Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-22 / 144. szám
1991. június 22., szombat SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR A PARTI POLGARMESTEREKE A SZÓ Földvár minőséget akar Berkes László: A helyiek építményadóját 60, míg a villatulajdonosokét négyzetméterenként 200 forintban állapítottuk meg Balatonföldvár állandó lakosainak száma 2800, ám a nyári szezonban a településnek több mint tízszer ennyi embert kell ellátnia. Ez örömöt és gondot is jelent a helyi önkormányzatnak. Ezekről kérdeztük Berkes Lászlót, Balatonföldvár polgármesterét. — Bár rövidesen megkezdődik a főszezon, még kevés a vendég. Reméljük, hogy a következő két hónap idegenforgalma jóval erősebb lesz. Igyekeztünk jól felkészülni a szezonra, s ennek ezer jele már látható a településen. Sajnos, a létrehozott értékeket nehezen tudjuk megóvni, mert az üdülők mellett ilyenkor a vandálok is a Balatonra utaznak. Megvilágítottuk például a sétány fáit, szemet gyönyörködtető volt, s a hét elejére az összes világító- testet összetörték. Hasonló garázdálkodás zajlott a parkokban is. Három vállalat egymással versengve alakította ki a virágágyakat, a kiültetett muskátlik közül sokat azonban egyszerűen elloptak. — Balatonföldvár Is nagyrészt a „Balatonból" él, a szezon azonban rövid... — Mindent elkövetünk, hogy megnyújtsuk, jóllehet a nyugati vendégek üdülési szokásait — azt, hogy főként júliusban és augusztusban jönnek — nehéz megváltoztatni. Mégis megpróbáltuk. Csináltunk egy Földvár évfordulójához kötődő fesztivált megannyi vendégcsalogató programmal. Ezt minden évben meg szeretnénk ismételni június közepén. 1996-ban lesz egyébként 100 éves a településünk. —Az egyik gond tehát az, ha kevés a vendég, a másik viszont ha sok... — A 30 ezres üdülőlétszámot nem is kívánjuk tovább növelni, inkább hagyományainkhoz méltóan a minőségi turizmust szeretnénk fejleszteni. Itt említeném meg a most befejeződő 24 milliós vízműberuházást, amely Földvárt összkomfortossá teszi. Két 200 köbméteres tározó medencét alakítottunk ki a DRV-vel közösen, így a vízellátás ezután a főszezonban sem lesz gond. Amit sajnálok, hogy az ezzel kapcsolatos céltámogatásnál jogos igényünket nem vették figyelembe. — Milyen az önkormányzat részesedése az idegenforgalom bevételeiből? — A terhekből még mindig nagyobb rész jut. A bevételekből lényegében csak az üdülőtulajdonosok megadóztatása révén részesedünk. Nem kapjuk meg viszont a máshol lakó, ám nálunk tevékenykedő vállalkozók személyi jövedelemadóját. Az üdülőkiadás utáni személyi jövedelemadót is az állandó lakóhelyükön fizetik a tulajdonosok, azaz sok esetben olyan településeken, melyek egyáltalán nem vállalnak részt a balatoni gondokból. A vendéglátó és idegenforgalmi cégek hasznából egyáltalán nem részesedünk. — Helyi adó vagy más források? Ez nyilván önöknél is nagy dilemma. — Ez komoly feszültséget okoz az állandó lakosok és üdülőtulajdonosok között. Az utóbbiakat sújtó „diszkrimináció” elkerülhetetlen. A helyiek építményadóját 60, míg a villatulajdonosokét négyzetméterenként évi 200 forintban állapítottuk meg. A lázadó üdülőtulajdonosoknak be kell látniuk, hogy az állami költségvetésből származó normatív támogatást a helyi lakosok után megkapjuk. Az ellátást ugyancsak igénybe vevő üdülőtulajdonosokra viszont nem fizetnek semmit. A forrásokat tehát valahonnan elő kell teremtenünk. Bíró Ferenc Fizetni mindenütt kell, legfeljebb a mérték más Az üdülők adója Adok és nyaralás - két szorosan összetartozó fogalom. Hisz ma már pihenésünk néhány röpke napjáért is kemény árat kell fizetnünk. A Balaton parti önmkor- mányzatok ugyanis - az infrastrukturális fejlesztések érdekében - ez évtől idegenforgalmi adót vezettek be, amely mindazon hazai és külföldi állampolgárokra vonatkozik, akik nem állandó lakosként 48 órát meghaladóan tartózkodnak egy adott településen. Az ösz- szeg természetesen mindenütt változó. Az összeg természetesen mindenütt változó. Több település övezetekre bontotta területét, s ez alapján szabta ki a díjakat. Siófokon például az első övezetben, amely a vasútvonal és a Balaton közötti területet öleli fel, elő- és utószezonban 40 forintban, főszezonba (július 1-jétől augusztus 31-ig) pedig 60 forintban határozták meg a díjakat személyenként naponta. A második övezetben 30, illetve 45, a harmadikban 20 és 30 forint, a negyedikben pedig 10 és 15 forint a taksa. Ugyanezen elv alapján határozták meg Balatonföldváron is az idegenforgalmi adó mértékét: elő-, illetve utószezonban 40, 30, illetve 25 Ft/fő/nap, főszezonban pedig 60,45, illetve 30 forint. Fonyódon június 1-jétől lépett életbe az idegenforgalmi adó, amely az eddigiektől eltérően egész évre vonatkozik, tehát nem szezonális jellegű. A két üdülőövezetre osztott városban a vasúttól északra fekvő területeken 50 forint, attól délre, a kettes övezetben pedig 40 forint naponta személyenként az adó mértéke. Ez az összeg a jövő év januárjától 70, illetve 56 forintra változik. Ehhez hasonlóan állapították meg a boglárlellei adókat is, ahol 60, 40 illetve 30 forint a napi díja. Minden településen adómentességet élveznek - állampolgári jogon — a 18 éven aluliak, ez azonban a nyugdíjasokra nem vonatkozik. Ők csak Siófokon kapnak némi kedvezményt, ugyanis ott a 70 év felettiek — szezonon kívül! — adómentességet kapnak. Az idegenforgalmi adó kötelezettsége azonban nemcsak az üdülővendégekre vonatkozik, hanem azokra is, akiknek az önkormányzatok illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épületük van, amely nem minősül lakásnak, üdülőnek. Ezt az adott települések általában övezetenként 100, illetve 200 forint közötti összegben határozták meg négyzetméterenként, évenként. Mint minden adózási forma, természetesen az idegenforgalmi adó is sok-sok apró kitételt foglal magába. Ezekről az önkormányzati hivatalok adhatnak bővebb tájékoztatást. Dénesi Erika Hej, halászok... horgászok! Kié a balatoni hal A Balaton horgászkezelésbe vétele alighanem úgy elúszik, mint csík az ügyetlen kézből. A tó halgazdálkodása körüli áldatlan helyzetet, a BHG és a MOHOSZ harcát újabb érdekeltek megjelenése bonyolíthatja. A színre lépők a parti települések. A Balatoni Halgazdaság és a Magyar Országos Horgász Szövetség hosszú ideje küzd egymással. Az államtól a víz (halgazdasági) kezelői, hasznosítási jogát a BHG kapta, a tavon a vállalat gazdálkodik: telepít, halászik, és a horgászok részére is biztosít halfogási lehetőséget. A kiadott engedélyek díjából számottevő a bevétele, ami el is megy a haltelepítésre, egyebekre. Az évek során mind több igénnyel fellépő horgászok képviselői jelen vannak a halak vízbehelyezésénél. (Illetve nincs akadálya annak, hogy jelen lehessenek.) Ilyenkor általában elégedetten nyilatkoznak. Más a helyzet a halak visszafogásakor, kevés a kifogott hal. Az ok — állítják a horgászok képviselői — a halgazdaság szabálytalan tevékenysége, és maguknak követelik a tó halgazdálkodással kapcsolatos kezelői jogát. Legutóbb tizenkétezer aláírással megtámogatva Czoma László keszthelyi országgyűlési képviselőt kérték segítőül. A közelmúltban pedig a Bala- ton-parti Települések Önkormányzati Szövetségének közgyűlésén javasolták a hatáskör megszerzését maguknak. A balatoni szövetség elutasította a javaslatot. A települések előre néznek: a változó tulajdon- viszonyok, a privatizáció a halászati cégeket is előbb-utóbb érinti. Könnyen lehet, hogy a Balatoni Halgazdaságot sem hagyja ez észrevétlenül. A lehetőség adott: részeseivé válhatnak, a haltermelésnek mint üzletnek a parti települések is. A lehetőséget nyilván nem engedhetik ki a kezükből. Az is valószínű, hogy a horgászat is jelentős változásokon megy majd keresztül. Olyan közös halgazdálkodási vállalkozásra lenne szükség, amelyben mások is, a független és MO- HOSZ-tag horgászok is helyet találhatnának: mint teljes és azonos jogú tagok pedig megfelelően képviselhetnék sporttársaikat, a pihenni, regenár- lódni vágyó embereket. A Balaton értékei között ott van ahal is. Érte és e vízzel kapcsolatos minden egyéb másért is—mint gondos gazda a környezetéért—mindenekelőtt azok tartoznak felelősséggel, akik a tó mentén élnek. Ideje, hogy a felelősség mellett egyebekből is nagyobb mértékben részesüljenek. Szóládi József Van hely a kempingekben A Siotour tájékoztatása szerint jelenleg minden nyitvatartó kempingben és nyaralótelepen talál szállást a vendég. Kérdőjelek FOROG AZ IDEGEN A KSH a napokban (!) hozta nyilvánosságra tavalyi idegen- forgalom végleges adatait: eszerint 38 millió külföldi járt nálunk a múlt esztendőben, 51 százalékkal több, mint korábban. Noha átlagosan kevesebb időt töltöttek az országban, a devizabevételek azonban nőttek. Most mégis borúlátóak a szakemberek. Itt a nyár, és a megszokottnál jóval -üresebbek az üdülőhelyek, a Balaton körül jószerivel csak lézengenek a vendégek. Talán csökkent az ország vonzereje? Sokak szerint igen. Romlott a közbiztonság, a vendéglátás színvonala, sokan vannak a vendégek pénzére utazó hiénák. Szerepet játszhatnak a nemzetközi körülmények? Biztosan. Kinyíltak Európa határai visszatérő vendégeink előtt, s ugyanabból a tortából már nem lehet sokkal több szeletet osztani. Ugyanakkor az is igaz: Jugoszlávia, Európa keleti tengerpartjai a politikai bizonytalanság miatt nem vonzzák a vendégsereget, s ez nekünk kedvezhetne. Rá vagyunk szorulva a turizmus dollármillióira? Igen. Ez a leggazdaságosabban megszerezhető bevétel, ez ébresztheti fel csipkerózsika-álmából a szolgáltatások királynőjét. Somfai Péter 1991.vi.29-viii.20. ZENÉS SÉTAHAJÓ/PROMENADENSCHIFF MIT MUSIK 29.06-20.08.1991. Hétfő Montag Kedd Dienstag Szerda Mittwoch Csütörtök Donnerstag Péntek Freitag Szombat Samstag Vasárnap Sontag Balatonkenese • 20.30 20.30 Balatonalmádi • 20.30 20.30 20.30 20.30 naponta 19 és 21 órakor/jeden Tag um 19 und 21 Uhr 21.30 21.30 21.30 21.30 21.30 21.30 Balatonfüred • 21.00 21.00 21.00 21.00 21.00 Balatonföldvár • 20.30 20.30 20.30 20.30 Balatonszemes • 20.30 20.30 20.30 20.30 Balatonlelle • 21.30 21.30 Balatonboglár • 21.00 21.00 Kiliántelep • 20.30 20.30 Balatonakali • 21.00 21.00 Révfülöp • 21.30 21.30 Fonyód • 21.00 21.00 21.00 21.00 Badacsony • 21.00 21.00 Balatonmária-fürdö • 20.30 20.30 Balatongyörök • 20.30 20.30 Keszthely • 21.00 21.00 • popzenekar / Popkapellen disco KRÚDY GYULA régi Balatonon Nyár a Ha egy napon megjelennének a régi fürdővendégek, akik évtizedekig, néha emberéletig jártak ide!... Egy alkonyattal megérkezne a delizsánc és múlt századbeli, fehér nadrágos gavallérok, bátyus vándorszínészek, utazgató költők ereszkednének le a kocsiból a fürdőház előtt; vikle- res asszonyságok, fejkötőben vagy kis kalapkában, férjhez menendő hajadonok és kerek szemű gyermekek érkeznének meg a múltból, akik itt nyaranta boldogan és vidáman tanyáztak, fürödtek, regényeket szövögettek! — Nemigen ismernék meg régi helyeiket az egykori fürdővendégek, új embereket találnának, akiket azelőtt senki sem látott, más hangok hallatszanak a fák alatt, még a hangászok is kicserélődtek. A magyar fürdők a háború alatti nyarakon olyant változtak, amilyent a száz esztendő alatt sem! Az Anna-bálok deli táncosai messzi temetőkben feküsznek, miután harcosok lettek, hosz- szú, békés évtizedek után, és a táncosnők gavallérok hiányában otthon maradtanak. A tó és az erdő, egy pár régi épület, a csizmahúzó és az evőeszköz talán nem változott, de az ebédre és vacsorára már nem lehet ráismerni. A kis tanítónő, aki megtakarított forintocskáiból néhány hetet énekelve töltött a kárpáti kies fürdőhelyen, a hivatalnok, aki boldogan várta a balatoni nyarat, a turista, akik takarékosságból és egészségi szempontból gyalogszerrel kóborolt a hegyek között, a nyári vakációját élvező tanár, diák, akit „szuplikáns’’-nak is hívtak: a régi magyar nyári figurái végleg elvonultak az emlékezésbe és az anekdotákba... ...Tehát jön a delizsánc, a furmányos szekér, a falusi bricska és hozza visszafelé a múlt időkből a régi furcsa vendégeket, széles csizmaszárú öregurakat, akik együtt töltötték itt a nyarat az emelet magasságúra nőtt tölgyekkel: ahány karikája volt a fának, annyi esztendeje látogatják vala a fürdőhelyet; szűzdohányt, otthoni bort, kisüstön főttet. esetleg szalonnát hoznak magukkal, mert az idegenben sem akarnak nélkülözni. A furmányos szekéren a tekintetes asszony egy kamrára való elemózsiát hoz magával, drágalátos befőtteket, hideg és füstölt pecsenyéket, kenyérnek való lánglisztet. A kényesebb menyecske magával hozta az ágyneműjét, mosdóját, fürdőkádját, a vénkisasz- szony a macskáját, madarát. Egy-egy régi fogadóban itt nemegyszer kakas kukorékolt hajnalban, amelyet messzi földről hozott magával a vendég, hiszen az órák nem mindig megbízhatók... ...A régi írókat, Lisznyai Tóth Kálmánt, Náray Ivánt, Bartók Lajost, akik majdnem egy csapáson jártak a vándorszínészekkel - tárt karokkal fogadták mindenütt a nyári unalomban. A poétázgató ember bízvást elindulhatott utazási tőke nélkül a régi Magyarországon. A honfiak és honleányok diadalkapukat állítgattak. A női szívek fennen dobogtak. A jókedvű urak összegyűltek a környékről. Az öregasz- szonyok nyomban Petőfivel álmodtak, ha egy vándorköltő ment keresztül a falun. Már régen nem járnak postakocsik, és íme, a feredőző közönség ismét úgy utazik, olyan szívesen, mint nagyanyánk korában... Vájjon csó- kolóznak még a régi balatoni padokon, amelyekbe szívek és betűk vannak vésve? Vajon él-e még a szerelem? Vajon miről susognak a balatoni holdfényben a platánok? (1918)
