. Csisztafürdő és a faluház. Ez a két fogalom érzékeny pont az itt élők életében. Mindkettő sor­sa a majdan meghozandó tulaj­donjogi törvényektől függ. Csiszta esetében attól félnek, hogy a föld mélyének kincsét, a már most is kapós fürdő meleg gyógyvizét állami tulajdonnak nyilvánítják majd a honatyák. Ez fölmérhetetlen vesztesége­ket jelentene. Hasonlóképpen szeretnék önkormányzati tulaj­donban tudni a faluházat is, mely pillanatnyilag a Siotour kezelésében van, és vesztesé­ges. Hiszik: lenne haszna an­nak, ha a tárlók tíz éve változat­lan tartalmát cserélnék, felújíta­nák. Hogy a turista ne ugyanazt — az egyébként nagyon szép —tisztaszobát nézegesse min­den évben. Mert lehet, legköze­lebb már nem tér be ide. Buzsák feladata most nem kevesebb, mint a tizenhárom év lemaradást behozni. Fejleszte­ni, amikor és amennyit csak lehet. A községközpont terve­zését máris kiadták Lőrincz Fe­renc kaposvári főépítésznek. Megpályáztak, és megkaptak egy állami céltámogatást a művelődési központ hasznosí­tására: tornaterem, szakkörök kapnak itt majd helyet. Bekö­tőutat építenek a templom mö­gött a balesetveszélyes keresz­teződés megszüntetésére, és parkolót is létesítenek. Két utcát már leköveztek, rendbe tették a temetőt, valamint elkészítették a gázprogram tanulmánytervét is. Mindezt néhány hónap alatt. A buzsáki búcsúnak — így hozta a sors — most kétféle ér­telme van. Az egyik: Buzsák remélhetőleg örökre elbúcsúzik az állóvíz, a tespedtség, az el­szegényedés fogalmaitól. A másik, ismertebb változat jövő vasárnap kezdődik. Balassa Tamás BUZSÁK BÚCSÚI Közeledünk Buzsák felé. Úton-útfélen ,,gaszthausz”-táb- lák; egy asszony szorgosan te­regeti a mosottakat az ínycsik­landó pacalszagban, túloldalt tanyacsárda invitál — közele­dünk Buzsák felé. Beljebb, a téren, éppen a feszület alatt rögtönzött bálás vásár, gyer­mekjárókából kel el az olcsó holmi. Ami pedig nem újdonság: idős asszonyok egészítik ki cseppet sem irigyelnivaló nyug­díjukat híres hímzéssel, varrás­sal. Születnek a boszorkányos, a vézás, a rátétes, és a szőttes mintázatú, jeles népművészeti remekek. — Ez a futó itt harminc márka, aranyoskám — felel érdeklődő kérdésemre egy beszédesebb nénike. — Annyira alacsony a nyugdíjunk, hogy enélkül a kis keresetkiegészítés nélkül sem­mire sem mennénk. Valóban nem nevezhető va­lami hatalmas összegnek az a 2273 forint, amennyit nyugdíj címén folyósítanak nekik. Be­dolgozók voltak, azokért a fo­lyamatosan „gyártott” buzsáki szőttesekért, amelyekért az őket alkalmazó cég darabon­ként több százat leakasztott, nekik alig pár forintot adtak. Ráadásul, mint mondják, már a nyugat sem töri magát az „un- garise főik arbejtért”. — Ma például még semmire nem akadt vevő — mutat a bo­garak elől fóliával védett kézi­munkák tömkelegére. — Pedig nézze meg ezt a boszorká­nyost, igazán szép darab. Tényleg szép volt. Bár a ke- serédes gyönyörködés közben felötlött bennem: reggel kilenc­től egészen hat óráig ontják a buzsáki mintákat. Igaz, most már talán nem ejti át őket senki. Knézics István polgármester­nek olyan a természete, hogy nem szereti megtagadni saját fajtáját, nem is teszi soha. Bu- zsákon született, ez a szülőfalu­ja. Végzettsége szerint pedagó­gus, jelenleg igazgatóhelyettes az iskolában. 1969-től 1977-ig, amíg nem vonták össze a falut Lengyeltótival, tanácselnök- ■ ként dolgozóit. Aztán el kellett“ mennie. Úgy döntött, elfoglalja magát az általános iskolai mun­kájával. Ezt Öreglakon tehette, hát ott tette, tizenhárom eszten­dőn át. Majd gondolt egyet, és 88-ban elment a buzsáki falu­gyűlésre. Csak a tényeket mondta el: a közösködés bő Gyertyás László felvételei Ismét a maguk útján

Next

/
Thumbnails
Contents