Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-13 / 136. szám

4

SOMOGYI HÍRLAP

1991. június 13., csütörtök

Nagy vállalkozás, nagy üzlet, nagy kaland

Fakitermelés a kenguruk hazájában

A kaposvári Trans-coop kft-t mostanában senki ne keresse föl megbízással, mert nem jár szerencsével. Az elkövetkezendő négy-négy és fél évre lekötött a teljes kapacitásuk. Ez a hír már önmagában is különösnek mondható a mai gazdasági életet ismerve, s ha ehhez még hozzátesszük, mit is vállalt a cég, akkor lesz csak igazán érdekes.

A Trans-coop ugyanis megvásárolt Ausztráliában 1671 hektár erdőt, és ezt két év alatt kell kitermelnie. Az erdő Queenslandben van, ötven kilométerre a tengerparttól Bun- daberg város közelében. A felmérések szerint mintegy 550-600 ezer köbméter nemes fát tartalmaz, s ezt a mennyiséget 65 ember vágja ki a következő két évben. De hogyan került egy kaposvári kft — igaz magyar amerikai vegyesvállalat — egy ilyen óriási üzlet közelébe? A tervekről és tényekről beszélgettünk Boldizsár Attila ügyvezető igazgatóval.

— Kállai Mihály magyar származású ausztrál üzletember, a Michael’s Intermining tulajdonosa, elnök-vezérigazgatója hozta össze ezt az üzletet, amire — mondhatjuk nyugodtan — a jövőjét tette rá.

Csak az előkészületek 24 millió forintba kerültek, amiből 12 millió forint a repülőjegyek ára. És akkor még hol van a vételár?

— A vételárat nem előre kellett fizetnünk, csupán a jogot vásároltuk meg egy összegért, ami később beszámít a vételárba. A többi pénzt akkor kell fizetnünk, amikor eladtuk a kitermelt fa egy részét.

— Hol lehet eladni ennyi fát, és egyáltalán milyen fafajtáról- van szó?

— Ezek magas cellulóztartalmú félkemény és kemény ipari fafajták, melyek iránt meglehetősen nagy a kereslet a világpiacon. Egy hajórakományt

— 30.000 köbméter — már lekötött egy olasz cég, a többiről pedig megkezdődtek a tárgyalások.

Elsősorban távolkeleti cégek

— japánok, dél-koreaiak — érdeklődtek, és már konkrét tárgyalások is voltak. Körülbelül 70 dollárral tudunk olcsóbbak lenni, mint a világpiaci ár, ezért bízom abban hogy nem lesznek értékesítési nehézségeink.

— Látta már a területet? Tud- ják az emberek, mire számít- hanak?

— Még csak videón láttam, de pénteken utazom Darwinba a partnerhez és természetesen kimegyünk a területre is. Velem jön egy szakember, egy erdőmérnök és igyekszünk minél pontosabb képet kapni, mire is számíthatunk.

Persze mindenkit foglalkoztat az idegen világ, az ismeretlen táj és környezet, úgyhogy egyenként már mindenki felkészült Ausztráliából. Tudják már melyik kígyó, melyik pók veszélyes, mikor jön a monszun, és mindent, ami az országgal kapcsolatos. És természetesen azt is tudják, miért vállalják ezt a nem mindennapos kiküldetést.

Egy tény: tisztességes fizetésért.

— Négy évig tart a kinti munka. De ebből a fakitermelés csak két év. Mit csinálnak azután?

— Ez az üzlet másik része. A Michael’s Intermining azért tisztíttatja meg a területet, mert

az erdő alatt két és fél méter mélyen vasérc van. Nem is akármilyen vasérc, hanem 63 százalékos tisztaságú! Ráadásul a „szennyezőanyag” 16 százaléka mangán, valamint a területen körülbelül 30 millió tonnányi exportminőségű gránit is található. Ezt a földréteget is nekünk kell leszednünk, és elhordanunk a területről.

— Mi ebben az üzlet a Trans-coopnak azon kívül hogy megtisztítja a terepet?

— A szerződés szerint az Intermining megbízza cégünket, hogy a kibányászott érceket Magyarországon értékesítse. Ez elég jó üzlet lehet.

A üzlet tehát megköttetett, a gépezet beindult. Július elején indul a csapat, a dolgozók, az orvos, a szakács és mindenki, aki nélkül nem létezik egy ekkora vállalkozás.

A gépeket — földmunkagépek, fakitermeléshez szükséges gépek traktorok — hajón viszik Ausztráliába. Akkorra már a területen készen lesz a kis „magyar falu” ahol légkondicionált lakókonténerek várják a munkásokat.

Varga Ottó

HÁBORÚ BEKEBEN

E

gyes statisztikák szerint a II. világháborúban elpusztultak száma megközelíti az ötven milliót (ebből a Szovjetunió közvetlen világháborús áldozatait 22 millióra tették, amiről azonban bebizonyosodott, hogy 8 700 000, ami azt jelenti, hogy a II. világháborúban elpusztultak száma 13 millióval kevesebb, vagyis „mindössze” 37 millió).

És valóban, mindössze. A hatéves világégés (1929. szeptember 1. — 1945. szeptember 2.) során soha nem látott mennyiségű és minőségű öldöklő eszközt vetettek be. Azóta béke van. És ez a béke több halottat követelt, mint a világháború: a II. világháború óta lezajlott másfélszáz helyi háború és polgárháború áldozatainak száma meghaladja az ötven milliót.

Az áldozatok túlnyomó többsége egy fontos kérdés megoldatlansága miatt vesztette életét, és ez a kérdés a nemzetiségi probléma, amint azt az egyik orosz elnökjelölt, a gyorsbeszédű Vlagyimir Zsiri- novszkij, a Liberális Demokrata Párt elnöke az MTV Panoráma című műsorában kijelentette. És valóban. Nemzeti problémák miatt a világnak több mint 200 táján robbantak ki véres konfliktusok, százezrek halnak meg, milliók kényszerülnek elhagyni szülőföldjüket. S ez évek, évtizedek óta tart. i

Ha csak az utóbbi negyedszázad eseményeit vesszük szemügyre, csaknem 10 millió a halottak, legkevesebb háromszor ennyi a menekültek száma.

Biafrában a 60-as évek második felében mintegy 2 millió ember vesztette életét abban a polgárháborúban, amelyet a nemzeti kincseket egyedül birtokolni akaró törzsfők robbantottak ki, mögöttük álló gazdáik megbízásából. Egy évtizeddel később nem kevésbé véres polgárháború dúlt — hasonló megrendelőkkel a háttérben — Kambodzsában egy emberiségellenes ideológia gyakorlatba átültetése érdekében, legkevesebb 2 millió halottal. A világ közönye mellett mészároltak le 1 millió embert Etiópiában, földünk legszegényebb országában, ahol ennek többszöröse az éhenhaltak száma. A fekete kontinens másik felén, természeti adotságait illetően a világ talán leggazdagabb országában, Angolában, a függetlenség és a szocializmus beköszöntésével mindennapos a tömeges éhhalál (a gyarmati években messze magasabb „életszínvonallal”), s az elégedetlenség és a háttérben manipuláló külföldi erők még itt is rátettek legkevesebb 220 ezer embert a polgárháborús halottak számlájára. Mo- zambikban csaknem félmillió a kínaiak és a szovjetek által támogatott törzsek (az un. kormány és a marxista-leninista élcsapat), valamint az ellenük manipulált, dél-afrikai zsold- ban álló erők közötti ütközetek áldozatainak száma. A közeli csöppnyi Burundiban, a két fontosabb törzs egymás közötti mészárlása több mint 150 ezer ember életébe került (amire még a kormánycsapatok és a lázadók közötti küzdelem „rátesz” 120 ezer halottat). A maják piramisainak országában,

r — — —-------------— —--------------— — —------------------I Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata I adonneri

ABC tetőterében kialakítandó | üzletekhez társberuházókat keres

* Az írásos ajánlatokat július 15-ig lehet benyújtani a polgár- I mesteri hivatal műszaki igazgatóságán

I Kaposvár, Kossuth tér 1.

I Telefon: 18-133/126

(113130)

I

I

I

I

I

I

I

I

I

J

Guatemalában a helyi hacien- dák urai az indián falvak elleni nem kevésbé véres terrorja sok tízezer (egyes összesítések szerint 140 ezer) áldozatot követelt. A világ másik, távoli pontján, Afganisztánban a törzsek közötti leszámolás (a korabeli szovjet történetírás és politika itt is természetesen a szocializmus építését igenlő, a népjólétet megteremtő erők és az imperialista hatalmak zsold- jában álló ellenforradalmárok közötti konfliktusról beszélt) jóval millió fölötti áldozatot követelt (egyébként még az un. marxista-leninista forradalmi párt is törzsek szerint szerveződött).

Kínában a kommunisták és a múlt, valamint az egymás közötti leszámolások 1966-ot követően sok tízezer áldozatot követelnek, amint a 80-as évek végén a Tibetben kiújult zavargások is. A Szov/efun/ódéli, különösen kaukázusi köztársaságaiban a nemzetiségek közötti, valamint az elszakadást, a függetlenséget igenlő és az ezt ellenző erők közötti küzdelemben mára már tízezrekben mérhető a halálos áldozatok száma csak a 80-as évek legvégétől is. Amint kiszámíthatatlan következményű lehet Jugoszláviában a nem csituló nemzetiségek közötti összecsapások sorozata is. Európa más térségeiben, ha nem is ennyire drámai, mindenképpen figyelemreméltó események zajlottak, különösen a végóráit élő kommunizmus rendszerében, pl. Bulgáriában próbálták a rendszer urai hatalmuk meghosszabbítását elérni a nemzetiségi, vallási szenvedélyek felszításával, aminek

„eredménye”: sok százezer ember hagyta el szülőföldjét. De kit nyugtalanít az Amazonas menti indiánok sorsa, akiket tízezrével mészárolnak le (vagy űznek el lakóhelyéről) Brazíliában az őserdők kiirtásában érdekelt konszernek és a nyersanyagkitermelők? Vagy kit rendítenek meg azok a természeti csapások, amelyek a világ legnagyobb népsűrűségű országát (több mint kétszerese itt a népsűrűség mint a világ talán legfejlettebb országában, Hollandiában), Bangladest sújtják a függetlenség elnyerése, 1971 óta szinte folyamatosan napjainkig; ugyanakkor egy félmilliós törzset (csakma) — mert Chittagontg kikötőváros előterét nem akarják önként elhagyni — rendszersen irtanak.

A szomszédos Indiában az erőszakos vallási és etnikai kisebbségek egymás közötti harcai tízezrével követelik az áldozatokat csakúgy, mint a tamilok elleni polgárháború Sri Lankán, ahol az áldozatok száma a 80-as években meghaladta a 30 ezret (a,menekülteké az 1,3 milliót). És most a kurdoké: egy, a magyarsággal azonos nagyságrendű, ősi kultúrájú, önálló állammal soha nem rendelkezett nép kálváriája a szemünk előtt. r

E

s a felsoroltak még a tizedét sem teszik ki annak a kétszáznak, ahol nemzetiségi, faji, vallási indokból nemcsak emberek vesztik életüket, hanem gyakran megfontolt, tudatos népirtás folyik — a világ közönye mellett.

Benke József

Márkás pipák és pipadohányok érkeztek a Lilla ajándékboltba!

Kaposvár, Fő u. 1.

(113174/a)

A Dél-Dunántúl megyéiben is végez javítást a Röntgen és Kórház technikai Vállalat kaposvári kirendeltsége. Diagnosztikai és terápiás berendezések karbantartása a feladatuk.

Fotó: Kovács Tibor

Lesz-e rádió mentőszolgálat a Balatonon?

Aquacaritas

kálvária

Az Aquacaritas múlt évben alakult, keszthelyi központú Balatoni Rádió Segélyszolgálata a frekvencia-használati engedély lejárta miatt decemberben befejezte működését. A napokban a Magyar Életmentő Egyesület központja arról adott hírt, hogy júniustól az egyesület szervezetei látják el a 24 órás szolgálatot, 9 partmenti állomáson és több állandó készültségben levő mentőhajón, a Magyar Honvédségtől kapott 250 rádió adó-vevő segítségével. Az Aquacaritas jelenleg is 10 millió forint értékű híradó eszközzel rendelkezik, a Balaton körül kiépített átjá- szórendszere működőképes. Hogy miként hasznosul az új szervezet színrelépésével ez a technika, arról Puskás Sándort, a még szünetelő keszthelyi diszpécser közont vezetőjét kérdeztük.

— A Magyar Életmentő Egyesület tavaly is a mostanihoz hasonló nyilatkozatot adott, hogy 14 állomásról irányítják a Balatonon a vizimen- tést. Akkor is örültünk a kezdeményezésnek, de munkájukkal nem találkoztunk, pedig szívesen működtünk volna együtt — kezdte Puskás Sándor. — Hibásnak tartom azt az elképzelést, miszerint több központ létesítését tervezik. Nyugtalanít, hogy a tevékenységgel kapcsolatosan jövőidőben beszélnek, amikor a szón már itt van. Nekünk egy óra elegendő lenne a kész rendszer üzembe helyezéséhez.

— Mi ennek az akadálya?

— A Frekvenciagazdálkodási Intézet egyelőre nem engedélyezi az átjátszó állomások vezérlését szolgáló frekvencia használatát. így a központi irányítás lehetetlen, legalább 8-10 diszpécserközpontra lenne szükség. Ez szerintem olyan káoszt okozna, ami lehetetlenné tenné a mentésirányítást, a tetemes többletköltségekről nem is beszélve. Ezt vállalni könnyelműségnek tartom. A másik akadály, hogy a hajózási főfelügyelet a velünk tavaly együttműködött önkéntes vizimentő egyesületnek mintegy 100 tagjától — környezet- védelmi okokra hivatkozva — megvonta a motoroshajók üzemeltetési engedélyét. Ugyanakkor vagy. 2000 motoros kishajó tulajdonosa továbbra is érvényes engedéllyel rendelkezik, a bevonás zömében a vizi baleseteket megelőző és mentőszolgálatot önként, saját költségen ellátó személyek körében történt. Az

érintettek és egyesületeik természetesen fellebbeztek, s még válasz sem érkezett.

— Lenne-e anyagi fedezet a rendszer ismételt működtetésére?

— Pályázatot adtunk be az Országgyűléshez, hogy kaphassunk abból a 400 millió forintból, amellyel a társadalmi egyesületeket és szervezeteket támogatja a költségvetés. Becsatoltuk a nagyrészt társadalmi Összefogással létrehozott eszközrendszerünkről szóló kimutatást, s ar múlt évi munkánkat igazoló adatokat is. Az Országgyűlés 18/1991.03. 27-ei, — Magyar Közlönyben közzétett — határozatában — amely a támogatások elosztásáról szól — az Aquacaritas nem szerepelt. A balatoni térség számos gazdálkodó szervezete, intézménye, önkormányzata azonban erre az évre is felajánlotta segítségét.

A közzétett listában számos érdekvédelmi — elvált apák, józan élet családsegítők — egyesület szerepel. Támogatásuk szükségessége természetesen nem vitatott, s az sem, hogy 3 millió forintot kapott az újonnan színrelépő Magyar Életmentők Egyesülete. De miért nem támogatnak egy olyan tevékenységet, amely a balatoni életmentésben már bizonyított? Erről dr. Czoma László országgyűlési képviselőt, az Aquacaritas elnökét kérdeztük.

— Úgy tűnt, egy jól bevált és kiépített mentőrendszer mellett nem kell bábáskodni. Már sajnálom, amiért nem kezdtem bele a lobbizásba, hogy ez a szervezet kapjon pénzt. Úgy gondoltam, az egy évi eredmény minden rábeszélésnél többet jelent. Mivel az Életmentő Egyesület tavaly sem produkált, nyugtalanít, hogy az egész Balatonra kiterjedően nem működik jelenleg egy egységes szervezet. Most nem az a dolgunk, hogy keressük ki miért nem adott engedélyeket és pénzt ehhez, hanem hogy minden erőnket latbavetve munkálkodjunk a balatoni rádiós vizimentőszolgálat megindításán. A tapasztalatokat természetesen ezt követően levonjuk, a főhatóságokat megkérdezzük, miért nem segítettek egy eddig jól működő társadalmi szervezetnek. Az Aquacaritas működtetésével kapcsolatban államtitkárokkal konzultáltam, optimista vagyok — mondta dr. Czoma László.

Horányi Árpád