Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-25 / 146. szám
1991. június 25., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Minisztérium, kontra Nemzetiségi Kerekasztal AZ ANYANYELV SZABAD HASZNÁLATÁÉRT Mit tartalmazzon a nemzetiségi törvény? — Nagy Ferenc József küldte szét a javaslatot A nemzetiségi törvény koncepcióját már egy esztendeje keményen vitatják. Az Igazságügyi Minisztérium által készített javaslatot a nemzetiségi érdekképviseleti szervezetekből alakult Nemzetiségi Kerekasztal elutasította s bejelentette: saját törvényjavaslattal lép a nyilvánosság elé. Szövegük most készült el. A törvényjavaslatban központi kérdésként fogalmazták meg: azt szeretnék, ha hivatali és bírósági eljárás során szabadon használhatnák anyanyelvűket, ha külföldön — az anyaország valamelyik felső- oktatási intézményében — szerzett oklevelüket egyenértékűnek tekintenék a magyar- országi főiskolák, egyetemek diplomájával. Olyan helyi kisebbségi ön- kormányzatokat kívánnak létrehozni, a választási bizottságok közreműködésével, amelyek az önkormányzati választásokhoz hasonló módon jönnének létre, s közhatalmi jogosítványokkal is rendelkeznének. Pénzügyi stabilitásukat a helyi önkormányzatokra építenék. Terveik szerint a kisebbségi önkormányzatok országos szervezetet hoznának létre. Javasolták: panaszaikat olyan közigazgatási bíróságok bírálják el, amelyeknek tagjai között többségben vannak az adott kisebbséghez tartozó bírák és ülnökök. Az országos kisebbségi önkormányzat a parlamentbe is delegálna képviselőket. A kormány megbízta Nagy Ferenc József tárca nélküli minisztert a kisebbségekkel foglalkozó jogszabály előkészítésével, a kormány által felkért szakértői csoport új tervezetének egyeztetési munkáival. Ebben a tervezetben többek között azt is megfogalmazták, hogy azokon a településeken, ahol öt százaléknyi kisebbség él, az utcatáblákat, a hivatalos értesítéseket és hirdetményeket kétnyelven írják ki. A Ferenczy-Europress értesülése szerint a miniszter szét- küldte a kormány és a Nemzetiségi Kerekasztal jogszbály- tervezetét a helyi kisebbségi csoportoknak, s ezekben a napokban tovább folytatják az egyeztetést. Az előkészületeknek külön jelentőséget ad a román kormánynak az a bejelenhtése, miszerint a magyar jogszabály tapasztalatai alapján készítik majd el a román nemzetiségi törvényt is. Stúdiumból—alkotás A Balaton-parton is bemutatkoznak Érzékenyek, fogékonyak és tehetségesek. Immár 45-en ismerkednek heti 40 órában a telxtiltervezés és kerámiakészítés művészetével. Fáradtak, kissé túlhajszoltak. A négy és fél napra zsúfolt heti tanulmányi idő kimerítő számukra, a négy éves képzési idő pedig szűknek bizonyul. A kaposvári iparművészeti szakközépiskola ifjú művészjelöltjeiről szólunk így. Azokról a 15-16 évesekről, akiknek munkáival májusban már találkozhattunk a megyei könyvtár előadótermében megrandezett kiállításon. A tefnatikus és a módszertani elveket is figyelembevevő, kiállításrendezői koncepció a műhelyek munkályába adott bepillantást. Arról a szigorú, sokféle hatást magábaötvöző metódusról kaphattunk információkat akkor, melynek most már csak nyomait lelhetjük fel. A boglárlellei pincetárlaton megnyílt kiállítás, az eredetinek ugyan torzója csak, mégis: a kiállított művek immár alkotásként, önálló képi anyagként közvetítik a mesterségbeli tudás, a fantázia és a tehetség ötvözetét. — Mesterségüket művészi fokon művelik ezek a tehetséges diákok és a Vikár Béla Művelődési Ház jó ügyet szolgál amikor munkáiknak helyet ad — mondta Petrovics Jenő a bogiári szakközépiskola igazgatója baráti hangvételű megnyitójában. S, hogy ez mennyire így van, arra bizonyíték volt a kiállított munkák színvonala, a különböző munkafázisokat, a rajz és színtanulmányokat is művészi szinten közvetítő diákok alkotásai között az archaikus és hellén kultúrát idéző kerámiák, a textilszövés klasszikus technikáját képviselő, ám modern formai megoldású szőnyegtervek, vagy a fotografika műfajába át nyúló fekete-fehér tanulmányok. Neveket szándékosan nem említek. Az ott tébláboló, kíváncsiskodó diákok és tanáraik együttes óhaja ez. Hausz Árpád igazgató, akinek ugyancsak szakterülete a képzőművészet, féltő gonddal és törődéssel, ám némi aggodalommal kíséri e művészpalánták fejlődését. A kifinomul(Fotó: Kovács Tibor) tabb lelkivilágé emberkék nehezebben találják fel magukat a művészetek terén egyre kevesebb élményt nyújtó városunkban. Pedig ebben a városban, a Balázs János Képzőművészeti Kör jóvoltából hagyománya volt a vizuális kultúrának. Hogy ismét az legyen, hogy otthonra leljen Somogybán is a kortárs művészet, — egyebek között — azért kell megbecsülnünk és segítenünk őket. A boglárlellei pincetárlatot remélhetőleg sokan látogatják. Nem fognak szégyent vallani a fiatal iskola növendékei munkáikkal. Várnai Ágnes Siker Japánban Második díjat nyert Vázlatok című képével Balogh László a Japánban megrendezett nemzetközi fotószalonon. A Somogyi Fotóklub alkotója mellett még 134 kapott helyet a kiállításon, ahova közel tízezer képet küldtek el. Minden nap fekete péntek Mi von a mozival? A mozik táján manapság csak elvétve mosolyognak az emberek, s ha valakinek olykor mégis fülig szalad a szája, az bizonyosan nem valamelyik filmforgalmazó munkatársa. A mozikkal ugyanis — ha többnyire szemérmesen hallgatnak is róla — baj van. Mint tudjuk, egy mozival csak egy baj lehet: nem megy. Sem a mozi, sem a műsora. így azután mozijainkbam ma minden nap fekete péntek. Esik a nézőszám A harangokat már nem kell félre verni. Már régen félre verték őket. Ugyanis év eleje óta meredeken esik a nézőszám, s ennek arányában a napi bevétel. 1990-ben még nagyjából 35 millió mozijegyet váltottak a nézők. Ha az év eleje óta érvényesülő tendenciák év végéig tartósak maradnak: 1991-ben legjobb esetben 25 millió néző keresi fel a magyar mozikat, esetleg valamivel több, esetleg valamivel kevesebb, a várható visszaesés nagyjából 30-35 százalék körül lehet. Mondják az optimisták. A pesszimisták még ennél is rosszabb eredményekkel számolnak. Van, aki azt mondja: egyszerűen nem is tudunk elég sötéten látni, ilyen rossz a helyzet. Néhány éve még 2.700 akkor elfogadható filmszínház volt az országban (volt több is, de azok a nem elfogadható, „vetítőhely” kategóriába tartoztak), idén nagyjából nyolcszáz normál filmszínház működik (ennek egy része is már a „nem” elfogadható kategóriába tartozik), de számuk hétről-hétre fogy, egyeseket átmenetileg, másokat végleg bezárnak. Magasabb helyárak mellett, a fővárosi mozik, például idén hétközben csak elvétve haladták meg a napi félmillió forintos bevételt. Tavaly - olcsóbb helyárak mellett — ugyanez még napi egymillió forint volt, vagy legalább megközelítette azt. A visszaesés több mint 40 százalékos. Elszegényedés, rablógazdálkodás videó Vidéken a helyzet hasonló. Csökken az előadás-szám, ezzel a bevételi lehetőségek és látogatószámok és csökkennek, bár ez nem minden forgalmazót érint ugyanúgy. Tavaly, egy filmbevételi átlagát tekintve, az Iter- com muzsikálta ki a legtöbb pénzt egy-egy bemutatóból: 30 bemutatott filmje összesen 482 millió forint körül jövedelmezett. Idén, az Intercom jelentősen megnövelte a bemutatószámot, és az egy filmre eső bevétel tekintetében már csak a második helyen áll a Duna Film mötött. Mi folyik itt? A válasz: három látszólag össze nem tartozó fogalom — elszegényedés; rablógazdálkodás; videó. Pedig ezek összetartoznak. Az elszegényedés folyamata először a kulturális igények, kiadások feladására készteti az embereket. Ezt is nyögik a mozik. A rablógazdálkodás a rendelkezésre álló bemutatható filmekkel folyik. Túl gyorsan, megfelelő ideig tartó „kijátszás” nélkül úgy indítják egymásra az újabb és újabb filmeket, hogy azok szó szerint kiütik egymást, s ez mindenkinek rossz. Az amerikai piac "elbír” egyszerre öt slágerfilmet is. A magyar csak egyet. A több film Amerikában többször több pénzt jelent, nálunk többször kevesebb pénzt. Ezt mondhatjuk rablógazdálkodásnak. Ami a videót illeti — főleg a rendkívül erős, és gyakran már a filmek bemutatója előtt magyar szinkronnal jelentkező fekete piac—komolyan árt a mozi forgalmazásnak, s a videó kalózok elleni fellépésre nincs sem törvényes jogalap, sem igazán hatásos technikai, büntetőjogi eszköz. Rádásul a videó- kölcsönzés (négytagú család esetében) csak fele a mozijegy árának — akkor meg vesszen a mozi, éljen a technikailag tökéletlenebb videokép! Főleg ha a videokalózok jóvoltából, ugyanazt láthatom otthon, mint utcai ruhában és cipőben a bemutató moziban. 250 új film került bemutatásra 1990-ben a magyar mozik teljes jegybevétele 1,4 milliárd forint volt. Idén — drágább helyárak mellett — a pesszimisták azt jósolják, jó ha elérhetjük az egy milliárdot, az optimisták 1,1 1,2 milliárd forintos bevételre tippelnek. Ugyanakkor tavaly 250 filmet mutattak be Magyarországon, a szám, idén elérheti a 300-at is. Több film, kevesebb bevétel, s ha az éves bemutatószám változatlan marad, a kevesebb bevétel akkor is fennál. És ne feledkezzünk el az inflációról, mely mindig drágábbá teszi a filmek előkészítését, magyar nyelvre adaptálását (felirat, szinkron), propagandáját. Szűkülő bevételi bázison! Az út vége nyilvánvaló: a forgalmazóknak is komolyan meg kell gondolniuk, mikor mit, mennyiért forgalmaznak. És a romló bevételi körülmények között romlanak a filmköltségek „visszaját- szási", vagy „újra bejátszási” lehetőségei. így azután nincs cikkünk címében semmi túlzás: minden nap fekete péntek — legalábbis a forgalmazók számára, mert mindennap valamit romlik a pozíciójuk. Mekkora lesz a „bukta”? Meddig mehet ez így? Nyilván, nem túlzottan sokáig, még akkor sem, ha a szóban forgó mindennapok nem mindenkinek egyformán feketék. Filmforgalmazóban is vannak erősebbek és gyengébbek, nagyobbak és kisebbek. A kisebbek egyre kevesebbet kockáztathatnak, ugyanakkor a nagyok egyre nagyobbakat bukhatnak. Mindenki ebben az ördögi körben jár, és egyelőre nem látszik kiút. Nem véletlen, hogy a mozik táján, manapság csak elvétve mosolyognak az emberek, s ha valakinek mégis kfü- lig szalad a szája, az bizionyosan nem valamelyik filmforgalmazó munkatársa... F. Gy.
