Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-15 / 191. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. augusztus 15., csütörtök A NYAKMEMDÖS GÓLYA \ ' ÍRTA;.^Zoltán j ■ 'í i Ó, a varangykomának most nagyon rossz a kedve: elfogták és bezárták egy uborkásüvegbe! Apró létra az üvegben ugyebár világos: időjelző béka lett a szegény Varangy János! Pötyi nem esett kétségbe, ez volt a szerencse: Gólya Gizit hívta, hogy barátját megmentse. Húzza hosszú csőrével ki Jánost, kedves nagysád! Kihúzom én, csak ne ártson meg majd a szabadság! Csőrében tartja Varangyot a kegyetlen állat: Én szeretlek és megeszlek, bár szívből sajnállak! Mielőtt megenne, Gizi, nem kívánok többet: tegyen fel egy új nyakkendőt, mert az jól áll önnek! Hiú gólya örül ennek - Pötyinél a kendő... Oly szorosra köti meg, hogy fuldokolni kezd ő. Tátja csőrét...János ugrik s jól vigyáz azóta, hogy ezután meg ne mentse a nyakkendős gólya! Gondolj egy számot! írassunk fel a barátunkkal egy olyan háromjegyű számot, melynek egymás után következő számjegyei eggyel csökkenek. Például: 987, 876, 432 stb. Kérjük meg barátunkat, hogy fordítsa meg a számjegyeket, és a nagyobbikből vonja ki a kisebbet. Ekkor, anélkül hogy láttuk volna a barátunk által felírt számot, megmondjuk a végeredményt. Ez pedig minden esetben 198. íme egy példa: a gondolt szám 432, ezt megfordítjuk 234, a nagyobbikből (432) kivonjuk a kisebbet (234), az eredmény 198. A bűvös tudományt persze ne áruljátok el, a pajtások hadd törjék a fejüket, honnan van mesés „tudományotok”. Játék a szabadban Fehér és fekete A társaság két csoportra oszlik, mindkét csoportban egyenlő számú játékos legyen. A csoportok egymással szemben öt lépés távolságra egyenes sorban helyezkednek el. A játékvezető kinevezi az egyik csoportot „fehérnek, a másik csoportot „feketédnek. A játékvezető jól érthetően elkiáltja az egyik csoport színét. Például így: „Fehér!” Akkor a fekete csoport tagjai megfordulnak és gyors futással menekülni kezdenek, a fehér csoport pedig — amelyet a játékvezető kiáltásával üldözőnek nevezett ki — utánuk rohan. Az üldöző csoport igyekszik minél több menekülő feketét foglyul ejteni, ami egyszerű megérintéssel történik. A megérintett játékosnak azonnal félre kell állnia. A játékvezető egy perc után leállítja a játékot és felírja, hány foglyot ejtett az üldöző csapat. Ezután újra felállnak egymással szemben, mint az előbb. A foglyok is beállnak játszani. A játékot addig szokták folytatni, míg minden csoport egyformán volt üldöző és üldözött. Végül összeszámolják melyik csoport hány foglyot ejtett összesen, és természetesen az győzött, akinek több foglya lett. Rovatszerkesztő: Vörös Márta Híd gyufából A gyufa nem csak gyújtogatásra való, rengeteg szellemi játékra, kézügyességet is igénylő szórakozásra ad lehetőséget. Példának, íme itt van egy: próbáljátok gyufából felépíteni a képen látható hidat! ( Nem könnyű, de türelemmel megoldható!) Ismerkedés A Balaton közkedvelt, kecses lakója, a hattyú. A távcsövek világa A távcső a csillagászat fejlődése szempontjából olyan fontos találmány, hogy mindmáig nélkülözhetetlen a világ- egyetem megismerésében. Hogy valójában ki fedezte fel a távcsövet, azt MINDMÁIG nem tudjuk pontosan. A 17. század elején ketten is kértek szabadalmat Hollandiában az általuk készített távcsőre, de még el sem dőlt az elsőség, amikor egy harmadik rivális is jelentkezett. Az 1608 októberében történt eseményeknek híre ment Európában és 1609-ben Galilei is tudomást szerzett róluk. Maga is készített erre fel távcsöveket, és a legjobbakat be is mutatta Velence város tanácsának. Kétségtelenül ő ismerte fel a távcső igazi jelentőségét, az ő kezében vált ez az univerzumot kutató eszközzé. Ő fedezte fel a Hold hegyeit és krátereit, a napfoltokat, a Vénusz fényváltozását, a Jupiter holdjait. A lencsés távcsövek elméletét Kepler, a bolygómozgások törvényeinek megalkotója fejlesztette tovább, de csakhamar kiütköztek a lencsék hibái. Isaac Newton nem tudott a lencséken javítani, áttért a tükrök készítésére. Ő 1672-ben mutatta be első, csillagászati célokra is alkalmas tükrös távcsövét. A 20. században javítottak a tükrös távcsöveken is. Műszer-monstrumok készültek, amelyek 6 milliárd fényévig növelték az ember láthatárát. T Á B 0 R K A N N A S A K Á L N Y A R A R A J T A D A L 0 L E L // 0 N Y ANAGRAMMA A bal oldali tábla ötbetűs szavaiból képezzetek új, értelmes szavakat, és írjátok be a jobb oldali tábla megfelelő sorába. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a jobb oldali tábla első függőleges oszlopába került betűk a magyar tenger nevét adják. A varázskalap Egyszer a cica egerészés közben egy kalapra bukkant. Körbejárta, vizsgálhatta, s azon tűnődött, mire is lenne jó. Talán meghúzódhatna alatta, ha esik az eső, vagy ha rossz fát tett a tűzre otthon, és Erzsiké dühös rá. Óvatosan megkocogtatta, nehogy meglepetés érje, ha már van valaki alatta. De semmi válasz. Amikor meg akarta érinteni, hogy alánézzen, egyszer csak a kalap megindult. Nyafogós Nándi - Erzsiké így szokta őt nevezni - úgy megijedt, hogy majd elállt a lélegzete. Futott árkon-bokron keresztül, míg találkozott a nyúllak — Hová futsz oly eszeveszetten? — kérdi a nyúl. — Képzeld nyuszika — zihálta Nándi —, egy kalapot találtam, és amikor bekopogtam, hogy foglalt-e, hát a kalap megindult magától. Bizonyosan varázskalap! — Hűha! - szörnyűlködött a nyúl. - Kezd izgalmas lenni a dolog! Nézzük meg együtt! Elindultak hát visz- sza a kalaphoz. Ott feketéllett az erdőszélen. A nyúl a macska mögé bújva lopakodott. — Van valaki a kalapban? — kérdezi Nyafogós Nándi. Válasz helyett a kalap megmozdult, és akkorát ugrott, hogy alig lehetett követni. No, ennek már a fele se tréfa! A nyúl, mint akit puskából lőttek, úgy elszaladt, hogy meg sem állt a szántás végéig. Akivel találkozott, mindenkinek elhíresztelte, hogy a cica varázskalapot talált, jöjjön mindenki, nézze meg! Jöttek is sorban: a menyét, a róka, a hörcsög, az ürge és persze a nyuszi, aki csak a távolból figyelte a fejleményeket. — No, majd én megnézem azt a híres kalapot! — ajánlkozót a róka. Odament a kalaphoz és rákiáltott: — Lakik valaki ebben a kalapban? Szóljon, aki benne van, mert misz- likbe aprítom! Szólni ugyan nem szólt senki, de a kalap megindult, és egyenesen az állatok sokasága felé vette útját. Szétrohant a várakozók hada. A róka is akkor ugrott utoljára akkorát, mikor tyúktolvajláson kapták. Berohantak az erdőbe, haditanácsot tartottak, miképpen lehetne a varázskalapot szóra bírni. De semmi okos ötlet nem kerekedett ki a haditanácsból. Pedig már Agyaras Arnol- dot, a nagy sörtéjű vadkant is segítségül hívták. Olyan hangzavarral tanakodtak, hogy még Bagoly Béni is felébredt: — Mit műveltek itt? Miért nem hagytok engem aludni?! Nagy gonddal felrakta a pápaszemét, és látja ám, hogy szabályos haditanácskozás folyik. Az állatok kórusban kezdték mesélni, hogy varázskalapot találtak, és el akarják hozni. Varázskalap - morfondírozott Béni, ilyenre bizony ő sem emlékszik. — Kérjétek meg a sast, ő biztosan segíteni fog! Nem kellett messzire menni, ott távcsövezett a fa tetején, és már ő is észrevette a kalapot. — No, menjünk, nézzük meg közelről. Megindult a most már hatalmasra duzzadt ármádia, még a föld is rengett a lépteik alatt. Amikor a kalap közelébe értek, megálltak, tanácstalanok lettek. Végül a medve, aki köztudottan nem ijed meg saját árnyékától, rászólt a kalapra: — No, te varázskalap, hadd halljam, miben van a varázstudományod?! A kalap nem szólt semmit, hanem megindult és öles ugrásokkal menekülni kezdett. Az állatok többsége riadalmában ismét csak elfutott. De nem úgy a sas! Jó erősen megmarkolta karmaival a kalapot, és felemelte. Az ottmaradt állatoknak leesett az álluk. Képzeljétek, mi volt a kalap alatt? Hát egy jól megtermett varangyos béka. Ahogy kikerült a kalap oltalma alól, akkora brekegésbe fogott, hogy a még ottmaradt bátor állatok is elszaladtak. Ha nem hiszitek, nézzétek meg ti is! Törő István
