Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-16 / 112. szám

1991. május 16., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Devizában tartja megtakarításait a lakosság A világ élvonalában Szakkiállítás és szimpozion Kaposváron „A DÖNTÉSHEZ SOKOLDALÚ ISMERET KELL" Az ország húsipari szakem­bereit egésznapos, program várta tegnap Kapdfeváron, a Technika Házában. Az osztrák Uniglobe cég, a svéd AGA Fri- goscandia, a dán Simo és a Kaposhús Kft. húsipari beren­dezésekből rendezett nemzet­közi szakkiállítást és szimpozi- ont. Mint Beke László, a Kapos­hús Kft. ügyvezetője mondta megnyitójában: korunkban igen fontos, hogy a húsiparban és az ehhez közelálló területe­ken dolgozók tapasztalatokat cseréljenek, friss információ­hoz jussanak. Nem csupán vál­lalati érdek ez, fontos feladatá­nak tekinti a tájékoztatást az élelmiszeripari tudományos egyesület is. — Új megoldásokkal nem­csak akkor kell foglalkozni — mondta Beke László—.amikor erre kedvező feltételeket ad­nak a gazdasági lehetőségek, hanem akkor is, amikor — úgymond — nehéz helyzetben van az ágazat. Napjainkban a húsiparban ez a jellemző. Ám egy ilyen találkozó, egy ilyen eszmecsere ötleteket adhat a termékváltáshoz, a technoló­gia korszerűsítéséhez, mert a fejlesztés—szerte a világon — egy pillanatra sem áll meg. A váltásnál, a beruházási dönté­seknél elengedhetetlen, hogy a szakembereknek minél szé­lesebb körű ismerete legyen. Rainer Wolff, az Uniglobe igazgatója mondta: — Magyarországgal immár húszéves üzleti kapcsolatunk van, s ezért döntöttünk úgy, hogy „régi ismerősünkkel”, a húsipar képviselőivel is meg­ismertetjük az új termékeket, az új lehetőségeket. Termé­szetesen olyan háttérrel, hogy ezeknek a berendezéseknek a szervízellátását is bitosítjuk Magyarországon, Békéscsa­bán. — Szerveztek-e már ha­zánkban az ittenihez hasonló rendezvényt? — Igen. A baromfiiparban már több ilyet szerveztünk, és Fotó: Gyertyás László ebben az ágazatban több be­rendezésünk működik. Például a szentesi baromfiipari válla­latnál üzemel egy Stein paní- rozó és sütőberendezési vo­nal. Nyolc baromfiipari vállalat alkalmazza a Gyromcompact fagyasztóberendezést. Ezek az eszközrendszerek érdeke­sek lehetnek a húsipar szá­mára is. Meggyőződésünk, hogy a piacképességben a modern technika mind fonto­sabb szerepet játszik, és ezért lényeges, hogy találkozzunk a vállalati szakemberekkel, ki­cseréljük a fejlesztésekhez szükséges ötleteinket, javasla­tainkat. Tegnap elsőként a világpia­con legnagyobb (52 százalé­kos részesedés) AGA Frigos- candia mutatkozott be. Hűtés­sel, hűtőszállítással és az eh­hez kapcsolódó berendezé­sekkel foglalkoznak. A fa­gyasztott ételfogyasztás ro­hamosan nő szerte a világon, jelenleg legmagasabb, 50 kiló fejenként, évente az Egyesült Államokban. A mikrohullámú sütők terjedésével, új lendüle­tet kapott az előrecsomagolt, konyhakész ételek forgalma is. Nem véletlenül kísérte tegnap különösen nagy érdeklődés a Stein panírozó- és sütőberen­dezéseket. A szakemberek tegnap vi­deófilmes előadásokon ismer­kedhettek a Gyromkompact fagyasztóberendezéseivel, a Cartofreeze kartonfagyasztó alagúttal, a húsipari feldolgo­zógépeket gyártó Simo céggel és nem utolsósorban a Kapos­hús termékeivel, amelyeknek előállításában bizonyos há­nyadban már jelen vannak ezek az eszközök. Egy jól sikerült szakmai nap­nak adott otthont a Technika Háza. Remélhetően ébresztett olyan gondolatokat is, melyek segíthetnek a húsipar mai, ne­héz helyzetének megoldásá­ban. V. M. (Folytatás az 1. oldalról) A tanácskozáson részt vett Doros Béláné, az MNB ügyve­zető igazgatója is, aki a Somo­gyi Hírlap kérdésére felelve elmondta: — A tavalyi teljesítmény jobb a vártnál. Elsősorban a fizetési mérleg javulásán mérhető ez: a tervezett másfél milliárd dollá­ros hiány helyett 100-200 mil­lió dollár az aktívum. Lényege­sen jobb lett a vállalatok pénz­ügyi helyzete is, több a betétál­lomány. Az elmúlt 17 év alatt fizetési mérleg szaldó egyszer volt po­zitív, és a vállalati betétek soha nem nőttek ilyen mértékben, mint most. Azt gondolom, hogy a külföld felénk történt nyitásának jelen­tős ebben a szerepe, és része van benne a szocialista piac tel­jes mértékű leépülésének is. Tavaly több mint százmilliárd forinttal nőttek a betétek, és a lakosság évek óta először nettó megtakarító volt. A lakossági megtakarítás ta­valy devizában volt, és nőtt a vállalati devizaállomány is. Ezek a tények alapjaiban vál­toztatják meg a bankok pénz­ügyi helyzetét, a jegybank esz­köztárát, mértékrendszerét és politikáját. Minden évben ala­kul négy-öt új bank. A vegyes­bank a külföldi tőkét hozza, csábítják a külföldi ügyfeleket is Magyarországra. Ezek a bankok a gazdaság pénzellá­tásában egyre markánsabb szerepet kapnak. Ettől az évtől már bármely bank közvetlenül hitelfelvevő lehet, és felvehet devizahitelt bármelyik vállalat is. — Az embernek — a vállala­tokat hallgatva — olyan érzése támad, hogy borzasztóan nagy a pénzhiány az országban. — Arról van szó, hogy az MNB-ből alakult három nagy bank vezeti a pénzforgalmi számlák 90 százalékát. Or­szágos fiókhálózata ugyanis az OKHB-nek, az MHB-nek és a BB-nek van. Legalább tíz banknak forrástöbblete van, mert nincs fiókhálózata, vagy nem tud a gazdálkodók ezrei­vel, tízezreivel foglalkozni. A forrásdús bankok a többit látják el a bankközi pénzpiacon. — Az infláció réme nemcsak a lakosságot, hanem a gazdál­kodókat is sújtja. Fékezésében a központi banknak — tehát az MNB-nek — is van tennivalója. — Eszköztárunkban a köte­lező tartalék szerepel és a refi­nanszírozás. A normatív refi­nanszírozást éppen ezek miatt az okok miatt lényegeen leszű­kítettük, és további szűkítést kell végrehajtanunk. Eddig volt egy külön felvásárlási váltó. Most erre nem tudunk adni 30 milliárd forintot, mert az már plusz pénz lenne. — Félő, hogy ez a mezőgaz­daságot még egyszer sújtja. — Bízom benne, hogy nem. Meg kell hirdetni azt, hogy a bankrendszer továbbra is bo­csát ki felvásárlási váltót. Ez is egy formája a jegybanki pénz­kiadásnak. — A piacgazdaságban a vál­tónak jelentős a szerepe, ná­lunk pedig félnek tőle. — Azért, mert a fizetési mo­rál olyan „színvonalú”, amilyen. Annak a vállalatnak, amelyik komolyan akar és tud is piac­képesen termelni, nem prob­léma a váltó. A váltó ott prob­léma, ahol az adós nem biztos, hogy fizetni fog. „Nem nyelték le a békát” Az önkormányzat sem enged Siófokon (Folytatás az 1. oldalról.) A siófoki kiskereskedőknek az a javaslata, hogy a nem la­kás céljára szolgáló helyiségek díjtétele közvetlenül az infláci­óval legyen arányos, illetve dif­ferenciáltan az előző évi bér kétszeresét ne haladja meg. Továbbá kérik, hogy az iparű­zési adó bevezetésére ez év­ben ne kerüljön sor, hiszen azt a megyében szinte egyedülál­lóan csak Siófok önkormány­zata léptette életbe — ugyan­csak a kereskedőket terhelve. Indokoltnak tartják, hogy a he­lyi vállalkozók és a minimum négy hónapig nyitva tartók ösz­tönző adókedvezményt kap­hassanak. A kereskedők tud­ják, hogy az önkormányzatok kényszerhelyzetben vannak, s „lépniük” kellett. Ők ezt meg is értik — fizetni is hajlandók, de nem ennyit. , Az önkormányzat viszont nem enged, hiszen — mint Molnár Árpád polgármester elmondta — az óvodákat, isko­lákat, bölcsődéket működtetni kell, és ehhez bevételre van szükség, s már csak egyetlen réteg van a városban, amely- még — ha csekély mértékben is — de terhelhető: a kereske­dőké. Az adók bevezetése előtt az önkormányzat felmérést készített a lakosság körében, s azt figyelembe véve vezette be a három adónemet: vállalko­zók kommunális adója, idegen­forgalmi adó, illetve helyi iparű­zési adó. A bérleti díjak mérté­kére csupán javaslatot tettek a vállalatoknak — tág határokkal —, melyeket azok szigorúan és keményen határoztak meg, de kompromisszumok mellett. A díjak mértékét pedig nem vál­toztatják, hiszen azok a jelen­legi piaci viszonyokhoz iga­zodnak — az elmúlt évekével elleniében! A polgármester viszont kompromisszumra készen ígé­retet tett arra, hogy 1992. de­cember 31-ig a bérleti díjak nem fognak emelkedni. To­vábbá: aki előre és egy ősz- szegben befizeti bérleti díját, az egy évre húsz százalék, két évre harminc százalék ked­vezményt kaphat. A kereskedők nagy része azonban ezt a javaslatot nem fogadta el, vagyis „nem nyelte le a békát”. Inkább a pert vá­lasztják. A múlt év 30 száza­lékkal megemelt — inflációt követő — díját hajlandók csak befizetni. A többit majd a bíró­ság dönti el. Egy kompromisszum azért mégiscsak született a fórumon: a kereskedők csoportelnök­sége minden önkormányzati ülés anyagát előzetesen meg­kapja, s ha őket érintő problé­mákat tárgyal a testület, véle­ményüket kinyilváníthatják és érvényre juttathatják. Dénesi Erika Teszt-mérlegen az élelmiszeripar vállalatvezetői (Folytatás az 1. oldalról) Azt azonban hangsúlyozta, hogy olyan vezetőket nevez­nek ki, akik képesek úgy mű­ködtetni a rájuk bízott vállalato­kat, hogy azok vonzók legye­nek a befektetők számára. A tejipari vállalatok élére pá­lyázó vezetők elbírálását egy tesztvizsga segítette, amelyen minden jelölt átesett. A teszt 60 pontját csak a sajtótájékozta­tón is bemutatkozó öt jelölt érte el. Rajtuk kívül a még sikeres­nek mondható 40 pontos pá­lyázatokból további hat válla­latvezetőt választottak ki. A Kaposvári Tejipari Vállalat igazgatói posztjára beadott pá­lyázatok közül egyik sem érte el a szükséges minimumszin­tet. Ezért Kaposváron késik az igazgató kinevezése, de az ál­lamtitkár-helyettes szerint leg­följebb egy hetet. — A privatizációs elképzelé­sek végrehajtásához likvidi­tás-menedzser igazgatókra van szükség — mondta a felté­telekről tájékoztató dr. Raskó György. A pályázatok elbírálása so­rán kizárólag a szakmai hoz­záértés volt a szempont. A mi­nisztérium vezetése tudatában van annak, hogy a most kine­vezett igazgatóknak rövid időn belül konfliktusai támadhatnak a dolgozóikkal vagy az érdek- védelmi szervezetekkel. A jó vezető azonban — tette hozzá — krízishelyzetben is képes konszenzusra jutni. A helyettes államtitkár sze­rint a tejipar után következik a gabona- és malomipar vezető­inek megmérettetése, és a sort a húsipari vezetők zárják. A vizsgáztatás módjáról meg­tudhattuk azt, hogy a tesztlapot a Világbank budapesti prog­ramirodája készítette, s a ki­osztásig nem ismerték Raskó Györgyön kívül a minisztérium vezető munkatársai sem. Sárossy László politikai ál­lamtitkár kiegészítésként hoz­zátette még: a minisztérium nem vállalja, hogy elkészítse a vállalatok helyett a privatizáci­óra való felkészülés terveit. Igény szerint segít, sőt azoknál a vállalatoknál, ahol vállalati tanács irányítja a gazdálko­dást, fekérésre elvégzi a veze­tők „tesztelését”. Dönteni azonban csak az államigazga­tási felügyelet alatt álló vállala­tok vezetőinek kiválasztásá­ban fognak. A már kinevezett igazgatók egybehangzó véleménye: számukra ez a fajta megmére­tés megnyugtató volt, ám akik „elvéreztek” vélhetően meg­alázónak tartják. A minisztérium elköszönt a nyolc volt tejipari vezetőtől, de lehetőséget ad számukra, hogy kifejtsék, miben látják utó­lag az ágazat hanyatlásának okát. Mészáros Tamás FALUGYŰLÉS BÁBONYMEGYEREN Lesz óvoda, és ha a lakosság igényli, közműves ivóvíz is A helyi önkormányzat megalakulása óta már a második falugyűlést tartották Bá- bonymegyeren. A községi kultúrházban az állampolgárok közül több mint 150-en hall­gatták meg dr. Ftuff Flórián polgármester tájékoztatóját a képviselőtestület munká­járól, feladatairól. A település korábban közigazgatásilag Tabhoz tartozott, a válás utáni vagyonmegosztás azonban még mindig nem történt meg. A polgármester részletes tájékoztatást adott az 1991. évi költségvetésről: majdnem 13 millió forinttal gazdálkodhat a község. Az önhibájukon kívül hátrányos pénzügyi helyzetbe került községek pályázatára mintegy hárommil­lió forintos igényt jelentettek be, és az egészséges ivóvízhálózat kiépítésére be­nyújtották céltámogatási pályázatukat is. Bejelentette, hogy szeptembertől az álta­lános iskola területén 20-30 gyereket fo­gadó óvoda kezdi meg működését. Ismer­tette a testület által alkotott rendeleteket is. A falugyűlésen Bencs Zoltán a vízgaz­dálkodási társulat képviselője tájékoztatta a bábonymegyerieket a közműves ivóvíz- hálózat megépítésének előkészületeiről. Ez a jelenlegi számítások alapján ingatla­nonként 45-50 ezer forintba kerülne. Az elmondottakhoz többen hozzászól­tak. Hozleiter Ferenc a tulajdonosok anyagi helyzetét ismerve aggályát fejezte ki a víztársulat megalakulását követő ma­gas hozzájárulás díjjal kapcsolatban. Ko­vács Sándor javasolta, hogy az ivóvízve­zeték hálózatának megépítésekor a költ­ségeket mindenki egyformán viselje. Ta­kács Károly, Papp Gyula és Csendes Ist­vánná is egyetértett a közműves vízháló­zat megépítésével, ám a kivitelezés és a vízdíj reális árának megállapítását kérte. Javasolták, hogy közkifolyók ne épüljenek a településen. Márkus Lajos egyetértett azzal, hogy a megyeri részen óvodát ala­kítsanak ki, de felhívta a figyelmet a közle­kedési gondokra. A vízhálózat megépítésével a jelen levő bábonymegyeriek 90 százaléka egyetér­tett. K.J.

Next

/
Thumbnails
Contents