Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-09 / 34. szám
1991. február 9., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Képünkön a Phonotéka nevű berendezés, amelyet a kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola technikusai készítettek az intézmény diákjai számára. Az üzembe helyezés után az új készülék segítségével — egymástól függetlenül — tizenketten hallgathatják (fejhallgatóval) a vezérlőpulton elhelyezett magnót, lemezjátszót, CD-t és rádiót Fotó: Lang Róbert Kiállítás a Kaposvári Galériában Két ismeretlen Rippl-Rónai-festmény Szülővárosában két, Magyarországon eddig még nem látott Rippl-Rónai-festmény- nyel szerepel a város nagy szülötte azon a hétfőn nyíló kiállításon, amely dr. Vinko Percic zágrábi orvos magán- gyűjteményét mutatja be. Századok képzőművészete jelenik meg a rendkívül érdekes kiállításon; Kaposváron először láthatunk eredeti Rembrandt-grafikákat, s a magyar származású Albrecht Dürer néhány munkáján kívül elsősorban a XX. századi piktúra világhírességeinek műveiben gyönyörködhetünk. A műgyűjtő orvos kiváló érzékkel ismerte föl azokat a tehetségeket, akik munkásságukkal számottevően gazdagították napjaink művészetét. Cézanne és Degas mellett Picasso, Vasarely, a magyar festészetet képviselve Ber- náth Aurél, Czóbel Béla és még egy kaposvári, Vaszary János néhány képe is látható a hétfőn 17 órakor megnyíló tárlaton. Elkészült a közoktatási törvény tervezete A főcél äz iskola autonómiája Honti Mária, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára a közelmúltban a Táncsics Mihály Gimnázium tanáraival találkozott. Először velük ismertette a hét elején elkészült új közoktatási törvénytervezetet. Fejkvóta helyett norma 1 — A tervezet előkészítésének folyamata és metodikája különbözik más törvénytervezetek előkészítésétől — mondta. —A Gazsó Ferenc egyetemi tanár vezette munkacsoport elsősorban a tanároknak, illetve az oktatásügy irányításában résztvevőknek írta. A tervezet számot ad a közoktatás állapotáról, és felhívja a figyelmet, hogy a közoktatási, a felsőoktatási és a szakoktatási törvény szorosan összekapcsolódik. Az új közoktatási törvény célkitűzéseinek élén az iskolai autonómia megerősítése és ki- szélesítése áll. Emellett olyan célokat sorakoztat még fel, mint az iskolai értéktovábbítás pluralizmusának törvényessé tétele, az iskolák társadalmi kontrolljáA kirakatablakban irigylésre méltó béke honolt. A zölden tekergő növények között ábrándosán derengett a víz. Vibráló, súlytalan látvánnyá lényegültek a korrall- cikkcakkos mészkődarabok, s a lustán elheverő sárgás föveny varázsszőnyegként hullámzani látszott. A furcsa fénytörés mélyén kék, sárga, piros halak lebegtek. Az uszonyuk csak néha rikkant meg, lendületből vitorláztak tovább, mintha a létezés önkioltó árama sodorta volna őket. Szemmel láthatólag nem vágytak többre egy-egy illanás- nyi helyváltoztatásnál. A férfi csuklóján érezte az idő láthatatlan, de erőszakos bilincsét, mégis maradt. A bőre zsibbadni kezdett. Részegítő, álmos nyugalom íze futotta el az ínyét. Mintha valami elvarázsolt szobában feküdt volna, ahol a sarokból zsongító mesét sző egy szikrázó szemű Zsuzsán- na. Az idegen szavak diókopogással gurultak szét a padlón. Pókhálóarc egy kobaltkék festékfolt jelmezeben. Az ablakon át behallatszott a Kárpátok da- rázsdongású hóesése. Amikor mégis újra elindult az utcán, nem tudta, merre jár. Gondolta, legjobb, ha rábízza magát a vakvéletlenre. Egy pirosra mázolt, obszcén ábrákkal telefirkált liftben találta magát. A nak megerősítése, a gyerekek egyetemes jogainak, a pedagógusok mint munkavállalók helyzetének tisztázása, valamint a szülők iskolához való viszonyának törvényi szabályozása. A helyettes államtitkár szerint a centralizált irányítás és anyagkijelölés, az egy tankönyvből való tanítás idáig gátolta az iskolai önállóság kialakulását. Most új korlátok lesznek: kiszámíthatatlan egyes településeken például az önkormányzat és az iskola viszonya. Jelentős változás az, hogy iskolát minden természetes és jogi személy alapíthat és fenntarthat, az iskoláztatás pedig egyszerre jelent jogot és kötelezettséget. Honti Máriának az a meggyőződése, hogy az úgynevezett fejkvóta nem garancia az iskola elégséges működéséhez. Ezt az összeget — véleménye szerint — ki kell egészíteni az önkormányzatoknak. A törvénytervezet szerint a kvóta helyett valóságos normát kell megállapítani, s ezt az iskoláknak adja'az állam. A tankönyv- támogatást például ne a gyerekek, hanem az iskolák kapják! így lehet az iskolákban pedagólift nyikorogva haladt a lehetetlenül távolinak tetsző emelet felé. Legyen bármilyen csengő is, mindig meg szokott torpanni előtte, most azonban nem; egy pillanatig sem tétovázott. Az ajtó hosszú motozás után nyílott föl. Az arc, amely előbbu- kant mögüle, a messzi gyerekkort hozta vissza. Nem, már egyáltalán nem remélte, hogy létezik, és most mégis itt volt. Talán a jótékony lépcsőházi homály tette, de semmiféle elváltozást nem észlelt rajta, mégsem az nyugtatta meg igazán, hanem a fehér fogorvosi köpeny érzéstelenítőillata. — Jó napot, kedves uram! — előzte meg a köszönésben a doktor. „Szóval nem ismert fel” — állapította meg a férfi. Mindez természetes volt, hiszen utoljára gyerekkorában járt itt, mégis rosszul esett neki. Sértődötten fordította el a fejét. Meg is szédült kicsit. — Mit parancsol? — ismételte meg a doktor a kérdést, és óvatlanul közelebb hajolt. A férfi gyorsan félretette iménti sértődöttségét, s kihasználva az öreg megingását behatolt az előszobába. — De hát — ragadta meg méltatlangiai feladat, hogy miként gazdálkodjanak a tankönyvekkel. Új ciklusok . Honti Mária elmondta; a támogatásnak szektorsemlegesnek kell lennie, és ne az döntse el, hogy milyen iskolában tanul a gyerek. Ha állami feladatot vállal az egyházi, a magánvagy az alapítvány iskola, akkor a pénz éppen úgy jár neki, mint az önkormányzat által fenntartott iskoláknak. A törvénytervezet foglalkozik a tartalmi egységesítés kérdésével is, mégpedig úgy, hogy felvilágosítja az állampolgárokat, mi az a minimum, amit a gyereknek egy adott életszakasz végére meg kell ismernie. Ezért elengedhetetlen a követelmények leírásaA pedagógiai ciklusok életkori meghatározásáról elhangzott: a jelenlegi iskolai struktúra elágazási pontjairól ezek a szakaszok eltérnek. Az úgynevezett alapozó szakasz 6—12 éves kor között lesz, ezt négyéves alapműveltségi szakasz követi, s az iskolákban vizsgával zárják le. Vizsgaközpontokban lehet majd 18—19 évesen kodva a karját a doktor — mit óhajt?! Mégis mit óhajt, kedves uram? A férfi a mindenféle barlangászfelszerelésekkel — hátizsákokkal, kötelekkel, lámpákkal, vasmacskákkal — túlzsúfolt előszoba egyik sarkába vonta a doktort, és hirtelen el- szánással a fülébe súgta: — Egy műtétről volna szó. — De hát — távolodott el kissé a doktor —, ón fogász vagyok — és az ajtót leste, mikor lép be rajta a titkos műtétre váró lesütött szemű alany—, nem nőgyógyász. — Ugyan — legyintett a férfi —, nem arról van szó — és megtapogatta az állát, hogy ezzel is jelezze, a panasza fogászati vagy szájsebészeti jellegű. — Egy kopoltyúra lenne szükségem. — Nem vállalhatom — mondta a doktor nyugalmat erőltetve az arcára. — Nem fogászati téma.' — Hogyhogy? — kapta föl fejét a férfi, és megszorította a doktor karját, de olyan kíméletlenül, mintha valami természetfölötti erő dolgozott volna benne. —Jó, rendben van — adta be egy standard, külső érettségi vizsgát tenni. Ennek megvalósulása után lesz elvárható, hogy a felsőoktatási intézmények a felvételkor csak speciális alkalmasságot és tehetséget vizsgáljanak. Pedagógiai innováció A tervezet szerint a szülőknek lehet beleszólásuk az iskolai munkarendbe, az órák közötti szünetek időtartamába s a kiegészítő forrásokból származó jövedelem felhasználásába. Elhangzott, hogy a minisztérium szükségesnek tartja olyan pedagógiai intézetek megtartását, kialakítását, amelyek a pedagógiai innováció központjaként működnek; s nem felügyelőket, hanem szakértőket alkalmaznak. Javasolja a törvénytervezet egy országos közoktatási tanács megalapítását. Ez szakembergárdával véleményeztetné az alternatív iskolatípusokat, módszereket. Felhatalmazást erre nem a minisztertől, hanem a parlamenttől vagy a köztársasági elnöktől kapna. Lőrincz Sándor a derekát látszólag a doktor—, jöjjön el... úgy... — Holnap? — vágott közbe türelmetlenül a férfi. A doktor mély lélegzetet vett. Ravaszul az ajtó fele oldalazott, s próbálta udvariasan maga elé terelni a férfit. — Inkább egy hét múlva. Előbb beszélnem kell a technikusommal. A meglepő kijelentés kissé elbizonytalanította a férfit, így a doktornak, élve a kedvező alkalommal, sikerült végre kitessékelnie az előszobából. Gyorsan becsapta mögötte az ajtót, és ráfordította a kulcsot. A csukott ajtón is áthallatszott, ahogyan méltatlankodva dohog magában: — Micsoda alak! Úristen, micsoda alak! A férfi nem figyelt rá. Sarkon fordult. Sietve lépett be a liftbe, amely nyitott ajtóval várt rá azóta. Eszébe villant, mi mindent mulasztott. „Rohanhatok egész nap” — gondolta. Behunyta a szemét, hogy védekezzék a liftbelső agresz- szív vöröse ellen. És ekkor lehunyt szemhéjára vetítve újra megjelent előtte az akvárium derengő képe. „Mégis meg kéne próbálnom — gondolta—, ha másképp nem lehet, hát akkor kopoltyú nélkül.” Oláh János AZ AKVÁRIUM Egy délután Kölnben Sütő Andrással Harang a szélben... Tágas lakásban ülünk, Köln egyik lakótelepén. Néhány újságíró hivatalos a délutáni kávéra: németek és magyarok. Sütő András sárgás gyógysze- müveget visel. Divatos okuláré is lehetne, s rögtön fénykép is készülhetne valamelyik antológia elejére: homlokba hulló ősz haj, cigaretta a kézben. De nem, most nem gyújt rá! 1990. március 19-e óta nem. Akkor márciusban Marosvásárhelyen kezet emeltek rá: agyrázkódást szenvedett, bordáit összetörték, bal szemét kiverték. A bukaresti katonai kórházba szállították, majd Budapestre. Iliescu elnök megígérte, hogy a tetteseket felelősségre vonják, készült film a pogromról. A szalag nem került elő, a tettesek büntetlenek... Sütő András Budapestről Bostonba került, az orvosok a szeme világáért küzdöttek, de a bal szeme menthetetlen volt. Az érvelés hevében egyszeregyszer lekapja a szemüveget: baloldalt az üregbe visszahúzódott élettelen szemgolyó. Jobb szemén szürkehályog keletkezett, látása 20—25 százalékra csökkent, de itt, Kölnben megoperálták, ismét jól lát: „Amikor levették a kötést úgy éreztem, mintha a tenger mélyéről bukkannék fel.” Marosvásárhely—Bukarest—Budapest—Boston— Köln... Sütő András egy éve bolyong a világban. De hazakészül, Erdélybe. Nincsenek illúziói. Élete még inkább veszélyben lesz, mint a Ceauses- cu-rendszerben volt, amikor a belügy emberei „vigyáztak” ugyan rá, de',,védelmet” is nyújtottak. A helyzet most bizonyos fokig rosszabb. A Ceausescu- érában ugyanis, magyarázza, a magyarellenes politika nem volt nyílt, a sajtóban nem lehetett heccelni úgy, mint most. A régi államapparátus azonban szinte érintetlen maradt, a szélsőségesen nacionalista szervezet, a Vatra Rumaneasca beépült az államapparátusba: „a Vatra a legfanatikusabb Ceausescu- hívek gyűjtőhelye; megvan az eszköze ahhoz, hogy elősegítse az antidemokratikus törvénykezést”. Sütő András is tud arról, hogy elkészült az új román alkotmány tervezete. A romániai magyarok szervezete, az RMDSZ erről azt tartja, hogy a kisebbségi jogokat tekintve rosszabb, mint a Ceausescu-féle törvénykezés. — Elvileg még az RMDSZ is törvényen kívülre kerülhet, mert a tervezet tiltja az etnikai alapon történő szerveződést — mondja az író. Bizonytalan, hogy mikor lesznek helyhatósági választások... A románosítás folytatódik... A németek utolsó csoportjai hagyják el az országot, szintúgy sokan a magyarok közül. Magyar nyelvű oktatás a felső tagozatokon nincs; az, aki hátat fordít nemzetiségének köny- nyebben jut pozícióhoz. Sütő András az RMDSZ-t is bírálja, de menti is. Túlságosan óvatosak, 75 év román politikája termelte ki bennük a félszt. A magyar kisebbség törekvései nem kikristályosodottak, világosabb program kell ahhoz, hogy a küzdelem sikeresebb legyen, s a felszínes Nyugat is nagyobb rokonszenwel viseltessen az erdélyi magyarok iránt. Sütő álma a finn modell: a magyarok úgy élhessenek Romániában, mint a svédek Finnországban. A fokozatosságon kívül nem lát egyéb járható utat. Sütő András elnöke a nemzetközi Erdély-alapítványnak; ez segíti az Erdélybe visszatelepülni igyekvőket. „A román sajtó azzal riogat, hogy az alapítvány fegyvereket akar becsempészni az országba és meg akarja dönteni Iliescut” — jegyzi meg kesernyésen. Nem óhajt közvetlen politikai szerepet vállalni, de „csak szépírónak” sem maradhat meg. A kisebbségi sors krónikása, egyetemes mondanivalóval: harang a szélben... Sarkadi Kovács Ferenc Kirabolt iskola Ki segíthet? Február 3-án este megrettenve, feldúlva keresett a somogy- jádi iskola pedellusa: — Jöjjön gyorsan, mert ellopták az iskola színes tévéjét, videóját, a számítógépeket! Az iskolában megrémített a betört ajtó, a földre esett zár... A polcokon az eszközöknek csak hűlt helye volt... Mit csinálunk a számítástechnikai fakultációs tanórákon eszközök hiányában? Mi lesz a szakkörön? Mikor lesz nekünk újra színes televíziónk, videónk? Hogyan pótoljuk a majdnem 200 ezer forint kárt, hiszen a költségvetésünk beszerzéseket nem tesz lehetővé még tizednyi értékben sem. Rohantunk rendőrért, jelentettük a kárt; vártuk a vizsgálatot. A nyomozás elkezdődött. Megtalálják-e a tolvajokat? Megtudjuk-e, milyen emberek azok, akik háromszáz gyerek szakmai fejlődését ilyen brutálisan gátolják? Hol jártak iskolába? Talán nálunk? Miért loptak meg bennünket? Tudják-e egyáltalán, mennyire kell nekünk a videó a tanórákon, a szakkörökön, napközis foglalkozásokon? El tudják képzelni, mit éreztek, mit gondoltak tanítványaink, amikor megtudták, mit vesztettünk el, s milyen helyzetbe kerültünk? Mit tesznek a tolvajok zsákmányukkal? Tudják használni mindegyiket, vagy eladják? A gyerekeken akarnak gazdagodni, vagy annyira szegények, hogy már mindegy nekik, kitől lopnak? Mi szegény falusi iskola vagyunk, úgy takarékoskodtuk össze eszközeinket. Csak a legszükségesebbekre futotta erőnkből. Most itt állunktehetet- lenül, kif osztottan... Hová forduljunk segítségért? Ki tudja pótolni a veszteségünket; ki tud adni, és tudunk-e újra hasonló eszközökért dolgozni valahol, valamit? Hihetjük-e, hogy nem lopják el gyermekeink munkájának gyümölcsét? Ki segít bennünket ezután? Nem hiszem, hogy a tolvajok olvassák ezeket a sorokat. Abban hiszek, hogy lesznek olvasók, akik talán segítenek! A tanítás nem állhat meg. De hogyan történjen? Ősi módon? Nemcsak az eszközöket vitték el iskolánkból: kicsit a hitet, a reményt is. Stamler Imre igazgató
