Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-22 / 144. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA A somogyi múzeum alapvető értékei Rónai Ödön gyűjteménye Hosszú idő, mintegy 70 évi várakozás után nyílt meg a Somogy Megyei Múzeum főépületének első emeletén Rónai Ödön gyűjteményének állandó kiállítása. Az anyag egy része ugyan látható volt korábban is a művészettörténeti, osztály második emeleti folyosóján tanulmányi raktár formájában, ezúttal azonban rangjához méltó kiállítóhelyre került. A XX. század eleji modern magyar művészet klasszikusait magában foglaló gyűjtemény nyilvános kiállítása régi adósság volt: a műkincsek elhelyezését, gondozását és gyarapítását egy 1920-ban kötött örökösödési szerződés utalta a megye hatáskörébe. A későbbiekben ez lett a tényleges somogyi múzeum legértékesebb alapító gyűjteménye. Az adományozó Rippli Ödön a festő Rippl-Rónai József édestestvére volt. Bätyja, illetve annak művészete iránti tiszteletből és szeretetből vette fel ő is a Rónai művésznevet. Leggyakrabban a Rónai Ödön nevet használta, de Rippl-Rónai Ödön néven is ismerték. Rónai Ödönt Somogy megye legjelentősebb mecénásaként tartjuk számon. Halálának 70. évfordulóján, illetve az életműnek tekinthető gyűjtemény állandó kiállításának megnyitása kapcsán illő megemlékezni róla. József után a családban második gyermekként született 1865-ben. Mint egyszerű vasúti tisztviselő dolgozott Somogy megye kis falvaiban, majd Fiúméban, hogy öregségére teljes szívvel az általa oly nagyon áhított műgyűjtésnek szentelhesse magát. Kevés kis fizetéséből a művészet iránti rajongástól vezettetve, szívós munkával legalább 1355 darabból álló kollekciót szedett össze; ebből 976 festményt, 56 szobrot, 13 domborművet, továbbá 7 fegyvert, 96 faragott botot, 10 hímzést és 58 érmet azonosított Gönczi Ferenc Rónai Ödön halála után 14 évvel. Pandúr József, Rónai Ödön monográfusa nagy szeretettel rajzolja meg önzetlen szívű, kedves alakját, és élvezetesen írja körül azt a szenvedélyes gyűjtési lázt, ami életének értelmét jelentette. A műgyűjtők „házaló” típusához tartozott, lelkesedéssel rendezgette mindenkori otthonában a gyűjteményt. Szórakoztatóak és tanulságosak lehettek az előadások, amelyeket Rónai Ödön a fiatalok okulására tartott a modern művészetről, de ha jól meggondoljuk, Kaposváron ezek a forradalmian új művészetszemlélet megalapozására tett kísérletek voltak. Ber- náth Aurél, Martyn Ferenc és más fiatalok, Raksányi Lajos, Unghváry Sándor, nem is beszélve Galimberti Sándorról, Rippl-Rónaiékkal kapcsolatba lépve valamennyien a modern művészet híveivé szegődtek. 1920-ban Rónai Ödön — attól tartva, hogy az életművének tekintett gyűjtemény halála után elkallódik vagy gondatlan kezekben elpusztul — Somogy megyének ajándékozta a teljes anyagát. A végrendeletet képező szerződésben a jövő művészete iránti gondoskodásból is megpróbálta feltételként szabni a gyűjtemény kötelező gondozását, továbbá a harmadik pontban kikötötte, hogy „Köteles a megye a műgyűjteményt évente legalább 5000 Korona értékű képpel gyarapítani, amely képek minden alkalommal olyan fiatal magyar festőművészektől szerzendők be, akik még e gyűjteményben nincsenek képviselve." Rónai Ödön halála után két évig azonban nem történt semmi, még a leltározást sem végezték el. A gyűjtemény is ott maradt a Rózsa utcai házban. Rónai Ödön emlékét csak az őt szerető és tisztelő barátok — köztük a helyi újságírók—őrizték azzal, hogy a nyilvánosság előtt is rendszeresen firtatták a megye örökségérifek sorsát, sürgették a leltározást, a pontos katalógust és a méltó elhelyezést. 1923-ban megosztották az anyagot, mintegy 300 db-ot a MÁV internátusbán helyeztek el, a többi maradt a régi helyén. Rippl-Rónai József keserűen állapította meg: „Ödön öcsém remek múzeumot csinált, a vármegye nem tudja, mit csináljon vele. Feküsznek, porosodnak a műkincsek, ahelyett, hogy közkinccsé tennék azokat. "A végrendeletben kijelölt gondnok, Szabó Katica is alkalmanként el-eladogatott, ajándékozgatott közben egy-egy képet. Később a MÁV internátusból a városházára került a gyűjtemény, itt végezték el Gönczi Ferenc vezetésével a végleges leltárba vételt 1930-32-ig. Egy év múlva újra vándoroltatták az anyagot, ezúttal a vármegyeházába, ahol egy Rippl-Rónai emlékszobában próbálták bemutatni egy kis töredékét. Pandúr József írja ennek kapcsán: „Ezt a még mindig áldatlan állapotot látta 1935-ben Bernáth Aurél, s a látottakat zsibhvásárhoz hasonlította... Bernáth Aurél életrevaló vidéki múzeumot, Ödön gyűjteményének teljes bemutatását és ízléses elrendezését sürgeti. Gönczi Ferenc, a hir- lappárbaj másik érdekeltje válaszában a kaposvári adottságokra, a pénztelenségre s a sokféle anvag együttartásának Czóbel Béla: Tót ember kalapban Kunffy Lajos: Feleségem a pálmaházban „Köche! jegyzék száma..." A TUDÓS LOVAG A nemzetközi Mozart-év során illendő tiszteletadásnak szánhatjuk megemlékezésünket egy önzetlen, áldozatkész tudós iránt, aki Mozart műveit hozzáférhetővé és közkinccsé tette. Szülőhazája, Ausztria az 1877. július 17-19-ig rendezett első salzburgi zenei ünnepség során méltó helyére sorolta az 1862-ben megjelent „Wolfgang Amadeus Mozart műveinek időrendi-tematikus jegyzéke” című tudományos feltáró munkát és szerzőjét, dr. Köchel Lajos lovagot. Köchel fél életét és fél vagyonát minden haszon reménye nélkül, egy teljes és tudományosan megbízható Mozart katalógus összeállítására és kötetben való kiadására szentelte. Az eddig hat kiadásban megjelent remekmű a muzsikusok és a Mozart-kuta- tók és kiadók nélkülözhetetlen vezérfonala, segédkönyve. Elmélyülést és időt igénylő, tudományos munkája mellett teljes szívvel agitált Mozart műveinek teljes, gyűjteményes kiadása mellett. Áz óriási nyomdai költségek miatt Köchel titkos, 20 ezer márkás támogatása nélkül a nagy mű talán sohasem valósulhatott volna meg. A salzburgi nemzetközi Mozart Alapítvány és a kiadó sem tudta, hogy kit takar az „egy bécsi Mozart-tisztelő, dr. L. R. von Köchel által” megjelölés. Csak Köchel halála után derült ki, hogy a lovag maga volt az adományozó. Hivatalból a kutatásba Köchel nem volt vagyontalan, jómódban élő, művelt, polgári középosztályból származott. Nagyapja Krems-Stein kettős város polgármester volt, apja passaui érsekségi intéző Stein an der Donauban. A piaristák gimnáziumában érettségizett, jogi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ott doktorált 1827-ben. Még tanulmányai idején elvesztette szüleit. Két előkelő bécsi családnál ne- velősködött, majd Napóleon asperni legyőzője, Károly herceg bízta meg négy fia nevelésével. Tevékenysége elismeréséül, a főherceg közbenjárására a 31 éves fiatalember elnyerte a császári tanácsosi óimét és 1842-ben kitüntették a Lipót-rend lovagkeresztjével. Hosszú tanulmányutat tett egykori tanítványával, Frigyes főherceggel. Hazatérése után, 1850- ben kinevezték Salzburg tanügyi tanácsosának és Felső-Ausztria gimnáziumi felügyelőjének. Két év múlva lemondott állami hivataláról, és teljesen tudományos kutatásainak szentelte életét. Sokoldalú érdeklődése megoszlott a természettudományi és az elvont szellemi tudományágak között. Járatos volt a botanikában és ásványtanban, s tudományos társaságok tagjaként számos tanulmányt tett közzé. Nem egy növény az ő nevét viseli. Kötetnyi költeményt írt, Vergiliust, Ovidiust és Horatius műveit ültette át német nyelvre. Jogászként elismert tudós volt. Zenei ismereteit és tudása alapjait a piarista gimnázium sokszínű képzése során szerezte. Zeneszerzőként nem alkotott jelentős műveket. Legjelentősebb zenei vállalkozása: az 1851- ben megkezdett Mozart műveinek tudományos rendszerbe foglalása volt, melyet a lipcsei Breitkopf és Härtel cég adott ki 1862-ben. Az örökség Köchel 1877. június 3-án halt meg; tanítványa Albrecht főherceg palotájában — ahol lakást bocsátottak rendelkezésére. Az Augustiner Strassén fekvő palota ma az Albertina Grafikai Gyűjtemény és az Osztrák Nemzeti Könyvtár Zenegyűjteményének otthona. Köchel 1868-ban megfogalmazott első végrendeletében növény- és ásványgyűjteményét, valamint a hozzátartozó öt szekrényt és természet- tudományi könyveit „hálás emlékezéssel” arra az iskolára hagyta, ahol első képzését kapta: a Krems an der Donau-i gimnáziumra. Az Osztrák Császárság Zenebarátainak Egyesülete örökölte zenei gyűjteményét. E gyűjtemény folyamatos kiegészítésére, értékes művek beszerzésére 500 forintos járadékot hagyott. Végrendeletének 1871-i ki1991. június 22., szombat Tuncsics János: Rippl-Rónai Ödön műgyűjtő szükségességére hivatkozva védekezett. ’’ Az ide-oda vándoroltatások, rossz tárolási körülmények következtében sok kép sínylette meg ezeket az éveket. A legnagyobb pusztítást azonban a háború okozta. A képzőművészeti anyagból 183 db semmisült meg, közöttük Rippl-Rónai József, Márffy Ödön, Galimberti Sándor, Vaszary János és Czigány Dezső képek is voltak. A leltárkönyvek alapján a gyűjtemény jelentős darabjainak számító, igen értékes művekre következtetünk. Egy 1945-ös, meggondolatlanul elrendelt minisztériumi „selejtezés” tovább csökkentette az anyagot 133 művel. Tény, hogy sok rossz állagú grafika is lehetett közöttük, de feltűnő, hogy az akciónak elsősorban a kor szokása szerint „dekadensnek” minősíthető Kádár Béla, Páldy Zoltán, Sassy Attila és Csont Ferenc aktok estek áldozatul Márffy Ödön és Rudnay Gyula festményei mellett. Döbbenetes tény, hogy a nagy osztrák festő, Gustav Klimt egy színes ceruza rajza is erre a sorsra jutott1 Mára a gyűjtemény 586 darabot tesz ki. Egy része a Róma-hegyen lévő Rippl-Rónai József emlékház alapító anyagát, továbbá a múzeum főépületében lévő Vaszary János kiállítás első.darabjait adja. A grafikai anyag egyelőre még nem látható, így az állandó kiállítás szinte kizárólag a festményekre szorítkozik. A Rónai Ödön gyűjtemény XIX. századi festményei szintén nem tekinthetők meg. A rossz tárolási körülmények okozta sérülések miatt restaurálásuk folyamatos. Maga a kiállítás a XX. század elejétől a 40-es évekig j ut el modern magyar művészet bemutatásával. Értékét és jelentőségét jelzi, hogy Kovács Péter, a modern művészet egyik jelentős hazai szakértője „a vidék egyik legszebb képzőművészeti gyűjteményének” nevezte, „amely egyike lehetne az ország legjelentősebb képtárának”. Mindez persze annak a bizonyos Rónai Ödön végrendeletében rögzített harmadik feltétel teljesülésének függvénye napjainkban is. Géger Melinda A példás életű doktor Ludwig Ritter von Köchel naponta többször hallott teljes neve általában ismeretlenül hangzik, mert vezetéknevét a világ minden táján Wolfgang Amadeus Mozart műveivel és egy-egy számmal összeforrva említik: Köcheljegyzék száma...” egészítése szerint „a barna bőr irattartóban őrzött” felbecsülhetetlen értékű Mozart-kézira- tait a Bécsi Császári és Királyi Udvari Könyvtárra hagyományozta. A harmadik végrendelet-kiegészítésben a Mo- zart-művek gyűjteményes kiadásának támogatásáról rendelkezett és tudományos kutatásait segítő magánszemélyek jutalmazásáról gondoskodott. Minden vagyonával Köchel nagyszabású Mo- zart-kutatásaihoz képest minden korábbi Mozart-kutatás jelentéktelen előmunkálatnak tekinthető. A „Köchel jegyzék’ csak egy rendszerezőképességgel megáldott, lelkes művészetbarát óriási pénz- és időáldozatával volt kivitelezhető. Minden külső és földhöz tapadt nyereségvágytól mentes, hatalmas tudással és egy igazi tudós tehetségével föl- fegyvérzett ember volt képes arra, hogy tiszta művészetsze- retetből minden vagyonát és szellemi erejét a kitűzött nemes cél elérésére fordítsa, megelégedve áldozatkészségének és odaadásának önmagában rejlő jutalmával. A jubileumi évben minden Mozart-mű elhangzása után erősödik meggyőződésem, hogy Ludwig Köchel igazi erényes lovag volt, e rang és fogalom mai legteljesebb értelmében is. Kellner Bernét
