Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-08 / 132. szám

Nyelvünkben élünk 1991. június 8., szombat Egy verseny különdíjasa (Fotó: Lang Róbert) — Nincs olyan tantárgy, amit ne szeretnék, csak van, ame­lyik felkészüléskor több időt vesz igénybe — ilyen kijelen­tést ritkán hallani diák szájából. Pedig Fülöp János, a Kaposfői Általános Iskola 8. osztályos tanulója komolyan gondolja, s ugyanilyen természetességgel mondja azt is, azt is, hogy „a" Táncsicsban szeretne tovább­tanulni. Jancsi a „Nyelvünkben él­ünk” magyar versenyen vett részt nemrég, Somogyból egyedül ő jutott tovább — a megyei verseny győzteseként. Beszélgettünk a versenyről. Válaszai élményszámba men­tek: közben gesztikulált, kezei szüntelenül jártak... Igazi kis előadóművész. — Az országos találkozó 3 napos táborozás volt, a gyer­meknappal kötötték össze — meséli. — Előtte néhány héttel kaptunk egy feladatot: riportot kellett készíteni a világkiállítás­ról. Én Szita Károlyt, Kaposvár alpolgármesterét választottam ripotalanyomnak. Kétszer is ta­lálkoztam vele, gyűjtöttem anyagot a témához, úgy kér­deztem. A riport megírása ne­hézséget okozott, de sok se­gítséget kaptam az alpolgár­mestertől — aki szívesen állt a rendelkezésemre — és a taná­raimtól is. Az országos versenyen 64 diák találkozott, a délelőttök munkával teltek: műveltsé­gükre, alkotóképességükre és fantáziájukra nagy szükség volt. Délutánonként sportoltak, játszottak és ismerkedtek. — Két részből állt a verseny: írásbeliből és szóbeliből. Mindkettőre 3-3 óra állt ren­delkezésre, keményen meg kellett dolgoznunk. Volt egy ér­dekes feladat: el kellett játsza­nunk, mi az a „frászolás”. Fo­galmunk nem volt róla, de ez sem okozott gondot: kitaláltunk rá valamit, és előadtuk... Csak egy különdíjat osztot­tak ki, Jancsi kapta szóbeli eredményéért. A világkiállítás­ról szóló riportja is olyan jól si­került, hogy a maximális 30 pontot kapta rá, az összesített versenyben az országos dön­tőn a 4. helyet szerezte meg. — Sokat segített az otthoni bátorítás, Kertész Istvánná Csík Márta készített fel a ver­senyre. Nagyon jól éreztem magam ott, regeteg új barátot szereztem, érdemes volt eljutni a versenyre. Hogy mi szeret­nék lenni? Az orvosi vagy a jogi pálya érdekel leginkább, de mostanában a színészet is fog­lalkoztat... Tóth Kriszta SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 A szegényember kenyere Blues-buli volt Az első pécsi blues-fesztivál két és fél napján több ezer láto­gató jött össze az ország min­den tájáról, aztán eltűntek a hosszúhajú, farmeros fiatalok az Apáczai Nevelési Központ környékéről. Hogy ki mit keresett és talált, vitatható, de a fesztivált emlé­kezetessé tette a 17 — a blues különböző árnyalatait megszó­laltató — együttes fellépése, a hajnalokba nyúló közös zené­lés. Pécsen a blues zene nép­szerűségnek és lelkes közön­ségnek örvend, köszönhető ez a több mint három évvel eze­lőtti kezdeményezésnek, a blues-kocsma rendezvényei­nek és a helyi blues-együttesek gyakori fellépésének. A blues a szegényember ke­nyere, a hétköznapok öröme— fogalmazta meg az egyik ze­nész, amikor a blues lényegé­ről kérdezték. Az afroamerikai folklór legje­lentősebb formája ez, amely­ben a dzsessz és a rock elemei is megtalálhatók, s ebbe akár a heavy metál is beletartozhat. A pécsi fesztiválon a blues-kocsma eredendő han­gulatának, a dal spontán szüle­tésének megfelelően a műve­lődési ház auláját azok az ama­tőr együttesek, alkalmi csopor­tok szállták meg, amelyek te­hetségüket, dalszerző kedvü­ket akarták bizonyítani. Az első éjszaka fő slágere a Deák Bili Blues Band és a Tűzkerék együttes volt. „Bili-kapitány” és a tízéves régi számok most is lázba hozták a közönséget. A „tűzből” és aktualitásukból mit sem veszítettek. Fellépett még többek között a budapesti S-Modell együttes, a Tengs-Lengs, az osztrák Ri- poff Raskolnikov, a Závodi- Póka-Döme trió, amely Radics Béla, a „király” kedvenc szá­mával búcsúztatta az első pé­csi blues-buli résztvevőit. A nemzetközi fesztivál ugyan befejeződött már, de so­kan várják és tervezik már a következőt... T. É. (Fotó: Horváth Norbert) A Lord megmaradt vidékinek (Fotó: Soós György) A közelmúltban Nagyatádon szerepelt a Lord együttes. Vida Ferenccel, a csapat vezetőjé­vel beszélgettünk. — Szokványosán indult a Lord karrierje? — Egy vidéki zenekarnak akkor szokványos a karrierje, ha minden lépcsőfokért kemé­nyen meg kell küzdenie. 1972-ben, mint a legtöbb vidéki együttes, báli zenészek vol­tunk, 1980-ig nem sikerült ezen változtatni. Ekkor azonban megnyertük az Ifjúsági Maga­zin és a Magyar Ifjúság által meghirdetett pályázatot, ám a beígért fődíjból, egy kislemez felvételéből nem lett semmi. S bár egyre több szereplési lehe­tőségünk volt, lemezhez hosz- szú ideig nem juthattunk. A rock világában is kialakult a fő­városközpontúság, beleértve a különböző összefonódásokat. — Ma már azonban van há­rom nagylemezetek, most ké­szül a negyedik, s többek kö­zött Ausztriában is megjelent egy kislemezetek. Az egyik leg­ismertebb koncertzenekar a Lord. S mindezt vidékiként tudta produkálni... — Büszkék vagyunk a vidé- kiségünkre. Hűségesek va­gyunk Szombathelyhez. A kö­zönség elfogadott bennünket, s mi ezt minél jobb koncertek­kel próbáljuk meghálálni. — Megéri nektek ez? — A közönség ezt várja tő­lünk. Az igazsághoz az is hoz­zátartozik: a koncertjegyek is drágultak, ezért kevesebb a közönség. Át kell vészelni ezt az időszakot, jön majd jobb! A nagyatádi koncertet a So- lár-klub, az Atád-Spead és a szakmunkásképző intézet tá­mogatta. Akik pedig az osztat­lan sikert aratták: Erős Attila (szólógitár), Pól Mihály (ének), Paksi János (dob), Vida Ferenc (basszusgitár) és Készéi Ta­más billentyűs. Nagy Jenő Hogy állsz a szüléiddel? Milyen kapcsolatban vagy velük? Őreid vagy barátaid? Ha őszintén válaszolsz a kér­désekre, megtudhatod, hogy minden oké, avagy talán ahhoz is némi segítséget nyújt, hogy miképpen javíthatnál kapcsola­totokon. 1. Nagyon fontos esemény történt veled. Ezt követően, hazaérve hogyan viselkedsz? a) Azonnal elmondod a szü­leidnek b) Semmit sem szólsz, mert idegesítenek a kíváncsi kérdé­sek c) Szóba hozod, ha úgy adó­dik, de szívesebben hallgatsz róla 2. Nagy bajban vagy. Kitől kérsz segítséget? a) A szüléidtől b) Egy biztos: a szüléidtől nem, úgysem értenének meg c) A barátnődtől 3. Iskola, munka, árak, bé­rek. Beszélsz velük ilyesmiről? a) Igen, habár számos kér­désben eltérő a vélemény b) Sohasem c) Téged sem érdekelnek ezek a dolgok 4. Mi a véleményük a baráta­idról? a) Bármikor jöhetnek hoz­zánk b) Egyeseket szívesen lát­nak, másokról hallani sem akarnak c) Semmit sem tudnak róluk 5. Elkövettél valamit, amit a szüleid mindig tiltottak. Hogyan rendezitek az ügyet? a) Megbeszélitek közösen b) Beszéltek róla, de nem tu­lajdonítanak jelentőséget az érveidnek c) Végül veszekedéssel, kia­bálással végződik a dolog 6. Felmerül benned, hogy anyának és apának is lehetnek problémái, netán emberi hibái? a) Igen b) Nem jellemző c) Nem, mert csak szülőként szemléled őket 7. Érdekli a szüléidét, hogy mi történik veled az iskolában vagy a munkahelyeden? a) Igen, gyakran beszélnek róla b) Néha szoktak érdeklődni c) Őket csak az osztályzatok, a teljesítmények érdeklik 8. Ha színnel kellene jelezni őket, mit választanál? a) Sárgát b) Vöröset c) Barnát Számold össze, hogy hány pontot gyűjtöttél, ha az „a" vá­lasz 10, a „b” 5, a „c” pedig 3 pontot ér. 80 pont: ez esetben gratulá­lunk. Kitűnő a kapcsolatod a szüléiddel. Megértenek, bíz­nak benned és abban, amit cselekszel. Nyilván szívesen beszélgetsz velük, megosztod örömeidet, gondjaidat. így az­tán nemcsak anya és apa áll mögötted, hanem két felnőtt barát is. 30-40 pont: nem túl jó az összhang köztetek. Feltehető­leg szívesen változtatnál ezen; néha úgy érzed, itt az ideje, hogy őszintén beszéljetek, de aztán valami visszatart. Lehet, úgy véled, hogy nem értenének meg. Ezen egyetlen módon változtathatsz: az első lépést neked kell megtenned. 24-30 pont: ez azt jelzi, hogy hadilábon állsz a szüléiddel, így aztán néha az otthonod csatatér, ahol a szembenálló fél az apa és anya. Mert szigo­rúak, mert „elnyomnak”. Ideje, hogy átgondold a helyzetet és változtass azon, ami tarthatat­lan. Végülis az ember kivel le­gyen jóban, ha nem a szüleivel — mégha olykor csak azt érzi igaznak, hogy őket nem vá­laszthatja meg senki... Sláger­lista A MEGOLDÁS Rendszerház Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft ajándékával Magyar TOP 10: 1. R-GO: Tiszta erőből nyár 2. HBB: Tábortűz mellett 3. Korái: Maradj velem 4. Délhúsa Gjon: Gyertyák a síron 5. Moho Sapiens: Elszáll a szó 6. Szandi: Tinédzser l'amour 7. Republic: Indul a man­dula 8. Pa-dö-dö: Kiabálj! 9. Pop Tari Top: Pop Tari Top 10. Demjén Ferenc: Elve­szett gyémántok Külföldi TOP 10: 1. Queen: Innuendo 2. Dr.Alban: No Coke 3. Scorpions: Wind of Change 4. Amy Grant: Baby, Baby 5. Bee Gees: Secret Lőve 6. Madonna: Rescue Me 7. James: Sit Down 8. M.C.Hammer: Please... 9. Chris Reá: The Road to Hell 10. Rod Stewart: Rhythm of My Heart Úgy vesszük észre, mintha egy kicsit egyhan­gúak lennének ezek a listák, mintha három listából válo­gatnátok a „fix befutókat”. Újítsatok, mert nehéz elkép­zelni, hogy hónapok óta ugyanazokért a számokért rajongtok! Ettől függetlenül a mostani nyertes Banics Tünde kaposvári olvasónk. A következő héten azonban csak az nyerhet, aki új listá­val jelentkezik! Tünde, ne­ked gratulálunk, a MEGOL­DÁS Rendszerház Számí­tástechnikai és Kereske­delmi Kft ajándékát, a Phi­lips kazettát postán kapod meg. Pop pletykák „Ha Sinead valóban olyan borzalmasnak tartja Amerikát, akkor szívesen kölcsönzők neki egy repülőjegyrevalót!” — mondja MC Hammer az írek kopasz énekesnőjéről. „Vannak napok, amikor ba­rátságos, kedves és általában olyan emberformájú vagyok. Úgy 2-3 napom ilyen egy év­ben.” — állítja önmagáról Ro­bert Palmer, akit a kritikusok néhány évvel ezelőtt megvá­lasztottak a legjobban öltözött énekesnek. Rovatszerkesztő: Tamási Rita Bombajó! Most a legpontosabb video­film-sikerlistát Tóth Loránd osztopáni olvasónk állította össze, s küldte be szerkesztő­ségünk címére. Gratulálunk a háromszori ingyenes kölcsön­zéshez; levelünket hamarosan megkapod, s jelentkezhetsz vele a Bombajó Kft „Fekete Fény” videokazetta-kölcsönző­jében. (Kaposvár, Honvéd u.17.)

Next

/
Thumbnails
Contents