Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-08 / 132. szám
1991. június 8., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Vendég volt a könyvhéten Irodalom és ökológia LEVENDEL JÚLIA A PÁLYÁRÓL,A PÁLYATÁRSAKRÓL (Fotó: Gyertyás László) A filigrán, rendkívül fiatalos megjelenésű írónőnek alig kell néhány perc ahhoz, hogy kötetlen stílusával, néhány — diákzsargont idéző — szófordulatával megnyerje a közönségét. Leven- del Júliával az ünnepi könyvhét keretében a kaposvári élelmiszeripari szakközépiskolában találkoztak és beszélgettek a diákok. — Korán, szinte gyerekként kezdtem írogatni — válaszolta később kérdésünkre. — Tizenhat éves voltam, amikor Csoóri Sándor elvitt abba a belvárosi kávéházba, amelyben hetente kétszer összejöttek az írók, költők; felolvastak, kéziratokat cseréltek, irodalomról beszélgettek. Sokat tanultam tőlük, ám hamar kinőttem ebből a társaságból. Mesteremnek nem nevezhetek közülük senkit, ehhez már régen halott írókhoz, Tolsztojhoz, Csehovhoz kellett „tapogatóznom”. Ám Nemes Nagy Agnes irodalomról való gondolkodása mindig is közel állt hozzám. — Az írók, költők életét megkeseríti az a hosszú átfutási idő, míg a kéziratból könyv lesz. Sokszor okozott ez bosz- szúságot önnek is? — Tizenkilenc éves voltam, amikor az első szépprózai kéziratomat beadtam a Magvetőbe, de néhány másik kötetemmel együtt „elnyelődött”. 1970-ben jelent meg az első, Horgas Bélával közös kötetem háromévi kiadói hercehurca után, az év végén pedig könyv lesz egy olyan regényemből, amely hat évig volt a Szépirodalminál. Nagyon sokat publikáltam, de szinte kivétel nélkül keservesen hosszú átfutásokkal. A könyvhétre megjelent Időzés azonban a kivételek közé tartozik:.februárban még írtam hozzá egy novellát, és április végén kiadták. — A diákokkal folytatott beszélgetése során Csehovtól idézte: az írónak annyit kell értenie a politikához, hogy védekezni tudjon ellene. A kötet Évszakok címmel négy olyan novellát tartalmaz, amely közül kettő a rendszerváltás jelenségeit villantja föl. Mi késztette, hogy erről a politikai időszakról írjon? — Hát ebben élek! — nevet fel. — A novellákhoz Időzés címmel tizenkét olyan novel- lisztikus esszé kapcsolódik — folytatja új kötetének bemutatását —, amelyben mai jelenségek egy-egy világirodalmi művel állnak párhuzamban. — Ön és férje, Horgas Béla szerkeszti a Liget című, igén hányatott sorsú irodalmi és ökológiai folyóiratot... — Boldog vagyok, hogy a kiadvány 1988-ban végre normális körülmények között elindulhatott. A beköszöntőjében írtam, hogy számunkra az ökológia az érzékenységnek a formálója. Úgy gondolom, túl vagyunk valamilyen kulturális korszakon és reménykedhetünk abban, hogy az újnak a szervező elve az ökológia lesz. Egyébként ez a kiadvány, tehát az irodalom és az ökológia összekapcsolása a világon egyedülálló. —Tanít az egyetemen, négy felnőtt gyermeke van... — És egy unokám! — egészíti ki nem kis büszkeséggel. — ...folyóiratot szerkeszt, és ír. Nem kevés mindehhez a nap huszonnégy órája? — Néha nagyon fáradt vagyok, de soha nem az értelmes munkától. A Ligetet szinte teljes egészében ketten csináljuk, az írástól a csomagolásig. Iszonyú energiát rabol azonban a régen esedékes számlák behajtása, a terjesztés megszervezése, a kiadáshoz szükséges pénzkoldulás. — Az író-olvasó találkozón említette, hogy élete egyik legnagyobb munkája egy tankönyv. — Igen, egy középiskolai negyedikes irodalomkönyv, amelyet 1979-ben Horgas Bélával írtunk. Mielőtt 1982-ben megjelenhetett volna, betiltották. Az egyik fejezetben csupán megemlítettem Konrád György Látogató című regényét, ezt kellett volna kihúznom. Erre nem voltam hajlandó. — Most min dolgozik? —A májusi Tiszatájban megjelent annak a regényemnek az első része, amelyet Földönfutó füst címmel az unokámnak írok. Ezt folytatom, és nagyon szeretnék egy József Attila könyvet írni. Tamási Rita Csányi László tanulmányai A KÚTTÓL DRANGALAGIG Távolodva időben a költőt köszöntő alkalomtól — baráti és kortársi méltatások, elismerések, irodalmi rendezvények sorától — az ünneplés után is kézbe kínálkozik a kis kötet, melynek megjelenését csupán hírül adtuk a lapban. Műértő kortárs, közeli barát munkájáról van szó: Csányi László Takáts Gyula költői világa címmel tett közzé tanulmányokat. A Somogy Megyei Könyvtár kiadói gesztusa a költő nyolcvanadik születésnapjára szólt, a dolgozatok füzére viszont jóval túlmutat az alkalmiságon. Túlmutat, mert a cím ígérete szerint valóban egy költő immár maradandóvá épült világába vezetnek és úgy, hogy közben nemcsak bepillanthatunk, hanem alaposan körül is nézhetünk Csányi László igen gazdagon s nagy műgonddal „berendezett” literátor-műhelyében is. A kötet tehát igen jó szívvel ajánlható mindazoknak, akiket még (vagy már) vonz a költészet, s akiket egyúttal az is foglalkoztat, hogy a vers felröptette élmény miként fogalmazható gondolatokká, rendezhető értékítéletté. Csányi László—tanulmányai tanúsága szerint — értő, magabiztos kalauz Takáts Gyula poézisében. Igen határozott kézzel rajzol párhuzamokat, kutat eredőket az időbeli és térbeli múltban, mutat fel együttható lírai és filozófiai motívumokat—mindezt a baráti közelségből követett életútba ágyazva. Filológiai pontossága így sohasem válik pusztán életrajzi adattárrá, esztétikai okfejtései-elem- zései nem terjengősek, hanem frappánsan összefogot- tak. Sok derűvel (olykor borúval) költői portrét, helyzetképet rajzol ki az életútból, amely egyúttal iránytű is a versekhez. így tudunk meg nem egyszerűen sokat, hanem sok fontosat már az indulás éveiről is, a „helyét kereső” kései Nyugat-nemzedékről, amelyet éppen sokszínűsége avatott izgalmasan dinamikussá. S összpontosíthatjuk figyelmünket e változatos tablón a teljes fegyverzetben induló, majd folyvást gazdagodó, termőből termőbe forduló, panteista elvű költőre és költészetére, ahogyan az magyar fogantatásé, ugyanakkor pannon és mediterrán szellemiségű is. Úgyszólván játékos hatású, ahogy a különböző időmetszetek és költemények elemzésekor rendre előkerülnek azonos motívumok — mégis új meg új dimenziókban. Tehát itt egy kiteljesedő költői világ állandó építőelemei és a róla gondolkodó irodalmár alapvetően azonos értékítélete szemlélhető együtt. Igen érdekes és sok értéket megvilágító séta ez Takáts Gyula költői kertjében, s kimondatlanul is újabb és újabb „kerti sétákra” invitál. A Kúttól — > Drangalagig. Tröszt Tibor Idézőjelbe került ünnep Magas árak, alacsony „fogyasztás” Változott az ünnepi könyvhét-formájában, s „ünnepi” hangulatában egyaránt. Az utcai árusoknál feltűnt néhány a könyvhét kínálatából, a vevők meg-megálltak, hogy fellapozzák a könyveket. Legtöbben a hátlapjával kezdték. Kevés talált gazdára. — A könyvhét változott — mondta Balogh Istvánná, a kaposvári József Attila könyvesbolt vezetője. — Külsőségeiben sem olyan, mint az azelőttiek. Nem volt ünnepélyes megnyitó. Külön erre az alkalomra régebben a kaposvári könyvesboltok is kipakoltak, és az utcán árusították a szebbnél szebb könyveket. Mi szűkös kereteinken belül kértünk engedélyt a kinti árusításra, egy árusunk van is a könyvesbolt előtt. Ezt azonban a másik boltunknál — a Tanácsház utcainál — már nem tudtuk megoldani, mert nem volt biztos, hogy bejön a ráfordított összeg... A könyvhétre egyébként kevesebb könyv jelent meg, mint régebben. Ez nem azt jelenti, hogy igénytelenebbek lennének a kiadványok. A könyvek ára viszont nagyon megemelkedett. Ha érdeklődő volt is, leginkább csak nézelődtek. A Körkép, a Rivalda és a Szép verses köteteket megvették azok, akik eddig is megvásárolták, azonban nem vettek már hozzá más könyveket. Az üzletvezető elmondta: Simon Wiesenthal és Cseres Tibor könyve fogyott leginkább. Volt néhány jól sikerült író-olvasó találkozó is. Szakonyi Károly ittjártakor azonban volt egy „kis” probléma: könyve nem érkezett meg a könyvhétre... Sokan keresték az Új Hold évkönyvet, s ez egyáltalán nem érkezett meg. Márai Sándor könyve sem. (Tóth) Francia óvodát szeretnének Kaposváron MONSIEUR DJIBA NEM ADTA FEL — A PEDAGÓGUSOK NÉLKÜL NEM MEGY Camara Djiba a csurgói gimnázium színesbőrű tanára meglepő ötlettel kereste meg a kaposvári ön- kormányzatot. Francia nyelvű óvodát szeretne működtetni a városban egy, Magyarországon eddig nem alkalmazott módszerrel, a Frai- net-féle metódussal. Egy óvodát kért ehhez, a Temesvár utcait. Aligha akad városi vezető, aki ne fogadna örömmel ilyen kérést és ne adna meg minden támogatást. így volt Kaposváron is. Most mégis némi keserűség van az érintettekben, s ez aligha a kezdeményezők hibája... Egy program már van A dolog úgy kezdődött, hogy még mielőtt megnézte volna és az intézményt a célra alkalmasnak ítélte volna Djiba, az óvoda dolgozói már úgy tudták, ott lesz a francia csoport, és punktum. Lukács Józsefné, az óvoda vezetője és munkatársai elhűlve fogadták a hírt; ez nem meglepő, hiszen gyökeresen megváltoztatta volna egész életüket, munkájukat. A Temesvár utcai óvodában ugyanis már három éve dolgoznak egy egészségnevelési mentálhigié- niés program szerint, kiváló eredményekkel. Egy megszűnt csoport helyén tornatermet alakítottak ki: ezzel csak kevés óvoda büszkélkedhet a városban. Gyógytornászok segítségével külön testnevelési programot állítottak össze a lúd- talpas és gerincferdüléses gyerekeknek; az óvónők Budapestre jártak szakelőadásokat hallgatni, s megvásároltak minden szükséges eszközt. Az eredmény: a Temesvár utcai óvodából sokkal kevesebb gyerek került ki lúdtalppal és gerinc- bántalmakkal. Ezt az „idilli” állapotot borította volna föl az egyébként nagyon rokonszenves és szakmailag-anyagi- lag megalapozott vállalkozás. — Bármelyik ujjamat harapom, fáj — kesergett Lukácsné. — Nem vitatom a nyelvoktatás fontosságát, és örülnék, ha lehetőséget kapnánk rá. Ugyanakkor sajnálnám kidobni a már meglévő játékokat, eszközöket, és sajnálnám a kárba veszett három évet is. Mondja meg, mit tegyek! Később kiderült, ez az óvoda nem is igazán alkalmas a Frainet-féle módszer bevezetéséhez. Ez nem az igazi — Sajnos, ez nem az igazi...— mondta Camara Djiba is. Tudom, hogy olyat nem találunk, ami igazán megfelel. A legjobb egy kicsi óvoda lenne nagy kerttel, ahova csak kevés gyerek jár. Az önkormányzat illetékesei most megígérték, segítenek keresni egy másik óvodát. A „vihar” tehát elvonult a Temesvár utcai óvoda fölül. Lukács Jó- zsefnét kérdeztem, elégedett-e a fejleményekkel. — Nem igazán — felelte. — Én nem a francia óvoda ellen tiltakoztam, mert nagyszerű ötletnek tartom, hanem a saját módszerünket és eredményeinket védtem meg. Garai László, a polgármesteri hivatal oktatási irodájának vezetője: — Kevés az óvodáskorú a városban, így néhány óvodai csoport, esetleg egy egész óvoda megszűnhet. Örültünk a francia nyelvű óvoda ötletének, szeretnénk ugyanis, ha nem kellene felmondanunk egyetlen pedagógusnak sem. Tudjuk, hogy a célnak leginkább egy üres óvoda felelne meg, de ilyen nincs Kaposváron. A Temesvár utcaiban egy csoport helye üres, ezért látszott kézenfekvőnek oda vinni az új módszert. Ha lesz üresedés, később saját óvodát kapnának. Más óvodában csak úgy tudnánk bevezetni, ha csoportot szüntetnénk meg és pedagógusokat küldenénk el. Most akkor melyik a jobb? — Az „üres terem” nem üres, hiszen most ez a tornaterem. A vállalkozó is azt nyilatkozta, hogy nem igazán felel meg a Temesvár utcai óvoda a módszerének. — Átmeneti megoldásnak mégis a legjobb lett volna. Mielőtt azonban bármit is megbeszélhettünk volna, olyan ellenállást tapasztaltunk a nevelők részéről, hogy jobbnak láttuk, ha más megoldás után nézünk. Sajnos, erről értesülve a többi óvodában is elzárkóztak a kérés elől. Megtehetnénk, hogy az önkormányzattal kijelöltetünk egy óvodát, ebből azonban újabb konfliktusok adódnának. — Egy megszűnő bölcsődében kap helyet a katolikus óvoda is. Ebben az esetben ez nem járható út? — Úgy tűnik nem. Van ugyan még egy megüresedő bölcsőde, de az más célra kell. — Akkor most mi lesz? — Nem tudom, ezek után mit lehetne tenni. Az önkormányzat elhatározott szándéka, hogy segítsen, de egyelőre mindenütt falakba ütközünk. Csak a hely hiányzik A hét elején újra megkeresett Camara Djiba és felesége. — Úgy látszik, nem lesz a tervünkből semmi. Nincs olyan óvoda Kaposváron, amelyik alkalmas lenne vagy ahol szívesen fogadnának bennünket. A beíratások már megtörténtek, mindenhol készen vannak a tervek a következő tanévre. De nem hagyom annyiban: mindenképpen szeretném, ha szeptemberben beindulhatna az óvodánk. Ismét tárgyaltunk a francia követség kulturális attaséjával, s ő megerősítette korábbi ígéretét, miszerint minden támogatást—pénzt, eszközt, könyvet — megadnak a működéshez. Van már egy franciául beszélő óvónőnk , most keresünk egy másikat is. Arra is van a lehetőség, hogy ők még ezen a nyáron elmenjenek Franciaországba tanulmányútra. Szóval minden készen áll, minden megvan, épp csak a hely hiányzik... A vállalkozók elszántsága tiszteletre méltó. Azt a helyet már ezért is biztosítani kellene. De főleg azért, mert egy jó kezdeményezés megvalósulása a városnak hozna hasznot. Varga Ottó
