Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-30 / 124. szám
1991. május 30., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — TÉKA 7 Ismerjük íneg a Bibliát (9) Az ember teremtése Az Ószövetség első fejezetei a világ és az emberiség kezdeteit beszélik el. A Biblia már a világ teremtésének leírásában is (Móz.1,1-2,4a) megemlékezik az emberi nem teremtéséről. Részletezés nélkül, egyszerű kijelentés formájában közli: Isten saját képmására megalkotta az embert, férdinak és nőnek teremtette őket. Majd megbízatást adott nekik: sokasodjanak, hajtsák uralmuk alá a földet és uralkodjanak az élőlényeken. Ugyanezeket az igazságokat a Biblia szemléletes elbeszélés formájában is megismétli. Az alkotás az ember lényege Mózes első könyvének 2. fejezete teljes egészében az emberrel foglalkozik. Képszerű módon leírja, hogy Isten víz nélküli pusztaságból öntözött kertet alkotott, létrehozva így az élet lehetőségének feltételeit. Ezután a föld anyagából megformálta az embert és életet lehelt bele. Az ember világban elfoglalt különleges helyzetét hangsúlyozza, hogy öt Isten, a többi teremtménnyel ellentétben, közvetlenül teremtette meg. Egyedül ő lesz képes arra, hogy Istennel kapcsolatba lépjen. Isten vízben gazdag, öntözött kertbe helyezte el az embert, s megparancsolta neki, hogy azt művelje és őrizze. Lényegéhez fog tehát tartozni az alkotás. Ezért a kultúra és civilizáció nem az isteni gyámkodástól való szabadulás, nehezen megszerzett autonómia eredménye. A világ tevékeny átalakítása, a tudomány, egyenesen Istentől kapott megbízatás. A kert az ideális életfeltételeken túl egyúttal szellemi-lelki otthon is. Benne Isten baráti közelségben volt jelen. Az ember azzal az üdvözítő Istennel találkozott, akinek segítő jelenlétét Izrael egész történelme során megtapasztalta. A kertben uralkodó paradicsomi állapot az emberben érvényesülő és az őt kürölvevő harmónia képe, mely az Isten akarata és az ember szabadsága, szellemi-lelki és ösztönös valósága között fennálló külső és belső egyensúlyt jelzi. Összességében elmondhatjuk, hogy a kert képi kifejezése annak az állapotnak, amelybe Isten az embert a teremtéskor helyezte. A kert és az ember megalkotása után a Biblia elbeszéli az asszony teremtését is. Miután Isten megállapította, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, eléje vezette az állatokat. Az ember társat ker esett, akivel egyenrangú én- te viszonyba léphetne, akivel megoszthatná életét, de ilyet nem talált közöttük. Ekkor isten álmot bocsátott rá, kivette egyik bordáját és megalr otta belőle az asszonyt. Az eseménynek nem volt ember tanúja, a teremtés Isten titka. A képszerűség ebben az esetben is érvényesül, amely- lyel a bibliai szerző a valóság hitben felismert és megértett magyarázatát akarja nyújtani. A férfi és a nő kettőssége A nemek, a férfi es a nő kettőssége, a kettősségből eredő egymásrautaltság, amely a házasságban egymásra találássá válik. Isten tervéből ered. A nő teremtése a férfi oldalbordájából e viszonynak képszerű bemutatása. Jól kifejezi az ember természetében megalapozott és a házasságban beteljesedett odaadást, összetartozást. Egyúttal hangsúlyozza a két nem egyenrangúságát, hiszen a nő a férfi valóságából való. Az elmondottakból köetkez- tetni lehet a bibliai leírás természetére is. A szerző a hit fényében felismeri a jelen adottságok eredetét és Isten szándékát az ember teremtésében. Tudja, hogy az emberi lét, a férfi és a nő kettőssége, a házasság, az emberi alkotó tevékenység Isten akaratából származik. Tudja továbbá azt is, hogy Isten nem szeszélyből, hanem üdvözítő jóságból teremtette az embert, barátságába és szövetségébe hívta meg őt. Ezeket az igazságokat akarja a bibliai szerző tanítani, nem pedig az ember világban való megjelenésének módját, amelyet csak kora világképének szintjén ismert. Ábrázolásmódjában is felhasználja az ókori Kelet irodalmi műveinek ismert motívumait. Ne feledjük, hogy az ember teremtésének és bűnbeesésének bibliai elbeszélését (1Móz 2,4a-3,24) Izrael államiságának kezdetére, Dávid uralkodásának idejére (Kr.e. 1004-964) vezetjük visz- sza. Az Ószövetség emberképe Amikor a Bibliát Istentől sugalmazott írásnak tekintjük, nem jelenti azt, hogy a sugal- mazás pótolná a kezdetekre vonatkozó természettudományos ismereteink hiányát, még rejtett formában sem. A sugalmazás az ember teremtésének esetében azt a kegyelmi hatást jelenti, amely a bibliai szerzőt vezeti, hogy az Michelangelo: Ádám teremtése. — 1508-1512. Róma, Sixtus kápolna ember és adottságai eredetében felismerje Isten müvét és kiválassza azokat a képeket vagy a képi ábrázolás formáit, amelyek alkalmasak ezeknek az igazságoknak a közlésére. Az Ószövetség tanítása az emberről alapvetően vallásos. Mégis almondható, hogy felismerései az embernek a világ rendjében elfoglalt méltóságáról és alkotó feladatáról, a férfi és nő egyenrangú kapcsolatáról, a házasságról, mindenki számára érvényes igazságokat tárnak fel. A bibliai elbeszélés a maga egyszerűségében, de ugyanakkor plasztikus voltában hatással volt a mávészetre is és számos műalkotás ihletője lett. Rózsa Huba a budapesti róm kát.hittudományi egyetem professzora Magyar Péter: A WOJTYLA-REJTELY (1) A halál színre lép II. János Pál élete, pápasága, a tervezett magyarországi utazás közeledtével minden eddiginél fokozottabban kerül az érdeklődés középpontjába. Ezt elégíti ki az MTI római tudósítójának könyve, mely a közeljövőben jelenik meg. Ebből közlünk részleteket. II. János Pál komor, helyenként már-már apoliptikus világképének megértéséhez az egyik kulcs minden bizonnyal az, hogy sorsát gyerekkorától fogva kíséri sötét árnyékként a halál. Az életerőt sugárzó, vidám, gúnyo- ros, időnként ravaszkás arc sokszor elkomorul, sötétre vált, és a vállak még jobban meggörbülnek. Karol Wojtyla egyszer megvallotta barátainak: élete minden fontosabb állomásánál, minden sikere, diadala alkalmával kemény árat kellett fizessen, valamelyik közeli hozzátartozója, családtagja vagy barátja halálával, betegségével. Az Osservatore Romano lengyel nyelvű kiadásának szerkesztője, Adam Boniecki az, aki e bizalmas vallomásban részesült. Boniecki szerkesztett egy „kalendáriumot” Wojtyla életéről, s abban szól erről: aznap reggel, amikor Wojtyla bíboros belépett a pápaválasztó gyülekezetbe, a konklávéba, ahonnét egyházfőként jött ki, egyik legközelebbi munkatársa és barátja a kúriában, Andrzej Deskur lengyel püspök súlyos agyvérzést kapott és megbénult. A pápa úgy fogta fel ezt, mint jelzést és mint árat. Ezzel a fájdalommal kellett fizetnie a pápaságért. Rögtön másnap, alig néhány órával pápává választás után autón otthagyta a Vatikánt, és a Gemelli klinikára ment. Róma legkorszerűbb kórháza ez, hatalmas labirintus, messze távol a központtól, a külső körgyűrű mentén. Ott tudta meg: Deskur életben marad, de bénán, munkára képtelenül. A pápa a következő konzisztóri- umon bíborossá emelte barátját, aki tolószekeben vett részt a ceremónián. A fájdalom es halál már apró gyermekként mellé szegődött. Még egész kisfiúként hallhatta édesanyjától: évekkel az ő születése előtt vártak másik gyermeket is, kislány lett volna, de halva született. Ez a sosem látott, csak elképzelt halott nővér, akit anyja zokogva szorított karjai közé, ez az élettelenül világra jött kis csecsemő valószínűleg ott bújkál - talán tudattalanul is, mások szerint azonban nagyon is tudatosan - II. János Pál gondolatvilágában, amikor a világ minden sarkában felemeli szavát az abortusz ellen, fennen hirdetve: a magzatelhajtás az emberi élet elleni bűn, és semmilyen körülmények között nem engedhető meg. Anya és testvérek nélkül A katolikus egyház felfogása mindig is ez volt a kérdésről. II. János Pál csak a hagyományt őrzi és folytatja, amikor minden alkalommal hangoztatja ezt. De az a hév és hajthatatlan- ság, amellyel teszi, talán a halva született nővér képéből táplálkozik. Ő maga csupán egyszer beszélt erről. Wadowicében, szülővárosában, már egyházfőként első lengyelországi látogatásakor, 1979. június 7-én azt mondta: „Az Urnák ajánlom életem sok halottját, szüléimét, akiket elveszítettem, mert meghalt, mielőtt még én megszülettem.” Kevesen tudnak erről a halott kistestvérről. Azt sem lehet tudni, hol temették el. S ő csak az első volt egy fájdalmas, hosszú sorban. Karol kilencéves korában elveszítette a legdrágább személyt, édesanyját. Az anya, Emília Kaczorowska 45 éves volt akkor. Egy szófukar, megromlott egészségi állapota miatt korán nyugalmazott katonatiszt, Jozef Wojtyla felesége. így a viszonylag későn született kisfiú egyedül maradt apjával, és a nála 12 évvel idősebb testvérbátyjával olyan családban nőtt fel, ahol hiányzott az anyai gondoskodás és a gyengédség. Alig három évvel később meghalt felnőtt bátyja is járványos fertőzésben, melyet a kórházban kapott, ahol orvosként dolgozott. Végképp „csonka család” tehát a kamasz Karol Wojtyláé. Az apa azután még komo- rabban magába zárkózott fájdalmával, szinte senkivel sem tartott kapcsolatot és egyedül nevelte kisfiát. Főzött, mosott rá, katonás szigorral ügyelt iskolai tanulására. Karolt 15 éves korában szintén megkísértette a halál angyala. Egyik kis barátja szülei fiókjában kutatva pisztolyt talált. Egy helybeli rendőré volt, aki a vendéglőbejárt iszogatni, és amikor berúgott, handa- bandázni szokott a fegyverrel. A vendéglős ilyenkor elszedte tőle és elzárta, nehogy bajt okozzon. Boguslaw - Karol barátja - megtalálta a pisztolyt, és játékból Karóira szegezte: „Fel a kezekkel, vagy lövök". Buta gyerekjáték, ám a pisztoly töltve volt és elsült. A golyó súrolta a jövendő pápa arcát s bezúzta az ablaküveget. Boguslaw későbbi elbeszélése szerint Karol arca elszürkült az ijedtségtől és félelemtől, de egy hangot sem szólt. Nem árulkodott, nem tett megjegyzést. „Ő már csak ilyen volt” - fűzte hozzá. A hivatás ereje A középiskola után Karol Wojtyla Krakkóba, a közeli egyetemi városba került. Lengyel irodalmat és nyelvészetet hallgatott a patinás Jagelló Egyetemen. Titokban a színészet iránt érzett vonzalmat, és verseket, színdarabokat Írogatott. Baráti köre évfolyamtársaiból és a krakkói műkedvelő színjátszókor tagjaiból állt. S ekkor ismét megrázó élmény éri: egyik legjobb barátját és évfolyamtársát halálra zúzta egy kőtömb. Karol versben örökítette meg emlékét. Ezután egyre magányosabbá vált, és magányosságát csak a színjátszókor enyhítette. Tragikus hősöket szeretett játszani, beleélve magát a színpadi figurák lelkületébe. A társak visz- szaemlékezései szerint tehetséges színésznek indult. Sokak szerint e tehetségének pápaként is nagy hasznát veszi. Huszonegy évesen, amikor már a jövőjéről kellett gondolkodnia, újabb tragédia érte. Egy nap hazatérve, halva találta édesapját. Infarktus végzett vele, küzdelmes és szomorú élet lezárásaként. Karol egy barátja táár- saságában, egész éjszaka virrasztóit apja holtteste mellett. „Sohasem fogom elfelejteni azt az éjszakát, ültünk és csendben beszélgettünk életről, halálról. Azt hiszem, Karol életének egyikfordulópontja volt az a nap"- írja visszaemlékezésében ez a barát. Áz ifjú Wojtyla teljesen egyedül maradt, és a gyász kísérte végig addigi életút- ján. Ezek az évek már a háború és a német megszállás évei. Karol kénytelen volt abbahagyni az egyetemet, mert bezárták, és gyári munkásként dolgozott, nehogy koncentrációs táborba kerüljön. A németek ugyanis elvitték a csellengő, munkanélküli fiatalokat. Egyetlen társasága a színjátszókor volt, amelynek vezetőjénél, Mieczyszlaw Kottarczyknál talált új otthonra. Egy este, amint hazafelé tartott a gyárból, elütötte egy német teherautó. Ajultan hevert az útszéli árokban, majd egy kórházi ágyon tért magához, bekötött fejjel. A baleset maradandó nyomot hagyott egyik felső karján és vállán. A hosszú lábadozás alatt érlelődött meg benne véglegesen a vallásos elhivatottság. Végleg eldöntötte, hogy pap lesz, sőt szerzetes. Be akart lépni a mezítlábas karmeliták rendjébe. Kotlarczyk ellenezte ezt az elhatározását: „Nagy színész lehetnél, művész” - mondta neki, de a papi hivatásról nem tudta letéríteni. A Szüzanyának tett fogadalom Az életrajzírók számos okot felsorolnak, amelyek Karol Wojtylát élete eme sorsfordulóján befolyásolhatták. A család, különösen a mélyen vallásos anyja szerette volna, hogy a kisfiúból pap legyen. Az elhunyt édesanya emléke és befolyásolása érvényesült tehát. Mások szerint szerelme elvesztése vezette erre az elhatározásra. Állítólag jegyben járt egy fiatal lánnyal, aki - miután a németek elhurcolták - koncentrációs táborban pusztult el. Apja halála is megrázta és befelé fordulóvá tette. S végül az utolsó és döntő fordulatot az a megrázkódtatás jelentette, amelyet balesete és különös megmenekülése okozott. Misztikussá biztosan ettől vált. az árokban állítólag egy nő fedezte fel. Mentőt hívott és kórházba vitette. Wojtylának legalábbis így mondták el utólag. Később kereste az ismeretlen nőt, de nem találta sehol. Az illető a mentőknek állítólag azt mondta, ha életben marad a fiatalember, értesítsék őt egy bizonyos címen. De sem ott, sem máshol soha nem sikerült a rejtélyes nőalak nyomára bukkanni. II. János Pál meggyőződése, hogy ez a titokzatos, arc és név nélküli nő, akinek az életét köszönheti, nem más, mint a Madonna, a Szűzanya. És neki, a Madonnának köszönheti azt is. hogy 1981. május 13-án a Szent Péter téren célt tévesztett Ali Agca, a török merénylő golyója. „A Szüzanya térítette el azt a golyót" - mondta legnagyobb határozottsággal a merénylet után. (Folytatjuk)
