Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-08 / 185. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GAZDASÁGI HORIZONT 1991. augusztus 8., csütörtök KOLOSTORI SÖRFŐZÉS A sörfőzés és a szerzetesi élet korántsem összeegyeztethetetlen. A korai középkorban ugyanis csakis a kolostorokban működtek sörfőzdék, e „műhelyek'’ álltak egyedül olyan fejlett technikai szinten, hogy sört készítsenek. Egyébként már a 8. században, Nagy Károly idején virágzásnak indult a kolostori sörfőzés, s a rendek látták el szerzeteseiket, papjaikat, a földjeiken dolgozó parasztokat, s magát a királyi udvart is az akkor még tápláléknak számító sörrel. A 15. században a városok fejlődésével a polgárságot egyre inkább bosszantotta a nagyobbrészt kolostorok kezében levő sörfőzési jog. Mindamellett az igazán jó minőségű sört továbbra is a szerzetesek adták, a „nagy üzlet” a kezükben maradt, egészen az ipari forradalomig, a sörgyárak megjelenéséig. A kolostorok ezt követően sem hagytak fel teljesen a sörfőzéssel. Különösen így van ez Németországban, a sör-hazájában, ahol ősi, kicsi sörfőzdék a mai napig jól megvannak a hatalmas sörkonszernek szomszédságában. Természetesen ők is lépést tartottak a technika fejlődésével: hűtőberendezésekkel szerelték fel üzemeiket, így a múlt századig érvényes nyári sörfőzési tilalom - György napjától Mihályig - náluk is a múlté. Ők is szívesen használnak mesterségesen tenyésztett élesztőgombákat, s az utóérleléshez használt fahordókat is kicserélték a könnyebben kezelhető fémtartályokra. Ez utóbbiak esetében egyszerűbben lehet szabályozni a nagy nyomás, azaz a sörnél oly fontos szénsav szintjét is. E főzdékben a legmodernebb szűrőgépekkel is találkozhatunk, s ez lehetővé teszi a kolostorban főzött sör hosszabb tárolhatóságát. Képünkön: A németországi Mallersdorfban Doris nővér, a Ferenc-rendi apácakolostor sörfőzdéjének vezetője irányítja az évi 1500 hektolitert előállító üzemet. Milyen mezőgazdaságra lenne szükség? Magyarország mezőgazdaságának potenciális lehetőségei európai viszonylatban ki- emelkedőek, vagyis lehetőség lenne arra, hogy jelentős kiviteli többletet érjünk el. Ennek azonban elsődleges feltétele, hogy az agrárreformunkat a hatékonyság szempontjait szem előtt tartva dolgozzuk ki és hajtsuk végre. Melyek ezek a jó adottságok? A magyarság történeti múltjánál fogva agrár orientáltságú, a mezőgazdasághoz átlag feletti érzéke van. Ehhez járul erős individualizmusunk, mely folytán sokkal nagyobb teljesítményekre vagyunk képesek, ha magunk gazdáiként, nem pedig nagyszervezeti alkalmazottakként dolgozunk. Világviszonylatban egyedülállóan sok, magasan kvajifi- kált szakemberünk van. Éghajlati és talajadottságaink a mezőgazdasági termékek többsége esetében jók. Sok a napfény, igen nagy az öntözés potenciális lehetősége. Redukált szántóra vetítve lényegesen kisebb a népsűrűségünk, mint bármely tőlünk nyugatra levő gazdag országnak. Mezőgazdaságunk már a szocializmus évei alatt is megmutatta képességét, az eleve rossz, hibás struktúra ellenére dicséretes eredményeket ért el. A nagy nyugat-európai piachoz való közelségünk integrálódásunk után, reálisan tíz éven belül, nagy előnnyé válik. Természetesen vannak komoly hátrányaink is. Melyek ezek? A mezőgazdasági szakma és a múltból örökölt érdekképviseletek betegesen nagyüzem-pártiak maradtak, nem akarják tudomásul venni, hogy agrárpolitikánk az elmúlt évtizedek során a követelményekkel ellentétes vállalati és tulajdoni struktúrát alakított ki, amelyen gyökeresen -változtatni kell. Ezzel szemben a jelenlegi politikai erők jelentős hányada azt a múltbeli tulajdonosi szerkezetet akarja visszaállítani, amely akkor is túlzottan elaprózott volt. Tehát a kor technikai és társadalmi követelményei mögött nem állnak poltikai erők. Mezőgazdaságunk a kor politikai és gazdasági követelményeihez képest abnormálisán nagy vállalatokba szervezett. Ezt ugyan az utóbbi években kiegészítette az abnormálisán kis egységekből álló kisegítő és háztáji mező- gazdaság, a modern mező- gazdaság gerincét képező farmergazdaság azonban teljesen hiányzik. Az elmúlt évtizedek agrár- lobbyja elérte, hogy mező- gazdaságunk a nagyüzemeken belül technikai szempontból relatíve jól felszereltnek tekinthető. Az utóbbi években az agrárlakosság sok munkával és áldozattal elérte, hogy lakáskörülményei ugrásssze- rűen javultak. Ezzel szemben a mezőgazdasági termelést és a falusi életet kiszolgáló infrastruktúra ma is rendkívül elmaradott. Ez az aránytalanság azért tragikus, mert az infrastruktúra hiánya visszahúzza a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, lehetetlenné teszi a korszerű farmergazdálkodást. A mezőgazdaságot érintő árak torzak és rossz irányba orientálnak. A mezőgazdaság technikai fejlődését eleve bénítja a termékeihez viszonyítva drága technika és a rendkívül alacsony bérszint. A technika piaci hatásra csak ott fejlődik, ahol drága a munkaerő és olcsó a technika. Az adott árviszonyok mellett nem lehet számítani arra, hogy az elengedhetetlen technikai fejlesztésre sor kerülhessen. A nagyüzemi mánia teljesen összetörte az önkormányzatok és a mezőgazdaság közötti évezredes kapcsolatot. A nyugat-európai mezőgazdaságnak mindig az volt a fő ereje, hogy sikerrel kapcsolta össze a családi vállalkozást a falusi közösségi szerveződéssel. Mindezek ismeretében a reformmal kapcsolatban a következőket tartom fontosnak: a jövő mezőgazdaságának a farmergazdaságon kell alapulnia. Korunkban ugyanis nincs más hatékony árutermelő vállalkozási forma a mezőgazdaságban. A mainál nagyobb szerepet kell kapnia a kisegítő mező- gazdaságnak. Ennek feltételeit minden igénylő számára biztosítani kell. Csak néhány történelmi állami gazdaság maradjon meg az eredetinél nem nagyobb területen. Minden olyan föld, amely nincs magántulajdonban, illetve a kárpótlási törvény alapján nem kerül abba, kerüljön önkormányzati tulajdonba, amit azok kötelesek bérbe adni. Remélhetőleg néhány év után elsősorban a racionális nagyságú farmgazdaságok, a kisegítő gazdaságok, de a bérleti -versenyben a termelőszövetkezetek is azonos feltételek mellett indulhatnak. A bérleti díj az önkormányzatok számára forrást biztosítana a falusi infrastruktúra’fejlesztésére, amely aztán visszahatna a bérleti díjak emelésére. Kopátsy Sándor m ■ ii ff ii * ff m A jovo sütője A jövő sütőjének — az egybeépített készülékben — két energiaforrása is van, infravörös sugarakkal és túlnyomás nélküli gőzzel végzi a dolgát. A konyhakész ételeket, húsokat, más ínyencségeket különböző fokozaton süti, de ettől függetlenül párolni is képes. Közvetlen hővezetéssel, infravörös sugárzással és mozgásban levő gázok segítségével lehet elkészíteni az ételeket. Mindhárom tényező egyidejűleg hat, ezek minden előnyével együtt. A tizenkettek nem akarnak huszonnégyek lenni Sokan toporgunk a Közös Piac kapujában Mikor lépünk be a Közös Piacba - politikusaink szinte hetente nyilatkoznak erről, újabb és újabb évszámokkal biztatnak, s közben az idelátogató államférfiak meg-meg- ajándékoznak bennünket egy-egy lehetséges vagy kívánatos dátummal. Miként gondolkodnak erről a dologról a Közös Piac szakértői, azok a szakemberek, akik majd elkészítik a tényleges döntést megalapozó dokumentumokat, javaslatokat. Az International Héráid Tribüné azt írja, hogy az Európai Közösséghez csatlakozni kívánók sora lassan körbeéri a házat, hiszen ha valóra válna a jelentkezők óhaja, néhány éven belül a most 12 tagú EK 22, vagy akár 26 tagúra bővülne. A lap szerint eljött az idő arra, hogy megálljt parancsoljanak az EK növekedésének. Nemcsak mi, magyarok szeretnénk bejutni a közösségbe, a várólistán van Ausztria, Svédország hónapokon belül jelentkezik, őt követi Norvégia és valószínűleg Finnország. Törökországot egyszer már elutasították, de tovább reménykedik, akárcsak Ciprus és Málta. Svájcban heves vita dúl a belépésről, de várhatóan ők is jeléntkeznek. A volt szocialista országok közül Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia már jelentkezett, de hasonló lépést várnak Bulgáriától és Romániától, sőt Jugoszláviával is számolnak. Brüsszelben pedig egyre nagyobb gondban vannak. Az ugyanis máris látszik, hogy ha ennyi jelentkezőt befogadnak, akkor vége a mai Közös Piacnak. Egyrészt már most is túl nagynak, kezelhetetlennek tartják a szervezetet, másrészt - és ez a fontosabb - túlságosan nagy a fejlettségi szakadék a bentiek és a kint- levők között. Különösen a volt szocialista és a dél-európai országok vannak igen-igen távol attól a színvonaltól, amelyet az Egyesült Európa a tagjaival szemben támaszt. Egyedül a nyelvi probléma megbéníthatja a döntési folyamatot — nyilatkozta a közelmúltban a Der Spiegelnek egy magas rangú brüsszeli tisztviselő. A római szerződés szerint ugyanis minden tagországnak joga van arra, hogy saját nyelve hivatalos nyelv legyen a közösségben. Márpedig ha minden ma számításba jövő jelentkezőt felvennének, igazi babiloni zűrzavar keletkezne; az eddigi 9 helyett legalább 16 nyelvre kellene lefordítani minden dokumentumot. Persze a jelentkezőket nem lehet kerek-perec elutasítani, hiszen ez a kelet-európai országok stabilitását veszélyeztetné. Ennek az óriási dilemmának a megoldására találták ki a szervezet szakértői a társult tagság új típusát, amely azonban egyáltalán nem garantálná automatikusan a később teljes jogú tagságot. A társult tagság célja elvben az, hogy elsősorban a gyengébb gazdaságú kelet- és dél-európaiak mihamarabb elnyerhessék a közösség politikai előnyeit, jóllehet gazdaságuk teljesítménye alapján a teljes tagság egyelőre nem reális perspektíva számukra. A brüsszeli szakértők nyugtatgatják az aggodalmaskodó országokat, hogy ez nem másodosztályú tagságot jelent, a célja pedig épp az, hogy a gyengébb gazdaságok felzárkózhassanak. A hétköznapok nyelvén ez azt jelentheti, hogy Svédország, Ausztria, Norvégia társaságában a mi bejutási esélyeink bizony szerények. Az APEH a vállalkozókról Romlott az adómorál Az adóvizsgálatok múlt évi tapasztalatai nem túl hízel- gőek a vállalkozókra nézve. Továbbra is gyakori az adóköteles jövedelmek eltitkolása. Tavaly 30 százalékkal, 75 ezerrel nőtt az egyéni vállalkozók száma, ebben az évben már meghaladta a háromszázezret. A vizsgálatok szerint a jövedelem eltitkolása leginkább a kisiparosokra jellemző; a magánkereskedők és a szerződéses kereskedők körében szigorúbb az adómorál. Egyes csoportokban hiányos a könyvvezetés, a bizonylatok kitöltése és megőrzése, elmarad az adóelőleg évközi befizetése. Akadnak vállalkozók, akik nem teljeskörűen vallják be bevételeiket és kiadásaikat, valamint a pénzmozgást nem követik nyilvántartásaikban, üzleti könyveiket - az iratok elvesztésére hivatkozva - nem adják át az adóhatóságnak. Sok vállalkozó úgynevezett zugkönyvelőt foglalkoztat, akinek szakmai hozzáértése, adózási ismeretei rendkívül hiányosak, és felelősség nélkül, elavult jogszabályok alapján dolgozik. Az is gyakori hiba, hogy a tevékenységüket megszüntető vállalkozók az szja— és áfa-kötelezettség alá eső bevételeiket figyelmen kívül hagyják. Az általános forgalmi adóval kapcsolatos vizsgálatok azt mutatják, hogy az adóhiány főleg számla nélküli, illetve a hibás adó-visz- szaigénylésekbőL származik. Végül - állapítja meg az APEH jelentése -, a vállalkozók egy része a reprezentációs költségeket bizonylatok nélkül számolja el. Energiafelhasználás Ismét rekordot ért el tavaly a világ energiafogyasztása, 10 325 millió tonnát használtak fel. Az ESSO tanulmánya szerint az összes energia 27 százalékát Észak-Ameriká- ban, 16 százalékát Nyugat- Európában használták fel ( itt egy évtized alatt csökkent a fogyasztás), a kelet-európai országok a Szovjetunió és Kína a világ energiafogyasztásából 34 százalékkal részesedik. Merénylet a Dráva ellen? Veszélyben a Dráva vidékén az őstermészet. A Dráva Közép-Európa egyetlen ősállapotú folyója, melynek ma- gyar-jugoszláv szakaszát legfőképpen a határsávi lezártság védelmezte. Ennek a védelemnek vége, a Dráva-parti őserdő sokkszerűen kiszolgáltatottá vált. Egy olasz-magyar vállalat máris megkezdte az őstermészet fölvásárlását és elkészítette egy nagyszabású üdülőkörzet terveit. Vékonyodó ózonréteg Kétszer olyan gyorsan vékonyodik a Földünket védő ózonréteg, mint amire a kutatók korábban számítottak. A károsodás már egész Európát is érinti. A műholdak által mért adatok szerint az ózonlyuk egyre terjed az északi féltekén is, s nemcsak a sarkvidékre jellemző, hanem már eléri az Egyesült Államok déli területeit is.
