Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
1991. február 16., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Iskolapadban munkanélküliként Az átképzés sem garancia A munkanélküliek száma a prognózis szerint az év végére Somogybán eléri a 10 ezret. A megyei munkaügyi tanács szerint 10 százalékukat, tehát mintegy ezer állástalanná vált embert kell átképezni. Igen, de milyen szakmára? A megyei munkaügyi központ folyamatosan próbálja feltérképezni az igényeket: azt, hogy munkáltatóknak milyen szakmákra, illetve milyen szakmunkásokra, szakképzett munkavállalókra van szükségük. A felmérés eredménye nem biztató: a munkáltatók nem tudják mire lesz szükségük és garantálni sem tudják, hogy akire most szükségük van, azokat tudják-e fogadni a tanfolyam végén is. Ilyen körülmények között hogyan tud hatékonyan dolgozni a megyei munkaügyi központ, és milyen átképzési tanfolyamokat szervez? — kérdeztük Tóth Lajost, a képzési csoport vezetőjét. —A kérdőíveket a közelmúltban küldtük ki azoknak, akik részt vettek tanfolyamainkon, arra vagyunk kíváncsiak, hogy a tanfolyamok végeztével el tudtak-e helyezkedni és hol. Nyilván nem lesz teljes a kép, hiszen nem mindenki veszi a fáradságot, hogy a kédőíveket visszajuttassa nekünk, főleg, ha úgy érzi, fölöslegesen tanult, és a mai napig nincs állása. — Milyen tanfolyamokat indított a munkaügyi központ? — Kétféle átképző tanfolyamunk van: azoknak, akik munkaviszonyban vannak, és azoknak, akiknek nincs állásuk. A munkaviszonyban levőknek a vállalatok, illetve munkáltatók szervezik az átképző tanfolyamokat a munkaügyi központ anyagi hozzájárulásával. Ez főként azokat érinti, akiknek a beosztása, munkaköre a közeljövőben várhatóan megszűnik. Olyan területre képezik át őket, amelyre a vállalatnak szüksége van. Tavaly 158 ilyen dolgozót képeztek át a Balaton Fűszórt- nél, a Volánnál, a MÁV-nál és a Somogy Megyei Nyomdánál. A legnagyobb számú átképzés— amely 108 pedagógust érintett —az orosztanároknál volt, ezt a pedagógiai intézet vállalta. — Gondolom, a munkanélküliek képzése, illetve átképzése olyan szakmákra, amelyekre várhatóan szükség van, nagyobb gondot jelent... — Igen, ez így van. 1990-ben 16 tanfolyamot indíttunk számukra; ebben a 82 órástól a 750 órásig igen széles a skála. — Gondoltak az általános iskolát végzett „munkanélküliekre” is? — Igen, a legnagyobb óraszámú az ABC-áruházi előadói tanfolyam volt, erre a nyolc osztályt végzetteket vártuk, és számukra szerveztük a textil- és ruhaipari varrómunkás tanfolyamot. — És az érettségizettek? — Négy tanfolyamot hirdettünk nekik: számítógépkezelőit, külkereskedelmit, idegenforgalmit, valamint adó- és pénzügyi ügyintézőit. — Milyen a képzés ezeken a tanfolyamokon, és milyen végzettséget adnak? — A külkereskedelmi és az idegenforgalmi ügyintézői képzés kivitelével valamennyi intenzív jellegű, tehát minden munkanapon legalább hat órás képzés. Többségében betaní- tottmunkás-képzés, de van képesítést nyújtó is. Összesen 235-en vettek részt a tanfolyamainkon, és a lemorzsolódás igen csekély: az oktatásról tavaly hatan maradtak el. — Kik vehetnek részt ezeken az átképző jellegű tanfolyamokon? — A hivatalos megfogalmazás szerint azok, akik legalább két hónapja eredménytelenül próbálkoztak elhelyezkedni, és a munkaügyi központ erőfeszítése a munkába állásukhoz egy hónapon túl sem volt eredményes. — A tanfolyamok szervezésekor mi indokolja egyes szakmák oktatását? —Az igények. Megpróbálunk — és ezt hangsúlyozzuk — olyan szakmákat oktatni, amelyeket birtokolva várhatóan el tudnak helyezkedni a jelentkezők. Garancia, sajnos, nincs... — Miből élnek a tanfolyamokon részt vevő felnőtt emberek? —Átképzési támogatást kapnak, mégpedig a tanult szakma jelenlegi átlagbérének a 75 százalékát vagy a munkanélküli- segélyük 110 százalékát. — És a 16 éven aluliak, akiknek még nincs munkakönyvük? —A minimumbér 10 százalékát, azaz 580 forintot havonta. — Manapság sarkalatos kérdés a munkaviszony folyamatossága... — Az átképzés 16 éves kor fölött munkaviszonynak számít. — Az átképző tanfolyamokat ki szervezi? — A munkaügyi központ pályázatot hirdet a képző vállalatoknak, intézményeknek, és amelyik a legkedvezőbb ajánlatot adja a tematikát és a költség- vetést illetően, az kapja a képzés lehetőségét. A képzés költségét természetesen a munkaügyi központ állja. — Tavaly mekkora összeget költött az átképzésekre a Somogy Megyei Munkaügyi Központ? — A képző vállalatoknak 4 millió 300 ezer forintot, átképzési támogatásként a résztvevőknek 70Q ezer forintot fizettünk ki. i Tamási Rita Március 14—31. Budapesti Tavaszi Fesztivál Az idei Tavaszi Fesztivált a „Kelet Európa tavasza” gondolat jegyében rendezik meg. Eltérve az eddigiektől, a rendezvénysorozat nem 10, hanem 18 napig, március 14-től 31-ig tart. A korábbiaknál gazdagabb lesz a program is. A hagyományokhoz képest változás: Budapest mellett idén már hat város kapcsolódik be a fesztivál megrendezésébe. A szokásosak: Kecskemét, Szentendre, Sopron körét ebben az évben először Debrecen, Gödöllő és Szombathely bővíti. Először vendégszerepel Magyarországon a Kolozsvári Magyar Állami Opera, amely a magyar kultúrtörténet első állandó operatársulata. Komoly helyet kap a fesztiválon a Mozart-évforduló megünneplése. A Budapest Kongresz- szusi Központban március 24- én és 25-én a Budapesti Fesztivál Zenekar Fischer Iván vezényletével adja elő Mozart: Varázsfuvola című művét. Az első félévet jó eredménnyel zárták Jó eredménnyel zárta az első félévet a Kaposvári Egészségügyi Főiskola huszonöt hallgatója. A védőnőjelöltek a laboratóriumban a demonstrációs teremben és a tejkonyhán sajátítják el a szakma fogásait. Fotó: Kovács Tibor Általános iskolák pénzügyi helyzetéről A diákétkeztetés nyitott kérdései NEVEK A ZÁSZLÓRÚDON Otthontalan dalkör Siófokon A siófoki 115 éves dalkör hajdanán az egykori iparoskörben (ma szolgáltatóház a Kálmán sétányon) kapott kényelmes otthont, s nem véletlen, hiszen a település iparosai közül a legtöbben anyagilag is támogatták az együttest. Mióta onnét kiköltöztek a dalosok, folyton csak vándorolnak egyik helyről a másikra. A szolgáltató ktsz emeletéről a vízügyi igazgatóság épületébe, majd a volt párt- bizottság úgynevezett kútgyű- rűs termébe, ahonnét most ismét távozniuk kell. Régóta otthontalan az ország egyik legrégibb dalárdája, s úgy tetszik, annál reménytelenebb a sorsa, minél nagyobb, városiasabb a település, amelynek büszkesége lehetne. A közért, a kultúráért pénzt és időt áldozó hajdani derék polgárok, karnagyok tartották életben több mint egy évszázada; nem szűnt meg az első, sem a második világháborúban, próbáltak a forradalmak idején, a Rákosi-érában valamint a Kádár-rezsimben. Timár Imre karnagy, aki évtizedeken át „bagóért”, kizárólag a lokálpatrióta hűség által vezérelve utazgatott le Budapestről a próbákra, szereplésekre, a dalkör mellett a Bányász női kart és a gyermekkórust is fölvállalta. Ha körülnézünk Siófok kulturális életében, már régóta nem látjuk a Muzsinszky Nagy Endre által alapított, több évtizedet megélt rajzszakkört, amely képzőművészeket, rajztanárokat és műélvezőkat nevelt föl. Eltűnt, megszűnt a költözködések útvesztőiben. Lehet, hogy a Dalkör sem éri meg a 120 éves jubileumot? A siófoki önkormányzat legutóbbi úgynevezett nyilvános- sági fórumán Lehota Rudolf vízvezeték-szerelő mester, régi dalárdista emelt szót otthon- talanságra ítélt együttese érdekében. A többi között elmondta, hogy a mostoha körülmények miatt az énekkar trófeáit, kottáit és egyéb kellékeit is — természetesen — száz felé kénytelenek őrizni, az együttes zászlója például az ő otthonában van. A zászlórúdon négy sorban apró rézlemezekén sorakoznak a régi mecénások nevei. Magyar János plébános ország- gyűlési képviselő (ő alapította a dalkört 1876-ban) után sok-sok csupán nagyítóval olvasható név; Maurer Ferenc vendéglős, Kaszner László festő, Olasz Ferenc kőműves, Kőszegi Ferenc földműves, Kerítés József díszműbádogos, Jelinek Pál lakatos, Kaáli Nagy Dezsőné háztartásbeli, Rabin Zoltán fakereskedő, dr. Kertész Dezső fogorvos, Farkas János és Fehér Imre építészek, Gruber József kántortanító (Zákonyi Ferenc édesapja), Pék Imre és Pintér Károly szíjgyártók a többi között. Vajon lesznek-e követőik? Sz. A. Körkérdésünkkel azt tudakoltuk az áltlalános iskoláktól, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetben adottak-e az oktatási intézmények alapvető működési feltételei. — Az iskolák ideiglenes költségvetését még nem véglegesítették — mondta Gundy Ri- chárdné, a kaposvári Krénusz általános iskola igazgatója.—A legnagyobb gondot a diákétkeztetés okozza, amelyre költségvetésünkből olyan 20 ezer forintot költöttünk már pluszként, amelyet nem erre szántunk. Az emelt élelmiszerárak mellett a diákok ugyanannyit fizetnek térítésként, mint egy évvel ezelőtt. 23 forintból pedig jó minőségű ebédet adni lehetetlen, tehát az étkeztetés színvonala törvényszerűen csökkent. A térítési díjat az önkormányzatnak mielőbb szabályoznia kell. A dologi kiadásokkal eddig nem volt gondunk. Virovácz Márktól, a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatójától megtudtuk, hogy a „híresztelések ellenére” adottak a működési feltételeik. Ebben az intézményben is a költségvetés sarkalatos pontja a diákétkeztetés, amely évi 460 ezer forinttal növekedett. Az élelmiszert a Somogy Megyei Vendéglátóipari Vállalattól kapják, már megemelt áron. Ez egyelőre nem érinti a tanulókat, ugyanis a városi önkormányzat megígérte, hogy kompenzálja ezt az összeget az iskoláknak. A nagyatádi 1. számú iskolában Fellegi Bálint igazgatóval beszélgettünk: válasza némi bizonytalanságot tükrözött: — Egyelőre nincs gondunk, ám nem tudjuk, hogy mi lesz a közeljövőben. Amíg nem hagyják jóvá a költségvetési tervünket, tehát januárban és februárban az önkormányzat megadta számunkra az igényelt összeget. A szénbeszerzés jelentett problémát, s ez is csak a szénhiány miatt. Tálas Imréné, a ladi általános iskola igazgatóhelyettese elmondta: — A helyi önkormányzattól kapott összeg fedezi az intézményünk költségvetési kiadásait. Azonban, hogy a következő áremelés után mi lesz, az még kérdéses. — A tavalyi költségvetésünkből megtakarított összeget éljük most fel — válaszolt Sziklai Béla, a kaposvári Berzsenyi Dániel Általános Iskola igazgatója. — Költségvetési tervünket még nem hagyták jóvá. Jelenleg különösebb anyagi, fenntartási gondjaink nincsenek, a diákétkeztetéssel kapcsolatban azonban jelentős problémák elé nézünk. Már most csökken a menzaigény, pedig a térítési díjakat nem emeltük. Úgy tudom, a városi önkormányzat tervezi az emelt térítési díjak „ellentételezését”, de egyelőre tisztázatlan, hogy ez minden diákra, vagy csak a hátrányos helyzetű tanulókra vonatkozik-e. Szinte valamennyi intézményvezető válaszában benne voltak: a „jelenleg”, „egyelőre" kifejezések, s ez bizonytalanságot tükröz. Pedig az általános iskola az oktatási intézmény- rendszer alappillére. Ezt nyilván minden képviselő-testület tudja... Tamási Rita
