Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-11 / 161. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GAZDASÁGI HORIZONT 1991. július 11., csütörtök Évszázados álom Dánia parlamentje feljogosította az ország kormányát, hogy tárgyaljon Svédországgal arról a hídról és alagútról, mely összekötné a két skandináv szomszédot. A közlekedési kapcsolatok „megszilárdítása” immár évszázados álma a két országnak. Dán részről azt hangsúlyozzák, hogy az új kapcsolat révén számottevő gazdasági növekedést érhetne el a térség, s verseny- képes lenne Európa többi régiójával. A környezetvédők azonban óva intenek a túl gyors döntéstől. A létesítmény Malmot és Amagert kötné össze, kivitelezése 2 milliárd dollárba kerülne, amelyet fele-fele alapon állna a két szomszéd. A bukás oka Gyakorlatilag megbukott a szovjet hadiipar polgári termelésre való átállításának két évvel ezelőtt meghirdetett programja: a veszteségeken kívül csak azt eredményezte, hogy a szovjet gazdaság egyetlen egészséges szektora is megrokkant — állítja a Komszomolszkaja Pravda. A szovjet lap szerint 400 hadiüzemnek kellett volna átállnia fogyasztási cikkek termelésére, de eddig mindössze 5-6 vállalatnak sikerült teljes profilt váltani. Mindössze 23 termék gyártását tudták megszervezni, de ezek műszaki színvonala messze elmarad a kívánatostól. A legelszigeteltebb államban Az Eurocard International cég brüsszeli székhelyén bejelentette, hogy megállapodást kötött az albán állami bankkal, miszerint ezentúl Albániában is elfogadják fizetőeszközként az Eurocard-Mastercard hitelkártyát, sőt kibocsátanak ott ilyeneket. A cégnek ezzel sikerült betörnie Európa mindmáig legelszigeteltebb államába. Egyelőre csak három szállodában és egy repülőtéri boltban lehet fizetni hitelkártyával, ám később lépcsőzetesen bővítik használatát. Adózás környezetvédelemért A svájci kormány javaslatot tett arra, hogy a levegőszeny- nyezés csökkentése érdekében vezessenek be kilométeradót. A Flavio Cotti köztársasági elnök, környezetvédelmi miniszter által javasolt intézkedéscsomag eredményeként 2000-re olyan tisztává válhatna az alpesi ország levegője, mint amilyen 1960-ban volt. A javasolt rendelkezések között a legszigorúbb és legvitatottabb a kilométerenkénti büntetés, amelynek értelmében a megtett út arányában bírságot fizet be minden olyan autós, aki egy meghatározott átlagnál, mintegy nyolcezer kilométernél többet közlekedik. Osztrák benzin Szlovákiában Az osztrák ÖMV vezérigazgatója a pozsonyi vásáron ismertette a szlovákiai Slovnaft- tal, hogy 10 százalékos részesedést szeretnének elérni a szlovák üzemanyagpiacon. Eddigi két töltőállomásával az első nyugati vállalat volt az ÖMV, mely saját benzinkutat nyitott északi szomszédunknál. Nem lehet mindenkiből nagytőkés Meddig lehet a múltra hivatkozni? REPCEOLAJ HAJTJA AZ OSZTRÁK TRAKTOROKAT Nagy veszélyt látok abban, hogy mindent a múlt rendszer hibáival akarunk megmagyarázni. Mindenki elhárítja magától a felelősséget, mondván, a körülmények nem tették lehetővé, hogy jobb eredményeket érjenek el. Ez a jelenség a magyarság kénében mindig erős volt. Trianon után évtizedeken keresztül nem lehetett mást hallani, minthogy egy megcsonkított ország eleve szegénységre van kárhoztatva. Hazaárulónak tartották azt, aki azt hangsúlyozta, hogy a hibák többsége a határokon belül maradt, hogy a legsürgősebb tennivalók itthon vannak, hogy csak akkor számíthatunk korrekcióra, ha társadalmunk és gazdaságunk példaszerűvé válik. Trianon arra volt jó, hogy ne kehien az osztálygőgről, a földreformról, a polgárosodás föltételeinek hiányáról beszélni. Sorsunk a kezünkben van? Aztán jött a sztálinizmus, amelyben kötelező volt az optimizmus. Ezt arra alapozták, hogy az egyének sorsáért is a társadalom felelős. Azzal indokolták az egyének és a közösségek jogfosztottságát, hogy azok képtelenek élni a lehetőségekkel, sorsukat tehát a társadalomra kell bízni. Az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy legyen lakásuk, hogy magas képzettséget szerezhessenek, hogy egészségesek legyenek. Amikor aztán kiderült, hogy az állam képtelen ezeket a magára vállalt kötelezettségeket teljesíteni, elkezdte a lakosság egyre nagyobb részének megengedni, elnézni, hogy legalább részben a saját kezébe vegye sorsának alakítását. Ebből aztán az fakadt, hogy a lakosság nagyobbik fele, ezeréves történelmünk során először, ráébredhetett arra, hogy igenis képes sorsán jelentősen javítani, hogy több múlik rajta, mint a pártállamon, s általában a központi hatalmon. Márpedig ennél fontosabb és reményt keltőbb változás nem történhetett volna. Erre ugyan az előző hatalom sem lehet büszke, mert nem okos belátásból, hanem koncepciója csődjének nyomása alatt tette az engedményeket. Az egyén a fontos, nem az állam A polgári demokráciák egyik legfontosabb és legáltalánosabb jellemzője az, hogy egyrészt a jövőbeli lehetőségeit nem a múltjával magyarázza, másrészt az egyén, a család, a lakóhely és a haza sorsáért való felelősség sorrendje az egyénnél kezdődik, és csökkenő mértékben halad a kis közösségektől az államig. Európa keleti felében ez a sorrend mindig fordított volt. Ideje volna tudatosítani, hogy addig nincs lehetőségünk a nyugat-európaivá válásra, amig nem leszünk nyugatiak abban a tekintetben is, hogy az emberek elsősorban saját feladatuknak tekintsék sorsuk jobbra fordítását. Ezt ma már néhány millió kisember sokkal inkább elfogadja, mint politikusaink. Milliónyi kisvállalkozás kell! A jelen helyzetért mindenben az elmúlt negyven év örökségét teszik felelőssé, ezzel mentik fel magukat a sürgős reformok halogatásában. Ahogy a két világháború között mindenért Trianon volt a felelős, nálunk újabban ezt a funkciót az elmúlt negyven év látja el. Minél jobban sikerül ezt elhitetni a lakossággal, annál passzívabb lesz az is. Egyetlen reményem, hogy nem sikerül a mai hibákat is a közelmúlt nyakába varrni. A tulajdonreformban is aránytalanul nagy szerepet kap egyrészt az elmúlt negyven év vagyoni természetű igazságtalanságainak korrekciója, másrészt a nagytőkések életrehozatala. A sokkal nagyobb társadalmi és gazdasági lehetőségeket rejtő kisvállalkozásokról alig esik szó, illetve alig történik reformintézkedés. Az egyik párt azt szeretné, ha sok vállalkozásra képtelen kisparaszti tulajdonost csinálnánk, a másik pedig minden figyelmet az új gyártulajdonosokra szentel. Azokkal a milliókkal szemben alig van bizalom, akik az elmúlt tíz év során bebizonyították, hogy kormánytámogatás és külföldi tőke nélkül is sikeresen építik a maguk kisvállalkozásait, és hogy ezek számát milliókkal lehetne szaporítani. Kopátsy Sándor A szomszédos Ausztriában, amely gazdaságát mindinkább az általunk is annyira áhított Közös Piac szabályai szerint igyekszik átalakítani, figyelemre méltó kezdeményezések vannak a mezőgazdaság struktúrájának megreformálására. Évente mintegy egymillió tonna gabonafelesleget állítanak elő, amelyet hagyományosan exportálnak. Csakhogy a magas hazai termelési költségek mellett erre az export támogatása nélkül nem lenne lehetőség. Az osztrák állam ezért hektáronként mintegy 15 ezer schillinggel támogatja a gabonaexportot. Az agrárvilágpiac fejleményeinek ismeretében azonban mind több szakértőnek az a véleménye, hogy az állami dotációt élvező gabonaexportot mihamarabb meg kell szüntetni. A Közös Piac felé közeledő Ausztria erre rá is lesz kényszerítve. Ezért már évek óta folynak államilag támogatott kísérletek olyan új növényi kultúrákkal, amelyeket a gabonfelesleg mai termő- területén honosítanának meg. A mintegy kétszázezer hektáros, alternatívnak nevezett mezőgazdasági kultúra elsősorban ipari növényekből, mindenekelőtt repcéből és napraforgóból és szójából áll. Az elképzelések szerint az eddig gabonafélét exportáló gazdákat a jövőben is állami támogatásban részesítik, ám ez a támogatás ezután csak az alternatív programban szereplő növényekre vonatkozik majd. A repcére például hektáronként 11600 schillinget adnak támogatásként, és további pénzügyi kedvezmények járnak az ipari növények feldolgozásában részt vevő gazdáknak, vállalkozóknak. Az osztrák alternatív növénytermesztés programjának az elmúlt hetekben igen nagy lendületet adott az újabb olajáremelés, és a közel-keleti háborús feszültség miatt várható további nyersanyagdrágulás. A repceföldek termését ugyanis a tervek szerint „biodízellé” alakítják át és egészen rövid időn belül a mezőgazdaság dízelolajszükségletének felét (!) ez a nyersanyag fogja fedezni. A repceolaj átalakításának technológiája készen áll, több kísérleti üzem már működik is, és a „biodízel” évi mennyisége két-három éven belül 150 ezer tonnára nő, ehhez mintegy 150 ezer hektáron kell repcét termeszteni. Az osztrák mezőgazdaság egyébként eddig is élenjárt a környezetkímélő energiahordozók felhasználásában: jelenleg a mezőgazda- sági energiafelhasználás mintegy tíz százaléka a biomasszából felszabaduló gázra épül, ám ez az arány húsz százalékra növelhető. Korszerű eszközökre lenne szükség A lassan kibontakozó magyar mezőgazdasági gépgyártás nehezen tud lépést tartani a nyugati kínálattal. A hazai gyártmányok versenyképtelenségét néhány szakember abban látja, hogy a hazai ipar nem alkalmazkodik eléggé a mezőgazdaság igényeihez, a magyar gépek nehezek és kivitelük durva, egy-egy gyár sokféle terméket készít, szükség lenne a specializációra. A versenyt csak a kellő tőkével és szaktudással rendelkező gyárak bírták. Részarányuk a hazai, — később a külHSCS stabil motor földi — eladásoknál évről évre nőtt. Például Kühne és a HSCS gépei minden faluba eljutottak. Angol hatás A magyar agrárgépészet történetében kiemelkedő jelentőségű és hatású az angol Clayton és Shuttleworth gépgyár. A gyárat 1842-ben Lincolnban alapították. A gyár eredetileg hajógépek előállításával foglalkozott, majd a mezőgazdasági termékek iránti fokozott kereslet hatására gőzlokomobilokat és cséplőgépeket gyártottak hazai és külföldi megrendelésre. A már említett első magyar gőzcséplőgép is CS gyártmány. Később Bécsben műhelytelepet, Pesten géptárat alapítanak. A gépekhez kellő számú alkatrészt is adnak — főleg a szakemberhiány miatt. 1860-tól már javítással is foglalkoznak, s nagy gondot fordítanak a gépészek betanítására. A hazai gépgyárak ezeket, a szinte elnyűhetetlen gépeket másolják, több-kevesebb sikerrel. (EMAG, MÁ- VAG stb.) A CS gépek sikrére jellemző, hogy 1852-ben már több mint 200 csépel belőlük hazánkban — közöttük 16 Somogybán. Világversenygyőztes E gépek elterjedésében M. Hofherr és H. Schrantz is jelentős szerepet játszott. 1912-ben Kispesten alakult meg a HSCS Gépgyár Rt. Az 1920-as évek második felében a magyar gépgyártásból a HSCS gőzlokomobilok 60 százalékkal, a traktorok 80 százalékkal, a cséplőgépek 50 százalékkal részesültek — tíz év múlva viszont a magyar mezőgazdaság 95 százalékát ők látták el gépekkel. A gyár jelentős hírnevet szerzett külföldön is, termékeit öt világrészbe, 28 országba exportálta. Több világversenyen győztek a HSCS kétütemű dízeltraktorai. A HSCS-nek Kaposváron fióktelepe, Balatonbogláron, Barcson, Nagyatádon, Siófokon képviselete volt. A CS majd a HSCS mellett a legjelentősebb mezőgazda- sági gépgyár a Kühne volt. Sikereinek titka abban rejlett, hogy mindvégig a hazai viszonyokat figyelembe véve igyekezett megbízható, hosz- szú élettartamú gyártmányokat fejleszteni. A Mosonban alapított Pabst és Krauss műhelyt 1863-ban vásárolta meg a hamburgi születésű Kühne Ede, Ludwig Róbert nevű német gazdával társulva. 13 féle mezőgazdasági gépet gyártottak. A gyár fokozatosan korszerűsödött, később Kühne egyedüli tulajdonossá vált. Gyártmányai 1863 és 1883 között 60 kiállításon nyertek többnnyire első díjat. Fiókraktár Kaposváron Vevői kezdetben elsősorban nagybirtokosok és középbirtokosok voltak, de a hitelfeltételek javulásával egyre több parasztgazdaságba is eljut a Kühne-féle eke, vetőgép, járgány, rosta, répa- és szecskavágó. A 20. század elején a talajművelő gépekből négy-ötezret, vetőgépekből 1200-at, cséplőgépekből 4-500-at gyártottak évente. Jelentős volt a magtisztító és taKühne szecskavágó karmánykészítő gépek előállítása. A Kühne gépgyár tevékenysége 1945-ig meghatározó volt. Gyártmányaik somogyi elterjedését az 1913-ban alapított kaposvári fiókraktár is elősegítette. Az 1970-es évek végén is találtam Kühne illetve HSCS gyártmányú gépeket. Ter- mésztetesen ezeket ma már gazdaságosan nem lehet üzemeltetni. Viszont alapvetően szükség lenne a kisgazdaságokat korszerű motorikus gépekkel ellátni. Ehhez megfelelő tőkére és olcsóbb hitelre lenne szükség, de elengedhetetlen a megfelelő oktatási háttér a szervízhálózat és a gazdagabb kínálat. Azutóbbi hónapokban több kiállításon láthattunk korszerű mezőgazdasági kisgépeket. Ha a feltételek javulnak, reméljük ezek épp úgy általánossá válnak a kisgazdaságokban, mint egykor a Kühne, és a HSCS gépei. Dr. Király István Szabolcs
