Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-29 / 202. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. augusztus 29., csütörtök Ti, persze most mindnyájan azt hiszi­tek, hogy arról a va­csoráról lesz szó, amit Jutka megevett. Pedig, dehogyis! Ezt a vacsorát Jutka főzte. Akár hiszitek, akár nem! Úgy tör­tént, hogy mint rend­szerint, Jutka délután felment Zolikáékhoz. Játszottak már ezt is, azt is, amikor egyszer csak Zoli anyukájáért jöttek. Töprengett egy picit, aztán magához hívta Zolikát. — Te már nagyfiú vagy. Nekem le kell mennem ide az első emeletre, kis időre egyedül maradtok. Rád bízom a házat, vigyázz erre is, ma­gadra is, Jutkára is. — Nyugodtan men­jél, anyukám! Vigyá­zok mindenre! Olyan rend lesz itt, hogy na! Az anyuka megsi­mogatta, megcsó­kolta a gyerekeket, és bár kicsit szorongva, lement az első eme­letre. — Játszunk fő­zőcskét! — ajánlotta Jutka. — Menj az örökös főzőcskéddel! — pró­bálta leinteni Zolika - Azt úgy sem lehet megenni, amit te fő­zöl! — Nem lehet meg­enni? Majd meglátod. Igazi főzőcskét ját­szunk! — Milyen az igazi főzőcske? — kér­dezte Zolika, mot már kíváncsian. — Hát olyan, hogy kimegyünk a kony­hába. Ott veszek sót, paprikát, lisztet, cuk­rot, mindenféle igazit, és főzök neked va­csorát, úgy ahogy én azt az anyukámtól lát­tam. — Hát erről lehet beszélni. Gyerünk a konyhába! Jutka nekilátott a munkának, kihúzta a fiókokat, Zolika segí­tett neki. Rövidesen együtt volt minden, ami kellett. — De hideg va­csora lesz ám! Mert a tűzzel nem szabad játszani! — mondta Zolika. — Természetesen! Jutka máris össze­öntötte a sót a papri­kával, tett hozzá fe­kete borsot meg egy kis mézet, amelyet a sarokban talált, aztán az egészhez lisztet kevert, és gyúrta, gyúrogatta, míg össz- sze nem állt az egész. Majd tányért vett elő, kést, villát, és megterített. — Tessék paran­csolni, kész a va­csora! Zolika leült. Mit le­ült? Helyet foglalt, mint egy mahara­dzsa, belekósolt az ételbe. De szinte szik­rát szórt a szeme. — Ezt nekem főz­ted?! — ugrott fel. — Te meg ne mozdulj! Addig innen föl nem kelhetsz, amíg mindet meg nem eszed! Mit volt mit tenni, Jutka megette a va­csorát. Nagy baj per­sze nem lett belőle, csak néhány napos gyomorrontás. Meg egy elhatározott szándék: az igazi fő­zést segítséggel, fel­ügyelettel bizony ta­nulni kell! Bogaras szólások Neki már bogara sincs (teljesen elszegényedett). Bogarat tesz valakinek a fülébe (töprengésre késztet). Bogár után sosem indul az okos (a rossz tanácsra nem szabad hallgatni). Ahol sok a tej, sok bogár gyűlik össze (az ingyenélők azt lá­togatják, aki jól tartja őket). Ez egy kissé bogaras (rögeszméi vannak). Féregből lesz a bogár (az is ártalmassá válhat, ami első pil­lantásra ártalmatlannak látszik). Szédeleg, mint ősszel a bogár (nagyon gyenge, elesett). Nem a bogaraktól származtunk (nem vagyunk akárkik). Vidám hétköznapok az óvodában Élményből született — él­ménnyé vált! Az udvaron vi­dáman hancúroztak a kis óvodások, amikor az egyik kislány javasolta, hogy süs­senek tortát. Máris a homo­kozóban termett jó pár gyermek, és formálódtak a lakodalmi torták, sütemé­nyek. A kislány bánatosan sóhajtott föl: — Milyen kár, hogy nem lehet ezeket megenni, mint az igazi lakodalomban! — Hát süssünk igazit! — vetette fel az óvónő. Minden kis szem ráme­redt. Hogyan? Miből? Az óvó néni pillanatok alatt elővarázsolta a kellékeket. Keksz és a hozzávalók kerül­tek a konyháról. Pár perc múlva már kuktasapkás gye­rekek, tiszta köténykékben, megmosott praclikkal kever­ték az igazi vajból, cukorból és kakaóból összeállított krémet. Egy másik csoport kis tálcákra rakosgatta a kekszet, majd mindegyikre krém került és egy szem cse­resznye. Előkerültek a cso­portszobákból az asztalok, a kistányérok és a kanálkák, és közben magnóról szólt a zene az udvaron. Úgy, mint az igazi lakodalomban. Hát legyen is az! Babala­kodalom! Rohantak öltöz­ködni a gyerekek. Előkerül­tek a rejtett tartalékok, a máskor is használt hosszú ruhák, fátylak, koszorúk, ka­lapok. Igaz, menyasszony több is akadt, a vőlegény szerepére kevesebb lett a je­lentkező. Lassan összeállt a lakodalmi menet, a két óvó néni összekarolva, kiöltözve az örömszülők szerepét vál­lalta. Az anyakönyvvezető elé indultak, s az árnyékos udvarsarokban az új pár ki­mondta az „igen”-t. — De nincs is gyűrűjük! — kotnyeleskedett egy kislány. — Bizony van! — lepte meg Erzsi óvó néni a lako­dalmas népet, és kis tálcán átnyújtotta az előzőleg fű­szálból fűzött gyűrűket. Aztán jött a lakodalom, nem tellett bele sok idő, elfo­gyott minden, és táncra ke­rekedett az egész társaság. Ebédet ezen a napon nem sokat ettek, mert a lakodalmi torták egy kicsit eltelítették a gyerekeket. De ki foglalkozik ilyen aprósággal?! Ötletből született, és egy maradandó élmény lett ez a nap. Báli Györgyné Különleges természet Földünkön a legnagyobb vi­rágot az Indonézia dzsungele- iben élő Rafflesia Arnoldi el­nevezésű növény neveli. A vi- rágkehely átmérője egy méter! A barnás marhabőr színű vi­rág kelyhe bármilyen hatal­mas, illata sajnos az oszla­dozó állat tetemére hasonlít. A dögevő rovarok itt petéznek, ekkor tapad lábukra a virág­por, amely biztosítja a növény fajfenntartását. A lajhár nemcsak a leglas­súbb hanem a legpiszkosabb emlős állat is. A lajhár szá­mára a személyi higiénia is­meretlen. Sosem mosdik, nem tisztítja a bundáját. Hosszú tömött szőrzete állandóan nedves, hiszen az amerikai trópusokon él. Míg a legtöbb állat bundájában bolhák vagy tetvek találnak menedéket, a lajhár szőrzetébe egy moly­lepkefaj rakja le petéit. A ki­kelő lárvák a lajhár bundájá­ban élő egysejtű zöldalgákkal táplálkoznak. Siklórepülésre is képes megnagyobbodott mellúszói­val a déli tengerekben élő re­pülőhal. A hal a levegőben meg tudja változtatni repülési irányát és biztos egyensúly­ban marad. Egyetlen lendület­tel a hal 100 métert is siklik a levegőben. A gombák haszna A gomba legfontosabb ré­sze a talajban levő micélium, a tenyésztestet felépítő sejtfo- nalszövedék. Több évbe telik, mire a micélium fejlődésnek indul, és termelni kezdi a ter­mőtestet. Mivel gombák nem tartalmaznak klorofilt és így nem képesek szerves vegyü- letet létrehozni, csak szerves talajban élhetnek. Szaporodá­suk, fejlődésük rendkívül bo­nyolult. Különleges bomlási képes­ségük következtében a gom­bák igen fontos szerepet töl­tenek be a természet nagy anyagcsere-körforgásában. Nekik köszönhető az erdei avar elbomlása, a szerves anyagok maradványainak a növények tápanyagául szol­gáló ásványi anyagokká való alakítása. Igen sok gombafaj maga­sabb rendű növényekkel alkot életközösséget, s ennek igen fontos szerepe van az erdő életében. A tudósok szerint a gombák zavartalan jelenléte egészsé­gesebbé teszi az erdőt, meg­gyorsítja a növények növeke­dését, ezenkívül számos erdei állat számára szolgálnak táp­lálékul. Egy húszkilós gombaóriás Ausztráliából. Pont annyi a sú­lya, mint a kisgyermeké, aki találta Emlék­játék Nézzétek egy percig jó alaposan a rajz felső három képét. Utána takarjátok le a felső képsort és emlékezet­ből színezzétek ki azt a részt, melyet a rajzoló feketére fes­tett. Az eredményből kitűnik, hogy milyen megfigyelők vagytok. Hol terem? Karikázd be melyik gyü­mölcs terem a fán, és színezd ki, ami máshol terem. Még ügyesebb vagy, ha meg is tu­dod nevezni a gyümölcsöket! OVODASSAROK TÖRŐ ISTVÁN Játszótéri játékok Játszótéri játékok, „Szép, jónapot kívánok!" görbe hátú vascica, felmászom a nyakadba, magasra törő ráki, veled fogok utazni, a föld alá elmegyünk, alagutunk van nekünk, várj, te hosszú lovacska! hatan ülünk hátadra, homokvárat építünk, és tornyában őrködünk, lám, a csúzda is ránk vár, nadrágunk füstölög már, és a nyújtó úgy megnyújt, majd elszakad derekunk, van nekünk gőzmozdonyunk, ha megunjuk, hajózunk, uzsonnánk vajas kenyér, a szánk tőle fülig ér.

Next

/
Thumbnails
Contents