Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-11 / 108. szám
SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA Kelet és Nyugat között (4.) Az istent Megváltóról nevezett nővérek Az Isteni Megváltóról nevezett nővérek rendjét 1849-ben alapította Elzász Niederbronn városában Elisabeth Eppinger, azaz Mater Alfonsa. A nővérek „életét annyira át kell hatnia Jézus Krisztus lelkének — mondja a rend alapszabályának első pontja—, hogy szavaikban és tetteikben Ó váljék láthatóvá". Magyarországra Simor János, akkori győri püspök (később esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás) hívására 1863-ban érkeztek. Első rend- házuk — későbbi anyaházuk — Sopronban épült. A rövid idő alatt népszerűvé és kedveltté vált rend gyorsan fejlődött, s 1867-ben már önálló magyar kongregációvá vált. 1950-ig, feloszlatásukig 78 helységben dolgoztak, s a nővérek száma meghaladta az ezerkettőszá- zat. Az angol- kisasszonyok A 16. századi angol egyházüldözés idején Mary Ward, egy ősnemes angol család sarja néhány társával belga földre menekült, s elhatározta, hogy buzgó katolikus nőket nevel hazájának. E célból alapította 1609-ben St. Omerben első intézetét, amelyet egymás után követtek a Németalföldön, Ausztriában, Itáliában és Bajorországban létesített további leánynevelő rendházak. Angol származásuk miatt nevezték el őket angolkisasszonyoknak. E szerzetnek sok ellenzője volt az egyházon belül, mert túlságosan moderneknek találták szabályzatukat. Regulájukat ezért csak 1703-ban hagyta jóvá XI. Kelemen pápa, de alaelemi és polgári iskolát, valamint — amíg Trianon Csehszlovákiához nem csatolta — gimnáziumot. A kecskeméti angolkisasszonyokat az egyházközség alapította 1917-ben, ahol gimnáziumuk, tanítónőképzőjük és internátu- suk volt, Nyíregyházán pedig 1929-től kereskedelmi iskolát és továbbképzőt vezettek. 1950-ben az állam ezt a kiváló munkát végző szerzetet is eltörölte Magyarországon. Az orsolyitók Az Orsolya-rendet Merici Angéla alapította Bresciában betegek ápolására és gyermeknevelésre. A rendet arról a Szent Orsolyáról nevezte el, aki Diocletianus császár keresztényüldözési akciójakor halt vértanúhalált (sokáig tartotta magát az a monda, hogy társaival együtt a húnok nyilaz- ták halálra). Az 1535-ben alapított rendet 1544-ben hagyta pítónőjük szentként való tiszteletét csakX. Pius pápa engedélyezte a 20. század elején. Magyarországra Pázmány Péter hozta be őket, de rendszeresen csak 1770-től dolgoztak itt. Első otthonuk a királyi palotában volt Budán, ahonnan hét évvel később Vácra, majd 178887-ben a pesti egykori domonkos-zárda épületébe költöztek, ahol 1948-ig, illetve 1950-ig működtek. Itt az internátuson kívül elemi és polgári iskolát, gimnáziumot, tanítóképzőt (ún. Ward-kollé- giumot) és tanárnőképzőt tartottak fenn. Noviciátusuk és második nevelőintézetük Budapesten a Zugligetben létesült. Egerben 1852-től voltak—illetve 1990-től ismét vannak — angolkisasszonyok, ahol eredetileg elemi és polgári iskolát, gimnáziumot, kereskedelmit, tanítónőképzőt és internátust vezettek. Veszprémben 1860-tól volt elemi, polgári és kereskedelmi iskolájuk, tanítónőképzőjük és internátusuk. Eperjesen 1882 óta vezettek A bufdai Szent Margit Intézet, az isteni Megváltóról nevezett nővérek gimnáziuma; ma Kaffka Margit Gimnázium jóvá III. Pál pápa. Első igazi szerzetesi kolostorukat 1610-ben létesítették Párizsban. Ekkor fogadták el Merici Szent Angéla szabályzatán kívül Szent Ágoston reguláját is, és a három ünnepélyes szerzetesi fogadalomhoz még egy negyediket is csatoltak, amelyben az ifjúság nevelését tűzték ki célul. Hazánkban 1676-ban alapítottak először kolostort, mégpedig Pozsonyban. Legnevezetesebb kolostorukat azonban az 1747-ben Sopronban létesítették, amely igen nagy szolgálatokat tett a magyar oktatásügynek. Kiváló elemi, polgári, ipariskolája, leánygimnáziuma és tanítóképző intézete nagy tekintélynek örvendett az 1948. évi államosításig. Ezen kívül Budapesten, Győrben, Dombóváron, Bácsán és Kisvárdán voltak zárdáik. Dr. Csonkaréti Károly Szerzetesrendek Magyarországon Nők a rendben 1991. május 11., szombat A Mozart-év hangversenyei Talán az ismert gazdasági gondoknak, talán egy végre megvalósulni látszó kulturáltabb ünneplés-magatartásnak tulajdonítható, hogy Mozart halálának bicentenáriuma évében végre nem kell attól tartanunk, hogy a megemlékezés egész éve alatt „a vízcsapból” is Mozart-zene zúdul majd ránk. Nagyjából ismerve már a magyarországi koncert-helyszínek idei programjait — elmondható, hogy a Mozart-zene kedvelői zavaró túlkínálat nélkül találhatják meg szinte minden műfajban e különleges életmű keresztmetszetét. Mindenekelőtt a Nemzeti Filharmónia kínál efféle áttekintést. Az előadók között kiemelkedő szerepe van a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak, melynek immár közel három évtizedes múltja alatt repertoárjában mindig isfontos hely jutott Mozart műveinek. Három februári Mozart-estjük után az év második felében az ő közreműködésükkel szólalnak majd meg a fővárosban egyebek közt azok a versenyművek, melyeknek előadói világhírű magyar szólisták lesznek Schiff András, Franki Péter, Pauk György. A neves kamaraegyüttessel s a hozzájuk csatlakozó szólistákkal és kórussal hallhatjuk majd Mozart hattyúdalát, a Requiemet is szeptemberben, amelynek karmestere a nagyhírű stuttgarti kutató és dirigens, Helmuth Rilling lesz. O vezényli egyébként a ritkán hallható Idomeneo című opera hangversenyszerű előadását is novemberben. A zeneszerző vonósnégyeseiből a Bartók-Vonósnégyes Mozart-sorozatán hangzik el jónéhány ugyancsak Franki Péter közreműködésével, októberben a Zeneakadémián. Az önálló zenei rendezvényekkel büszkélkedhető városok maguk is rendeznek egy-egy kiemelkedő megemlékező koncertet. Ezek között az egyik legrangosabb esemény bizonyosan a Requiem előadása lesz, éppen a zeneköltő halála napján, december 5-én Pécsett, a Pécsi Szimfonikus Zenekar s a Nevelők Háza Kórusa előadásában, Ella István vezényletével. Ugyanitt októberHelmuth Rilling, a Requiwem karmestere ben és decemberben még két Mozart-estre kerül sor, melyeken egyebek közt a két utolsó nagy szimfónia, a népszerű g-moll és C-dúr, Jupiter-szim- fónia szerepel a műsoron. Mo- zart-esteket rendeznek Székesfehérvárott is, ahol novemberben a Székesegyházban az Alba Regia Szimfonikus zenekar játszik, s a nagy c-moll misét szólaltatja meg. A Requiem a pécsi művészek előadásában megszólal majd Szek- szárdon, s várhatóan több nagyvárosban is. Mozart zenéjének szenteli nyári koncert-programjainak egy részét az idén a vácrátóti botanikus kert is, ahol az Állami Hangversenyzenekar és a Failoni Kamarazenekar ad koncerteket. A Liszt Ferenc kamarazenekar játszik várhatóan a debreceni Mozart-estéken is. Nem kizárt, hogy hallható lesz a fővároson kívül a Pesti Vigadó tavaszi Mozart-koncertsorozatának egyik-másik hangversenye is, melyeken a Concentus Hunga- rikus Kamarazenekart hallhatjuk Jandó Jenő és Várjon Dénes zongoraművészek közreműködésével. A hangversenyrendező intézmények mértékkel, de a hazánkban is élő, létező Mo- zart-hagyományok szellemében gondoltak a rövid életű, de az európai zeneművészetben meghatározó erejű alkotó emlékének felfrissítésére a Mo- zart-év keretében. Szomory György RÉGIÓK, ORSZÁGOK ÉS KONFÖDERÁCIÓK „Szukebb hazák" Európában ma sokan azt állítják, lejárt a nemzetállamok ideje. Sokkal természetesebbek a kisebb egységek, ezek alkothatják majd együtt az egész kontinensre kiterjedő konföderációt. Kelet-Közép-Európában is tanúi vagyunk a „szőkébb hazák’’ öntudatosodási folyamatának. Az utóbbi hónapokban olvashattunk Szlovénia, Horvátország és Szlovákia önállósodási törekvéséről, de olyan történelmi tartományok is hallatnak magukról, mint Morvaország és Isztria, vagy a szerb „Határvidék" (Krajina) Horvátországban. Megszólalnak a kisebb, már-már elfeledett népcsoportok képviselői, nemrégiben tartották például első világtalálkozójukat a ruszinok a szlovákiai Mezőlaborcon. A feudalizmus korában egy-egy királyság megannyi tartomány, ki- sebb-nagyobb autonóm területi egység tarka szőttese volt. Mint ismeretes, a régi magyar királyságnak évszázadokon keresztül társországa volt Horvát-Szlavónország, sajátos közjogi helyzete volt az országon belül Erdélynek. De se szeri, se száma a különböző, kisebb területre kiterjedő és szűkebb jogkört jelentő autonómiáknak, mint például a kunoké, a jászoké vagy a székelyeké. A tagoltság érzékeltetésére idézzük föl, milyen önálló igazgatású területek léteztek a történelmi Szepes megye területén: Kisvármegye, Nagyvármegye, a Huszonnégy királyi város grófsága, a Bányavidék, Késmárk városa, Lőcse városa, az elzálogosított tizenhárom királyi város, Tizenegy királyi város grófsága, Tizenhat szepesi városi grófság. A nemzettéválás folyamatában a regionális vagy tartományi önállóság lehetett eszköze és gátja is a céloknak. A magyar nemzeti mozgalom egyik fontos követelése volt az únió Erdéllyel, a románok viszont a tartomány önállóságához ragaszkodtak. A szerbek megújították ekkor régi követelésüket, hogy Magyarországon belül önálló területet kapjanak, a Vajdaság a Bach-korszakban született meg. Fölfoghatjuktérségünket Európa átjáróházának is, de olyan területnek, amelynek birtoklása, összefogása döntő európai pozíciót biztosított. A középkorban több uralkodóház kísérletet tett ilyen integráció megvalósítására, a cseh Przemysl-ház éppúgy, mint a mi Anjou-házunk, vagy a lengyel Jagellók, végül a kora újkorban a Habsburgoknak sikerült. A nemzettéválás korában már nem dinasztikus keretekben gondolkoztak; és világos volt, hogy két nagy birodalommképző hatalom közé került térségünk. Nagy mozgósító ereje volt a szláv népek összetartozását, kölcsönösségét hangsúlyozó gondolatnak, hiszen a kisebb népeknek biztatást adott a jövőhöz. Viszont az orosz cári expanzió lehetőségét is előrevetítette. Voltak olyan politikusok, akik a Habsburg monarchiát kívánták szövetségi állammá átformálni, főleg a szláv érdekeket szem előtt tartva. A lengyel emigráció — különösen 1848-tól — szlávok és nem-szlávok közép-európai együttműködéséért munkálkodott, Kossuth dunai konföderációt (elsősorban Dél-Kelet-Európa felé tekintve) tervezett. Mégis, mind a 19., mind a 20. században nagyhatalmi célok érdekében történt meg a terület „megszervezése”, általában kijátszva egymás ellen az itt élő népeket. Ezt tette a német fasizmus és a sztálini bolsevizmus is. Nem véletlen, hogy a kommunista rendszer évtizedei alatt minden inter- nacioanlista propaganda mellett országaink egymással lényegében csak Moszkván keresztül tartották a legfontosabb politikai és társadalmi kapcsolatokat. A kommunizmus óriási mértékű központosítást hozott, a helyi autonómiák tudatos fölszámolását, a tájakhoz fűződő érzelmek, hagyományok lebecsülését. Nem véletlen, hogy térségünkben a politikai változások nyomán újraélednek a regionális tudatok. Egyre többet hallhatunk olyan tájakról, amelyeket legföljebb történelemkönyvekből ismerünk. Morvaországban komoly erőt képez az autonóm morva mozgalom; készült nemrégiben olyan fölmérés, amely szerint a terület lakóinak 40 százaléka morva nemzetiségűnek vallja magát Jelenleg a regionalizmus Jugoszláviában és Csehszlovákiában tapasztalható legerősebben, nem egy esetben igen határozott politikai és gazdasági elképzelésekkel. Lengyelországban és nálunk sokkal kevesebbet lehet erről hallani. Romániában kényes kérdés, hiszen Erdély különállását a román politikai közvélemény szeperatizmusnak tartja. A regionális törekvéseket jellegük szerint két fő csoportra lehet osztani. Részben az etnikai-nyelvi azonosság tányéré hivatkozva kívánnak önállósággal bíró területi egységet létrehozni, részben pedig hagyományos tartományi keretekben gondolkodnak. Kérdéses, hogy a két szövetségi állam (Csehszlovákia, Jugoszlávia) tagköztársaságai mennyiben tekinthetők régióknak, hiszen Szlovákia vagy Horvátország konföderációt szeretne. Az utóbbi időkben hallani lehetett regionális törekvésről Ke- let-Szlovákiában, Szlovénia Sta- jersko-nak nevezett részében. Kétségkívül a régiók ébredése napjaink egyik fontos tendenciája. Közép-Eu- rópa keleti fele évtizedek után elsősorban önmagáért felelős ma. Senki sem kételkedik abban, hogy szükség van a térség népeinek az együttműködésére. A gyakorlati lépések megtételében bizonytalanok és késlekedők vagyunk. A térség európai integrációjának csökkenti az esélyeit, ha a szomszédok nem találják meg a megértés és megegyezés módját. Kiss Gy. Csaba
