Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

1991. augusztus 31., szombat 5 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Ajándék a megyei múzeumnak Indiai kép Kaposvárra Az Indiá­ban, Új-Delhi­ben élő Brun­ner Erzsébet festőművész tizenegy ké­pet ajándéko­zott Magyar- országnak. A Magyar Nem­zeti Galéria, a nagykanizsai képtár, Veszprém, Kecskemét és Sümeg is osz­tozott Kapos­várral az ajándékban. Dr. Bethlen- falvy Géza in- dológus pro­fesszor köz­reműködésé­vel került haza az érté­kes anyag. Brunner Erzsébet 1910-ben született Nagykanizsán, tanulmányait a Székesfővárosi Iparrajzisko- lában, majd a Képzőművé­szeti Főiskolán végezte. 1929- ben anyjával, Sass Brunner Ferencnével Indiá­ban, Líbiában és Egyiptomban tett tanulmányutat, majd 1930- ban Indiában telepedtek le. Rabindranat Tagore egye­temén tanultak, közös kiállítá­sokon szerepeltek. 1935-ben Tokió müvészközpontjában te­lepedett le anya és lánya, négy nagy közös kiállítást rendeztek. Itt jelent meg a Mystic India című művészeti könyvük. A japán-kínai há­ború miatt 1937 nyarán Kali­forniába, San Franciscóba köl­töztek; folytatták művészeti tanulmányaikat, és az Egye­sült Államok nagyvárosaiban rendeztek sikeres kiállításo­kat. Pár évi távoliét után Brun­ner Erzsébet anyjával együtt ismét Indiába ment, amelyet szellemi hazájukként tisztel­tek. Megfestették az ország sokarcú kulturális hagyomá­nyait és saját álmaikat, ame­lyek örökre összekapcsolták életüket Indiával. Brunner Erzsébet ismertebb művei közé tartozik a dalai lámáról készült portré és a Gandit megörökítő festmény. Brunner Erzsébet 1988-ban, anyja nagykanizsai kiállítása kapcsán utazott Magyaror­szágra. Ez volt az első alka­lom, hogy ötven év után haza­látogatott; akkor a Magyar Népköztársaság Zászlórend­jével tüntették ki. E látogatás hatására született meg az el­határozás, hogy szülőhazájá­nak adományozza jó néhány müvét. A kaposvári múze­umba került az a festmény, amely Rippl-Rónai világát idé­zően ábrázolja a festönő indiai élményeit. H. B. Zs. Indulás előtt a somogyi felsőoktatás (2.) Levelezőn nem képeznek tanítókat Szakkollégiumok — új demonstrációs terem az egészségügyi főiskolán A Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola nappali és levelező tagozatán 816 ta­nuló kezdi meg tanulmányait. A tanévnyitót szeptember 16-án délelőtt 10 órakor tart­ják, az oktatás pedig 17-én kezdődik. Az első évfolyamon 200 hallgató — 25-tel keve­sebb, mint tavaly — foglal majd helyet az előadótermek­ben. A levelező tagozaton 192-en kezdik meg az évet, de az idén már nem indult tanítói szak. Meghallgatások alapján az első héten választhatják meg a diákok azt, hogy melyik szakkollégiumon kívánnak részt venni. Tervezik a könyv­tár, a közművelődés, a testne­velés, a rajz, a technika, az ének, a kisegítő iskolai, a 3 éves hitoktatói és a szociálpe- dagógiai szak beindítását. A 4 éves képzési idejű nyelvtanítói szakon német, angol és fran­cia nyelvi csoportot indítanak. A főiskolások ez évtől már egy újonnan kialakított korszerű könyvtárban bővíthetik isme­reteiket. A kaposvári egészségügyi főiskola 50 hallgatójának ta­névnyitója szeptember 8-án délután 5 órakor lesz a Pécsi Orvostudományi Egyetem au­lájában. A 25 elsőéves védö- nöhallgató felújított tanter­mekben hallgathatja az elő­adásokat. Új demonstrációs terem, klub, előadó, labor, öl­töző teszi kellemesebbé a munkát; átalakított és korsze­rűsített konyhán főzik a finom falatokat. A másodéven be­lépő szakokon új oktatók kö­szöntik a védönőjelölteket. Anglia is támogatja a magyar felsőoktatást (Fotó: Kovács Tibor) (Folytatás az 1. oldalról) — Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a magyarországi felsőoktatás segítésében részt vehetek és nagy tiszte­lettel adózom Eötvös Lcuánd- nak, kiváló fizikusuknak az emléke előtt — mondta Lord Flowers, aki magfizikusként is elismert személyiség. Dr. Széles Gyula mutatta be ezt követően a kar harminc­éves munkáját, és kitért azokra a jelentős változásokra is, amelyeket az egyetemi képzés és a kutatásokba való bekapcsolódás hozott az in­tézmény életébe. Dr. Stefler József, kutatási és dr. Holló István oktatási dé­kánhelyettes a szakterületü­kön folyó munka eredményei­ről tájékoztatta a vendégeket. A fogadás után a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium felsőoktatási és kutatási főosztályának képviselői tar­tottak zárt körű szakmai meg­beszélést Lord Flowers és a kari tanács jelenlétében az 1990/91-es tanév tapasztala­tairól, valamint a következő tanév feladatairól. Anglia tudós követe hétfőn Budapest egyetemeire, majd a szegedi és a debreceni egyetemre látogat. Magyaror­szági útja Andrásfalvy Berta­lannal, a művelődési és köz­oktatási miniszterrel folyta­tandó tárgyalással fejeződik be. (Várnai) Utcáról a tanterembe A KÖZÉPISKOLA NEM LEHET „PARKOLÓ” A szakmunkásképzés vál­ságban van. A diákoknak nincs hol kitanulniuk választott mesterségüket — a vállalatok sorra megszűnnek, velük együtt a gyakorlati képzés helyszínei is. Kaposváron az Építőipari Szakközépiskola és Szak­munkásképző Intézetben kí­sérletképpen — az országban elsőként — egy új képzési formát vezettek be azoknak a fiataloknak, akiket a 8. osztály után egyetlen középfokú in­tézmény sem fogadott. Ezzel a 14 évesen utcára kerülőket mentik meg az első kudarctól. Szakképzés 16 évtől Az iskola már 1987 óta ala­kítja az önálló iskolai gyakor­lati okatás rendszerét: jelentős beruházásokat végeztek, így 6 tantermes új épületszárnyat építettek, a régi épület karban­tartási, felújítási munkálatait elvégezték, megépítettek egy 480 négyzetméteres faipari tanműhelyt, tornacsarnokuk átalakításán dolgoznak és fo­lyamatban van egy építőmes­teri tanműhely megépítése is. Emellett külső megrendelé­sekre — akár lakosságira — is dolgoznak. — A szakmunkásképző egyre inkább magára maradt: az iskola feladatává vált a gyakorlati oktatás megoldása — mondta Ponikfor Zoltán igazgató. — Nem a jó tanulók beiskolázásával van gond, hanem a rosszakéval. A Mun­kaügyi Minisztérium jóvoltából januárban Augsburgban a német szakmunkásképzést tanulmányozhattam. Szívem­hez közelállót ismerhettem meg ott, melynek legalapve­tőbb momentuma, hogy nem 14 évesen, hanem 16 évesen kerülnek a szakmunkáskép­zőbe a gyerekek. Meggyőző­désem, hogy ha a magyar ipart fel kívánjuk zárkóztatni a nyugat-európaihoz annak meghatározó tényezője lesz a munkavállaló, a szakmunkás személye. A 16 éves korban elkezdett 3, illetve 3 és fél éves szakképzés után megfe­lelően képzett szakmunkások kerülnek ki. Képezhetőbb diákok A két éves szakmára orien­táló képzés lényege, hogy azokat az alapvető ismerete­ket, készségeket, megszerez­zék a tanulók, amelyek egy szakma elsajátításához szük­ségesek, emellett a közisme­reti tárgyakat is elsajátítják. Ezek a diákok gyenge ered­ménnyel fejezték be az általá­nos iskolát, lehetőséget kap­nak arra, hogy képezhetők le­gyenek. A négynapos elméleti oktatás mellett egynapos gya­korlat lesz; ezen nem egy szakmát tanulnak, hanem az iskolában oktatott minden szakmában szerezhetnek is­mereteket, így a diák jobban el tudja dönteni, mi is szeretne lenni. — Ács vagy kőműves szakma között választhatnak a gyerekek. A 2+3 éves kép­zésben jelentős szerepet kap a gyakorlat. Ha eredményes lesz, minta lehet a jövőben. Tény, hogy kényszerhelyzet indítja el ezt a kísérletet, de bízom abban, hogy a szak­képzés útkeresésében irá­nyadó lehet. Nyitott képzés — Hányán kezdik meg az idén ezt a fajta képzést? — Az augusztus végén pót- felvételivel bekerülőkkel együtt 24-26 diák. — Hogyan tudják a hosz- szabb képzési időre biztosí­tani a pénzt? — Ä talpra álló kft-k, gmk-k előbb-utóbb fel fogják ismerni a saját érdekeiket. Ha a tanuló 10 munkanapból 8-at szakmai gyakorlaton tölt el, akkor mun­kaerőnek is tekintik. Ha így lesz, csökkennek a költségve­tés terhei. Tóth Kriszta „Amikor elszabadult a gonosz”... Dachautól Recskig George Gábori önéletrajzi kötetéről Gyarapodnak a memoárok. Talán egy kicsit sok is van be­lőlük, de hát az idő majd min­dent megold. Végül marad az a néhány, amely a történetírás méltó és hasznos kiegészítője lehet. George Gábori „Amikor el­szabadult a gonosz” c. önélet­írása nagy valószínűséggel közéjük tartozik majd. Hiszen aki megélte és megírta száza­dunk történelmét a huszas évektől — ahogyan ö látja —, az önmagában is dokumen­tum. Azt pedig igencsak keve­sen írhatják le magukról, hogy miután megjárták a náci kon­centrációs táborokat, megis­merhették az ÁVO s a hírhedt magyar GULAG, a recski ha­láltábor szörnyűségeit is. A szerző közülük való. Mint epilógusából kiderül, torontói magyar taxisofőrként az utóbbi 15 évben találta meg történelemtől és politikától szétzilált élete nyugalmát, szabadságát, lelki békéjét. Önéletírása első fejezeteiben — serdülő éveitől a putnoki kereskedőcsaládban — egyéni sorsa és a politika ösz- szefonódásáról nyerünk ké­pet. Ez a kép a kor színes, plasztikus ábrázolása egy fia­talember táguló világképében, sorsfordulóiban. Gábori a szociáldemokrácia elkötelezett híveként kerül a munkásmozgalomba. Autodi­dakta, rengeteget olvas, tanul; a politika mellett elsősorban a filozófiához vonzódik. Ám jel­lemének gránátszilárd és gyötrelmes alapvonása — ha úgy tetszik, átka — már ka­maszkorától meghatározza döntéseit, élete alakulását. Mintha félelmet nem ismerne, mindig, minden helyzetben, a legborzalmasabb kínzások közepette is — nemegyszer gúnyoros indulattal — vágja a szemébe vailatóinak kendő­zetlen véleményét. A szoc- dem pártból kizárják, mert — még 1943-ban —- lekaparja a rózsaszín mázat a „Nagy Testvér” nimbuszáról. Amikor az illegalitásban lebukik, a nyi­lasok átadják a Gestapónak, de a legbrutálisabb kínzások­kal sem bírják vallomásra. Koncentrációs tábor... Túléli, hogy 3-4 év múlva az ellen­kező oldalon, az ÁVO rettegett központjában, az Andrássy út 60-ban szenvedje el a kínzá­sokat (részben ugyanazoktól!) mindazért, amiért serdülő ko­rában fegyveres ellenállóként harcolt. Gábori ugyanis meg­marad szociáldemokratának — sorsa mihamar megpecsé­telődik. Egy példa jelleme sa­játos vonására. Hetek óta kí­nozzák az ÁVO kínzókamrá­jában. Egy magasrangú ÁVO-s tiszt elé is behurcolják, akiben egykori (illegális kom­munista) harcostársát yéli föl­fedezni a gödi „fészekéből... Aki nem más, mint a nagyha­talmú Engelberger Béni, alias — „művésznevén” — Péter Gábor altábornagy. Gábori egy kiadós „villanykezelés” után, úgy tűnik, „beadja a de­rekát”. Jó, aláírja a számára elkészített vallomást a kém­kedésről is, ha egy főpribék ÁVO-s tiszt válaszol egy kér­désére. A „stáb” föllélegzik — és nem hisz a fülének... Kér­dése ugyanis vallatójához kife­jezetten provokatív: „Mondja, milyen érzés, amikor zsidó veri a zsidót?...” Pedig görcsösen küzd a hallgatás tudományáért, ön­maga ellen. Az ellen, hogy rögtön kimondja, indulatai rab­jaként, rabtartóinak, amit róluk gondol. Vajmi kevés sikerrel... Noha alkalma éppen volna a gyakorlására jó másfél évtize­den át. Mialatt megismerkedik Horthy verőlegényeivel s rá­következőén minden elkép­zelhető náci, fasiszta és szov­jet típusú fasiszta hatalmi struktúra vallató apparátusá­val. Mindez olyan döbbenetes evidenciával válik élete ré­szévé, mint amilyen flegmával veszi tudomásul a ma embere a világ hétköznapi abszurditá­sait e tájon: „Ez van...” Gábori a német megszállást követően egy illegális ellenálló csoport tagjaként lőszeresva- gonokat és német tankokat robbant. Szálasiék idején a Gestapo vallatja a Hotel Majesticben. Megjárja Dachaut. Megéli a Rákosi-féle pártfúziót, a szác- dem párt likvidálását, majd az ÁVO veszi kezelésbe. Végig­éli — és túléli! — a recski po­kol 3 évét; részt vesz az ’56-os forradalomban, majd Kanadába emigrál. Az új ha­zában, kisvállalkozóként, új életet kezd. Hatvanas évei de­rekán papírra veti önéletírá­sát. A kötet érdekfeszítő, izgal­mas olvasmány, vonzó törté­nelmi dokumentum. „Egy vakmerő ember szerény tör­ténelmi vallomása a történelmi dokumentumok nagyképű­sége nélkül” — írta róla ajánló soraiban Faludy György, a költő. (Magyar Világ Kiadó) Wallinger Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents