Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

1991 február 16., szombat 6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK T „Szabad” pénz lett a pedagógusok bére Szöllösi Istvánné: A gondokat nem lehet egy csapásra megoldani az iskolaszékek felállításával A működésképtelenség az idén nem az év harmadik har­madában fenyegeti az oktatási intézményeket mint tavaly, ha­nem jóval hamarabb: május­június táján. Legalábbis ezt ál­lítják az érintettek, a pedagó­gusok. — Üres zsebbel vágtak neki az 1991-es esztendőnek az önkormányzatok. Hiányzik a feladatok elvégzéséhez szük­séges pénz, ezért sok helyütt a pedagógusoknak beígért bér­emelésére „spekulálnak” — panaszolja Szöllösi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete főtitkára. — Az önkormányza­tok jelentős része nem akarja kiadni a 30 százalékos béreme­lést, aminek ígéretével tavaly az év végén csitította a kor­mány a pedagógusokat. Arra hivatkozva tartják vissza a pénzt, hogy a településnek jut­tatott összegről szabadon dönthet a képviselőtestület. Mi viszont úgy ítéljük meg: ez tör­vénysértés, hiszen a parla­menti határozat tavaly decem­ber 30-án törvényerőre emelte a pedagógusbéremelést. Te­hát „megcímzett" pénz kiadá­sát tagadják meg az említett önkormányzatok! — Az elmúlt napokban a pe­dagóguskamara előtt ismerte el a művelődési miniszter: nem jó az önkormányzati törvény, módosítani kell, mert nem kép­viseli megfelelően az oktatási intézmények érdekeit... — Valóban ez hangzott el. Mi egy véleményen vagyunk a miniszter úrral, egyet kivéve: a gondokat nem lehet egy csa­pásra megoldani az iskolaszé­kek felállításával! Ha a kor­mány nem ad elég pénzt az ok­tatásra, hiába jön létre bármi­lyen nevű szervezet, attól jot­tányit sem lesz jobb. Egy óvodás ellátására pél­dául évi 15 ezer forintot ad a költségvetés, ezzel szemben valójában 50 ezer forintba ke­rül. Am a pénz az iskolaszékek létrehozásáról nem fog megfi- adzni, a különbözetet az ön- kormányzatoknak kellene elő­teremteniük. Márpedig ha az ál­lam azt mondja, hogy kötelező az oktatás, akkor finanszírozza is azt. Ne a töredéket adja csak a költségeknek, mint ma. — Most milyen gondokat je­leznek az oktatási intézmé­nyek? — Már nemcsak az aprófal­vakban, de Budapesten is, ne­vezetesen Csepelen, megkez­dődtek a pedagóguselbocsá­tások. A működőképesség fenntartása érdekében csök­kentik a létszámot, s az elbo­csátott pedagógusok felsza­baduló béréből fizetik a villany- számlát meg a fűtést. Már nem óvodai csoportok megszüntetéséről van szó, most a tanév közepén tanuló- csoportokat vonnak össze — kényszerűségből. Az elbocsátott pedagógusok száma jelenleg ötszáz körül van országosan, pedig az isko­lákban nincs lényeges válto­zás: most is ugyanannyi gyerek ül a padokban, mint szeptem­berben. Am az őket tanító tanár ma kevesebb! Az utcára küldött pedagógusok bére lélegzetvé­telhez juttatja az intézménye­ket — ma itt tartunk. Ilyen kö­rülmények között pedig zuha­násszerűen csökkenni fog az oktatás színvonala. Jó lenne, ha emiatt a szülők nem a taná­rokat okolnák, hanem a dön­téshozókat. — Hová fordulhatnak taná­csért, felvilágosításért az ér­deklődők, elsősorban a peda­gógusok? —A béremeléssel kapcsola­tos törvénysértés miatt jogor­voslatért a köztársasági meg­bízotthoz tanácsos fordulni. Kétségtelenül nagy a bizonyta­lanság ez ügyben a szakszer­vezeti tisztségviselők között is. Ezért hoztuk létre saját „forró drótunkat”, ahol az 1991-es béremeléssel kapcsolatos kérdésekre kaphatnak felvilá­gosítást az érdeklődők. Feb­ruár 15-ig munkanapokon az 1 228-454 és 456-os telefonon várjuk a hívásokat. Gyergyó Katalin Győr műemléki belvárosa Közgyűlés Lausanne-ban Példa: Győr, a müemlékváros Nem bírják a bezártságot Lángoló zárka A peches „rőzsehordó" és a profi „gyűjtögető” Megírtuk már, hogy a megyei rendőr-főkapitányságon két — különböző bűncselekmények­kel gyanúsított — férfi magára gyújtotta a zárkát. A két, szá­mos balhén megedződött férfi hogyan jutott el idáig? Kíváncsi voltam: milyen okok vezettek az öngyilkossági kísérlethez? o Dr. Kelemen Éva, a kapos­vári városi rendőrkapitányság vizsgálati alosztályvezetője így mondta el a történteket: a bün­tetet előéletű, 28 éves Rákos Attila sorozatos betörésért ke­rült a rendőrségre. (Betört vi­rágboltba, töröcskei hétvégi házba és illatszerboltba is.) Legutóbb 5 évet és 10 hónapot ült különös visszaesőként. Zárkatársa, Bizderi György csalás miatt november 29-től „élvezte” a rendőrségi fogda vendégszeretetét. Testvérével és még 17—18 elkövetővel haj­léktalanoktól szereztek olyan személyi igazolványokat, ame­lyekben nem volt feltüntetve munkaviszony. Lopott bélyeg­zőkkel azután "pótolták" ezt, és hamisított keresetnyilakoza- tokkal, illetve munkáltatói iga­zolásokkal több százezer forint kölcsönt vettek föl az OTP-től. Ebből a pénzből csurrant- cseppent a valódi személyiiga­zolvány- tulajdonosoknak is. Más is terheli Bizderi György figyelemre méltó priuszát: test­vérének segítségével ösze- verte saját élettársát, majd az asszonyt bezárták a lakásba. Ez 20 hónapot jelent még „koc­kás ég” alatt. T öbbször követett el — nyilván figyelemfelkeltés miatt — öngyilkossági kísérle­tet. Az előzetes letartóztatás idején már összevagdalta az alkarját. A fogdatűz előtti na­pon pedig levelet írt a "Magyar Néphadsereg Ügyészségé­nek" /vagyis az Ügyészségi Nyomozó- hivatalnak/, s kérte: hallgassák meg, mert — az élettársa ügyében — koholt bi­zonyítékok alapján ítélték el. A bűntársakat — a rendőr­ségi fogdában — elkülönítve őrzik. így kerülhetett a 8-as zárkába a két „idegen”: Rákos Attila és Bizderi György. Ja­nuár 29-én közös megegye­zéssel úgy határoztak: eldob­ják maguktól az életet, felgyújt­ják a zárkát. Összehordták az ágyak laticelbetétjeit, a takaró­kat, és meggyújtották. Előtte még eltorlaszolták az ajtót, de amikor a máglya belobbant, megijedtek. Áthúzódtak a má­sik sarokba. Lehet, hogy elol­tani is megpróbálták, hiszen a kezük és az arcuk égett össze, mielőtt dörömböltek az ajtón. A fogdaőrök mentették ki őket; kézi poroltókkal és a tűzoltók segítségével sikerült megfé­kezni a lángokat. A zárka kié­gett (újabb bűncselekmény van tehát a rovásukon: szán­dékos rongálás, és ha a sza­kértő bebizonyítja, akkor köz- veszély-okozás is). A rendőr­orvos a két összeégett férfit a kórházba utalta. Innen már ki­kerültek, s most a büntetésvég­rehajtási intézet lakói. A fogdaőröket nem terheli mulasztás: a rendelkezések alapján lehet a gyanúsítottak­nál gyufa, sőt penge, elemes tévé, videókészülék is, és ha meg tudják fizetni, az ebédet akár a város legjobb éttermé­ből hozathatják. Csak érde­kességként: az arab „vendé­gek” olyan csirkét és halat ren­deltek, amelyet külön — tehát disznóhúst nem „látott” — lá­bosban főztek. © Dr. Horváth Szilárdtól, a vá­rosi vezetőhelyettes ügyésztől kaptam engedélyt látogatásra a két öngyilkosjelölthöz. Szó­ban annyit tett hozzá, hogy szerinte a két fogva tartott min­denképpen át akart kerülni a rendőrségről a börtönbe. S még hozzáfűzte: „Nem irigy­lem a fogdaőröket”. Veszelka Vendel őrnagy, a büntetésvégrehajtási intézet parancsnoka: — Nem igazán örülünk an­nak, hogy az összes problé­más nehézfiú ide kerül, mielőtt lezárulna a nyomozás. A megégett ember látványa mindig megdöbbentő. Meg­próbáltam felkészülni a talál­kozásra, de ez igazán nem si­került. A leégett haj, a sebes orr, fül és a vastag varr borította kezek, a százszor meggondolt mozdulatok, hogy ne fájjon, a finoman két ujj közé csippentett cigaretta — szinte érezhetővé tették a kínt. © — Nem bírom az elzártságot — magyarázta Rákos Attila. — Nem tudok egy helyen sokáig lenni, ezért próbálkoztam az öngyilkossággal. — Többször volt már bün­tetve, mégis kibírta... — Ennyi év után elegem volt! — Erre nem gondolt, amikor itt-ott betört? — Nem. Soha nem tervez­tem, mindig olyan hipp-hopp dolog volt. Nem származott ebből anyagi hasznom. — Ne haragudjon, de ezt nem értem. A betörést a ha­szonért követik el... — Az Április 4. utcai illat­szerboltból kilenc sprayt vittem el, kétszáz méterre onnan megfogtak. A pincebetörésnél pedig két agancsot. Úgy néz­hettem ki, mint egy rőzsehordó asszony, amikor az URH-s autó elcsípett. — Akkor miért csinálta eze­ket a balhékat? — Nem tudom... Összefut előttem a kép, és annyi... Egyébként olyan bulikat is rám akarnak verni, amiket nem kö­vettem el; többek között ezért is csináltam. A nyolc általánost végzett fia­talembernek „utoljára" a Zselici Erdészet volt a „könyves” mun­kahelye, majd alkalmi munká­ból élt. Pénze — saját beval­lása szerint — mindig volt. — Itt jobb, mint a rendőrsé­gen? — Jobb. De legjobb lenne kint! — Még mindig meg akar halni? — Ha magára tör ez a vágy, előbb keressen meg engem — szólt közbe Sára József őr­nagy, nevelő, aki mindvégig je­len volt beszélgetésünknél. — Rendben, tisztelettel — vakargatta sebes orrát. — Mit szeretne most a leg­jobban? — Tíz évvel fiatalabb lenni, megváltozva új életet kezdeni. o Bizderi György priuszát te­kintve már nehézfiúnak számít — El voltam keseredve, mert nem engedték, hogy találkoz­zam a hetvenéves édesa­nyámmal — indokolta tettét. — Az is hozzájárult, hogy amikor az élettársamat megverték, én kórházban voltam. Ezt pedig 'rám akarják bizonyítani. — Mikor volt utoljára munka- viszonya? — Hát... nem is tudom — vá­laszolta fogatlan mosollyal. — Nem bírom a kötöttséget. Az italt annál jobban sze­rette, s mint kiderült, lehetőleg gyógyszerrel együtt. Volt már két „nyelése” is, még kint, civil­ben. Drótot nyelt azért, hogy ne tudják bevinni éppen soros szabálysértése miatt. Mire a kórházból 1989-ben—a műtét után — kikerült, az amnesztia elvitte a büntetést. Élete 34 évéből eddig nyolcat-kilencet ült, de józanul soha semmit nem követett el. — Volt józan is? — Hát... Szerettem a bódult- ságot, de egyedül soha nem it tam. A pia viszont megzavarja a fejemet. — Még mindig meg akar halni? — Itt, a börtönben már nem. De sokszor volt már öngyilkos- sági kísérletem. — Nyolc osztályt végzett. Et­től azonban még dolgozhatott volna... — Dolgoztam én, kérem.. Ha mást nem, akkor gyógynö vényt és csigát gyűjtöttem. — Ezt teszi azután is, ha ki­kerül? — Nem tudom. De az való­ban furcsa, hogy itt, a börtön­ben úgy tudok dolgozni, hogy ihaj... Tamási Rita Nemrégiben a svájci Lau­sanne-ban a chilloni kastély középkori lovagtermében tar­tották a műemlékvédők világ- szervezetének, az ICOMOS- nak kilencedik közgyűlését. Az ülésen az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnökségé­nek tagjaként dr. Winkler Gá­bor, a Hungaro-Austro építé­sze is részt vett. Az ICOMOS megalapítását 1964-ben, Velencében hatá­rozták el a háború utáni évek műemlékvédőinek legjobbjai, és ugyanott fogalmazták meg a híres Velencei Chartát, amely azóta világszerte a műemléki helyreállítások alapját képezi. Az elmúlt huszonöt esztendő alatt azonban a műemlékvéde­lem nagyot fejlődött, ma már nem a háborúban megsérült becses műemlékek megvé­dése a fő feladat, hanem épített környezetünk egészének vé­delme, városrészek, -együtte­sek és környezetük megóvása, kertek, parkok, az ember által átalakított természet, a kultúr- táj megtartása és harmonikus továbbfejlesztése. A műemlék fogalma időben is kitágult, ma már a legutóbbi száz év legkiválóbb emlékeit is világszerte védjük. Mindez azonban szükségessé tette, hogy a Velencei Chartát hozzá­igazítsák az új igényekhez. A Charta sorsával kapcsolatosan közel két napig folyt a vita, vé­gül egy kiváló magyar építész, Hoher Miklós professzor javas­latát fogadták el, aki Sallay Ma­rianne és Dercsényi Dezső művészettörténészekkel együtt maga is részt vett annak idején a Charta megfogalma­zásában. Ő azt kérte, hogy ne dolgozzák át az okmányt — maradjon az a műemlékvéde­lem e nagyszerű korszakának élő dokumentuma. Javasolta azonban, hogy a legutóbbi idők eredményeinek figyelembe vé­telével, összegezve az egész évszázad tapasztalatait, a 2000. évig foglalják össze a ma érvényes műemlékvédelmi el­veket. Ennek megfogalmazá­sára a közgyűlést követően kü­lön bizottság alakul majd. Az ülés újdonsága volt, hogy a világ minden tájáról idesereg- lett szakemberek ezúttal nem tartottak előadásokat, hanem kiállítás formájában bocsájtot- ták vitára tevékenységüket. Az ICOMOS-on belül működő Tör­téneti Városok Bizottsága úgy döntött, hogy a műemléki vá­rosrendezés legkorszerűbb el­veit magyar város, Győr példá­ján mutatják be. A kiállítás a há­rom éve Washingtonban elfo­gadott Történeti Városok Vé­delmének Nemzetközi Char­tája felépítését követte: Győr példájával bizonyítva a város- méretű műemlék-helyreállítás módszereinek helyességét és problémáit. A kiállítás tíz tab­lón, Fekete György fotómű­vész gyönyörű színes város­képein és riportképein bizonyí­totta, hogy a középkori város­mag és a századfordulón épült új városháza tervezett együt­tese egyaránt magas művé­szeti értéket képvisel Győrben. De védelmet érdemelnek a belváros tereinek arányai, az utcák rendszere, az udvarok régi fái és jellegzetes növényei, a város épületei, a házak be­rendezése — egyszóval a tele­pülés egész gazdagsága és sokszínűsége. Az egyik kép a tervekkel is­merkedő győrieket mutatta — bizonyítva a lakossági fórum­mal, hogy a történeti városok jövője közügy. Érdemes meg­jegyezni, hogy más országok­ban, Győrhöz hasonlóan az önkormányzatok egyre több műemlékvédelmi feladatot vál­lalnak magukra. A további tab­lók a győri városmegújító iskola módszereiről és eszközeiről tudósítottak. Hogy a városmegújítás győri módszerei milyen nagy érdek­lődésre tartanak számot, mi sem bizonyította jobban, mint hogy a kiállítás láttán jelentke­zett William J. Murtagh pro­fesszor, aki a honolului egye­tem építészhallgatóit kívánja elhozni Győrbe, hogy a város- megújítás módszereivel itt is­merkedjenek. A közgyűlés Roland Silvá Sri Lanka-i építész-archeológust választotta meg az elkövet­kező három év soros elnökévé. Alelnöknek magyar építészt, Román Andrást választották. Ő számtalan feladata mellett a Történeti Városok Bizottságá­nak a vezetője is; megválasz­tása azt is bizonyítja, hogy ép­pen a városméretü műemlék­védelem hazai sikerei-alapján a magyar műemlékvédelem to­vábbra is a világ élvonalában áll. Megható, szép pillanata volt a közgyűlésnek, amikor négy másik ICOMOS-taggal együtt Dercsényi Dezsőt, a műemlék- védelem legendás, nagy egyéniségét — a közgyűlés posztumusz tiszteletbeli tagjá­nak választotta. Emlékét így kívánták megörökíteni a világ minden tájáról Lausanne-ba sereglett szakemberek. A leg­közelebbi közgyűlés három év múlva lesz, Sri Lankában. I. B.

Next

/
Thumbnails
Contents