Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-03 / 127. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. június 3., hétfő Múzeológiai okokból Lebontották a Losonczi-kiállítást Volt egyszer egy falunap Fotókiállítást rendeztek a magyaratádi általános iskolában. Az egy hete megtartott falunap eseményeit a művelődési ház fotósszakköre örökítette meg. A több tucat fekete-fehér képet a hét végéig láthatják az érdeklődők. Néptáncosók gálája Az Együd Árpád emlékére rendezett néptáncverseny résztvevői Marcaliban, a Városi Művelődési Központban tartották gálaműsorukat szombaton délelőtt. A mintegy négyszáz szereplő menettánccal nyitotta meg a gálát. Fonyódi tárlatok Molnár György fotókiállítása tekinthető meg a fonyódi művelődési házban. A galériában a bélatelepi alkotótábor tagjai mutatkoznak be június 30-ig. 1988-ban tették közszemlére Losonczi Pál egykori államfő kitüntetéseit, ajándék- tárgyait Kaposváron, a megyei múzeumban. Az igényes és speciális tárlórendszerhez a megyei tanács biztosított pénzt. Pár hete azonban nem láthatjuk a szebbnél szebb becsület- és csillagrendeket, aranyérmeket, kereszteket. A kiállítás lebontásának okairól kérdeztük dr. Jungbert Béla múzeumigazgatót. — A rendkívüli anyagi és ötvösművészeti értéket képviselő együttest a magyar állam akkori államfője kapta, s azt Somogy megyének ajándékozta. Ezt a kollekciót a megye vezetői örömmel fogadták el, s ki is állíttatták a múzeumban. Sokakban politikai gerjedelmek ébredhetnek az anyag lebontásának hallatán, ám azt szakmai és múzeológiai okok indokolták. Úgy ítélem meg, hogy mára érdektelenné vált az anyag több mint három éves meg^akítás nélküli bemutatása. — Mi lesz a relikviák sorsa? — A kitüntetések nemesfém és elefántcsont tárgyai páncél- szekrényben lapulnak; arra várva, hogy akár ötvösművészeti remekművekként, akár egy kor politikai relikviáiként mielőbb a közönség elé kerüljenek. Tervezünk ugyanis egy komplex történeti kiállítást a Kádár-korszakról, s a Lo- sonczi-hagyatékot, vagy annak egy részét itt mutatnánk be. (Lörincz) Wiesenthal: A Wallenberg-ügy (3.) Sztálin gáláns ajándéka Dr. Metzer mögött kalandos életút ált. Szibériában nemcsak Raoul Wallenbergbe botlott bele, ott ismerte meg a feleségét is. A zsidó származású asszonyt Rigából a ravensb- rücki koncentrációs táborba deportálták, é s az oroszok szabadították fel, de utána, annyi más fogolyhoz hasonlóan, őt is újra letartóztatták, mivel álítólag együttműködött a fasisztákkal. így került Szaibé- riába, ahol megismerkedett dr. Melzerrel. Miután leülte ötéves büntetését, összeházasodtak, és Melzer megkísérelt kijutni Oroszországból. Szüleit megölték, de a Vöröskereszt útján megtudta, ahogy nővére életben maradt, s Belgiumban telepedett le. így hát kapcsolatba lépett vele, és leveleiben burkoltan értésére adta: nagyon szeretné családostól elhagyni a Szovjetuniót. A véletlen úgy hozta, hogy 1951-ben nagy nemzetközi zenei kongresszust rendeztek Moszkvába, amelyre meghívták Erzsébet belga anyakirálynét is mint nagy zenebarátot. Melzer nővére tőle kért és kapott segítséget, méghozzá oly csodaszerűen, hogy regényben se merne ilyet leírni az ember. A kongresszus alatt Erzsébet királyné találkozott Jo- szif Sztálinnal, és miután néhány semmitmondóan udvarias szót váltottak, a Szovjetunió korlátlan ura és parancso- lója megkérdezte: nincs-e a királynénak valamilyen különleges óhaja. A királyné bólintott. Megadta Sztálinnak Melzer címét, majd röviden, de velősen közölte: „Ezt az embert a családjával együtt magammal szeretném vinni Belgiumba." „Még aznap éjjel — mesélte Melzer — egyszer csak dörömböltek az ajtómon. A titkos- rendőrség volt. Egy óra időt kaptunk, hogy összepakoljuk a legszükségesebb holminkat, aztán kivittek a repülőtérre, ahol már várt ránk egy gép, és elvitt Moszkvába. A moszkvai repülőtérről fényes, kék autó röpített a királyné különvona- tához, és aztán vele utaztunk Belgiumba.” Valósággal hihetetlen epizód ez a sztálini üldözések történetében — de nélküle soha nem került volna rá sor, hogy dr. Menahem Melzer most itt üljön velem szemben, és elmondja találkozását Raoul Wallenberggel. A váratlan fordulatról azonnal értesítettem Danielson svéd belügyminisztériumi tanácsost. Danielson Bécsbe utazott, s hogy megbizonyosodjunk róla, vajon naincs-e szó személytévesztésről, egy sor fényképet raktunk Melzer doktor elé különböző férfiakról, közéjük keverve Wallenberg két fotóját is; az egyik profilból, a másik szemből ábrázolta. Melzer a profilképen ismert rá Wallenbergre. Vallomásait ismét jegyzőkönyvbe vettük, s a bécsi svéd nagykövetség hitelesítette. Az orvos munkakönyvéből, amelyet a Szovjetunióból való különös távozásakor valamennyi iratával együtt magával vihetett, az is kiderült, hogy a Wallenberggel való találkozása 1948 nyarán, tehát egy évvel a svéd állítólagos halála után történt. Ekkor tanulmányozni kezdtem a régebbi tanúvallomásokat, kivált két úr: Mulle és Re- hekampf nyilatkozatait, melyek azért látszottak különösen hitelesnek, mert kiegészítették egymást, annak ellenére, hgoy a két ember soha nem találkozott. Mulle elmondotta, hogy 1956-ban a vlagyimiri börtönkórház elkülönítőjében egy svédet tartottak fogva. Ő maga ugyan személyesen nem látta, de ismert egy Goge Beridze nevű grúzt, aki találkozott vele. Rehekampf vallomásában is a vlagyimiri börtönkórház szerepelt, ő azonban még pontosabb meghatározást adott Wal- lenbergről mint svéd diplomatáról. Hogy tisztábban lássak, megkérdeztem Danielson tanácsost, vajon a svéd belügyminisztérium tudomása szerint hány svédet tartottak fogva a Szovjetunióban. Daniels aztfe- lelte, hogy Raoul Wallenberggel együtt összesen négyet, de közülük hárman már az ötvenes évek elején hazatértek Svédországba. így hát aligha volt kétséges, hogy Mulle és Rehekampf valóban Raoul Wallenberggel ült együtt a vlagyimiri börtönben. Vallott továbbá Emil Brugge svájci állampolgár is; elmondta, hogy 1954-ben a vlagyimiri börtönben a falon át kopogtak egymásnak Wallenberggel. S végül itt volt Gouazé francia őrnagy, akit egy szovjet börtönben megkért egy másik fogoly, hogy vigyen hírt Wallenbergről a francia követségnek. A vlagyimiri börtön neve ebben a vallomásban is elhangzott. Számos meggyőző nyom árulkodott róla, hogy a szovjetek Wallenberg ügyében félrevezették a svédeket. Csakhogy Svédországnak ezt nemigen akaródzott elismernie. Amikor Danielson a svéd belügyminiszter elé tárta a vallomásokat, felhívta figyelmét az ellentmondásokra köztük és a szovjet adatok között, a miniszter felcsattant: „Csak nem azt akarja mondani, hogy Visinsz- kij szovjet külügyminiszter hazudik.” Valamivel nagyobb hatást keltett bizonyos Adolf Cohen vallomása, aki a belga határ illegális átlépése miatt egy belga börtönben tartózkodott. Cohen jegyzőkönyvbe mondta, hogy a Ivovi (lembergi) Brigidki börtönben egy nyitott ablakon át többször is beszélt Raoul Wallenberggel, utoljára 1947 március végén. Leírása oly pontos volt, hogy Nassjoe svéd város képviselője, Börg, interpellációt intézett a tárgyban a külügyminiszterhez, és mindenesetre alaposan megszorongatta. Amikor 1972-ben Cohen további sorsáról faggattam a brüszeli igazságügyminisztériumot, kiderült, hogy már nincs Belgiumban. Az ügy jelentőségéhez képest a svédek bámulatosan hanyagul bántak a fellelhető tanúkkal. 1972. január 15-én az Ausztriában tartózkodó Wickman svéd külügyminiszter mintegy száz újságíró előtt sajtókonferenciát tartott a Concordia sajtóklubban. A külföldi tudósítók szövetségének tagjaként megragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem tőle: „Mit tud a svéd kormány Raoul Wallenberg szovjetunióbeli tartózkodásáról?” Wickman tanácskozott a svéd nagykövettel — alighanem megtudakolta, ki vagyok —, majd kurtán így felelt: „A magunk részéről a Wal- lenberg-ügyet lezártuk.” Bár a miniszter arca többet árult el minden szónál, én tovább makacskodtam: „Hogyan lehetett ezt az ügyet lezárni, amikor Wallenberg halálhírében alapos okkal kételkedik nemcsak a családja, de mindenki, aki foglalkozik az ügygyei?” De mint várható voít: Wickman semmit nem kívánt hozzáfűzni első válaszához, én pedig rájöttem, hogy a svéd kormánytól nem várható érdemleges segítség. (Folytatjuk) (Fotó: Gáspár Andrea) A MADARAK SEM FÜTYÜLTEK MÁST Halót süt és szobrokat farag Egész nyáron halat süt, mint egykor az apja. Évek óta visz- szajáró vendégei szerint nagyon ért hozzá, szerintük az ő büféjében kapható a legízlete- sebb keszeg a Balaton-parton. Pedig a tanult szakmája távol áll a szakácsmesterségtől, miként a konyhai kellékek a vassal dolgozók szerszámaitól. Kremán László ugyanis dísz- műlakatos, a fehéren izzított vasból hajlított különböző formákat. Mesterségét szerette, fogásait nem feledhette el, hiszen ma is gyakorolja még néha, de egy idő óta a faszobrászat bűvöletében él. Az egész nyarat végigdolgozza a parton (akárcsak apja, aki nyolc gyereket nevelt fel a halsütésből), valahogy „belecsöppent” ebbe az örökségbe, amelyért feladta eredeti foglalkozását. — így hozta a sors, apám halála után valakinek oda kellett állnia a helyére, kár lett volna feladni az üzletet—mondja. — Fáradságos munka, nincs megállás reggeltől estig, viszont az év többi évszakában szabad vagyok. Sokáig gyönyörködtem az izzó vas rejtelmes szépségében, de sejtelmem sem volt arról, hogy mi mindent tartogat számomra a fa. Véletlenül történt... Régi vágyam teljesült, amikor házat vásárolhattam Nyimben, csodálatos helyen, közvetlenül az erdő mellett. Hosszú sétákat tettem a fák között, s egyszer csak egy kiszáradt, jókora tönk megszólított. Megálltam. És a kezemben éreztem már a vésőt, a kalapácsot, gondolatban szinte pillanatok alatt elkészült az első szobrom... Három évig — kivéve amikor halat sütött — szinte egyfolytában a faragásnak élt, mert — mint mondta—még a madarak sem fütyültek mást, minthog „ne hagyd abba, ne hagyd abba!” Nem hagyta abba, s remélhetőleg lesz kedve, ereje a folytatáshoz is. Első kiállítását a siófoki városi könyvtár munkatársai rendezték meg. (Szapudi) lANYAGBIZTOSÍTÁS = economos -hagrokerU E JELBEN GYŐZNI FOGSZ 7401 Kaposvár, Jutái út, tel.: 82/20-853, telex: 13-366, telefax: 82/15-423 Nem kell tovább mennie, mert nálunk: minőséget kap — nagy választékban — olcsón — időben • Ékszíjak • Szimeringek • Seegergyűrűk • Csapágyak • Ragasztók • Hidraulikus berendezések tömítő- és javítókészletei • Hidraulikatömlők és légféktömlők • Lada-alkatrészek • Nyugati gépkocsik olaj- és légszürőbetétei és kívánságára bármit beszerzőnk Jegyezze meg telefonszámunkat: 82/20-853 _____________________________________(120549) E conomoi ImINÖSÉG » SZERVIZ * FINANSZÍROZÁSI SEGn^cT?!
