Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-19 / 169. szám (168. szám)

2 SOMOGYI HÍRLAP 1991. július 19., péntek Történelmi találkozó (Folytatás az 1. oldalról) „A szövetségi kormány szá­mára fontos volt, hogy a Szov­jetunió különleges problémái a (londoni) gazdasági csúcstalál­kozón ne szorítsák háttérbe a közép- és kelet-európai reform- országok gondjait. Csehszlová­kiában, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában 100 millió em­beréi, akik a szabadságeszmé­nyekre épülő társadalmi rend­hez vezető úton rá vannak utal­va a szabad világ támogatásá­ra” — jelentette ki csütörtökön Bonnban Helmut Kohl kancellár a német kormány ülésén. A londoni találkozókat érté­kelve Kohl nem fukarkodott a szuperlatívuszokkal. Az ese­mény „történelmi”, a Hetek késznek mondották magukat, hogy kapcsolataikat a Szovjet­unióval „partneri és tartós” ala­pokra helyezzék. A BBC brit állami tévé értesü­lései szerint a szovjet vezetés elégedetlen a Hetek segítség­csomagjával. Gorbacsov a szá­mításba vett lehetőségek közül a minimumot kapta, de mind a szovjetek, mind a Hetek egy fo­lyamat kezdetének tartják a tör­ténteket. Jóllehet csak most kezdődik a Nyugat és a Szovjetunió pár­beszéde, mindenképpen fordu­lópontról van szó — írta csütör­tökön a The New York Times. Nem mindenki volt meggyőződ­ve arról, hogy Gorbacsov képes teljes piacgazdaságot teremte­ni a Szovjetunióban, még akkor sem, ha akarna, de a nyugati vezetőknek kezd derengeni, hogy ez előbb-utóbb megtör­ténhet. A The New York Times szer­kesztőségi kommentárjában bírálta Bush elnököt a túlzott óvatosságáért: a rubel stabili­zálását szolgáló, több milliárd dolláros alap, amelyet Gorba­csov akart, segített volna meg­győzni a vonakodó szovjeteket, hogy vállalják a piacgazdasági átalakítást. — Bush elképesz­tően passzív volt — írta a kom­mentár, bírálva a német és a francia vezetőket, mert meg­akadályozták a megállapodást a vámcsökkentésekről. A The Washington Post sze­rint Gorbacsovnak személyes fellépésével sem sikerült meg­győznie partnereit, hogy mara­déktalanul kész feladni a kom­munista rendszert. A szlovák sajtó Bős ürügyén Tudatos beavatkozással vádolja a magyar kormányt zást a szomszédos szuverén állam belügyeibe,.: A Nacodna Obroda „fanatiz­musnak” minősíti az erőmű mindenáron való elhagyására irányuló magyar törekvést. A lap szerint „ha a magyar félnek jogában áll az érvéhyes szerző­déssel ellentétben nem megva­lósítani a nagymarosi lépcsőt, akkor annál inkább jogában áll a csehszlovák félnek úgy dönte­ni, hogy megvalósítja és befeje­zi a bősi lépcsőt". A Narodna Obrodánál lénye­gesen tárgyszerűbb, de szintén nagyon határozott hangot üt meg a Slovensky Dennik, a szlovák kereszténydemokraták lapja. Leszögezi, hogy a bősi vízmüvet 1992 végéig be kell fejezni, és hogy minden késle­kedés nehezen kiszámítható veszteségeket okoz a szlovák gazdaságnak. Az újság szerint ebben a kérdésben a magyar fél a hétfői tárgyalásokon „nem viselkedett korrekt módon”. Augusztus 12-től Kárpótlási igény­bejelentés Eltévedt repülőgép Tegnap Leningrádból vissza­indult Helsinkibe négy német turista, aki július 15-én „sza­bálytalanul” érkezett a szovjet városba. A turistákat Helsinki­ből szállító gép ugyanis — ak­kor még ismeretlen okokból — letért a nemzetközi légifolyosó­ról. A szovjet hatóságok a turi­stákat azután engedték távozni, hogy kiderült: a földi irányító­szolgálatok hibájából tévedt el. Athén: George Bush amerikai elnök július 18-án háromnapos hivata­los látogatásra Görögországba érkezett. A repülőtéren Konsztantin Karamanlisz államelnök fogadta a vendéget (MTI-Telefotó) Csehszlovákiá belügyeibe való tudatos beavatkozással vádolta csütörtököt! á Narodna Obroda eímű pozsonyi lap a magyar kormányt. Az írás címe: ..Nyílt levél-féle a Magyar Köz­társaság miniszterelnökéhez1'. Szerzője szerint „az arra való törekvés, hogy halasszák el a bősi lépcső üzembe helyezését az építési munkálatok jelenlegi állása mellett, illetve a magyar területen felépített objektumok elzárása immár nemcsak a szerződés nemteljesítését je­lenti, hanem tudatos beavatko­„H^ én gazdag lennék” A kárpótlási igény bejelenté­sére szolgáló egységcsoma­gok forgalmazását a posta au­gusztusban kezdi meg. Azért csak akkor, mert az ezzel meg­bízott nyomda augusztus 5-én lát hozzá az adatlapok elkészí­téséhez. A Posta Vállalat 1,5 millió darab igénybejelentőt rendelt. Az első ütemben a fő­várost és a nagyvárosokat látja el adatlapokkal, a többi postahi­vatalba csak ezek után jutnak el az okmányok. A kitöltött adatla­pot augusztus 12-től lehet pos­tára adni az egységcsomag-bo­rítékban. Világpolitika, mint,,főétel". — A londoni csúcsértekezlet egyik fontos tanulsága, hogy a világ- politika kényes kérdéseit leg­jobb evés közben megtárgyalni. Gorbacsov és Bush ugyanis ebéd közben oldotta meg a START szerződéssel kapcso­latos problémákat. Az angol miniszterelnök a vacsorameg­hívásokat kedvelte, a francia elnök és az olasz miniszterel­nök viszont előszeretettel tár­Londoni mazsolák gyalt partnereivel reggelizés közben. A német kancellár és a kanadai kormányfő tárgyalásait a tízórai elfogyasztásával kötöt­te össze. A japán miniszterel­nök viszont csak „szárazon” tárgyalt Gorbacsovval. Sokatmondó zeneszámok. — A csúcsértekezlet hivatalos része az angol miniszterelnök által rendezett jóindulatú vacso­rával fejeződött be. Az est leg­nagyobb sikerét az a „hangver­seny” aratta, amelyet a résztve­vők kezdeményeztek. Bush a közismert „Money, money, money” című dalt kedvelte, Gorbacsov visz'ont „Ha én gaz­dag lennék” című musicalrész­letet tűzte „műsorára”. Közép- Európa „képviseletében” a ze­nekar eljátszotta a Kék Duna keringőt. (FEB/SAD) Kérdőjelek Remél 7ünk? A 7 vezető nyugati hatalom londoni csúcsértekezletét természetesen minden részt­vevő — a nyolcadik, Gorba­csov is—sikeresnek mondja. Mint mindig, minden hasonló tanácskozást. Az igazi érté­kelést persze majd az élet adja. Mint mindig. Mit intéztek maguknak a 7- ek ? Nem voltak szentek, de a kezük — magától értetődően — maguk felé hajlott. Ha nem is túl hangosan, de intézték a saját ügyeiket: lépéseket ha­tároztak el a recesszió elke­rülésére, az árstabilitás erősí­tésére, a nemzetközi keres­kedelmet segítő GATT-tár- gyalások újraindítására. Mire jutott Gorbacsov? A START-egyezménnyel — kettesben Bush-sal — törté­nelmet írt. A hetektől több po­litikai és erkölcsi támogatást kapott, mint amennyit várha­tott, s kevesebb gazdasági segítséget ajánlottak, mint amennyit titkon remélt. A szovjet reformfolyamatok szempontjából kiegyensúlyo­zottnak tekintheti a mérleget. Mit remél7ünk mi? Újból megerősítették a kelet-euró­pai reformországok iránti el­kötelezettségeket és a „kö­zeli kapcsolatok” igényét, ki­látásba helyezték a nyugati piacok nyitottságát, ha van árunk. Korrekték voltak és visszafogottak. De a hiányzó jelzőkből is tudomásul kell vennünk, hogy nem mi va­gyunk a világ közepe. Le­gyünk reálisak: ennyit várhattunk, Kocsis Tamás w 0 _ M Vegzetes veszély Bukaresti lap támadása Tőkés László ellen Uszítással vádolja Tőkés Lászlót a romániai elnöki intéz­mény nem hivatalos szócsöve, a Dimineata című napilap csü­törtöki száma első oldalán a Ki- rályhágó-melléki református egyházkerület püspökének Genfben, a kisebbségi és em­beri jogi konferencián elhang­zott beszédét, amelyben Ro­mánia kisebbségellenes agresszív politikáját ismertette. A lap szerint Tőkés László ro- mánellenessége ezúttal agresszívabb formát öltött, mint bármikor. „Tagadja az egysé­ges román állam gondolatát, vi­tatja Románia államhatárait, autonómiát követel; szerinte a románok számára nincs hely a nap alatt, végül pedig azt sejteti, hogy ha nem részesítik előjo­gokban a magyar kisebbséget, háború törhet ki.” A lap közli az értekezleten elhangzott szöveget. Ebben Tőkés László számadatokkal bizonyítja olyan erdélyi nagyvá­rosok, mint Kolozsvár, Brassó, Nagyvárad, Temesvár, Maros- vásárhely, Szatmár elrománo­sítását. Nem hivatalos felméré­sekre hivatkozva megállapítja: mintegy 3-4 millió románttelepí- tettek be Erdélybe a Regátból. Ez végzetes veszélybe sodorta az erdélyi magyarság 2 milliós tömegét. De az egységes nem­zetállam áldozatává lett görög­katolikus egyház is, amelyet egyszerűen felszámoltak, fi­gyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy híveinek száma meghaladta a kétmilliót. Tőkés László szólt a nemzet­állam kulturális és szellemi té­ren gyakorlatba ültetett népirtó politikájáról is, amely szeren­csésen egybeesett — a hata­lom szempontjából természete­sen — az uniformizálásra irá­nyuló kommunista ideológiával és gyakorlattal. A tragikus marosvásárhelyi események, a Közép- és Kelet- Európában zajló heves etniku- mi összecsapások — mint mondta — vészjelek: arra fi­gyelmeztetnek, hogy Romániá­ban is bekövetkezhetnek heves nemzeti konfliktusok, amelyek népirtással járhatnak. Aki a feje tetejére állította a politikát Mihail Gorbacsov szovjet ál­lamfő szokást csinált abból, hogy feje tetejére állítja a politi­kát. Pontosan ezt tette most is, amikor szerdán Londonban tár­gyalóasztalhoz ült a leggazda­gabb tőkés országok vezetői­vel, hogy segítségüket kérje a Szovjetunió számára. Amikor Gorbacsov 1985 már­ciusában hatalomra került, az volt a Kreml hivatalos vonala, hogy a kommunizmus az egyet­len gazdasági rendszer, amely­nek jövője van, a kapitalizmus kudarcra van kárhoztatva és a nyugati „burzsoá” demokráciák meg akarják semmisíteni a Szovjetuniót. Gorbacsov, a nagy pragmatikus azóta már régen megszabadult az ilyen ideológiai tehertételektől és alig ismer gátlásokat, amikor arról van szó, hogy előmozdítsa az általa 1985-ben elindított refor­mokat, a peresztrojkát. 1990 nyarán Gorbacsov öt éven át az első vonalból vezette a reform érdekében kezdett harcot. Akkor következett be az első cikkcakk. Véget vetett a kommunista párt törvény bizto­sította monopolhelyzetének, de zavarba ejtette számos hívét azzal, hogy maga nem volt haj­landó kilépni a pártból. Azután hirtelen elvetette az „500 na­pos” gazdasági reformtervet, amiről korábban megállapodott Jelcinnel, a radikális orosz ve­zetővel, és a tervnek konzerva­tívabb változatát fogadta el. Ál­lást foglalt a magántulajdon túl­ságosan széleskörű bevezeté­se ellen, és erőteljesen védel­mébe vette a hadsereget a libe­rálisok bírálataival szemben. Egyre nagyobb hatalmat raga­dott magához, és egyik rende­letet a másik után bocsátotta ki, hogy javítsa a gazdaság hely­zetét. Januárban a hadsereg litvá­niai erőszakos föllépése után sokan meg voltak győződve róla, hogy Gorbacsov vissza­fordíthatatlanul átállt a kemény kéz politikáját hirdetők táborá­ba, és hogy a peresztrojka hal­doklik. Jelcin ekkor a szovjet elnök lemondását követelte, és a reformisták tízezer számra tüntettek Moszkva utcáin Gor­bacsov ellen. Az ország jövőjé­ről márciusban megtartott népszavazáson elért szerény eredmény és Jelcin politikai si­kerei az Oroszországi Föderá­cióban azonban újabb cikk- cakkra késztették Gorbacso- vot. Április 23-án Gorbacsov és Jelcin aláírta a „kilenc plusz egy”-es okmányt, amelyben Moszkva kötelezte magát, hogy nagyobb hatalmat ad a tagköz­társaságoknak, ők ketten pedig vállalták, hogy együttműköd­nek a gazdasági és a politikai reformok sikere érdekében. Azóta megszűnt köztük a nyílt színi ellenségeskedés. Jelcin elnöki beiktatásán Gorbacsov mondta az ünnepi beszédet. Ami Jelcint illeti, támogatta Gorbacsov londoni misszóját, és azt is megígérte, hogy támo­gatni fogja őt a szovjet elővá­lasztásokon. Gorbacsov pedig a közelmúltban — nyugati se­gély és beruházások reményé­ben — elragadtatással beszélt a szabad piacgazdaságról, és még a konzervatívokkal is ösz- szetűzött a parlamentben. Annak ellenére, hogy nem hajlandó azonnal függetlensé­get adni az 1940-ben a Szovjet­unióba bekebelezett három bal­ti köztársaságnak, Gorbacsov tekintélye külföldön változatla­nul nagy. Véget vetett a kom­munista uralomnak Kelet-Euró- pában újfajta együttműködést alakított ki az Egyesült Államok­kal, és június 5-én átvette az 1990-es Nobel-békedíjat, ame­lyet azért ítéltek oda neki, mert segített felszámolni a hideghá­borút. Odahaza azonban népszerű­sége épp olyan csekély, mint eddig... A 16 millió tagot szám­láló kommunista pártot szaka­dás fenyegeti, de a liberális és radikális ellenzék még jobban megosztott. Amint a központilag irányított szovjet gazdaság fokozatosan szétesik, Gorbacsov és köz­gazdászai hat esztendeje azon tűnődnek, hogy mivel helyette­sítsék. A termelés csökkent, az üzletek polcai üresek. A határo­zottság hiánya, a dönteni nem tudás a piaci reformok szem­pontjából jelentik Gorbacsov legsebezhetőbb oldalát. Tény azonban, hogy Gorba­csov ma is a politikai manővere­zés mestere, aki képes ujja köré csavarni az összes szovjet poli­tikust, kivéve Jelcint. Nyuga­tiak, akik találkoznak vele, rend­kívül intelligensnek tartják, olyan politikusnak, akinek meg­nyerő a modora. Ez igencsak ritkán volt elmondható az elmúlt idők szovjet vezetőiről. (AP/Moszkva) A Templom-hegyi vérengzés Rendőri hiba Nem arab provokáció, hanem az izraeli rendőrök ügyetlensé­ge okozta tavaly októberben a jeruzsálemi Templom-hegyen lezajlott véres összecsapáso­kat— állapította meg egy izraeli vizsgálóbíró. Ezra Kama kilenc hónapig vizsgálta az ügyet; több mint négyezer oldalnyi ta­núvallomás és egyéb doku­mentum áttanulmányozása alapján jutott erre a megállapí­tásra, amely gyökeresen ellent­mond az izraeli kormány ma­gyarázatának. A vizsgálóbíró szerint a kon­fliktus oka az volt, hogy egy rendőr véletlenül elejtett egy könnygázgránátot, az arab asz- szonyok egy csoportja felé gu­rult. Válaszként a palesztinok köveket kezdtek el dobálni, majd a rendőrök gumilövedé­kekkel és könnygázgránátokkal igyekeztek megakadályozni a rendbontást.

Next

/
Thumbnails
Contents