Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1991. február 23., szombat Segítő szándék szakértelemmel Térségi Kulturális Tanács A fenti intézmény „előképei”, csíraszervezetei már több helyütt megvalósultak hazánkban, egyrészt a háború utáni rövid szabadművelődési időszakban, másrészt napjainkban a nosztalgia és a valós szükségszerűség együttes eredményeként. Helyünk a civil társadalomban Az egykori szabadművelődési tanácsok és a ma alakuló különféle formációk létét ugyanazon társadalmi követelmény teszi indokolttá: az értékmegóvás és értékközvetítés szakszerűségének igénye, egyfajta védekezés a döntések esetlegessége, laikussága, vagy eppen egyoldalú érdekmeghatározottsága ellen. Létrehozásukat a kultúra szakembereinek felelősségtudata, segítő szándéka ösztönzi. A megszülető szervezetek nevükben tulajdonképpen variációk egy témára, tartalmukban is keverékei a kamaráknak, kuratóriumoknak, szakbizottságoknak, tanácsadóknak. Az önnön szervezetüket építő települési és megyei önkormányzatoknak azonban — mint független szakértői testületekre — minden eddiginél nagyobb szükségük van, realitásuk kormányzati és önkormányzati oldalról egyaránt valóságos. Megalakításukat indokolja az is, hogy az önkormányzati szakbizottságok létszáma rendkívül szűk keretek között mozog, képtelenek a kulturális élet sokszínűségét visszatükrözni, a tagok kiválasztásánál kompromisszumokra kényszerülnek. A bizottsági tagok pedig — legjobb szándékuk ellenére is — csak térben és időben behatárolt tevékenységre képesek. E korlátokat törné fel egy társasági szervezet életre hívása, s erősítené egyben a zsengén megindult társa- dalmasodási folyamatokat, javítaná a közélet nyilvánosságának pozícióit. Ezek a tények vezettek arra az elhatározásra, hogy minden érdekcsoporttól függetlenül megrajzoljam egy regionális keretek között, a művelődés terén működő, demokratikus, szakmai tanácsadó-koordina- tív szervezet, a TÉRSÉGI KULTURÁLIS TANÁCS körvonalait. Felépítésénél az önkormányzati szisztémát, a szakmai értékmegóvó követelményeket és az európaisághoz nélkülözhetetlen társasági létforma igényeit vettem figyelembe. Szakértői testületként működne Modell kialakítását kísérlem meg, tudatában annak, hogy a tényleges megvalósításkor meghatározóak lesznek majd a konkrét társadalmi-gazdasági- politikai helyzet jellegzetességei. Alapvető kiindulópontom az, hogy a központi irányítás szerepe nagymértékben csökkenni fog kulturális területen is, előtérbe kerül a normativitás, ugyanakkor a helyi hatalom választott, de laikus testületek kezébe került, amelyek képtelenek önmagukban a szakszerűség szempontjait érvényesíteni. Emellett állandó gazdasági kényszer és folyamatos, de több pólusú politikai nyomás hat rájuk. Ebben a helyzetben komoly segítséget jelenthet számukra egy kifejezetten térségi szemléletű, a kultúrát teljességében és kölcsönhatásaiban értelme- zőtársadalmi fórum! Ami pedig talán még fontosabb: a lakosság, a polgárok és a kulturális intézmények, egyesületek, szakemberek számára biztosítana mozgásteret, tájékozódási és tájékoztatási lehetőséget. A tanács legfontosabb jellemzője legyen az, hogy szakértői testületként működik. Ebből következnek tagjainak feladatai is. Képet alkotnak az adott térség kulturális helyzetéről, ellátottságáról, felmerik a megnyilvánuló szükségleteket, a rendelkezésre álló feltételeket, feltárják a kialakult hagyományokat, értékeket. Ebben a munkában természetesen építenek a felhalmozódott tapasztalatokra, a szakembergárda ismereteire. Feltérképezik a fejlesztés, a továbblépés esélyeit, reális irányait. A kialakult helyzetkép alapján javaslatokat tesznek az önkormányzatok szervei felé a követhető stratégiára és taktikára, alternatívákat állítanak fel. Folyamatosan együttműködnek a megalakult települési és megyei művelődési bizottságokkal, részt vesznek a törvények, rendelkezések, az önkormányzati döntések előkészítésében, szakmai megalapozásában. Döntenek azokban a kérdésekben, melyek döntési jogát az önkormányzati szervek rájuk ruházzák (pénzek elosztása, pályázatok elbírálása, ösztöndíjak, kitüntetések odaítélése, alapítványok támogatásának megállapítása stb.). Ezeknek a jogoknak az átengedése—ön- kormányzati kompetencia — indokolt azokban az esetekben, amikor e fontos határozatok számára legszélesebb nyilvánosságot és társadalmi hátteret kívánnak biztosítani. Kapcsolatot tartanak mindazon szervekkel és személyekkel, akik a tanács tevékenységi körében illetékesek vagy érintettek. Figyelemmel kísérik az önkormányzati és igazgatási szervek munkáját, véleményezik a tett intézkedéseket. Az önkormányzat a tanácsnak folyamatos vagy eseti ellenőrzési jogot is adhat. Szükség eseten jelzést adnak, óvást emelnek az illetékes fórum felé. Kikből álljon a tanács? A tagság az adott térség elismert szakembereiből verbuválódna. Pártok és intézmények is képviseltethetnék magukat, de csak legkiválóbb szakértőik által. A testület a lehető legkisebb bürokráciával, a legegyszerűbb szervezeti formában működhet, a szükséges pénzügyi feltételeket — amelyek minimális terhet jelentenek — a megyei önkormányzati hivatal teremthetné meg. A Térségi Kulturális Tanács tagsága delegálás, illetve személyre tett javaslat útján alakul ki. Személyi javaslatot bármelyikszakember tehet, delegálási joga a kulturális intézményeknek, a parlamenti és a körzetben jelentékeny pártoknak, társadalmi szervezeteknek, érdekvédelmi szerveknek lehet. Az így kialakult szervezetet tagjainak szakmai kompetenciája legitimálja, s ehhez járul az önkormányzatok által való elfogadása, elismerése. Mivel a tanács tevékenysége nem szorítkozik a kultúra intézményesített formáira, hanem hangsúlyosan előtérbe kell helyeznie az önszerveződésiés a spontán kezdeményezés társasági megnyilvánulásait, tagságában is célszerű figyelembe venni ezt a szempontot. Az értelmiségnek rendkívül fontos szerepe és kötelessége jelen viszonyaink között a civil társadalom alapegységeinek — a különböző társasági formációknak — a kiépítése, szerveződésük segítése. A szóba jöhető személyek zöme ismert, véleményük, együttműködési szándékuk feltárható. Meghallgatásuk gazdagíthatja a felállított alapkoncepciót, tapasztalataik ötvözhetők, tovább érlelhetik a kulturális tanács tervezetét. Legtágabb körben a művelődés személyiségeit éppen a népművelők ismerik, rendelkeznek a szükséges szervezési rutinnal, kapcsolatrendszereik kialakultak, ezért a tanács felépítésének munkáját rájuk lehetne bízni. Az első fordulóban azokat a kompromittálat- lan szakembereket keresnék fel, akik tudásukkal és presztízsükkel segíthetik a további szervezőmunkát, s javaslataikat figyelembe véve teremtődne meg a kulturális tanács magja. Nagyon fontos, hogy minden a nyilvánosság előtt történjék, hiszen kulturális értékek, javak megmentésére, a jövő érdekében történő adaptálására szerveződő társaság alakításáról van szó. Társadalmi fórumról, amely tagjainak önként vállalt többlettevékenységet jelent közös ügyünk, a művelődés szolgálatában. A megyei művelődési központok szerepe A kezdő lépések megtételére, a kezdeményezésre kiválóan alkalmas a megyei művelődési központok kollektívája. Ezekben az intézményekben rendelkezésre áll minden olyan feltétel, amely a szervezőmunkához, az első összejövetelekhez kell, sőt, a legalapvetőbb információknak is a birtokában vannak. A szervezést már néhány lelkes, jó kapcsolatokkal rendelkező ember elkezdheti. Célszerű először a művelődés minden fontosabb területéről — művelődési otthonok, levéltárak, könyvtárak, múzeumok, színházak, tömegkommunikáció, ismeretterjesztés, filmszínházak, közművelődési egyesületek, a szakszervezetek, fegyveres testületek intézményei, könyvkiadás és -terjesztés stb. — egy-két tájékozott személyiséget megnyerni, s az ő javaslataik alapján tágítani a kört. így hamarosan elegendő tapasztalat és ismeret- anyag áll össze ahhoz, hogy megalakulhasson a tanács, s elkészülhessen az előzetes szakmai vita anyaga. Ezt az anyagot nyilvánosságra kell hozni, hogy a legszélesebb körben véleményezhessék, illetve hatására csatlakozhasson a további munkához az, aki ezt fontosnak, felelősségérzetéből eredőnek tartja! A szintén nyilvánosan megrendezett vita konklúziói alapján alakulhat a tanács folyamatos tevékenysége. Csak elhivatottsággal... A politikus értelmiség jelen társadalmi valóságunkban mellőzhetetlen, de az sem engedhető meg, hogy a politikum kimerüljön a pártpolitika keretei között, s ismét egy kisszámú csoport határozza meg valamennyiünk sorsát, körülményeit. Emellett a sokat emlegetett „európaisághoz” működő civil társadalom kell. Ez az a két alapvető ok, amelyek miatt minden felelősséget érző értelmiséginek szükségszerű vállalnia a hivatásával járó szerepet, bekapcsolódnia a társasági életforma mozgásaiba, kivennie a részét — elsősorban szakemberként — demokratizálódó közéletünk formálásából. A Térségi Kulturális Tanács megalakítása és működtetése ilyen feladat, s ez a mi dolgunk, a köz művelődéséért elhivatottaké! Hegedűs Tibor Munkácsy Mihály: Ifjúkori önarckép Gulácsy Lajos: Önarckép Az Ernst-gyűjtemény önarcképei 1912-ben nyitotta meg a közönség számara magángyűjteményét a máig nevét viselő múzeumban Ernst Lajos, aki műgyűjtőként és kiállításszer- vezőkent beírta nevét a magyar művelődéstörténetbe. Ernst Lajos egy személyben volt a hagyományok és az új törekvések támogatója. Azt a szerepet töltötte be a képző- művészetben, mint a Nyugat folyóirat az irodalomban — vélekedik egy mai méltatója. Rá is emlékezik a Budapest Galéria legújabb kiállítása, amely az Önarcképek Ernst Lajos gyűjtéséből címet viseli: 120 művészarcképet mutat be a 19. és 20. századi festőktől. Ernst Lajos mindenekelőtt a magyar történeti, művelődés- történeti és képzőművészeti értékek iránt érdeklődött. Különösen magyar történelmi festményekben és művészarcképekben volt gazdag a gyűjteménye. Saját maga számára csak magyar vonatkozású anyagot vásárolt, miközben múzeumában szívesen állította ki a barbizoni festők, Manet, Renoir, Degas, Cézanne, Ro- din műveit. Jelentős szerepet vállalt abban is, hogy ismeretlen festőket, szobrászokat kiállításokkal vezessen be a művészeti életbe. Lázár Béla közreműködésével több mint 300 kiállítást rendezett 1937-ben bekövetkezett haláláig. E tárlatokkal és aukciókkal meghatározó szerepet játszottak a kor művészeti életében, a közönség képző- művészeti kultúrájának kialakításában. Emlékkiállítással tisztelegtek Csontváry, Rippl-Ró- nai és Derkovits zsenijének. Bemutatták Munkácsy, Székely Bertalan, Mészöly Géza, Paál László képeit. Az általa szervezett kiállításon ismerte meg a közönség Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald .Béla, a nagybányaiak, a MIÉNK művészcsoport munkásságát. Kiállításain, gyűjteményében csak a minőséget méltányolta. Halála után hat és fél ezer műtárgyat hagyott hátra. Gyűjteményét—még életében — 1912 és ’32 között az Ernst Múzeumban őrizték, majd a művek egy része letétként a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeumot gazdagította. Ernst Lajos gyűjteménye a magyar művészarcképekből, önarcképekből, karikatúrákból a 17. századtól az 1930-as évekig terjedt, és mintegy 800 darabból állt. Ritka alkalom ennyi művészportrét együtt látni, ezért kár lenne elmulasztani a március 5-ig kínálkozó alkalmat, (kádár) ALTERNATÍV TANKÖNYV Történelmi lecke fiúknak és tanároknak „A második világháború egyik legfontosabb következménye — s egyben a hidegháború alapvető jellemzője —, hogy a világpolitika formálójá- ngi< korábbi centruma. Európa elvesztette önálló mozgásterét az őt közrefogó új szuperhatalmakhoz, a kontinensnyi méretű Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz képest” — állítja Gyarmati György Európa alkonya című munkájában, amelyben nyomon követi a nemzetközi politika mozgásterének változását 1945-től 1968-ig. A szerző az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogtudományi Karának adjunktusa, aki egy évig Pécsett is tanította ezt az anyagot, most pedig az ország egyik rangos pedagógiai műhelyének, a Székesfehérváron működő Comenius Társaság füzeteinek sorozatindítója lett. A társaság — sok más között — hosszú távú történelmi tudatot formáló programmal is rendelkezik. Ez az alternatív tankönyv az első lépés, amit hamarosan újabbak követnek. Felelősséget éreznek az ifjabb nemzedékek hiányos és hamis történelmi ismereteinek korrigálásáért, de a pedagógustársadalom rosszul képzett rétegeinek is eligazodási pontokat, szintézist kínál a friss szellemiségű, szemléletű dolgozat, amely szakított ama marxista dogmával is, amely szerint a történelem osztályharcok története. A füzetet alapvető segédanyagnak, alternatív tankönyvnek tekinti a székesfehérvári József Attila Gimnázium, amelynek tanárai tapasztalataikat szívesen megosztják másokkal. A szűkebb és tá- gabb haza gimnáziumai, de a többi középfokú oktatási intézmény is számíthat szakmai véleményükre. Egy tapasztalt történelemtanár pusztán a füzetet elolvasva, meggyőződhet arról, hogy korszerű és nélkülözhetetlen segédanyaggal van dolga. A Comenius-füzetek sorozatszerkesztőjétől, Szabó Péter tanártól kérdeztem: — A huszadik századi folyamatok ábrázolásában, korszakolásában milyen újdonságokkal szolgál Gyarmati György? — A szerző „a hosszú 19. század" után a a „rövid 20. századról” beszél. Az 1910-es évektől napjainkig tartó nyolc évtizedet sommásan három világháború „rövid” évszázadának nevezi. — Három világháború? — Igen. A két világháború után a szuperhatalmak világ- hatalmi aspirációi sodorták az emberiséget egy újabb világméretű konfliktusba, a hidegháborúba. Gyarmati György századunk korszakát 40 éves háborúnak nevezi. A szerző állítja: a négy évtizeden keresztül szinte egymást érő „helyi” konfliktusok láncolata olyan globális méretű, valóságos világháború volt, amelyet a két szuperhatalom különböző előretolt érdekeltségi övezeteiben, kontinensenként különböző ütközőzónáiban vívott egymással. Ennek megfelelően értékelendők (át) a Felszíni, ideológiai töltetű magyarázatok. Az egyik oldalon a közvélemény a „gyarmati népek felszabadító mozgalmáról”, illetve annak támogatásáról, vagy a „szocialista eszme győzelemre vitele” érdekében tett lépésekről olvashatott. A másik oldal saját akcióit, mint a „bolsevik újbarbarizmus feltartóztatására" irányuló, vagy „az emberi szabadságjogok és a civilizáció védelme” címszókkal propagálta küzdelmeit. — Az alternatív tankönyv erényei közül mit tart különösen fontosnak? Szabó Péter tömör válasza: — Rendet csinálni a fejekben. A hiányt pótló, lényegi információkat kiemelő segédanyag nemcsak az ifjak ismereteiben jelen lévő fehér foltokat tölti ki, nemcsak a tévhiteket korrigálja, de átértékeli legközelebbi múltunkat is. Korszerű történelmi lecke fiúknak és tanároknak, az ifjabb és idősebb nemzedékeknek. — Még egy kérdés: hol rendelhető meg a könyv? — A Comenius Tanulmányi Társaságnál. Címe: 8000 Székesfehérvár, Honvéd u. 8. A telefon: (22)16-520/201. Zágoni Erzsébet
