Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)
1991-06-13 / 136. szám
1991. június 13., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP *5 „Az egyetemen sokszor beszélgettünk” Ne adjuk fel szellemi igényeinket V alaha mi egy levegőt szívtunk, mondta a telefonba Vőneki Gyuláné tanárnő, a Kiváló Pedagógus kitüntetés birtokosa: ennek ellenére csaknem sikerült lebeszélnie arról, hogy írjak róla. Már-már feladtam. Kezdetben persze az ilyen esetekben szinte kötelező szerénység megnyilvánulásának véltem igen barátságos hangvételű, de visszautasító mondatait, aztán — még a telefonbeszélgetés alkalmával — meginogtam ez a hölgy tényleg nem akar az újságban szerepelni. Akkor meg minek erőltetni... Csakhogy nem értettem a dolgot, mert az első perctől kezdve úgy tűnt, rendkívül intelligens beszélgetőpartner, ha úgy tetszik, ideális riportalany. És elkezdtünk beszélgetni Sopronról, ahol én már öreg érettségiző voltam, amikor ő elsős gimnazista. A Deák térről, például (akkor talán még pár hónapig Sztálin nevét viselte), amely a vasrácsos kerítésű Liszt Ferenc múzueumtól a tanítóképző impozáns épületéig terjedt, s a terebélyes fák, élősövénnyel körülvett padok, szobrok kellemes hátteret adtak egy-egy vasárnap délutáni randevúnak. Nos, azt hiszem mégis folytatnunk kellene, — ismételjem meg ajánlatomat, s hamarosan találkoztunk. — Miért ódzkodott annyira? — kérdeztem, mire ő megvonta a vállát. — Nem szeretek, hogy úgy mondjam „nyilatkozni”, valamiféle pedagógiai „ars poeticát” kigondolni, csak azért, mert kitüntettek, — felelte. — Boldog vagyok, teremészetesen, s hogy megérdemeltem-e, arról önmagámmal sem vitatkozom: a lelkiismeretem tiszta: mindig keményen dolgoztam. — Egy kicsit még maradjunk Sopronnál — mondom. — Nekem is jólesik elidőzni a Várkerületen, vagy éppen a maga volt kollégiumának kapujában, ahol sokszor ácsorogtam valamelyik kisasszonyra várva. — Rokonlátogatóban jártam először Sopronban, még általános iskolás koromban — mondja. — Akkor elhatároztam, hogy soproni diák leszek. Egy Győrhöz közel eső községben, Nyúlon laktunk, következésképpen Győrben kellett volna továbbtanulnom, s nem volt könnyű elintézni, hogy Sopronban fogadjanak. A József Attila leánygimnáziumba, és kollégiumba kerültem, s elmondhatom: négy éven át én mindennap örültem annak, hogy Sopronban élhetek: nem tudtam betelni a látnivalóval, a műemlék házakkal, templomokkal, az ódon utcák hangulatával. Egyszer abban a ritka élményben volt részem, hogy Sopron Európa hírű múzeumigazgatóját, dr. Csatkai Endre Kossuth-díjas művészettörténészt hallhattam, kedves városáról beszélni. Ez alkalommal ugyanis személyesen kisért végig bennünket, diákokat Scarbantia (Sopron római kori neve) kultúrhistóriai labirintusában. Volt egy nagyszerű magyartanárnőm, Horváth Teréz, akinek a magyar irodalom szeretetét köszönhetem; tulajdonképpen az ő hatására választottam a tanári pályát. Alig volt idősebb nálunk, de lenyűgöző óráival olyan tekintélyre tett szert, hogy a mi osztályunkban nem illett nem tudni a magyart... Magyar-orosz szakra jelentkezett, de az első évben — egy pont híján — nem vették fel. A keserűség meg sem érintette. Édesapja elhelyezte a győri Aköv-nél (autóközlekedési vállalat) „fizikai munkásnak”. Fizikai munkát ugyan nem tudtak adni neki, de adminisztrálni való bőven volt a cégnél. Ezért mindjárt az első napon a főnöke eléje tett egy hosszú számoszlopot: „adja4 össze”. Nos, az összeadás valahogy nem sikerült, a főnök elkomo- rodott. Másnap azonban a levelek hibamentes iktatásával kiküszöbölte a csorbát. Később úgy belejött a vállalati ügyintézésbe, hogy diszpécseri tanfolyamra javasolták. De ő köszönte szépen, újra felvételizett, ezúttal sikerrel. Ma- gyar-orosz-népművelés szakos hallgató lett Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. — Debrecen egészen más karakterű város, mint Sopron, de ugyanúgy megszerettem. Nagyszerű, bár kemény évek következtek, három szak nem gyerekjáték. Amikor a kétszakosok már könnyű szívvel vakációztak, én még javában készültem a következő vizsgákra. Rengeteg tanulnivalóm volt, kevés időm maradt arra, hogy irodalmunk egy-egy korszakával tüzetesebben foglalkozzam, de itt mélyült el bennem Ady és a többi nyugatos, valamint József Attila szere- tete. Emlékszem, egy éjszaka a másnapi kollokviumra készültem, s kezembe vettem József Attila verseit. Reggelig olvastam, s közben megfeledkeztem a tananyagról. Debrecenben ismertem meg a férjemet, aki mezőgazdasági főiskolás volt, s miután végzett, a Siófoki Állami Gazdaságba helyezték gyakorlatra. Miskolci fiú, de annyira beleszeretett a Balatonba, hogy nem akart innét máshová menni. Én is szívesen jöttem, hiszen engem meg gyerekkori emjékek kötnek a vidékhez. Édesapám tisztviselő volt, sokfelé helyezték, egy ideig Keszthelyen is dolgozott. Nyolc-kilenc éves lehettem. Vasárnaponként apámmal kisétáltunk a partra, és csodáltuk a Balatont. 1966-ban kezdte a pályáját Balatonszabadiban, ahol a fiatal házaspár szolgálati lakást kapott. Nagy szerencse volt ez akkoriban is. Hamarosan megszületett a lánya (ma 23 éves gyógytornász), két év múlva a fia, (ma orvostanhallgató)', s a „gyes” letelte után szakfelügyelőnek nevezték ki. A feladat nem volt könnyű, igyekezett a legjobb tudása szerint ellátni, noha minden évben beadta lemondását. Végül „sima" tanárként a siófoki 4. számú (Beszédes József) általános iskolába került, ahol jól érzi magát. — Az egyetemen sokszor beszélgettünk a jövőnkről. Nekem az volt a véleményem, hogy mindegy, hol élünk, dolgozunk, rajtunk múlik a szellemi környezet, az értelmiségi lét megteremtése. Ma már tudom, hogy ez nem egészen így vart. De azért múlik rajtunk is egy s más. Például, ha anyagiakban nem is dúskálhatunk, a lehetőségeken belül ne adjuk fel szellemi igényeinket. Nekünk sok minden elérhetetlen, ami másnak természetes, de van egy ötezer kötetes könyvtárunk. S zerényen kempingezve ugyan, de bejártuk Európát és nem a piacokat, hanem az emberiség nagy alkotásait látogattuk. Sajnos, egyre szűkülnek a pedagógusok lehetőségei, egyre kevesebb a szabadideje, amely nem is annyira a kikapcsolódásra, inkább a felkészülésre, a szellemi feltöltődésre kellene. Nagy dolog, ha egy tantestületben jól érzik magukat a hivatásukat szerető emberek, kíváncsiak egymás szakmai véleményére, beszélgetnek egymással. Szerencsére én egy ilyen tantestület tagja vagyok. Szapudi András Ipari kultúra — életközeiben Nem lesznek ifjúsági napok Szegeden Az idén nem rendezik meg Szegeden a korábban fiatalok ezreit a városba vonzó ifjúsági napokat. A három napos rendezvény minden évben felborzolta a kedélyeket a Tisza- parti városban, ugyanis a fiatalok a parkokban, tereken aludtak, gyakoriak voltak a rendbontások, a helybéliek féltek kimenni az utcára. Nem létező múzeum Az Országos Műszaki Múzeum a világ legismertebb nem létező múzeuma, ugyanis nincs kiállítási épülete. Ennek ellenére ismert a neve külföldön, s több tudományos konferenciát és tanácskozást is szerveztek már. Az idén augusztusban - mégpedig a világon először — nemzetközi kémia és vegyipartörténeti konferenciát rendeznek. Vizsgáznak a titkárnők Ma teszik le záróvizsgájukat a kaposvári TIT titkárnőképző tanfolyamának hallgatói. A német nyelv, magyar nyelvtan és stílus, gazdasági, jogi és ügyviteli ismeretek mellett vizsgázniuk kell például öltözködésből, kozmetikából és nem utolsó sorban titkárnői magatartásból is. Még mondja valaki, hogy könnyű a titkárnő élete! Ez év februárjában közös irányítás alá került a kaposvári Édosz művelődési ház és a szentjakabi Móricz Zsigmond Művelődési Ház. Köztudott a megyében, hogy ez utóbbi művelődési központ támogatásával működik Somogy egyik legrégibb kertbarátköre, a szentjakabi kertbarátkor. — Úgy gondoltuk — mondta Mester József, a közös intézmény népművelője —, hogy korunkban, a gazdasági, társadalmi átalakulás idején a művelődési centrumoknak az az egyik fő feladata, hogy az ipari kultúrát terjesszék. Az egyéb feladatok ellátása mellett,erre jó teret és alkalmat ad az Édosz. A mindössze néhány hónapja közös irányítású kaposvári művelődési központ júniusban szinte minden hét végén ennek a szándéknak a jegyében szervezi programjait. E hét végén, péntek-szombaton rendezik meg az AL-KO kerti kisgépek kiállítását. Két napon keresztül a fővárosi székhelyű kft. teljes termékcsaládját megismerhetik itt az érdeklődők. Többek között hét féle fűnyíró, sövényvágó, motoros kapák és például olyan újdonságok is lesznek, mint az autómosásra alkalmas magasnyomású mosóberendezés. — Nemcsak a nagymúltú kertbarátköri tagjainknak kívánunk segíteni ezzel, — mondta Mester József — hanem azoknak a nagykereskedelmi cégeknek is, akik a szaporodó számú magángazdaságok igényeit elégítik ki. A háziasz- szonyok érdeklődésére számíthat az Itiner, dán-magyar kft. a Hand guss elnevezésű, „csodaedény”-bemutatója június 25-26-án. Nyugat-Európa egyik legdrágább és legkorszerűbb edénycsaládját ismerhetik itt meg az érdeklődők, — igaz, egy életre szóló eszközök ezek. A júniusi rendezvények sorát három napos ajándéktárgy bemutató és előadássorozat zárja 26-tól 28-ig. Ezen a budapesti székhelyű Publicitás kft. mutatkozik be Kaposváron. Iskolanapokat tartottak a Zrínyi általános iskolában. Mindkét napon szerveztek kirándulást, ügyességi és sport vetélkedőket valmint kiállítás is volt a tanulók munkáiból. Fotó: Kovács Tibor Otthonos körülmények Idősek klubja nyílt Boglárlellén Tegnap idősek klubját avattak Boglárlellén a Dózsa György úti bölcsőde épületében. — Úgy igyekeztünk kialakítani és berendezni a klubot, hogy hasonlítson családi fészekre — mondta Orbán Ot- tóné, a városi önkormányzat területi gondozási központjának vezetője. Ő már régóta munkálkodik azért, hogy a hajlott korú embereknek Bogláron is legyen olyan közös otthona, ahol jól érezhetik magukat. A bölcsődék kihasználatlansága és az önkormányzat képviselő- testületének megértése, valamint az önzetlen társadalmi segítők munkája tette lehetővé a klub megvalósítását. A megnyitón köszönetét mondott minden támogatójuknak, név szerint is említve a Borkombinátot. Örömének adott hangot dr. Kovács Miklós Boglárlelle polgármestere is, amikor hivatalosan is átadta rendeltetésének a klubot. Rámutatott: nem volt szerencsés, hogy eddig csak az egyik városrészben működött idősek klubja. Jó, hogy legalább a huszonnegyedik órában sikerült létrehozni a mostanit. — Az összetartozás érzése nélkülözhetetlen az idős emberek számára — mondta Epres Ferencné nyugdíjas. — A klubban rendszeresen találkozhatunk és elbeszélgethetünk. (Szegedi) Kovács Andor adomdánya Csurgónak Tízezer frank a gimnázium számláján Azok az egykori diákok, akik igénybe vehették valamelyik alapítványt vagy ‘ akár csak többet is tudnak a jelentőségéről, már jócskán túl vannak a nyugdíjkorhatáron. A mai diákok azonban újra ismerkedhet vele, részesülhet közhasznú szolgálataiból. A csurgói gimnázium az idén januárban bejegyzett 200 éves az alma Mater elnevezésű alapítványán levő több mint másfél millió forintot egy ideje a devizaszámlán levő tízezer svájci frank is gazdagítja. Kovács Andor neve 30 évig nem foroghatott közszájon: az 1956-os forradalom helyi vezéregyénisége 1957. elején kénytelen volt elhagyni az országot. Haza nem látogathatott ugyan, de mint közgazdász, előnyös üzletkötések segítője volt. A változásokat keresztülvivő magyar progre- szió több köztiszteletben álló tagja előtt mindig nyitva volt a bázeli lakásának ajtaja. Akkor amikor megjelent és két évvel ezelőtt megszerezhető —a Püski Kiadó és a barátok jóvoltából kapható — lett a Forradalom Somogybán című könyve, nemcsak a hallgatás fala omlott le, hanem közvetlenekké válhattak a személyes kapcsolatok is. 1989. tavaszán meglátogatta a gimnázium könyvtárát, heteken belül mintegy félszáz értékes Nyugaton megjelent művel, köztük az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványaival lett gazdagabb a gyűjtemény. Az alapítványhoz 1956-os sorstársa, Pápa János tanár, a jubileumi ünnepségek szervezőbizottságának tagja révén találta meg a kapcsolatot, és a devizaszámla rendezés után két héten belül meg is érkezett az átutalt tízezer svájci frank. Az összeg forintra váltására a forint konvertibilissé válása után kerülhet sor, de ennek a realitásában odakint Svájcban is bíznak. A tekintélyes összeg kamatait már az ünnepi évben ösztöndíjra lehet fordítani. A Forradalom Somogybán című könyv első tételének ellenértéke szintén az alapítványt gazdagítja, és ha az újabb szállítmány is elfogy, az ebből származó bevétel is a gimnáziumé lesz. Horváth József FINN DIÁKOK FONYÓDON A fonyódi Mátyás király Gimnázium és Szakközépiskola meghívására a Balaton- parti városba látogatott a finnországi Tornió város középiskolájának negyvenkét diákja. A két hét vendégeskedés alatt több kirándulást is tesznek a Balaton környékén, majd három napig a főváros nevezetességeivel ismerkednek. A fonyódi gimnázium már hatodik éve tart fenn testvéri kapcsolatot a finn iskolával, amelynek eredményeképpen több diákjuk eljuthatott már az ezer tó országába. Június végén pedig Bam- bergből is érkezik egy diákcsoport Fonyódra, akiket a gimnázium tájfutói látják majd vendégül.
