Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — KÖRKÉP 1991. augusztus 28., szerda Siófok-Kaposvár-Kőröshegy-Sopron Egy szélhámos újabb kalandjai Légi­taxi Tervek szerint szeptem­berben állítja munkába a kaposvári Heli-Coop közös vállalat a nemrégiben vásá­rolt Cessna-172 típusú re­pülőgépét. Ebből a gépből csak ez az egy található ha­zánkban. A vállalat a már meglévő AN-2-es repülő­gép és az MD-500-as heli­kopter mellett légltaxiként üzemelteti majd, amivel kül­földre is vállalnak utazta­tást. Fotó: Kovács Tibor RÁZUHANT A BUSZ A SOFŐRRE Több az üzemi baleset, romlik a biztonság Miklósi György 31 éves bu­dapesti lakost a minap Győrött a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság büntető tanácsa jog­erősen háromévi.és tízhónapi, börtönben letöltendő szabad­ságvesztésre ítélte, és öt évre a közügyek gyakorlásától is el­tiltotta mint különös vissza­esőt. Az első fokú soproni városi, majd a másodfokú győri városi bíróság is bűnösnek találta kétrendbeli, jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében, egyrend- beli nagyobb kárt okozó, üz­letszerűen elkövetett csalás bűntettében. Mindezekre már csak amolyan ráadás volt az egyrendbeli magánokirat-ha- ^Üfcítás vétsége. Ami az ügyben még további különlegességet tartalmaz az az, hogy Miklósi úr jelenleg a Kaposvári Büntetésvégrehaj­tási Intézetben csücsül, mert a Siófoki Rendőrkapitányság erőszakos nemi közösülés bűntettének gyanúja miatt el­járást folytat ellene. Ezután érdemes felelevení­teni, hogy ez a nemzetközi stílű szélhámos határozott, imponáló fellépésével, jó pár évi börtönélet után, hogyan vezetett orránál fogva hiszé­keny embereket. Az, hogy két kiskorú gyer­meke van elvált feleségénél, nem zavarta különösebben szélhámosságainak elköveté­sében. Van élettársa Buda­pesten, de a legutóbbi időben inkább Sopronban ténykedett. Vásározott, nagy lábon élt, ba­rátnőket tartott és közben újabb palimadarakra vadá­szott. Egy kis naiv menyasszony­nak felajánlotta, hogy leendő butikjában foglalkoztatja, vő­legényét pedig egyszerűen megfogadta — jó pénzért — sofőrnek. Ily módon bekerült egy jómódú család baráti kö­rébe. Kiderült, hogy a menyasz­szony mamája jól szituált ma­gánvállalkozó. Mondani sem kell, hogy a hiszékeny mamát a dörzsölt szélhámos könnye­dén átverte, és rövid idő alatt meg is szabadította 440 ezer forintjától, amiből azóta sem látott egyetlen fillért sem. Megígérte neki a többi kö­zött, hogy elrendezi adóbeval­lását úgy, hogy „az APEH csak kezet csókolhat érte...” Miklósi György egyébként Sopronban álnevet használt. Teljesen más néven élt, mu­tatkozott be és kötött üzlete­ket. Férfiakkal nem bajlódott, inkább női áldozatokat kere­sett — és talált. A már említett hölgy vállal­kozó mellett, ugyancsak ko­moly üzlet reményében, 202 ezer forinttal „vágott le” egy másik asszonyt. Még szerző­dést is kötött vele. Egy har­madik — ugyancsak soproni — hölgy bevette azt a mesét, hogy érdemes 100 ezer forint­tal betársulnia a szélhámos egyik Balaton-parti, kőröshe­gyi butikosvállalkozásába. Mindhárom összeg felszí­vódott a szélhámos feneketlen pénztárcájában. A mulatói, vendéglői nagy összegű számlák kifizetésére, autó és sofőr tartásra kellett a pénz. Hogy ezek után történetünk főszereplője hogyan tudott Si­ófokon egy nőt még megerő­szakolni vagy legalábbis ilyen cselekmény elkövetésének gyanújába keveredni, annak részletei nem ismeretesek. Az azonban már biztos, hogy még vár rá egy nem könnyű bírósági menet. Ez­után biztosan egyik szigorúbb büntetésvégrehajtási intéze­tünkbe kerül hosszabb időre. Hiszékeny nők — leendő álto- zatai — egy időre nyugodtak lehetnek tőle. Az eddigiek azonban törhetik egy kicsit a fejüket, hogyan mehetnek ily könnyen lépre. Cseresznyék István Jóval több baleset történt az év első felében, mint 1990 ha­sonló időszakában. Böröcz György, a Somogy Megyei Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség igazgatója elő­ször a most elkészült statiszti­kát ismertette. Az idén össze­sen 1376 foglalkozási baleset történt, míg 1990 első félévé­ben csak 1057. Ezen belül az üzemi balesetek száma 315-tel több. — Ha figyelembe vesszük — mondta a felügyelőség igazgatója —, hogy lényege­sen csökkent a foglalkoztatot­tak száma a megyében, akkor a helyzet még kedvezőtle­nebb. Négyen meghaltak Kevesebb az üzemi baleset az államigazgatási felügye- letű, az önkormányzati-öni­gazgatási vállalatoknál és a tsz-ekben. Sajnos, lényege­sen romlott a helyzet a kft-kben, a részvénytársasá­goknál, a kisszövetkezetek­ben. Érdemes külön megemlí­teni a helyi költségvetési szer­veket, a magánmunkáltatókat és -kereskedőket, mert az egy évvel ezelőtti 65-ről 512-re nőtt a balesetek száma. A súlyos balesetek száma megegyezik az 1990 első fél­évivel. Négyen haltak meg, ti­zenegyen szenvedtek csonku­lásos balesetet. — A megelőzés érdekében érdemes felidézni azt a halá­los balesetet, amely azt a buszvezetőt érte, aki a Kapos Volán Sióbusz Kft-jével költ­ségtérítéses üzemeltetési megállapodást kötött. A sofőr az első futóművet akarta meg­javítani. A terepviszony erre alkalmatlan volt, ő azonban nem rögzítette a buszt az el­mozdulás ellen, sőt az eme­lést is szabálytalanul végezte. A jármű alatt fekvő vezetőre rázuhant a busz eleje. Ő is elmarasztalható a sorozatos szabálytalanságok miatt, ugyanakkor azonban a mun­káltató sem vétlen, mert olyan javítást is elvárt a sofőrtől, amelyet csak szakműhelyben szabad elvégezni. Elmaradt oktatás A felügyelők a baleseteket előidéző okok kutatása során egyre több munkáltatónál ta­pasztalják, hogy romlik a munka biztonsága, egyre többször fordul elő a közvetlen veszélyeztetés. Ezt a munka­adó és a munkavállaló is tudja, mégis kockáztatja az épségét, sokszor pedig az éle­tét. — Elsősorban a növekvő számú vállalkozásra jellemző ez a tarthatatlan állapot és a mindezt megtűrő magatartás — így Böröcz György. — Kriti­kán aluli a helyzet az építke­zéseken, a fakitermelésben és -feldolgozásban, a magánke­reskedelemben, ezen belül a vendéglátóhelyeken. Sajnos, a vállalkozók nem alkalmaz­nak munkavédelmi szakem­bert, nem igénylik a szaktaná­csadást, noha nekik sincse­nek megfelelő ismereteik. Lé­nyegesen kedvezőbb a hely­zet azoknál a munkáltatóknál, ahol még meghagyták a mun­kavédelmi szervezetet. Saj­nos, ma már a korábban jól szervezettnek tartott üzemek­ben, munkahelyeken is ked­vezőtlenek a személyi föltéte­lek. A súlyos baleset vagy ve­szélyeztetés oka sokszor a megfelelő szakmai ismeret hi­ánya. Az alkalmi munkaválla­lók nem részesülnek munka- védelmi oktatásban, nem is­merik a veszélyeket. Nem vesznek részt orvosi alkalmassági vizsgálaton, így azt sem tudják, hogy magas vérnyomás miatt nem dolgoz­hatnának a magasban. Az egyik balatonföldvári építke­zésről ezért zuhant le az ács és szenvedett súlyos törése­ket. Az építőipari, erdészeti, útépítési kisgépeket szakkép­zetlen személyek kezelik. — A felügyelőség elsősor­ban oda összpontosította el­lenőrző, segítő, tanácsadó te­vékenységét, ahol a legna­gyobbak a gondok — magya­rázta az igazgató. — Ezek a magánvállalkozók, a bt-k, a kft-k, a kisszövetkezetek, ahol a munkavédelmi föltételek nem javultak, sőt nagy ré­szüknél tovább romlottak. Leállított gépek A felügyelők az első félév­ben 2886 államigazgatási in­tézkedést tettek, 410 gépet, közvetlen veszélyes berende­zést, illetve munkavégzést függesztettek föl, 194 dolgo­zót pedig eltiltottak a munka­végzéstől, mert hiányzott az oktatás, a vizsga, a gépkeze­lési jogosítvány vagy az orvosi alkalmassági igazolvány. Természetesen felügyelőink a műszaki intézkedések mellett felhívják a figyelmet a munka- védelmi, a munkaügyi sza­bálytalanságokra, amelyek megszüntetése hosszabb időt igényel. Az újonnan alakuló vállalkozásokat tanácsainkkal segítjük. Sajnos, ritkán élnek a felkínált lehetőséggel, vizsgá­lataink során azért kell az át­lagosnál több esetben intéz­kednünk, szankciókat alkal­maznunk, mert hiányos az in­formációjuk. Lajos Géza Szervezett bűnözés Európában (5.) A piroslámpás negyedek dúsgazdag urai újra felosztot­ták maguk között Európát: most már a volt szocialista vi­lágra is kiterjesztették biro­dalmukat. Ez a birodalom ko­rántsem korlátozódik a szexre, mert a „menők” — akik kiterjedt nemzetközi kapcsola­tokkal rendelkeznek — épp­úgy rajta tartják kezüket a já­tékkaszinókon, a „pénzmosá­son”, az ingatlanpiacon, mint a prostitúción, a szervezett em­bercsempészésen, a rabláso­kon és lopásokon, a csekk­hamisításon a kábítószer-ke­reskedelmen, s a nagysza­bású csalásokon és sikkasz­tásokon is. A bűnözésben egy bizonyos szint felett minden mindennel összefügg. Az igazi nagymenők sok­szor hasonlóan álomszerű karriert futottak be, mint egyes amerikai milliomosok: először tányért mosogattak, majd ki­dobófiúk, azután játékkaszi­nók, bordélyházak, éttermek vezetői lettek, mára pedig a rendőrség nyomozásainak erdményei szerint — például (Az alábbi exkluzív sorozatot a német Die Welttel együtt­működve készítette a Fe- renczy-Europress sajtóiroda.) Újraosztott szexbirodalom Frankfurtban jelenleg legalább tíz ilyen személy van — telje­sen ellenőrzésük alatt tarta­nak egész városrészeket. Sőt — erre is sokan esküsznek — a „tízek” a zsebükben tartják a város jó néhány vezető üzle­temberét és politikusát is. A prostitúció és az ember­kereskedelem mindig virágzó üzletág volt, így most is az. Német nyomozóirodák szerint 1985 és 1988 között „turista­ként” legalább 20 000 Fü- löp-szigeteki lányt csempész­tek be az akkori NSZK-ba, hogy az olasz és francia bor­délyházaknak biztosítsák az utánpótlást. A rendőrség biz­tos abban is, hogy a kolumbiai „Medellin-kartell” — amely el­sősorban a kábítószer-keres­kedelemre specializálódott — rendszeresen toboroz lányo­kat a kölni, az aachnei és a frankfurti piroslámpás negye­dek ellátására is. A „minőségi” lányok általá­ban Hollandiába utaznak, s onnan osztják el őket Francia- országba, Németországba vagy máshová. Egyelőre .azonban még csak Nyu- gat-Európába. Sokuknak a gyomrában kábítószert talál­nak, amelyet „belépődíjként” nyeltek le. Ez is bizonyítja, mi­lyen szorosan összefonódik a kábítószer és a prostitúció. Sok európai bordélyház-tu- lajdonos Brazíliában vagy Thaiföldön például művészeti irodának vagy szambaiskolá­nak álcázott „lerakatain” gyűjt össze lányokat, akiket európai „tánc- és szépségverse­nyekre” csábít. Ezek a lányok — bár többségük tisztában van vele, hogy mi vár rájuk — boldogan jönnek, mert szeret­nének kiszabadulni a szegé­nyes körülményekből. És azt remélik, hogy a keresetükből támogatni tudják családjukat... A szállítás rendkívül jól szer­vezett. A lányok közül sokan már a repülőn tudják, hogy melyik város melyik nyilvá­nosházának hányas szobájá­ban fognak dolgozni. Sokan tartanak a kitoloncolástól, ezért még abba is belemen­nek, hogy látszatházasságot kössenek. Válalkozó kedvű német fér­fiaknak ezért nem egyszer ezer-tízezer márka üti a mar­kát. A befektetés jócskán megtérül az erotikshop-, szexmozi-, játékkaszinó-, bár- és peepshow-tulajdonos „munkaadóknak". A lányok nagyon jól keres­nek, bár a bordélyszobáért naponta több száz márkát kell legombolniuk, nem is be­szélve a mosatásért, az ellá­tásért és őrzésért-gondózá­sért fizetendő összegekről. Ez bomba üzlet! A frankfurti pályaudvar környéki 15 nyil­vánosházban körülbelül 1200 prostituált dolgozik. S bár az említett költségek — egyes becslések szerint— 180 millió márkára rúgnak, a lányok mégsem panaszkodnak a megélhetésre. Ugyanitt nagy nyereségre lehet szert tenni a szerencsejátékok révén is. A nyolc frankfurti kaszinóban például évente 175 millió márka készpénz fordul meg. A rendőrség tud például egy „ki­rálynőről”, aki minden hónap­ban százezer márkát utal át Bogotába... Hogy meddig, és mi a játszma vége, az persze más kérdés. A pénzt a legtöbb nagymenő, aki szexből és ká­bítószerből él, beteszi egy kis bőröndbe, és irány Svájc vagy Luxemburg. Mindmáig ott a legkönnyebb megtalálni a módját annak, hogy legális üz­letbe fektesse be a „fekete” tőkét. A nemzetközi bűnüldöző szervek szerint félő: hamaro­san egyes országok teljes gazdasági életére ráteszi ke­zét a szervezett alvilág immár Európában is. Nemrég derült ki: Olaszország lehet az első elrettentő példa. Ferenczy-Europress Bubufékek Egy tragédia sohasem abban a pillanatban "születik" és ér véget, amikor megtörténik. Mindez az emlékezetes ausztriai busztragédia kapcsán jutott eszembe. Erre figyelmeztetett jó pár éve a miskolci dokumentum- és rövidfilm szemlén bemutatott alkotás is. Magyar József Időzí­tett bombáink című dokumentumfilmjének utolsó kockáin imi­gyen szólt az események egyik nyomonkövetője: „Mindany- nyiunk feneke alatt ott ketyeg az időzített bomba, s nem tud­hatjuk, hol és mikor robban fel ismét.” A filmet akkor csak egy szűk szakmai közönség nézte végig. A vetítést döbbent csönd, majd spontán beszélgetés követte. A Medicor debre­ceni gyárának autóbusz-katasztrófája és a csernobili tragédia időben túl közel volt ahhoz, hogy ne láttassa a közös eredőt. Az a bizonyos időzített bomba ugyanis nem volt más, mint az autóbusz bubufékje, amely egy fusimunka eredményeként került a Medicor járművébe. S mert nem oda való volt, nem olyan anyagból készült és nem úgy, mint ahogy kellett volna, nem is bírta ki azt a terhelést, amit a kanyargós, lejtős út rá rótt. A fék felmondta a szolgálatot. A hiánygazdaság termelte félmegoldások, az ellenőrzés látszata, az emberi felelőtlenség megszülte a maga Cserno- bilját. Az eseményeket követő vizsgálati procedúra azután újabb lelki tragédiák elindítójává vált. Hogy ki volt a hibás? Nos, a válasz nem redukálható le egy személyre, még csak egy szűk csoportra sem. A társadalmat pedig nem lehetett perbe fogni. Am a tragédiát elemző film előrevetített valamit. Az autóbuszroncsot a vizsgálat befejezése után a roncste­lepre szállították, ahol is az első holdfényes éjszakán egyik „szemfüles” embertársunk — feltételezhetően nem tudva, hogy mit tesz — kiszerelte az ominózus bubuféket a buszból. „Be jó lesz — gondolta —, hiszen ez az, ami hiányzik ne­kem..!” Nem állítom, hogy a nemrégiben lezajlott katasztró­fát az a bizonyos bubufék okozta. Am „bubufékek” megte­remnek mindenütt, ahol a pillanatnyi érdek, a látszat, a felelőt­lenség a mozgatóerő. De vigyázat! Minden fenék megtalálja egyszer a neki szánt időzített bombát. Várnai Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents