Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-16 / 112. szám

1991. május 16., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — TÉKA 7 HÁROMEZER ÉVES VÁROSOK NYOMÁBAN — SOMOGYBÁN csillagok, a nap, a hold, a ten­gerek nagyszerűségéről, hogy a félelmetes természeti erőket számba véve, művein keresz­tül dicsőítsék Isten nagyságát. Védi az árvákat Jeruzsálem (Sión) szentsé­gének Is Isten jelenléte az alapja. Am épp a babiloni fog­ságban kell a választott népnek megtanulnia, hogy Isten nincs helyhez kötve, ő az idegen or­szágban is jelen van, népével van, sőt akarata szerint tud szabadttót támasztani népé­nek. A történelmet irányítva a babiloni nagyhatalom ellen új, idegen, hatalmas népet állít, hogy a győztes új uralkodó pa­rancsot adjon választott népe hazatérésére és lerombolt templomának felépítésére. A Biblia kiemeli még Isten — világfeletti és lekötelezhetetlen nagysága mellett — embert üdvözítő személyes közelsé­gét is. A látszólagos ellentétet Isten szeretete oldja fel. Mert a hatalmas Isten apa-, sőt anya­Michelangelo: Dániel pró­féta. 1508-1512. (Róma, Sixtus-kápolna) ként figyel és gondoskodik né­péről, az egyes embert is meg­hallgatva és megmentve nyo­morúságából. Különösen védi a szegényeket, árvákat, elha­gyatottakat. Szeretetének gyengédségét és visszavonha­tatlanságát az Ószövetség gyakran szinte költői ihletett- séggel írja le (Iz. 54; óz. 11). Jahve és népe kapcsolatára, Isten szeretetének szemlélte­tésére előszeretettel alkal­mazza a szülő-gyermek vi­szonyon túl a házasság, je­gyesség képét Is. Az Ószövetség Isten-képe tisztult és teljesedett ki az Új­szövetségben, s az ebből fa­kadó követelmények alapve­tően meghatározták a keresz­ténnyé vált Európa életét, a gondolkodás és a kultúra fejlő­dését. (Folytatjuk) Rózsa Huba a budapesti rom. kát. hittudo­mányi akadémia professzora Ismerjük meg a Bibliát (7.) Az Ószövetség Isten-képe A bibliai istenhit jelentőségét csak az Izraelt környező népek hitvilágának ismeretében mér­hetjük fel. Az ókori Kelet vallá­sai a világ mitikus magyaráza­tából erednek. Eszerint a ter­mészeti folyamatok és jelen­ségek mögött megszemélyesí­tett, istenként tisztelt erők áll­nak, biztosítva a világrendet, az évszakok ritmusát, amelytől a növény- és állatvilág egész A Sion-hegy látképe termékenysége és bősége függ. Általános meggyőződés, hogy az ember viszont a kul­tuszban lekötelezheti isteneit, biztosítva ezzel a magának a természet bőséges áldását. Izrael istene Izrael ezzel szemben az egyetlen, világfeletti, szemé­lyes istent, a világ teremtőjét és a történelem urát vallja, aki egyben Jahve, Izrael nemzeti istene. Csak egyetlen istent imád, Jahvét, aki Izraelnek a Sínai-hegyen kinyilatkoztatta magát, és akinek megtapasz­talta hatalmát az Egyiptomból való szabadulásban. Ez az egyetlen isten nem tűri meg más istenek tiszteletét, sőt még azt is megtiltja, hogy Izrael népe róla vagy bármi másról fa­ragott képet készítsen, mint ahogy a környező népek min­tázzák meg isteneiket. Az ő tisztelete egészen mást jelent. A bemutatott áldozat csak úgy kedves neki, ha a Sínai-szö- vetségben adott parancsok szerint alakított élet áll mö­götte. Mert Izrael Istene szigo­rúan megköveteli kiválasztott népétől az erkölcsi és gazda­sági élet tisztaságát biztosító parancsainak megtartását. Eszerint jutalmazza vagy bün­teti nemcsak Izraelt, hanem a többi népet is. Mert ő az, aki az egész világot, és benne az em­bert megteremtette, kedve szerint akár meg is semmisít­heti ; fölemelhet egy népet vagy — ha nem tölti be az Isten által megkívántakat — letörölheti a történelem színpadáról. Úr minden felett A próféták új vonásokkal tet­ték teljesebbé az Istenről alko­tott képet. Meghívásukban, majd egész tevékenységük so­rán azzal az Istennel találkoz­nak és arról tanítanak, aki több, mint a vak természet. Ő a személyes „Te”, aki megszólítja az embert és feltét­len engedelmességet követel tőle. Istent felfoghatatlan másszerűségében ismerik meg, akit az ember nem képes lekötelezni. Ebből a megta­pasztalásból hirdetik kortársa­iknak, hogy Izrael Istene min­denek felett álló úr, aki szemé­lyes akaratának teljesítésére, majd erről számadásra szólítja Izraelt. Felfoghatatlan mássze­rűségében felülmúl mindent, amit az ember gondolhat és ki­számíthat istenről. Ezért büsz­kék a tőle kapott törvényekre, amelyeket „szeretnek”, és amelyek a többi nép fölé emelik Izrael erkölcsi életét. Izraelnek, a választott népnek szentnek kell lennie, mert az őt kivá­lasztó Isten szent, hatalmas és dicsőségét hirdeti az egész te­remtett világ, amely mint te­remtmény, mindenestül neki, Teremtőjének szolgál. A zsol­tárok számtalanszor megem­lékeznek a világ nagyságáról, a Két település a Deseda mentén Nem csodálkozom, ha ma még képtelenségnek tartja a szakmai és szélesebb közvé­lemény, ha azt állítom: a Kár­pát-medencében, Somogybán ősi, történelem előtti városok romjai rejtőznek a földben — ismeretlenül. A kételkedőknek igazuk van, ha a mai értelemben meghatá­rozható város létezését kellene bizonyítanunk. Másképp látjuk azonban, ha a mükénéi, mezo­potámiai, anatóliai, egyiptomi és más városokhoz hasonlítjuk az itt található településeket. Sokan azt tartják, e régi idők városai nem kapcsolódnak a magyar nép történetéhez... . Az utóbbi évtizedekben fő­képp Velemszentvid és a Ság- hegy leletei kapcsán — elég bátortalanul bár —, de mégis felvetődött, hogy bizonyára vá­rosok létezhettek erre. Ezek­ben olyan fejlett bronzipar és aranyművesség volt, mint ami­lyet a leletek bizonyítanak, Itt tehát városi településnek is lennie kellett. Velemszentvi- den a település lakóházait megtalálták. Az épületeket te­raszokra építették, felvitt az út és az utcasor a hegy tetejéig. Miskei Kálmán ásatásai alkal­mával páratlan kincsek, érde­kes arany- és bronzeszközök, bronzöntő minták, aranydia- dém, valamint az agyagmű­vesség gazdag leletanyaga ke­rültek felszínre. Az elmúlt évti­zedek ásatásai után mondták ki, hogy itt város volt, amelynek lakossága 800-1000 főnyi le­hetett. Évezredekkel ezelőtt ekkora lakosságot nagy körzet tudott élelmezni, eltartani. Bár a vá­ros lakói is foglalkoztak föl­dműveléssel, a legtöbb mező- gazdasági terméket, az állati eredetű termékeket a környék adhatta. Vagyis a város gazda­sági központ lehetett, s ellátha­tott politikai, szervezői fel ada­tokat is. A város a várban volt. Utcás szerkezet alakult ki, bi­zonyos rend szerint építkez­nek. Itt lehetett a kulturális, kulti­kus központ. Vagyis olyan fej­lődés indulhatott meg hazánk területén háromezer éve, mint délen a Földközi-tenger körze­tében, avagy Mezopotámiában és Egyiptomban. Mivel a föld minősége, az éghajlati viszo­nyok, a bányászati lehetősé­gek adottak voltak a belső fej­lődésre, megtörténhetett a né­pesség gyors szaporodása és olyan embertömeg élhetett ha­zánk ősi földjén, amilyenre ma még a szakemberek serr> mer­nek gondolni. Az elmúlt évek­ben tapasztalhattam, mennyi ismeretlen lelőhely „várja”, hogy megkeressék, a leletek „szólhassanak”. Most csak arról írok, hogy la­kóhelyem környékén, elérhető körzetemben mi található a le­gősibb településekből, milyen nyomokat hagytak erre háro­mezer évvel korábbi elődeink. A legfeltűnőbb, hogy a leg­több cserépanyag, település­nyom bronzkori. A későbbi ko­rok együttesen sem produkál­tak annyi cserepes és paticsos nyomot, mint a brozkor lakói! Miért van így...? A települések legtöbbje a pa­takokhoz közel épült, letelepe­désre, építkezésre alkalmas földnyelveken, enyhén lejtő dombhajlatokon, források kö­zelében. Ilyen helyeken is van­nak nagy hombáredény-töre­dékek, és szinte mindenütt mintázatlan, egyszerű edé- nyekdarabjai. Ezeken atelepü- lése ken 5-20 lakóház lehetett. A házak gyakran egymás köze­lében, esetenként nagyobb tá­volságra voltak. A lakók föl­dművesek, állattenyésztők le­hettek, és bizonyára a közeli várnak, városnak adtak szol­gáltatást védelem fejében — legfőképpen élelmet. A kis települések centrumá­ban egy-egy földvár állt. Állha­tott folyók összefolyásánál, magas dombon és hegyen, ahol a természet is elősegítette a védelmet. A védhetőség ér­dekében a természetes akadá­lyokat kiegészítették, egyes helyeken kővel, másutt fából és földből épült akadályokkal, sáncokkal. A kőerődítménye­ket ott alkalmazták, ahol erre mód volt. Somogybán csak fát használhattak erődítésül is, építkezésre is. Ezért nehéz az erődítések és a települések nyomait megtalálni. Az erődített települések jóval nagyobbak voltak, mint a kül­sők. A Deseda patak környé­kén két olyan település van, amelyben több száz ház lehe­tett, s ezeket ősi városnak is te­kinthetjük. A szántáson a há­zak nyomai félreérthetetlenül jelzik hajdani létezésüket és számukat. így Gyümölcsény— Eddeföldvára talán a gillai árok központja lehetett, esetleg nemzetségi központi hely, a másik Somogygeszti határá­ban a Szana-dűlőben levő Szana vár és város. Ez akár az egész Deseda mellékén épült települések központja is lehe­tett vagy még ennél is több. Itt ugyanis a hatalmas földvár magas felszínén akár két-há- romezer ember is élhetett egy időben, mivel a lakóházak száma akár a 3-500-at is elér­hette, s ez a velemszentvidi la­kószámnak a többszöröse. (Folytatjuk) Stamler Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents