Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-16 / 112. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. május 16., csütörtök Vita az értelmezésről A foglalkoztatás elősegíté­séről, illetve a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény értel­mezéséről szakmai vitát ren­deztek a Munkaügyi Miniszté­rium és a társadalombiztosítás szakembereinek részvételé­vel. A március 1-jével hatályba lépett törvény vitás értelme­zése az előnyugdíjban és a korkedvezményes nyugdíjban érintettek körében okoz zavart. Ha visszakapnák... ...egykori földjeiket a somo­gyi önkormányzatok, akkor — a területet illetően — megyénk a Dunántúlon az első, az or­szágban pedig — Hajdú, Bor­sod, illetve Pest megye után — a negyedik lenne. Somogybán 1935-ben 64 437 hektár föld volt a helyi önkormányzatok tulaj­donában, használatában. Eb­ből mindösze 9 ezer hektár volt a községi, városi földbirtok, a többi fölött a közbirtokosságok rendelkeztek. Szociális alapítvány Az egykori megyei pártlapok eladásából származó pénzt — 450 millió forintot — közjó cél­jára ajánlotta fel az MSZP. Az összeget három egyenlő részre osztotta fel a kulturális bizottság, így jött létre a Szociá­lis Alapítvány I50 millió forinttal. Az alapítvány elnökévé dr.Eke Károly országgyűlési képvise­lőt (független) választották meg. Szociálpolitikai pályázat Nyilvános pályázaton oszta­nak el az I99I. évi költségvetés­ben szociálpolitikai fejleszté­sekre jóváhagyott összegből 3I0 millió forintot. A felnőttvé- delml szociális ellátás keret­összege, Illetve az időskorúak ellátására egyszeri támoga­tásként például 50-50 millió fo­rint jut. Négyszer több nyugdíjra Tíz év alatt több mint négy­szeresére nőnek a nyugdíjkia­dások hazánkban—a társada­lombiztosítás reformkoncepci­óját készítő szakemberek sze­rint. Tavaly 202,5 milliárd forint volt, 2000-ben pedig 864,6 mil­liárd forint lesz a nyugdíjkiadá­sok összege. A koncepció a jövő év januárjától javasolja a biztosítási ágak szétválasztá­sát, a nyugdíjkorhatár megvál­toztatását. Alapítvány a jobb tájékoztatásért Hírhozó Alapítványt indított útjára a Nyugdíjasok Országos Érdekegyeztető Kamarája és a Heti Hírhozó szerkesztősége. Az alapítvánnyal a nyugdíjasok tájékozódási és leg­alapvetőbb kulturális igényei­nek kielégítését szeretnék el­őmozdítani. Búcsú Gyüdön Minthogy szülőfalum járási közigazgatási központja annak idején Szigetvár volt — ma a térség egy része Somogyhoz tartozik, a másik Baranyához —, talán emiatt és közelsége folytán a várossal szomszédos Turbók számított olyan búcsú­járó helynek, ahová rendsze­resen elzarándokolt a falu kato­likus közössége. A mintegy húszkilométeres zarándok­utat poros vagy sáros föld- és makadámutakon, gyalog járta végig a több tucat ember, egy­házi zászlók alatt, egymásba fűzve a szebbnél szebb éneke­ket. Végül igazán rájuk fért a pihenő a turbéki templom körül árnyat adó fák alatt... Aligha akadt ladi katolikus, aki életében legalább egy- szer-kétszer ne fordult volna meg a turbéki búcsún, s aztán mesélt is róla eleget hozzátar­tozóinak. Mert noha mindenki járt már ott, de minden pre­cesszió különbözött a másiktól, a tavalyi az azelőttitől. Másként voltak a gyüdi bú­csúval Messzebb volt — in­kább mentek oda különvonat- tal, mint gyalogosan —, csak a fáradalmakat jobban bírók vál­lalkoztak az útra. Akadtak fér­fiak, akik sok év múlva bevallot­ták: a gyüdi búcsúra hívó csá­berőként hatott rájuk a gyűdl hegy híres leve (Is), s bizony, odaérkezésükkor ráhagyták, hogy az asszonynép csak hadd ájtatoskodjék a templomban, ők meg — ma úgy mondanánk: programon kívül — fölkeresték a jónevü szőlősgazdákat, akik portájukon árulták a finom ne­dűt, ami bizony, jól jött a sok szomjas, száraz toroknak... Amire ők sem, az utánuk kö­vetkezők sem nagyon figyel­tek, arról olvastam a minap Csonkaréti Károly írásában. A szerző a hazai tájakon kalau­zolva a máriagyűdi kegytemp­lom történetébe avat be. A pre­cesszió portól szürke vándorai — somogyiak, baranyaiak, tol­naiak és a régmúlt időkben Bácska meg a Dráva-Száva közének hívő lakosai — a za­rándokút céljának inkább a Má­riának szóló könyörgést tartot­ták, mint a kegytemplom törté­neti megismerését. Most már e sorok írója is megvallhatja: többet tudott(?) az elmondott történetekből Mária csodaté- teményeiről, mint a templomról magáról, noha annak története ennek a vidéknek — s benne Somogyországnak is — a ke­reszténység itteni gyökérveré­sének krónikája. A gyüdi forrás fölé azok a bencések emeltek kápolnát, akiknek Szent István alapított apátságot Pécsvára- don. A közeli falu Győd vezér nevét viselte (csak a XVII. szá­zadban szerepel először írá­sokban a A máriagyűdi tempolom Gyűd falunév), s miután a ká­polna elkészült, ez a hely lett a központja a vidék Mária-tiszte- letének. II. Géza templomot építtetett ide, az égiek segítsé­gét elnyerendő, ezt nevezte el később a nép (az épület a Csukma-forrás és a Gyűdi-for- rás között emelkedett) Forrás­közi Nagyasszony templomá­nak. Látogatott hely lett — meg­fordult itt Jannus Pannonius is —a gyüdi templom. Aztán jött a török uralom... Eltűnt a Má- ria-szobor, amelyhez annyi csoda fűződött — a Dráván túli Kaproncáról pótolták, ám nem sokáig örülhettek ennek sem, mert ezt meg Eszékre menekí­tették, s onnan még perrel sem tudták visszaszerezni... A mai szobrot — a gyermek Jézust karján tartó Máriát áb­rázolja — az egyik pécsi püs­pök ajándékozta a templom­nak, s hamarosan e szobornál is csodás imameghallgatások, gyógyulások történtek. Ismét megindult a búcsújárás, de most már nagyobb tömegek igyekeztek Gyűdre, és szűk­nek bizonyult a templom. Batt­hyány Károly generális, horvát bán, miután gyüdi Mária talp­raállította, megnagyobbítatta a kegytemplomot, de úgy, hogy az a régi kis templomot ma­gába foglalja. Ez a templom fogadja ma is a zarándokokat, akik az imádko­zás, az éneklés, az egyházi áj- tatosságok befejeztével jól te­szik, ha Gyüdnek ezzel az „ol­dalával" is megismerkednek. H. F. Processzióval a szomszédba — Döntsd el, Cirmos, melegedni akarsz vagy feláldozni ma­gad? (Takács Éva rajza) Jogosult, aki él és mozog A világ bármelyik nyugdíjin­tézete megirigyelhetné az equadori testvérintézmény adminisztrációjának lelemé­nyességét. Mivel sokan visz- szaéltek az öregségi nyugdí­jakkal, a pontos, ám megvesz­tegethető számítógépes nyil­vántartás helyett bevezették az életpróba-módszert. Ennek lényege: aki él és igényt tart a nyugdíjra, annak minden hó­napban meg kell jelennie a leg­közelebbi nyilvántartó hivatal ablaka előtt. Ott egy tisztviselő a személyi adatokat összeveti a sorban álló jogosult testi va­lóságával, s ha a kettő egyezik, jár a nyugdíj... Arról nem szól a hírügynök­ségi jelentés, mi történik az ágyban fekvő, mozgásképte­len nyugdíjasokkal, mert ők, ugye, nem kukucskálhatnak be a hivatal bizonyos ablakán. Ná­lunk, Magyarországon ez a módszer már csak azért is cső­döt mondana, mert magyar ember nem szeret sorba állni semmilyen ablak előtt. Ámbár ki tudja: ott, ahol pénzt oszta­nak... Május orgonái Késik az idei tavasz — tapasztaltuk május elején. Más­kor, hajdanvolt májusok idején teljes virágjában pompázott az orgona már a hónap első napjaiban. Mondják az élte- sebbek: jácint, bodza és akác virágjának illatkeveréke bó- dította-zsongította a természetet járó embert. Mára hónap első napjára virradóan, a májusfaállítás éjszakáján ott volt a langyos levegőben, pezsditette a várta tavasz... Tanúja voltam a közelmúltban, május első vasárnapján fiú és apa beszélgetésének. Az apa közelebb van a nyolc­vanhoz, mint a hetvenhez, mégis valószínű, hogy először mesélte fiának a történetet... * — Anyád még lány volt, s abban az évben úgy adódott, hogy azon az éjszakán ketten állítottunk neki május fát: én meg egy legény a szomszéd faluból. Mit mondjak? Nagy meglepetéssel láttam a holdfényben, hogy nem vagyok egyedül a barátaimmal... Az övé szép szál fenyő volt, az enyém eltörpült mellette. De azért a helyére állítottuk, an­nak rendje s módja szerint mindkettőt: az egyiket a kiskapu­tól jobbra, a másikat balra. Anyád büszke lehetett, hogy neki ketten is állítottak fát. Én bizony már kevésbé büszkél­kedtem, merthogy a barátaimmal állított fa csak szerényen hajladozott a délceg fenyő szomszédságában... De aztán együtt mulattuk ki a két fát! Tisztességgel, barátsággal, ahogyan illik. —Most, úgy tudom, mindössze egyetlen május fa álla fa­luban. Pedig nem hiszem, hogy szép kislány is csak ennyi akadna... S bizonyosan az orgona és a jácint virága is épp olyan il­latos, mint régen — ha most később is bontotta ki szirmait.-hf­MEGKÉRDEZTÉK, VÁLASZOLUNK H.l.-né ötgyermekes édesa­nya azt panaszolja, hogy a Társadalombiztosítás! Igazga­tóság öt év szolgálati idejét nem vette figyelembe, pedig gyermekeit 1968 előtt szülte és nehéz körülmények között ne­velte fel. A megyei társadalombiztosí­tási igazgatóság megvizsgálta H.l.-né panaszát. Megállapítot­ták, hogy H.l.-né négy éve nyugdíjas. Sajnos, nem tudnak kevező választ adni neki, ugyanis az „anyák kedvezmé­nye” csak az 1991. január 1 -je után nyugdíjba vonuló édes­anyák esetében alkalmaz­ható abban az esetben, ha gyermekét 1968 előtt szülte. Többen érdeklődtek arról: várható-e még az idén az energiaárak további eme­lése? Tájékozódásunk szerint — sajnos — a jövő hónaptól szá­míthatunk a háztartási ener­giaárak újabb jelentős emelé­sére. A kormány elé kerülő elő­terjesztés szerint az áremelés - a februári, már megtörtént vil- lamosenergiaár-emelést ki­véve - szinte minden energia- hordozót érint, s júniustól leg­inkább a szilárd energiahordo­zók drágulnak, s ezen belül is főként a brikett és egyes szén­fajták - az előbbi a tervek sze­rint például 185, az utóbbiak át­lagosan 176 százalékkal. Ez különösen a kisnyugdíja­sokat sújtja, s az is, hogy a tű­zifa majd 25 százalékkal drá­gul. 50 százalékkal többet fize­tünk a földgázért, és átlagosan 70 százalékkal drágul a távhő­szolgáltatás. Az illetékesek az áremeléseket részben kom­penzáló szociális „csomag” al­kalmazását fontolgatják. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Most légy résen, nyugdíjas! Igaz, cserkészköszöntés­ként ismert ez a felszólítás, mi­szerint nem árt résen lenni, ám a nyugdíjasoknak is hasznára válhat, ha hallgatnak rá. Föl­téve persze, hogy tudják: mi a különbség vagy a hasonlóság a Nyugdíjasok Országos Érdekegyeztető Kamarája, a Magyar Nyugdíjas-egyesüle­tek Országos Szövetsége, a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek!” Országos Szövetsége között, sőt a Nyugdíjasok Pártjának céljai­val is tisztában vannak... Sokáig úgy tetszett, hogy a nagy változásoknak ebben az időszakában senki sem törődik a nyugdíjasokkal, most meg hirtelenében igencsak megnőtt a gondoskodó, istápoló szer­vezetek, egyesületek száma. Csak éppen a tisztánlátást ne­hezíti némely körülmény! Pél­dául az, hogy vezérkarával, apparátusával lényegében ugyanazt hangoztatja kü- lön-külön mindegyik, létrejöt­tének legfőbb oka és céljaként. S a nyugdíjast az is elgondol­kodtatja, hogy az érte aggódó szervezetek, egyesületek egymás között sem tisztáztak bizonyos dolgokat. Ezekután nem csodálkozhatunk, hogy a nyugdíjas igencsak kapkodja a fejét, hiszen mindahány vitat­kozó a maga igazáról igyekszik meggyőzni... Persze, ha a nyugdíjas azt tapasztalná, hogy ezek az egyesületek az arra hivatott fó­rumokon minden energiájukat az ő érdekében vetik latba, s nem egymás közötti vitákra fe­csérelnék, könnyebben hagyná magát meggyőzni. Ad­dig viszont kapkodja a fejét, s igyekszik résen lenni, hogy észrevegyre: ki beszél a leve­gőbe, illetve ki tesz érte többet. Ez itt a kérdés!

Next

/
Thumbnails
Contents