Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-06 / 130. szám
SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. június 6., csütörtök A mi házunk W V* WWW Egyed Emese negyedik osztályos köröshegyi tanuló rajza. — Apa! Jól csinálod? Fotó: Gyertyás Hallottál már róla? Pusztító forgószelek A természeti katasztrófák között óriási károkat okozhatnak a szélsőségesen felerősödött szelek. Ilyenek például a Csendes-óceán déli részein kialakuló hurrikánok. Ezekben a forgó légörvényekben a forgó mozgás óránkénti 100 kilométeres sebessége csak az alsó határ, mértek már 300-500 kilométeres sebességet is. A forgóviharok legveszedelmesebb formája a tornádó, amely szintén a mérsékelt övben pusztít. A tornádók átmérője csupán néhány száz méter. Élettartamuk általában egy óránál rövidebb, de ezalatt alapos pusztítást végeznek. E félelmetes erejű szélvihar felfelé táguló tölcsér formájában közeledik a földhöz. Ahol a tölcsér vége a talajjal érintkezik, valósággal felrobbannak a házak, a szélvész magasba emeli a tetőt, a kocsikat, feldönti a vonatokat, a súlyos gépeket. A tornádó belsejében lehetetlen megmérni a szél sebességét, mert a legerősebb műszerek is tönkremennek. Csak az okozott károkból lehet következtetni a vihar erejére. A pusztításokról szinte hihetetlen leírások vannak. Amerikában például 1879 május 30-án egy vasúti hidat ledobott a pillérről, Minnesota államban pedig 1931-ben öt, egyenként 73 tonnás vasúti kocsit lökött le a sínekről egy tornádó, egyiket 24 méterre hajítva el. Volt olyan, hogy egy bikát 36, egy lovat 180 méterre tett le, sőt egy templomtorony tetejét a szélkakassal együtt 24 kilométerre „szállította" el a fékevesztett vihar. Kép—háború A gyerekeknek jó szórakozás a saját játékeszközök elkészítése. Vegyetek egy közepes méretű rajzlapot és filctollat. A rajzlapra mindenki lerajzolja a legkedvesebb, általa ismert állatot vagy annak a fejét. (Hasonlókat, mint amilyeneket itt láttok!) A rajzokat tűzzétek a ruhátokra gemkapccsal vagy biz- tosítótüvel. Ne nézzétek meg egymás képeit, hanem takarjátok el azokat! A játék kezdetekor kezdjetek el futkározni az udvaron, eközben igyekezzetek egymás képét felismerni és kikiáltani annak az állatnak a nevét, amelyet felismertetek. Az a gyerek, akinek az állatát felismerték és kikáltották, kiesett a játékból. Az utolsó két gyerek bentmaradásáig folyik a játék. Egy-egy leolvasó játék csak akkor érvényes, ha azt a pajtásotok nevével együtt kiáltjátok. Újabb rajzok készítésével meg lehet ismételni a játékot. Játékok gólyalábon A gólyaláb elkészítése könnyű. Végy két egyforma hosszúságú lécdarabot. A lécek belső oldalára szögezz fel két téglalap alakú támasztékot a földtől kb. 40-50 cm magasságban. Erre kell felállni és a lécben kapaszkodni, s máris lépegethetsz. Persze nem árt egy-két napot gyakorolni, azután versenyeket is rendezhettek gólyalábon. Ki a gyorsabb? Két vonal közé helyezzetek egy labdát. Adott jelre a két gólyalábas versenyző elindul, s az lesz a győztes, aki előbb tudja a gólyalábbal elrúgni a labdát. Gólyaszlalom A felállított karók, oszlopok stb,. között kell áthaladni. Aki közben belép, vagy akadályt dönt, hibapontot kap. Gólyafejes Pár lépést kell megtenni egy focikapu felé és a társ által feldobott labdát befejelni a kapuba. A gól 5 pontot ér, ha közben lelép a versenyző, akkor hármat. A csodakapus A gólyalábas versenyző áll a kapuba, 11 lépésről egy játékos gurít a kapura, s a labdát, a kapusnak csak a gólyaláb segítségével lehet kivédeni. KTMTlesz>] a. R ZOLTÁN Ha a gyerek kerekekkel szeret bíbelődni: Mérnökleszaz, meglássátok, mire fel fog nőni. Hogyha mindig számokat ír s összeadja végül: kereskedő lesz az egyszer s gazdag, ha megvénül. Ha csak puskát s kardot akar s csillagot nyakára: az még tábornok is lehet egyszer, valahára... De. aki várat épít, bárányfelleg habból: jaj. gyerekek, azzal baj lesz, mert költő lesz abbólI A RÓKA ES A TÚRÓS BELES A róka hosszasan szaglászott. Vaníliás túrós bélés illatot érzett mindenütt. „Ez aztán az illat!” — már indult is megkeresni, merre lehet a túrós bélés. Találkozik a farkassal: — Hová ilyen sietősen róka koma? — Megyek a tisztásra, mert úgy hallottam túrósbélest osztogatnak! — lódított egyet a róka. — Hozz már nekem is kedves komám! A róka megígérte, várjon csak rá türelmesen. így találkozott a medvével, a hiúz- 2al, a borzzal, a jávorszarvassal és a vadmacskával és mindegyiknek megígérte, hogy hoz túrós bélest. Megy-megy az erdőben az általa elképzelt illat után, amikor elkárogja magát a varjú: — Kár!...Kár! Merre ilyen sietősen? — Túrós belesért megyek! Itt osztogatják az erdőben levő tisztáson! — Megyek én is! Kár...Kár, hogy nem hallottam róla! Aztán elröppent a tisztás felé. A róka egy darabig még követte, de miután látta, hogy eltűnt a szeme elől, lassította a tempót. A bozótokon átverekednie magát nem is volt olyan könnyű! Alig ment pár lépést, jött vissza a varjú: — De finom az a túrós bélés! Kár-kár, hogy én nem szeretem! — és elrepült. A róka pedig minden erejét latba vetve rohant. Egyszer csak kiért a tisztás szélére. És képzeljétek el, csakugyan ott volt a túrós bélés. Már éppen megrohanta volna a kiránduló diákok hátizsákjait, amelyek szépen összerakva hevertek a fűben, és az elemózsiás tarisznyák között ott volt letakarva a túrós bélés. De fölfedezte, hogy két hatalmas kutya is ott lapul, szende- regve. Most mitévő legyen? Az a bélés pedig kell! Lehasalt az avarba, várta, hogy talán elmennek a kutyák. De azok megérsz- vén a róka szagát, szimatot kaptak, és már csaholni kezdtek. Az ugatásra előjöttek a gyerekek. Látják, hogy semmi vész, füty- tyentettek a kutyáknak, amelyek lelkendezve mentek velük, hiszen mógicsak jobb az erdőben csatangolni, mint a házőrző szerepét játszani. Már elnyelte csörtetésü- ket az erdő, amikor a róka elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Egy szempillantás alatt a batyuk között termeti, rácsapott a túrós bélésre, felnyalábolt amennyit csak tudott, és irány az erdő mélye. Vitte a zsákmányt. Mikor már jó messze elcipelte, leült és falatozni kezdett. Jó néhányat megevett, amikor eszébe jutott az ígérete. Számolni kezdett, de akárhányszor számolt, mindig páratlanul jött ki a végeredmény. Ilyenkor mindig megevett egyet-egyet. Már olyan sokat megevett, hogy egyetlenegy maradt. Úgy jóllakott, hogy mozogni sem bírt. Lefeküdt az avarba és hamarosan elnyomta az álom. Igencsak késő délutánra járt az idő, amikor felébredt. Ott volt az egyetlen megmaradt túrós bélés. Eszébe jutott, hogy mennyi állat várja, hiszen megígérte nekik. Most mit csináljon? — Megeszem ezt is, és majd kitalálok valamit! — gondolta. Ahogy megtörte a bélest kiderült, hogy ez nem túróval, hanem finom baracklekvárral töltött. A ravaszdi mester gyorsan kitalálta... Megy jajgatva, nyöszörögve, sán- tikálva. Az utolsó beles baracklekvárát magára kente, hadd higgyék, hogy vérzik. A farkas és a többi állat már izgatottan várta, hoz-e nekik túrós belest. — Hát veled mi lett? — kérdezi a farkas. — Ne is kérdezd, farkas komám! Volt ott két szelindek, és úgy elagyabugyáltak, hogy minden csontom eltörött! Az állatok megsajnálták, és hoztak neki enni-innivalót. Nekilátott, és jól belakmá- rozott a sok finomságból. így járt túl az eszükön a ravaszdi róka. Törő István Mi van a rajzon ? OVODASSAROK Kössétek ősze a számokat 1-től 36-ig, a betűket pedig A-tól Z-ig. A rajz kifejező.
