Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-14 / 38. szám
1991. február 14., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 KÖNYVESPOLC NAGYEZSDA MANDELSTAM: EMLÉKEIM Alig egy éve, 1990 januárjában egy kegyetlen esszé jelent meg a Nagyvilág című folyóiratban. Viktor Jerofejev Irta „Halotti beszéd a szovjet irodalom fölött" címmel. Elolvasása után kapkodtuk a fejünket, hogyan dőlnek le ifjúságunk bálványai, a „szocialista realizmus" remekei, hogy csak néhányat említsünk — Gajdar, Gladkov, Fa- gyejev, Fegyin, Pavlenko, A. Tolsztoj és mások müvei. Kegyetlen Jerofejev konklúziója, és nehezen tudjuk elfogadni kategorikus kijelentését: „Van egy ország... és benne a mi saját, rothadt irodalmunk...” Most, Nagyezsda Mandels- tam Emlékeim című világsikerű könyvét kezünkbe vehetjük, rá kell döbbenni, hogy Jerofejev- nek minden szava igaz... Sok könyvet olvashattunk mostanában a sztálinizmus, a totális bolsevik diktatúra mindennapjairól. Ám közülük is az egyik legfigyelemreméltóbb, legtorokszorítóbb Nagyezsda Mandelstam visszaemlékezése férjére, Oszip Mandelstam- ra. Több mint húszéves késéssel jutott el ez a könyv hozzánk. A Szovjetunióban mindmáig nem jelent—nem jelenhetett— meg, hiszen napjainkban is érezzük, látjuk, hogy a peresztrojka malmai is lassan őrölnek... Szomorú aktualitást ad a könyvnek, hogy „főhőse”, Oszip Mandelstam éppen száz éve, 1891 január 15-én született és 47 éves korában hunyt el egy Vlagyivosztok melletti munkatáborban, 1938. december 27-én. Legyengült szervezete és súlyos szívbaja nem bírta, nem bírhatta a tábor megpróbáltatásait... Az Emlékeim írása idején Nágya még nem volt biztos férje halálában... Oszip Mandelstam. A fiatalabb korosztály talán nem is hallotta, nem is tudja a nevét. Pedig ez a rendkívül érzékeny, mindenre fogékony, nagy műveltségű költő és esszéíró megérdemli, hogy neve-ne vesszen el a homályban. (Az Emlékeim után úgy érezzük, hogy nem is fog... Pedig a hivatalos politika és hű kiszolgálója, a hivatalos irodalom — elsősorban a rosz- szul értelmezett szocialista realizmus „bajnokai” — mindent elkövettek, hogy Mandelstamot nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is egyszer és mindenkorra „kiiktassák” az életből és az irodalomból egyaránt...) Oszip Mandelstamot Anna Ahmatovával együtt az akmeiz- mus (a világkultúra utáni vágy) megalapítói között tartják számon. Ez az irodalmi irányzat gyökeresen szakított Maja- kovszkijékkal. (Anna Ahmatova sorsa is pravoszláv misére méltó. Férjét kivégezték, fiát lágerbe küldték, őt magát évtizedekre némaságra kényszerítették. (És Mandelstam „bűne”? Az 1930-as évek elején írt, írni merészelt egy epigrammát Sztálinról. Nem a szokásos hajbókolást, hanem egy villámlóan éles, keserű szatírát, amelyben Sztálin nem a mindenható vezér, hanem a „Kreml hegyi réme.” A vers természetesen soha nem jelent meg Mandelstam életében. Ám ettől kezdve a költő sorsa megpecsételődik. Gyanús, akit állandóan figyelni, figyeltetni kell... És figyelik is, egészen élete végéig... Érdemes megfigyelnünk, hogy a hatalom mennyire fél mindig (és fél ma is!) a költészettől. Hiszen az igazi költészet mindig egy kicsit rohamcsapata is az irodalomnak. Rohamcsapat a bálványok, a megkövesedés, a hazugság, a lakkozás ellen... Mandelstam fiatal korában bejárta Olaszországot, Németországot, megismerkedett Párizzsal, magába szívta a világ- kultúra szinte minden értékét. (Kortársai szerint nyelvzseni is volt.) De élni csak Szovjetunióban tudott. Mert élete végéig hitt a Forradalomban. Nagy F-el. (Ez ennek a nemzedéknek a legnagyobb tragédiája. Lángolva hittek valamiben. És az immár zsarátnokká halványuló tűzben egymás után hamvadtak el...) 1934-től 1938-ig szinte szakadatlan száműzetésben és vándorlásban telnek Mandel- stamék napjai. Nágya nem száműzött, de mindenhová követi férjét. Ám az utolsó stációban, Vlagyivosztokban már nem lehet mellette... (Oszip Mandelstam táborbeli napjai a megmenekültek vallomásaiban szinte szolzsenyicini soroknak hatnak...) És miközben szinte napló- szerűen tárulnak elénk az események, plasztikus képet kapunk a szovjet irodalmi élet szinte minden jelentős(?) írójáról és költőjéről. Akik hittek Mandelstamban és akik megtagadták... Ám Nagyezsda Mandelstam emlékezései ennél sokkal többet adnak. Félelmetes látlelete ez a könyv a totális diktatúra kiépítésének, amelyben szinte izzik a hírhedt cse- kista jelszó: „Csak ember legyen... Ügyet majd kerekítünk...” És ahogy haladunk előre a könyv olvasásában, egyre jobban érezzük, hogy a „főhős” nemcsak Mandelstam, hanem a nép, az egyszerű orosz nép. Állandó rettegésben élve is készen a segítségre. Felejthetetlen arcok és sorsok villannak fel előttünk. Arcukra fagyó mosoly- lyal várakozó asszonyok a hírhedt börtön, a Lubjanka előtt... Csak mosolyogni, csak mosolyogni, hiszen a sírás és a nevetés egyaránt gyanús... Eltorzult arcú, egyszerű falusi emberek, akik a koromsötét éjszakában egy kicsit megnyugodva igazítják útba a kopogtató Mandelstam házaspárt. Hála Isten, nem a titkosrendőrség zörgeti az ajtót... Mandelstam utolsó levelét 1938 novemberében kapta meg a felesége. A költő még remélt, még hitt, de Ahmatova már érzi a közelítő véget: „Boldogtalan, kit ugatás kísér, mint önnön árnyéka, és szél ijesztget, az a szegény, aki csak félig él és egy árnyéktól kér kegyelmet.” Dr. Sípos Csaba lelt ház a baleseti sebészeten A járdákon összefüggő — ám jótékonynak aligha nevezhető — jégtakaró, félénkén tipegő emberek, a Bejart-balett szólistáit meghazudtoló, talpon maradásért küzdő mozdulatok. Eny- nyit a megyeszékhely gyalogos- és járdaviszonyairól. Sokszor azonban eredménytelennek bizonyul minden elővigyázatosság, a csúszás, az elesés nem elkerülhető. Járni pedig kell (nekünk sokkal inkább, mint hajózni) — s ezt nem az ókorban, hanem most állítjuk. Bármennyire jogos igénynek tetszik a járdák takarítása, ezt alig végzik itt-ott tisztességesen. A megyei kórház baleseti sebészeti osztályán érdeklődünk dr. Lukács Ákos főorvostól, hogy mekkora „forgalmuk” van. — Az elmúlt hét végén, szombaton és vasárnap 142 sérültet láttunk el, ekkor dr. Rácz Jenő adjunktus volt az ügyeletes. Ez több mint háromszorosa egy szokványosnak nevezhető ügyelet munkájának. 120 járóbeteget kezelünk, 22-en pedig az osztályunkra kerültek. A sérülések túlnyomóan végtag- sérülések: boka-, láb- és csuklótörés. Nemzetközi hétvégének is nevezhetjük ezt, mivel német és olasz sérültünk is volt, a síkos úton karamboloztak. — És az elmúlt három napban folyamatos volt az osztály „ostromlása”? — Szinte nonstop látjuk el a sérülteket. A 90 ágyas osztályunk csaknem megtelt, azonban ha szükséges, akkor pótágyakat állítunk. A baleseti sebészet folyosóján, várójában is nagy a forgalom. Begipszelt kezű és lábú emberek várnak türelmesen, ám annál fájdalmasabb tekintettel. Utasi Tamás röntgenfelvételt szorongat a kezében. — A Zselic Áruház előtt Fotó: Lang Róbert estem el a jégen — mondja a fiatalember. — Alig három hete szalagszakadás miatt műtötték a kezemet, s most ugyanazt ütöttem meg. Miután gyors és minél fájda- lommentesebb gyógyulást kívántunk mindenkinek, sietős léptekkel indultunk autónk felé. Mint kiderült, túlzottan sietősen: három „sasszé”, egy letenyere- lés, és egy kínos mozdulat a fényképezőgép épsége érdekében, és már ülhettünk is be a kocsiba. Ugyanis a Dimitrov utcában a kórház bejáratától alig néhány méterre már ropogós hóban jártunk. Természetesen a járdán... Tamási Rita KINIZSI ISKOLA A GYERMEKEKÉRT Egy működő alapítvány tapasztalatai 570 ezer forintos törzstőkével alapítványt szervezett a kaposvári Kinizsi-lakótelepi Általános Iskola tanári kara és szülői munkaközössége, hogy az egyre nehezebb anyagi körülmények között dolgozó iskola helyzetét javítsák. A költségvetésből csak a legszükségesebb dolgokra futja, am céljaik megvalósításáról nem kívánnak lemondani. A működő alapítvánnyal kapcsolatban Paksi Lajos igazgató, a kuratórium elnöke elmondta: — Az alapítvány anyagi alapjait biztosító Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat, az Építők SC, a Tejipari Vállalat, a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat, a Sefag, a Fűszért és a Budapest Bank támogatása nélkül sok célunkról le kellett volna mondani. Az évi 35 százalékos kamat nem sok ugyan, de olyan törekvések támogatására fordíthatjuk, amelyre nem jutott volna pénz. Az öttagú kuratóriumból hárman képviselik az iskolát, tagja a körzet önkormányzati testületi képviselője, dr. Mátrai Márta, akitol már eddig sok segítséget kaptunk. A támogatások elnyerésére pályázatokat írtunk ki. Az egyik pályázat az iskola szakmai munkaközösségeinek szól és a pedagógiai munkához szükséges oktatástechnikai eszközállomány javítását célozza. E pályázatban le kell írni, hogy az adott munkaközösség milyen új eszközökre tart igényt, s ezt milyen pedagógiai célok elérésére kívánja felhasználni. Az elnyerhető összeg 30 ezer forint. A költségvetésből oktatástechnikai eszközökre kevés pénz jut, ezért úgy döntöttünk, hogy aki az alapítványból meghatározott összeget nyer, azét az iskola megduplázza. Ugyancsak pályázatot írtunk ki tehetséges 8. osztályos gyermekeknek. Mindazok pályázhatnak, akik továbbtanulnak, s vállalják, hogy a tanulmányi átlaguk gimnáziumban 4,6, szak- középiskolában 4,5 és szakmunkásképzőben 4,3 lesz. Meghatározó szempont a szociális rászorultság. A másik feltétel, hogy a pályázók magatartás- és szorgalomjegyei nem lehetnek 4-esnél rosszabbak, s nem lehet írásbeli osztályfőnöki büntetésük. A pályázatot elnyert tanulók a továbbtanulás kezdetén 5 ezer forintot kapnak és az első félév tanulmányi eredményének bemutatása után újabb 5 ezret. Ha eleget tesznek az elvárásoknak, akkor minden félévkor 10 ezer forintot juttat az alapítvány. Pályázni lehet a pedagógusok at- és továbbképzésének anyagi támogatására. Az átképzést ugyan a kulturális kormányzat támogatja, de ez mégis nagy terhet jelent a résztvevőknek. A pályázónak le kell írni, hogy a megszerzett új ismereteket hogyan kívánja felhasználni az iskola érdekében. 3—5—10 ezer forint támogatás nyerhető el. A szabadidő-, kulturális és sporttevékenység támogatására is pályázatot írtunk ki. A téli sportprogramok, az úszásoktatás megszervezése stb. sok pénzbe kerül, s erre sem futja a költségvetésből. Nem úgy általában kívánjuk támogatni e tevékenységet, hanem kidolgozott elképzelések megvalósítását szeretnénk segíteni. Erre a célra az idén 20 ezer forint nyerhető el. És végül szeretnénk elismerésben részesíteni a legjobban dolgozó kollégánkat. Elsősorban tárgyjutalomra gondol a kuratórium. Az alapítvány törzstőkéjét a következő években szeretnénk növelni, mert akkor növekszik a felhasználható kamat is. S nem szeretnénk a céljainkról lemondani... L. J. Elhunyt Szendrey- Karper László Szendrey-Karper László gitárművész, Liszt-díjas érdemes művész, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola budapesti tagozatának tanára 58 éves korában, február 12-én elhunyt. Temetéséről később intézkednek. Kölcsey-levelek Kölcsey Ferenc levelezéséből jelentetett meg válogatást a Gondolat Kiadó. A Szabó G. Zoltán szerkesztette kötetben több, mint kétszáz Kölcseytől származó, vagy neki írott irodalmi, bölcselkedő levél található, amelyeknek egyharmada ez idáig publikálatlan volt. Háromezer ,, Agy kon trolit” loptak A világhírű Jósé de Silva hazánkban is népszerű Agykontroll című könyvéből több, mint 3000 darabot loptak el a nyíregyházi Nyírségi Nyomdában, ahol az újabb, immár sokadik kiadás készül. A nyíregyházi rendőrkapitányság eddigi megállapítása szerint a több százezer forint értékű lopással a nyomda, valamint a helyi színház két-két alkalmazottja — nem színészekről van szó! — gyanúsítható. Piramisépítök sírjai Piramisépítők újabb sírjaira bukkantak a gizai piramisokat övező sivatag homokja alatt. A leletben Dr. Zahi Hawasz, a gizai régészeti hivatal főigazgatója újabb bizonyítékát latja annak, hocjy a fáraók temetkezési helyet nem rabszolgák, és nem más országok fiai, hanem szabad egyiptomiak építették. NEMZETKÖZI PETŐ INTÉZET Kormányközi megállapodás A Nemzetközi Pető András- alapítványhoz csatlakozott Nagy-Britannia kormánya. A kormányközi megállapodásról szóló dokumentumot John Allen Birch nagykövet és Deák Andrea, az alapítvány elnöke írta alá kedden az intézet székházéban. Az ezt követő sajtótájékoztatón az újságírók megtudhatták: a megállapodás értelmében az Egyesült Királyság kormánya 5 millió fontot — négy évre ütemezve — ajánlott fel az alapítvány számára, kiegészítve a brit kormány által koordinált magánadományokkal. A Nemzetközi Pető András- alapítvány pedig vállalta, hogy 22 brit konduktorhallgatót képez ki és 31 gyermek számára gondoskodik férőhelyről az intézetben.
