Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1991. augusztus 10., szombat A BÍRSÁG OLCSÓBB, MINT AZ ADÓ Ellenőrök és fizetővendéglátók Elfelejtett pénztárkönyvek — A nyugta még nem nyugtat (Folytatás az 1. oldalról) — Elkezdtük az ellenőrzést: nem teljes körűen, hiszen a 10 500 szobakiadót nem is lehet ellenőrizni, nincs rá kapacitás, meg hát nem is mind él a Balatonon. Nagyon sok olyant találtunk, akinek egyáltalán nincs adószáma, s úgy folytatja ki tudja mióta a tevékenységét. Mi 1018 fizetővendéglátást vizsgáltunk meg, s közülük 355-nek nem volt adószáma. Nagyon magas ez az arány. Erre is építve úgy becsüljük, hogy lehet 30 000 olyan személy a megyében, aki a fizetővendéglátó tevékenységgel foglalkozik. — Mivel indokolták a megkérdezettek, hogy nem kértek adószámot? — Azzal, hogy nem tudnak róla. Elkerülte a figyelmüket, hogy 1988. január 1-jétől ez kötelező. De hát úgy van vele az ember, hogy aki csak nagyon ritkán olvas újságot, vagy néz televíziót, annak is tudnia kellene három és fél év után. Felmerül a gyanú, hogy akik nem váltottak adószámot, azok nem is vallják be ezt a tevékenységet. — Hogy fogadták az ellenőröket? — Egy-két esettől eltekintve nem volt udvariatlan megnyilatkozás. Mindenki tudomásul vette. A nyugtaadási kötelezettség bevezetése bezárta a kört: azt szolgálja, hogy láthatóvá váljon a vállalkozók eddig eltitkolt jövedelme. 1992. január 1 -jétől — amikor már mindenkinek nyugták, számlát kell adni — sokkal jobban lehet majd ellenőrizni. — Adottak ehhez a feltételek? — A nyugta valahol mindig kapható. Lehet, hogy az első boltban nincs, de a másikban biztosan lesz. — Térjünk vissza a Balatonhoz. Milyenek a személyes benyomásai a vizsgálatról? — Meglepően jók. Siófokon a Hernyó soron van húsz-harminc üzlet. Amikor bementek a revizorok az első helyre és megcsinálták a próbavásárlást, kirohan a tulaj és elkiabálja magát: mindenki adjon nyugtát. — Mi lesz azokkal, akiket rajtakaptak? — Legfeljebb 20 ezer forintos mulasztási bírságot szabhatunk ki. Volt aki azt nyilatkozta, hogy még mindig jobban megéri neki, ha egyszer-kéts- zer lebukik, kifizeti a mulasztási bírságot, mint ha folyamatosan könyvelést vezet. Erre a legtipikusabb példa a pénztárgép esete. Vannak olyan pénztárgépek, amelyeket az Apeh elfogad és a vevő az áfáját is visszaigényelheti, a pénztárgép árát pedig leírhatja költségként. Tehát ingyen van a pénztárgép annak, aki használni akarja. Ennek ellenére a kft.-k közül csak négy volt amelyik üzemeltetett a Balaton déli partján ilyen pénztárgépet. Volt olyan eladó is, aki a szemünk láttára dobta a szemétbe a blokkot a próbavásárlás során. Akkor kereste csak elő, amikor bemutatkoztunk. (Kercza) A trükkökbe a németek is beletanulnak A díjbeszedő élete sem fenékig tejfel Új Volkswagenben, kopott szandálban A Gösserbe inkább a nyugatiak járnak A nevük garancia A vendéglő teraszán ültünk. Alig hallható zümmögéssel a levegőben kúszva közeledett egy metálszínű országúti cirkáló: lassan bekanyarodott, megállt a parkolóban, a hat henger megszűnt dübörögni. A német rendszámú Ford Sierrából négyen szálltak ki. A lányok kopott farmerban, a fiúk szandálban, műszalas ingben. — Endékások. — legyint a mellettem álló pincér. Leültek az egyik asztalhoz és a személyzet tagjai közül már senki nem lepődött meg azon, amikor egy üveg sörhöz két poharat kértek. A balatonkeresztúri Gösser étterem a régi 7-es út mellett van. Az idén nyitott, törzsvendégek még nincsenek. — Ismerős az ilyen eset?—kérdeztem, az étterem vezetőjét. — Vendéglőkbe, így hozzánk is, elsősorban a nyugatiak járnak — felelte. — Előfordul ugyan, hogy érkezik egy- egy keletnémet turista, de őket egyből kiszúrjuk. Mindig az asszonyok fizetnek, és fillérre pontosan kérik a visszajárót... Amikor az időjárás elkeserítő a strandokon, az kedvező a vendéglátósoknak. — A két hét rossz időben szinte egész nap tele volt az étterem. Esténként, amikor körbenjárok a parton, a vendéglők előtt főképp nyugatnémet, holland, néhol olasz és francia rendszámú autókat látok. Élő szerződésünk van az osztrák Gösser-gyárral, ők a nevükért garanciát, minőséget is kérnek. Az árakat szeretnénk a mostani szinten tartani, hiszen föl kell készülnünk: jövőre sem a pénzes turisták jönnek hozzánk. Ezt a szakmát jól csinálni csak megszállottan lehet. Ez az első év, még augusztus eleje van, de én már tudom, hogy az idén nem lesz nyereség. Ha az új körülményekhez igazodni tudunk, képesek leszünk valahogy meghosszabbítani a szezont, akkor jövőre is talpon tudunk maradni. B.Zs. A díjbeszedők sohasem tartoztak a népszerű emberek körébe. A Balaton-part „mumusai”, az üdülőhelyi díjszedők nyaranta a villák nagy részében szintén nem szívesen látott vendégek. A szárszói polgármesteri hivatalban két díjszedővel, Pusztai Józsefével és Szincsák Istvánnéval beszélgettünk. — Sokan próbálnak különböző trükkökkel kibújni a díjfizetés alól? — Vannak notórius visszaesők — mondta Pusztai Jó- zsefné. — A német vendégekkel nem közük, hogy üdülőhelyi díjat is kell fizetni. A vendégek becsapva érzik magukat, úgy látják, két bőrt nyúzunk le róluk. Vannak, akik vendégeiket is ráveszik a különböző „trükkökre”. A kaput még délben is lakattal záratják, amikor csöngetünk, bentről vigyorogva integetnek kifelé. A német autók általában a garázsban állnak, a magyar villatulajdonos pedig „ott felejti” saját kocsiját a ház előtt. Volt olyan keletnémet család, amelyik a kocsijával rendre két házzal arrébb parkolt. Azért csak rájövünk a különféle fortélyokra. — A vendég mindig akkor jön, amikor mi érkezünk—folytatta Szincsák Istvánné. — Van persze, ahol szívesen látnak, beszélgetünk, kávéval kínálnak. Akik csak alkalmanként adnak ki egy-egy szobát, azokkal nincs gond. Ellenben az, akinél egész nyáron át öt-hat helyiségben is külföldiek laknak, az a tapasztalatok alapján megpróbál bennünket valamiképpen átrázni. Három éve, amikor kezdtük a területet járni, igyekeztünk mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani. Van olyan idős ember, akinek segítünk kitölteni az adatlapokat. Kevesen tudják, hogy az idén nyugtát kell adni, pénztárkönyvet vezetni, a vendégkönyvet pedig továbbra is folyamatosan írni. Az eljárás hosszadalmas és fárasztó. Fölösleges ennyit könyvelni. — Azt mondják rablóból lesz a legjobb pandúr. — Helybéliek vagyunk mi is. Nyaranta kiadjuk a házunkat. Az Ibuszon vagy Siotouron keresztül a kurtaxára nincs gond és így gyanú sem merülhet fel... B.Zs. Szabad kempinghelyek Gamásza, B.-szabadi 1300 Ifjúság, Sóstó 370 Aranypart, Siófok 100 Magyar Tenger, B.-földvár 100 Túra, Szemes 200 Hullám, Szemes 200 Lidó, Szemes 100 Bagódomb, Szemes 1200 Kócsag, Berény 300 Határ, Barcs 150 Kék Tó, L.-tóti 400 1991. vi. 29—vili. 20. ZENÉS SÉTAHAJÓ/PROMENADENSCHIFF MIT MUSIK 29.06-20. os. 1991 Hétfő Montag Kedd . Dienstag Szerda Mittwoch Csütörtök Donnerstag Péntek Freitag Szombat Samstag Vasárnap Sontag Balatonkenese • 20.30 20.30 Balatonalmádi • 20.30 20.30 20.30 20.30 naponta 19 és 21 órakor / jeden Tag um 19 und 21 Uhr • 21.30 21.30 21.30 21.30 21.30 21.30 Balatonfüred • 21.00 21.00 21.00 21.00 21.00 Balatonföldvár • 20.30 20.30 20.30 20.30 Balatonszemes • 20.30 20.30 20.30 20.30 Balatonlelle • 21.30 21.30 Balatonboglár • 21.00 21.00 Kiliántelep • 20.30 20.30 Balatonakali • 21.00 21.00 Révfülöp • 21.30 21.30 Fonyód • 21.00 21.00 21.00 21.00 Badacsony • 21.00 21.00 Balatonmária-fürdö • 20.30 20.30 Balatongyörök • 20.30 20.30 Keszthely • 21.00 21.00 + popzenekar / Popkapellen • disco Parti pillanatok A Balatonmária-fürdöi ARANYHÍD ÁFÉSZ tájékoztatja tisztelt kötvénytulajdonosait, hogy 1991. évre a kötvénykamat mértéke: 11%fix kamat + 8% kamatprémium A kamatprémium 50%-át a kibocsátó áfész, 50%-át a lebonyolító OKHB RT. fizeti. A szövetkezet 1990. december 31-i mérleg szerinti eszközállománya: saját vagyona: 1990. évi árbevétele: nyereség: 345,9 mill. Ft 196.3 mill. Ft 979.4 mill. Ft 19,8 mill. Ft (113765)
