Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

1991. február 14., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 KÖNYVESPOLC NAGYEZSDA MANDELSTAM: EMLÉKEIM Alig egy éve, 1990 januárjá­ban egy kegyetlen esszé jelent meg a Nagyvilág című folyóirat­ban. Viktor Jerofejev Irta „Ha­lotti beszéd a szovjet irodalom fölött" címmel. Elolvasása után kapkodtuk a fejünket, hogyan dőlnek le ifjúságunk bálványai, a „szocialista realizmus" reme­kei, hogy csak néhányat említ­sünk — Gajdar, Gladkov, Fa- gyejev, Fegyin, Pavlenko, A. Tolsztoj és mások müvei. Kegyetlen Jerofejev konklú­ziója, és nehezen tudjuk elfo­gadni kategorikus kijelentését: „Van egy ország... és benne a mi saját, rothadt irodalmunk...” Most, Nagyezsda Mandels- tam Emlékeim című világsikerű könyvét kezünkbe vehetjük, rá kell döbbenni, hogy Jerofejev- nek minden szava igaz... Sok könyvet olvashattunk mostanában a sztálinizmus, a totális bolsevik diktatúra min­dennapjairól. Ám közülük is az egyik legfigyelemreméltóbb, legtorokszorítóbb Nagyezsda Mandelstam visszaemlékezé­se férjére, Oszip Mandelstam- ra. Több mint húszéves késés­sel jutott el ez a könyv hozzánk. A Szovjetunióban mindmáig nem jelent—nem jelenhetett— meg, hiszen napjainkban is érezzük, látjuk, hogy a pereszt­rojka malmai is lassan őröl­nek... Szomorú aktualitást ad a könyvnek, hogy „főhőse”, Oszip Mandelstam éppen száz éve, 1891 január 15-én szüle­tett és 47 éves korában hunyt el egy Vlagyivosztok melletti munkatáborban, 1938. decem­ber 27-én. Legyengült szerve­zete és súlyos szívbaja nem bírta, nem bírhatta a tábor meg­próbáltatásait... Az Emlékeim írása idején Nágya még nem volt biztos férje halálában... Oszip Mandelstam. A fiata­labb korosztály talán nem is hallotta, nem is tudja a nevét. Pedig ez a rendkívül érzékeny, mindenre fogékony, nagy mű­veltségű költő és esszéíró meg­érdemli, hogy neve-ne vesszen el a homályban. (Az Emlékeim után úgy érezzük, hogy nem is fog... Pedig a hivatalos politika és hű kiszolgálója, a hivatalos irodalom — elsősorban a rosz- szul értelmezett szocialista rea­lizmus „bajnokai” — mindent elkövettek, hogy Mandelstamot nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is egyszer és min­denkorra „kiiktassák” az életből és az irodalomból egyaránt...) Oszip Mandelstamot Anna Ahmatovával együtt az akmeiz- mus (a világkultúra utáni vágy) megalapítói között tartják szá­mon. Ez az irodalmi irányzat gyökeresen szakított Maja- kovszkijékkal. (Anna Ahmatova sorsa is pravoszláv misére mél­tó. Férjét kivégezték, fiát láger­be küldték, őt magát évtizedek­re némaságra kényszerítették. (És Mandelstam „bűne”? Az 1930-as évek elején írt, írni merészelt egy epigrammát Sztálinról. Nem a szokásos haj­bókolást, hanem egy villámlóan éles, keserű szatírát, amelyben Sztálin nem a mindenható ve­zér, hanem a „Kreml hegyi réme.” A vers természetesen soha nem jelent meg Mandelstam életében. Ám ettől kezdve a köl­tő sorsa megpecsételődik. Gya­nús, akit állandóan figyelni, fi­gyeltetni kell... És figyelik is, egészen élete végéig... Érde­mes megfigyelnünk, hogy a ha­talom mennyire fél mindig (és fél ma is!) a költészettől. Hiszen az igazi költészet mindig egy kicsit rohamcsapata is az iroda­lomnak. Rohamcsapat a bálvá­nyok, a megkövesedés, a ha­zugság, a lakkozás ellen... Mandelstam fiatal korában bejárta Olaszországot, Német­országot, megismerkedett Pá­rizzsal, magába szívta a világ- kultúra szinte minden értékét. (Kortársai szerint nyelvzseni is volt.) De élni csak Szovjetunió­ban tudott. Mert élete végéig hitt a Forradalomban. Nagy F-el. (Ez ennek a nemzedéknek a legnagyobb tragédiája. Lángol­va hittek valamiben. És az im­már zsarátnokká halványuló tűzben egymás után hamvad­tak el...) 1934-től 1938-ig szinte sza­kadatlan száműzetésben és vándorlásban telnek Mandel- stamék napjai. Nágya nem száműzött, de mindenhová kö­veti férjét. Ám az utolsó stáció­ban, Vlagyivosztokban már nem lehet mellette... (Oszip Mandelstam táborbeli napjai a megmenekültek vallomásaiban szinte szolzsenyicini soroknak hatnak...) És miközben szinte napló- szerűen tárulnak elénk az ese­mények, plasztikus képet ka­punk a szovjet irodalmi élet szinte minden jelentős(?) írójá­ról és költőjéről. Akik hittek Mandelstamban és akik megta­gadták... Ám Nagyezsda Man­delstam emlékezései ennél sokkal többet adnak. Félelme­tes látlelete ez a könyv a totális diktatúra kiépítésének, amely­ben szinte izzik a hírhedt cse- kista jelszó: „Csak ember le­gyen... Ügyet majd kerekí­tünk...” És ahogy haladunk előre a könyv olvasásában, egyre job­ban érezzük, hogy a „főhős” nemcsak Mandelstam, hanem a nép, az egyszerű orosz nép. Állandó rettegésben élve is ké­szen a segítségre. Felejthetet­len arcok és sorsok villannak fel előttünk. Arcukra fagyó mosoly- lyal várakozó asszonyok a hír­hedt börtön, a Lubjanka előtt... Csak mosolyogni, csak moso­lyogni, hiszen a sírás és a neve­tés egyaránt gyanús... Eltorzult arcú, egyszerű falusi emberek, akik a koromsötét éjszakában egy kicsit megnyugodva igazít­ják útba a kopogtató Mandel­stam házaspárt. Hála Isten, nem a titkosrendőrség zörgeti az ajtót... Mandelstam utolsó levelét 1938 novemberében kapta meg a felesége. A költő még remélt, még hitt, de Ahmatova már érzi a közelítő véget: „Bol­dogtalan, kit ugatás kísér, mint önnön árnyéka, és szél ijeszt­get, az a szegény, aki csak félig él és egy árnyéktól kér kegyel­met.” Dr. Sípos Csaba lelt ház a baleseti sebészeten A járdákon összefüggő — ám jótékonynak aligha nevezhető — jégtakaró, félénkén tipegő emberek, a Bejart-balett szólis­táit meghazudtoló, talpon mara­dásért küzdő mozdulatok. Eny- nyit a megyeszékhely gyalo­gos- és járdaviszonyairól. Sokszor azonban eredményte­lennek bizonyul minden elővi­gyázatosság, a csúszás, az el­esés nem elkerülhető. Járni pe­dig kell (nekünk sokkal inkább, mint hajózni) — s ezt nem az ókorban, hanem most állítjuk. Bármennyire jogos igénynek tetszik a járdák takarítása, ezt alig végzik itt-ott tisztessége­sen. A megyei kórház baleseti sebészeti osztályán érdeklő­dünk dr. Lukács Ákos főorvos­tól, hogy mekkora „forgalmuk” van. — Az elmúlt hét végén, szombaton és vasárnap 142 sérültet láttunk el, ekkor dr. Rácz Jenő ad­junktus volt az ügyeletes. Ez több mint há­romszorosa egy szokvá­nyosnak ne­vezhető ügye­let munkájá­nak. 120 járó­beteget keze­lünk, 22-en pe­dig az osztá­lyunkra kerül­tek. A sérülé­sek túlnyo­móan végtag- sérülések: boka-, láb- és csuklótörés. Nemzetközi hétvégének is ne­vezhetjük ezt, mivel német és olasz sérültünk is volt, a síkos úton karamboloztak. — És az elmúlt három nap­ban folyamatos volt az osztály „ostromlása”? — Szinte nonstop látjuk el a sérülteket. A 90 ágyas osztá­lyunk csaknem megtelt, azon­ban ha szükséges, akkor pót­ágyakat állítunk. A baleseti sebészet folyosó­ján, várójában is nagy a forga­lom. Begipszelt kezű és lábú emberek várnak türelmesen, ám annál fájdalmasabb tekin­tettel. Utasi Tamás röntgenfelvételt szorongat a kezében. — A Zselic Áruház előtt Fotó: Lang Róbert estem el a jégen — mondja a fiatalember. — Alig három hete szalagszakadás miatt műtötték a kezemet, s most ugyanazt ütöttem meg. Miután gyors és minél fájda- lommentesebb gyógyulást kí­vántunk mindenkinek, sietős léptekkel indultunk autónk felé. Mint kiderült, túlzottan sietősen: három „sasszé”, egy letenyere- lés, és egy kínos mozdulat a fényképezőgép épsége érde­kében, és már ülhettünk is be a kocsiba. Ugyanis a Dimitrov utcában a kórház bejáratától alig néhány méterre már ropo­gós hóban jártunk. Természe­tesen a járdán... Tamási Rita KINIZSI ISKOLA A GYERMEKEKÉRT Egy működő alapítvány tapasztalatai 570 ezer forintos törzstőkével alapítványt szervezett a kapos­vári Kinizsi-lakótelepi Általános Iskola tanári kara és szülői munkaközössége, hogy az egyre nehezebb anyagi körül­mények között dolgozó iskola helyzetét javítsák. A költségve­tésből csak a legszükségesebb dolgokra futja, am céljaik meg­valósításáról nem kívánnak lemondani. A működő alapítvánnyal kapcsolatban Paksi Lajos igaz­gató, a kuratórium elnöke el­mondta: — Az alapítvány anyagi alap­jait biztosító Mecsekvidéki Ven­déglátó Vállalat, az Építők SC, a Tejipari Vállalat, a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalat, a Sefag, a Fűszért és a Budapest Bank támogatása nélkül sok célunkról le kellett volna mon­dani. Az évi 35 százalékos kamat nem sok ugyan, de olyan törekvések támogatására for­díthatjuk, amelyre nem jutott volna pénz. Az öttagú kuratóriumból hár­man képviselik az iskolát, tagja a körzet önkormányzati testüle­ti képviselője, dr. Mátrai Márta, akitol már eddig sok segítséget kaptunk. A támogatások elnye­résére pályázatokat írtunk ki. Az egyik pályázat az iskola szakmai munkaközösségeinek szól és a pedagógiai munkához szükséges oktatástechnikai eszközállomány javítását cé­lozza. E pályázatban le kell írni, hogy az adott munkaközösség milyen új eszközökre tart igényt, s ezt milyen pedagógiai célok elérésére kívánja felhasz­nálni. Az elnyerhető összeg 30 ezer forint. A költségvetésből oktatástechnikai eszközökre kevés pénz jut, ezért úgy dön­töttünk, hogy aki az alapítvány­ból meghatározott összeget nyer, azét az iskola megdupláz­za. Ugyancsak pályázatot írtunk ki tehetséges 8. osztályos gyer­mekeknek. Mindazok pályáz­hatnak, akik továbbtanulnak, s vállalják, hogy a tanulmányi át­laguk gimnáziumban 4,6, szak- középiskolában 4,5 és szak­munkásképzőben 4,3 lesz. Meghatározó szempont a szo­ciális rászorultság. A másik fel­tétel, hogy a pályázók magatar­tás- és szorgalomjegyei nem lehetnek 4-esnél rosszabbak, s nem lehet írásbeli osztályfőnöki büntetésük. A pályázatot el­nyert tanulók a továbbtanulás kezdetén 5 ezer forintot kapnak és az első félév tanulmányi eredményének bemutatása után újabb 5 ezret. Ha eleget tesznek az elvárásoknak, akkor minden félévkor 10 ezer forintot juttat az alapítvány. Pályázni lehet a pedagógu­sok at- és továbbképzésének anyagi támogatására. Az át­képzést ugyan a kulturális kor­mányzat támogatja, de ez még­is nagy terhet jelent a résztve­vőknek. A pályázónak le kell írni, hogy a megszerzett új is­mereteket hogyan kívánja fel­használni az iskola érdekében. 3—5—10 ezer forint támogatás nyerhető el. A szabadidő-, kulturális és sporttevékenység támogatásá­ra is pályázatot írtunk ki. A téli sportprogramok, az úszásokta­tás megszervezése stb. sok pénzbe kerül, s erre sem futja a költségvetésből. Nem úgy álta­lában kívánjuk támogatni e te­vékenységet, hanem kidolgo­zott elképzelések megvalósítá­sát szeretnénk segíteni. Erre a célra az idén 20 ezer forint nyer­hető el. És végül szeretnénk elisme­résben részesíteni a legjobban dolgozó kollégánkat. Elsősor­ban tárgyjutalomra gondol a kuratórium. Az alapítvány törzstőkéjét a következő években szeretnénk növelni, mert akkor növekszik a felhasználható kamat is. S nem szeretnénk a céljainkról lemon­dani... L. J. Elhunyt Szendrey- Karper László Szendrey-Karper László gi­tárművész, Liszt-díjas érdemes művész, a Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola budapesti tagozatának tanára 58 éves korában, február 12-én elhunyt. Temetéséről később intézked­nek. Kölcsey-levelek Kölcsey Ferenc levelezésé­ből jelentetett meg válogatást a Gondolat Kiadó. A Szabó G. Zoltán szerkesztette kötetben több, mint kétszáz Kölcseytől származó, vagy neki írott irodal­mi, bölcselkedő levél található, amelyeknek egyharmada ez idáig publikálatlan volt. Háromezer ,, Agy kon trolit” loptak A világhírű Jósé de Silva ha­zánkban is népszerű Agykont­roll című könyvéből több, mint 3000 darabot loptak el a nyír­egyházi Nyírségi Nyomdában, ahol az újabb, immár sokadik kiadás készül. A nyíregyházi rendőrkapitányság eddigi meg­állapítása szerint a több száz­ezer forint értékű lopással a nyomda, valamint a helyi szín­ház két-két alkalmazottja — nem színészekről van szó! — gyanúsítható. Piramisépítök sírjai Piramisépítők újabb sírjaira bukkantak a gizai piramisokat övező sivatag homokja alatt. A leletben Dr. Zahi Hawasz, a gizai régészeti hivatal főigazga­tója újabb bizonyítékát latja annak, hocjy a fáraók temetke­zési helyet nem rabszolgák, és nem más országok fiai, ha­nem szabad egyiptomiak épí­tették. NEMZETKÖZI PETŐ INTÉZET Kormányközi megállapodás A Nemzetközi Pető András- alapítványhoz csatlakozott Nagy-Britannia kormánya. A kormányközi megállapodásról szóló dokumentumot John Al­len Birch nagykövet és Deák Andrea, az alapítvány elnöke írta alá kedden az intézet szék­házéban. Az ezt követő sajtótá­jékoztatón az újságírók meg­tudhatták: a megállapodás ér­telmében az Egyesült Király­ság kormánya 5 millió fontot — négy évre ütemezve — ajánlott fel az alapítvány számára, ki­egészítve a brit kormány által koordinált magánadományok­kal. A Nemzetközi Pető András- alapítvány pedig vállalta, hogy 22 brit konduktorhallgatót ké­pez ki és 31 gyermek számára gondoskodik férőhelyről az in­tézetben.

Next

/
Thumbnails
Contents