Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-11 / 161. szám

1991. július 11., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Ma: népesedési világnap Amikor 1988. július 11-én megszülétett az „ötmilliárdo- dik” ember, az ENSZ úgy dön­tött, hogy ezen a napon a tö­megkommunikációs eszközök világszerte minden évben megemlékeznek az emberi­ség túl gyors sokasodásának következményeiről. Ezzel az volt a célja, hogy felhívja a világ kormányainak figyelmét a gazdasági követ­kezményekre. Ma már ugyanis öt és fél milliárdan vagyunk, 2000-ben — a szakemberek előrejel­zése szerint — 6,2, 2025-ben pedig 8,5 milliárd lakossal kell számolni. Drámai ez a növekedés — mondja dr. Miltényi Károly, a Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója — , ha fi­gyelembe vesszük azt, hogy az 1800-as évek közepén még csak egymilliárd ember élt a Földön. Ezt követően az ún. első népesedési átmenet idején az orvostudomány eredményei, a jobb táplálko­zás és a higiéniai biztonság következtében a gazdaságilag fejlett országokban lényegé­ben változatlan születésszám mellett visszaesett a halálo­zás. Különösen a két világhá­ború között, majd a második világháború után pedig kiala­kult az egy-két gyerekes csa­ládtípus. — Ezzel szemben a század második felében robbanás­szerű demográfiai forradalom ment végbe Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban. Mi ennek az oka? — Sokkal gyorsabban esett vissza a halandóság, mint Eu­rópában és Észak-Ameriká- ban. Ugyanis olcsón és gyor­san importálták a fejlett orszá­gok tudományos, egészség- ügyi eredményeit. Ezzel egyidejűleg azonban tovább élnek a mezőgazda- sáqi kultúrák, a paraszti élet­mód. Az egész família családi szükségletre termel, ezért nem hátrány az 5-6-7 gyerek. Az ilyen magas születésszám évente 2-3 százalékos gyors népességnövekedést idéz elő. — Míg a világ népességé­nek a száma emelkedik, addig hazánké egyre csökken. Mi­lyen következményekkel jár ez a folyamat? — Magyarországon jelenleg mintegy 10 350 000 ember él, 2010-ben pedig csak tízmil- lióan leszünk. Folytatódni fog a lakosság elöregedése. Ennek követ­kezményeként 2000 után je­lentősen csökken az aktív dolgozók aránya. Köztudott, hogy ez a folya­mat a nagy nyugdíjasréteg el­tartásának a lehetőségét ne­hezíti meg, és zavart okoz a társadalombiztosításban. Dr. Ruzicska Mária Hazudj inkább, kedvesem A művelődési húz pénztárcája Ormai István március elején lett a nagyatádi művelődési ház igazgatója. — Mennyiből gazdálkod­nak? — Az önkormányzat 7,5 mil­lió forintot bocsájtott rendelke­zésünkre. Ez úgy elegendő, hogy a költségvetés egy ré­szét önmagunk termeljük ki. Csak az ezzel kiegészített összeg elég a zavartalan mű­ködéshez. Az elmúlt 5 hónap ár- és díjbevétele kétmillió fo­rintra rúgott. Ez pedig a te­rembérleti díjakból, a büfé üzemeltetéséből, a dekoratőri tevékenységből, a rendszeres szórakoztató rendezvények­ből, a diszkók bevételeiből, és üvegeztetésből jött össze. Fia lenne egy igazi nagy termünk, akkor még több lehetőség adódna a pénzszerzésre. A bálokat kénytelenek vagyunk az előtérben megrendezni. — Mindennel kell foglalkoz­nunk, amit az emberek igé­nyelnek — jegyzi meg az igazgató. — Az úszóiskola öt­lete is „kívülről jött”. Mi pedig fantáziát látva benne, bele­vágtunk. Az ősszel a Csiky Gergely Színház művészei játszanak majd nálunk. A Kol- tay rendezte Hazudj inkább, kedvesem című vígjátékot ad­ják elő. Indítunk egy gyermek­színházi sorozatot is buda­pesti, veszprémi és pécsi elő­adásokkal. A kiállítóteremben a helyi iparosok mutatkoznak be, majd Országh László fotó­ival találkozhatnak az érdek­lődők. — Hogy megy a mozi? — Mint ahogy mindenütt: nagyon rosszul. Korábban sokkal többen ültek be a néző­térre. Úgy vélem, egyoldalú a kínálat, a mozi elvesztette po­tenciális közönségét. Horror és akciófilmekkel nem lehet mozit csinálni, nem lehet a filmkultúrát alakítani. Meggyő­ződésem, hogy művészfilmek (is) kellenek. Éppen most tár­gyalok a moziüzemi vállalattal egy esetleges art mozi létre­hozásán igényes, filmet értő közönséggel. Gondjairól, örömeirőj is kér­deztem az igazgatót. így val­lott: — Napi nehézségeink néha adódnak, ám azokat sikerül megoldanunk. Szerencsére több az öröm nálunk: amikor Fotó: Gyertyás László egy-egy sikeres rendezvé­nyen látom az embereken, hogy jól érzik magukat. Mi, népművelők belőlük és értük élünk. Ezért használjanak is bennünket... Lőrincz Sándor Túl az ötmilliárdon NEMCSAK FÁBAN VAN A ZWACK A múzeumban is. Örömmel adjuk hírül a Somogyi Hírlap június 28-i számában megje­lent cikk címére hivatkozva, hogy az abban bemutatott Kálmán Gyula faragó népmű­vész a siófoki Kálmán Imre Múzeumnak ajándékozta 13 faragványát. A nagy értékű ajándékkal kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy azok a mester különleges fák­ból készült, legkiérleltebb munkái: törökmogyorófából, vörös cédrusból, sárga céd­rusból és mirtuszfából faragott falitányérok; körtefából, kínai mézesfából, tiszafából fara­gott cukortartók; diófából ké­szült unikumos bütykös stb. Matyikó Sebestyén József Pintér István: A kokain-maffia (7.) Egy német rendőrfelügyelő Miamiban Koppenhágában már lakás várta Lothar Welschét. Szó sincs róla, egyáltalán nem volt olyan fényűző, mint amilyen körülményekben két és félhónapos tengerentúli útja során részesítették Carlos Lopezék. Egyszerűen bebútorozott kétszobás otthon. Még annál is egyszerűbb, mint ameny- nyire a havi 5000 dolláros já­randóságból Welschének fu­totta volna. A kolumbiai bará­tainak nem is kellett elmagya­rázniuk, miért rendelkeztek így­A fényűzés és a túlzott köl­tekezés csak szemet szúrna a rendőrségnek. Jobb szeré­nyen élni és nem feltűnni. Ké­sőbb, ha a koppenhágai kül­detés befejeződik, akkor megnyithatja kávénagykeres­kedését. És akkor jön majd a nagy pénz, hiszen törvényesíti a bolt haszna a kokainon szerzett bankjegykötegeket. Welsche koppenhágai napjai meglehetősen egyhangúan teltek. A hamburgi férfi soha életében nem élt olyan szoli­dan, mint ebben az időben. Hetente, kéthetente akadt dolga. Kapott egy telefont, el­ment egy találkahelyre és megkapta az árut. Kocsiba ült, elautózott vele Németország­nak abba a városába, ahová kellett és az adott címre leadta az árut. így ment ez há­rom-négy hónapig. Aztán személyesen felbuk­kant egy küldött. Azt állította magáról, hogy ő Carlos Lopez testvére, Domingo. Egy kiló fölösleges áru van, el kellene adni. Megpróbálná-e? Welsche megpróbálta. Egy jugoszláv származású és még Münchenből ismert alvilági fickó ezer svájci frankot fize­tett érte. A pénz az utolsó rap- penig Domingót illette. Wels­chének meg kellett elégednie a havi bérével: ez nyilván amolyan próba volt, mire ké­pes. Később tudta meg, hogy in­gyen rohant a vesztébe. A ve­vőt már figyelte a német rend­őrség. És a vásárlás létrejötte után Welschét is a dán. Lehallgatták a telefonját, rej­tett mikrofonokat helyeztek el lakása falába, látogatóit szá- montartották, minden lépését figyelték. Akkor sem vesztették el szem elől, amikor azt a meg­bízást kapta: vegyen át Amsz­terdamban egy 500 kilós szál­lítmányt. Egyelőre a lakásán tárolja és próbál túladni rajta. Iszonyatos nagy érték 500 kiló kokain. Ám hatalmas te­her is, hiszen ennyit már egy­kilós vevőnek nehéz eladni. Welsche a lehető legna­gyobb óvatossággal keresett vevőket. Talált is egy törököt. Az egyszerre fél mázsát vásá­rolt volna, ha hitelbe kapjá. Csakhogy Welsche tartotta magát az aranyszabályhoz: csak készpénzért. A fél tonna ott volt a nyakán, s közben jöttek azért „egykilós futárok” is. A további küldönci feladat továbbra is várt rá. Ezeket teljesítette, de az üzlet csak nem akart beindulni. Jött aztán megint Domingo. Biztatta, hogy nemsokára megnyílhat a kávénagykeres­kedés. S elmondta: fel akarják lendíteni a kokain-forgalmat Európában. Túlságosan ke­vés fogy, ebben a piacban van fantázia. Welschén is múlik, mikor lesz majd az üzlet. Az azonban sehogyan sem akart megindulni. Welsche nem volt képes megszervezni, amivel megbízták. Kapott vF szont egy telefont. Virágnyel­ven, de olyan kifejezésekkel, amelyeket a rendőrök is ért­hettek, ha lehallgatták, figyel­meztették: a letartóztatás ve­szélye fenyegeti és azonnal repüljön La Pazba. Welsche útnak indult, de csak a repülőtérig jutott. Ott tartóztatták le a dán rendőrök, akik alapos kihallgatás után átadták német kollégáiknak. És Welsche, bár tudta, ha beszél, a halál várhat rá, val­lott. És rajzolt. Egyre-másra fogták le az ügynököket, dea­lereket a vallomás nyomán. M. felügyelő a vallomásával büszkén Miamiba repült, az ot­tani kollégákhoz. Az amerikai kábító­szer-rendőrségnél udvariasan fogadták. Hát igen, mondták,' szép az a 3 tonna, amit a né­metek összeszedtek. Ők 38 tonnát foglaltak le, de ennek legalább ötszöröse jutott to­vább becslések szerint Euró­pába. Ami a hamburgiaknál nagy fogásnak számított, Mia- iban csak bíztató mosolyt vál­tott ki. Jól van kollégák, csak szor­galmasan, így tovább, s akkor valóban lesz eredmény. Az amerikaiak egy cseppet sem mosolyogtak, amikor tájékoz tatták a vén földrészről érke­zett kollégájukat. Amit Wels­che vallott, tökéletesen megfe­lel az ő értesüléseiknek. A ko­lumbiaiak nagyszabású ko­kain-támadást készülnek indí­tani az európai piacok megte­remtésére. Áz ügy még a kez­deti stádiumban van. Most rak­ják le az alapokat. Meg kell próbálni megakadályozni, hogy valóban sikerüljön fölépí­teni a maffiának újabb embert romboló nagyüzemét. A né­met és más nyugat-európai rendőrségek máris különleges kokaincsoportokat alapítottak. Nem ritka, hogy egy-egy akció előtt a rendőrök megke­resik az elmaszkírozott Welsc­hét börtönében, s a fölkészü­lés érdekében újra alaposan kikérdezik. Az álszakállas, ál- bajuszos magánzárkás rab szívesen válaszol, ám mindig rettegés ül az arcán. Annakidején, a haciendán Don Fabio elmesélt neki egy történetet, amikor egyik „éneklő” emberét egy rendőr­rel verette agyon a fogdában. (Vége) Minitárlat az Ofotértben Péter János fotóiból láthat­nak ízelítőt az érdeklődők Ka­posváron az Ofotért szaküz:- letben. A Somogyi Fotóklub alkotója Ecce homo című kiál­lításából válogatta a minitárlat anyagát. A gondnok nem öregszik Harold Pintér modern klasz- szikusa, A gondnok (The care- taker) visszatér Londonba. A színdarabot 1960-ban mutat­ták be először. A csavargó pa­rádés szerepét Donald Plea- sance játszotta; alakítása a brit színházi legendáriumba tartozik azóta is. Harmincegy év után most ismét ő a csa­vargó a belvárosi Comedy Theater-ben látható előadás­ban. „Semmit sem öregedett” — állítják a kritikusok, csak még jobban belenőtt a sze­repbe. A darabot a szerző rendezte. Térzene Kaposváron Egy kilencven tagú karlsru- hei zenekar látogat Kapos­várra. A muzsikusok a mú­zeum előtti téren pénteken délután 5 órától játszanak. Gazdag repertoárukból föl­csendül több Webber-szám is. Varázslók világtalálkozója A világ bűvészei és illuzio­nistái randevúznak Lau- sanne-ban, ahol a héten tartja 18. kongresszusát a mágusok nemzetközi szövetsége. A 41 országból érkezett több mint 2000 mágus közül alig 200-an versengenek a világbajnoki címért.

Next

/
Thumbnails
Contents