Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-14 / 38. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP —NYUGDÍJASOKOLDALA 1991. február 14., csütörtök Láttuk, hallottuk, olvastuk... Bennünket sújt leginkább Az utóbbi három évben fel­gyorsult hazánkban a fogyasz­tói árak emelkedése, s ez idő alatt a növekedés összesen 74 százalékot tett ki. Tavaly — az előző évihez képest — majd­nem 29 százalékkal emelkedett a fogyasztói árszínvonal—álla­pította meg egy KSH-felmérés. Ami a nyugdíjasokat különösen érzékenyen érinti: az átlagosnál lényegesen magasabb, 35,2 százalékos az élelmiszerek árindexe. Ezután következett 1991: a folyamat ma is tart... Tejjegy — várhatóan márciustól Tejjegyutalványt kapnak a szociális szempontból leghát­rányosabb helyzetben lévők — tette közzé az MTI. A napi 10 forint értékű bont havonta egy blokkban vehetik át az érintet­tek, vagyis a legrászorultabbak — így például a rendszeres fel­nőttvédelmi segélyben része­sülők (azok a 70 évnél időseb­bek, akiknek nincs nyugdíjjogo­sultságuk, s járadékuk 5200 fo­rint körül van). A tejjegyrend- szert előreláthatólag március 1 - jével vezetik be, miután a tech­nikai részleteket is kidolgozták. 60 százalék nem spórol(hat) Hazánkban a családok több mint 60 százalékának már nem telik arra, hogy megtakarításra is fussa — állapítja meg az a vizsgálat, melyet 6000 háztar­tásban végzett a Szakszerve­zetek Gazdaság- és Társada­lomkutató Intézete. Ugyanez a reprezentatív vizsgálódás mu­tatta ki, hogy a lakosságnak több mint a fele fizetőképtelen­né válhat 1991-ben. Segít a kamara Országgyűlési döntéshozatal előtt a Nyugdíjasok Országos Érdekegyeztető Kamarája is hallatja véleményét. A nemrég alakult kamara öttagú bizottsá­ga sikeresen lépett fel például az illetékes parlamenti szakbi­zottságnak a nyugdíjreformról szóló vitájában: véleményüket figyelembe vették a döntésho­zatalban. Számítási táblázat Részletes táblázatot közöl a saját jogú és hozzátartozói nyugdíjak emeléséről a Heti Hírhozó január 31-i számának melléklete, a Társadalombizto­sítási Fórum. Ebből ki-ki kiszá­míthatja, mennyivel nő a nyug­díja 1991. január 1-jétől — a megállapítást egyébként külön kérés nélkül elvégzi a Nyugdíj- folyósító Igazgatóság. Itt ismételjük meg: a januárra és februárra járó emeléseket összevontan — külön szelvé­nyen, nem a februári nyugdíjjal együtt — kézbesíti a posta, a márciusi nyugdíjat viszont már egy összegben (decemberi nyugdíj + emelés) kapják meg a nyugdíjasok. Ilyen még nem volt! Még egyszer a „tejnapról” — a nyugdíjas szemével Tömeg ostromolja a téren veszteglő jármű­vet. A sokadalom ingyentejért tolong. Emléke­zetes marad a dátum: 1991. január 31. A zacskó leesik, szétreped. A kifolyt tej tó­csává terebélyesedik, majd apró patakban csörgedezik tova az aszfalton. Ilyen se volt még: tejtavacskából tejerecske tör utat a tér porában! Már csak a méz hiányzik, s ez volna a tejjel-mézzel folyó Kánaán? Emlékkép a régmúltból. Az iskolaudvaron húszliteres lábas fölött tejporból főzött tej gőze gomolyog. A dán vagy a svéd Vöröskereszt küldte a tejport? A gyereknek mindegy — a tanító bácsi felesége finom tejet tölt a bögrébe. Mégis: ez a tej csak annyiban hasonlít a tehén­tőgyből frissen fejt, jóízű, habzó tejre, véli a gyerek, hogy ez is, az is: fehér... A falu,,műtej­re" fanyalodik, ezt issza az egyébként városok tömegét ellátó paraszt, mert üresen tátong az istállója, barmait felfalta a háború... A háborút, a Vöröskereszt tejporos akcióját a mai negyvenöt éves — a derékhad — is csak történelemkönyvekből, filmekből, a háborús nemzedék elbeszéléseiből ismeri. A január végi ingyentejosztást viszont mindenki meg­tapasztalhatta, korra s nemre való tekintet nélkül. És ki-ki mesélhet róla majd sok-sok év múl­tán. Hogy a tömegben belekönyököltek a de­rekába, hogy a lábára tapostak, hogy kisodor­ták kezéből a már megszerzett zacskót, hogy otthon forralás közben összement a tej... És így tovább. Mégis: ilyen még nem volt! Ingyen osztogat­ták a zacskós tejet a somogyi megyeszékhe­lyen! S hogy vitték, hogy hordták! Hogy aztán az így megtakarított forintokkal mindössze töredékét fedezzék azoknak a kiadásoknak, melyekkel az égbe szökő árak miatt birkóz­niuk kell... h.f. Fotó: Gyertyás L. Pedig szeretjük az ifjúságot... Bizony igaza van Kordé Imre olvasónknak (Kaposvár, 48-as ifjúság útja 7. II. em. 1. sz.), amikor ezt írja: ,,Ugy érzem, nincs értelme annak, hogy min­den megnyilvánulást mellre szívjunk". Igaza van akkor is, ha ő maga mégiscsak „mellre szívta” mindazt, amit január végén Fonyódról Kaposvárra utaztában a vonaton tapasz­talt... Levelében érdekes történet­ről számol be. Amikor felszállt Fonyódon a vonatra, nemdo­hányzóknak fenntartott fülké­ben foglalt helyet. Különböző korú útitársaival együtt fültanúja volt, amint egy fiatal pár — a lány és a fiú diáknak tűnt — között a következő párbeszéd zajlott le: ..Leüljünk itt, a nemdo­hányzóban?"— így a lány. A fiú válasza: ,,Inkább menjünk a dohányzóba, mint hogy itt ma­radjunk a nyugdíjasok között!” Kordé Imre és társai, akik a kupéban utaztak, összenéztek. ,,Tudomásul vettük a fiatalok ,,meggyőző" döntését, én sem akartam kommentálni a fiatal­emberérvelését...’’ Én azért annyit mégiscsak hozzáfűznék a fiú megjegyzé­séhez: vajon, otthon, a család­jában nincs nyugdíjas, akivel nem utazik ugyan egy fülkében, de egy födél alatt, egy családi közösségben él? Vagy ha nem él együtt nyugdíjassal, a rokon­ságban se találni idősebb kor­osztálybelit? Vajon azokkal se képes egy levegőt szívni, akik megszületésétől kezdve „még a széltől is óvták”? Akik úgy ta­nulták s a vérükben van: szeret­ni kell a fiatalságot! A családi név továbbörökítőit, az utánuk jövőket. Hátha egyszer viszon­zást nyer ez a szeretet... —sz—c— Akiket törvénysértő módon elítéltek... LEGJOBB HŐSZIGETELŐ: A LEVEGŐ A hidegártalomról Hogyan jutnak hozzá a nyugdíjemeléshez? Az elítéltek esetében köve­tendő eljárás: Az 1990. évi XXVI. tv. alapján semmisnek nyilvánított elítélés­ről szóló bírósági igazolást meg kell küldeni a Kárpótlási Hivatal­nak (1399 Budapest, Kürt u. 6.). A fenti szerv az igazolás alapján kiszámítja az elítélés tényleges időtartamát és az erre járó nyugdíjemelés mértékét, amit hatósági bizonyítvánnyal iga­zol. Fontos feltüntetni a nyugdíj- folyósítási törzsszámot, mivel a Kárpótlási Hivatal a hatósági bizonyítványt átteszi a nyugdíj- folyósító szerveknek, amelyek a nyugdíjemelést foganato­sítják. (Megjegyzés: a társada­lombiztosítási igazgatóság nyugellátási osztálya hivatalból továbbította azokat az igazolá­sokat, amelyeket a nyugdíjasok már korábban beküldtek az osztályra!) Az 1989. évi XXXVI. tv. alap­ján semmisnek nyilvánított el­ítélésekről (1956-os népfelke­lés) szóló igazolást ugyancsak meg kell küldeni a Kárpótlási Hivatalnak. Az ide tartozó sze­mélyek már megkapták a nyug­díjemelést a 108/1989. (XI. 1.) MT-rendelet alapján. Az igazo­lást mégis továbbítani kell, egy­részt a nyilvántartásba vétel, másrészt a nyugdíjemelés esetleges korrigálása miatt (a 6. évtől ugyanis az új jogszabály alapján több emelés jár). Végül pedig a szolgálati idő utólagos beszámítását a Kárpótlási Hi­vatal hatósági bizonyítványa alapján lehet csak kérni. A kitelepítettek, internáltak, hadifoglyok stb. nagy része már rendelkezik hatósági bizonyít­vánnyal. Ilyen esetben a Kárpótlási Hivatal külön kérelem benyújtá­sa nélkül intézkedik, termé­szetesen csak akkor, ha az eddig folyósított 500 forinton fe­lül még további emelés is megil­leti 1991. január 1 -jétől a nyug­díjast, tehát ha egy évnél hosz- szabb volt a szabadságkorláto­zása. Azok a személyek, akik betöl­tötték az öregségi korhatárt vagy rokkantak, de nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban nem részesülnek és utánuk házas­társi pótlékot, házastársi jöve­delempótlékot sem folyósíta­nak, a Kárpótlási Hivatal által kiállított hatósági bizonyítványt a lakóhelyük szerint illetékes önkormányzathoz nyújtsák be, a szabadságkorlátozásra járó összeg folyósítása céljából. Mi számít a szolgálati időbe? A semmisnek tekintett elíté­lés alapján a szabadságvesz­tés tényleges időtartamát, to­vábbá azt az időt, amely alatt az érintett személy szabadságát korlátozták (kitelepítés, hadi­fogság stb.) a nyugellátás megállapításánál szolgálati idő­ként, munkajogi szempontból pedig munkaviszonyban töltött időként kell számításba venni. A Kárpótlási Hivatal hatósági bizonyítványát a nyugdíjügy­számra hivatkozással a társa­dalombiztosítási igazgatóság nyugellátási osztályára kell megküldeni. Ugyanez a teen­dője annak, akinek elítélése az 1990. évi XXVI. tv. alapján sem­mis, kivéve azokat, akiknek szolgálati idő beszámítását a nyugellátási osztály hivatalból elvégezte, és erről határozatot is hozott (ez kizárólag azokra a nyugdíjasokra vonatkozik, akik az igazolást már korábban be­nyújtották). Nagyon fontos feltétele a szolgálati idő beszámításának, hogy minden esetben a nyugdíj megállapításának idején ha­tályban volt rendelkezéseket kell alkalmazni! Ha tehát annak idején a jog­szabály kizárta a beszámítást valamilyen oknál fogva (pl. a katona- illetve hadifogsági idő előtt nem volt 180 napi munka- viszony, a katona- illetve hadi­fogság idő nem számított szol­gálati időnek 1975. július 1 -je előtt), ezt ma sem lehet szolgá­lati időnek tekinteni. A szolgálati idő utólagos fi­gyelembevételénél az erre az időtartamra járó összeggel kell növelni a nyugdíjat. Egymástól független tehát a Kárpótlási Hi­vatal által megállapításra kerülő nyugdíjemelés és az utólagos szolgálati idő beszámításból adódó nyugdíjmódosítás. Aki 1990. december 31 -e utá­ni időponttól kéri a nyugdíjazá­sát, annak a Kárpótlási Hivatal által kiállított hatósági bizonyít­ványt a nyugdíjigény benyújtá­sakor mellékelni kell. Ez eset­ben ugyanis a nyugdíj-megálla- pító határozatban kerül feltün­tetésre az emelés összege. Csapóné dr. Tóth Margit Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc MADAR­SIRATÓ (Egy nyugdíjas feljegyzései) Fél diókat raktam — egész dobozra valót — madárcsalo- gatónak lakótelepi lakásunk erkélyére. Az eleség hónapok óta érintetlen. Betonkalitkáinkat elkerülik a madarak. Öt emelet magasságában néha el-elhúz egy-egy magányos varjú, oly­kor egész kommandóra való, de közülük csak nagy ritkán száll le némelyikük a két házsor közötti csupasz fákra, a világí­tótestek oszlopaira — ha néha mégis leereszkednek, rövid pi­henő után ők is sietve odébb szállnak. Nem jönnek közelebb. Félnek. Nem bíznak ben­nünk, emberekben. Nem bíz­nak bennünk, és igazuk van. Mindenki láthatta a televízió­ban, mert számtalanszor visz- szatért a kép, a fekete madárral, az olajtengerből kapaszkodó­val... Rég nem láttam ennél ször­nyűbb, ránk, emberekre nézve ennél megalázóbb képet! A menekülő, olajtól fekete madár víziója nem hagy nyugodni. Azt hiszem, nem bocsátja meg ne­künk ezt a tettünket (sem)... Mégis: a diót (reménységül, talán vezeklésül!) itt hagyom az erkélyen. Az ember kell, hogy bízzon, reméljen. Hátha egy­szer talán még a madarak is meg tudnak nekünk bocsáta­ni... Kerner Tibor A tartós hideghatás súlyos következményekkel járhat. Az erek összehúzódnak, csökken a véráramlás sebessége; en­nek következtében elsősorban a kiálló testrészek (ujj, orr, fül, áll) vannak veszélynek kitéve. Már 35-C fokos testhőmér­sékleten fáradtságérzés, moz­gásszegénység, a környezeti hatások és késztetések iránti érdektelenség alakul ki. Ha a szervezet tovább hűl, a pulzus gyengül; a szív szabálytalan ütemben kezd működni, lelas­sul a légzés, és az izomzat foko­zatosan elmerevedik. Ha ilyen­kor nem történik megfelelő be­avatkozás, e testrészek elfagy­nak. Ehhez nem szükséges, hogy a környezeti hőmérséklet fagypont alattiegyen, mert 0 fok fölötti hőmérsékletnél is előfor­dulhat a fagyás enyhébb formá­ja. A szabadban bekövetkező fagyásnál a testrész többnyire elfehéredik. Ha rövid ideig tar­tott a hideghatás, csupán né­hány napig tartó bőrpír és kisebb duzzanat jön létre. A hosszabb ideig tartó hidegha­tás következménye az égési sebhez hasonló felhólyagzás lehet; de ha mélyebbre terjed a tartós hideghatás, akkor e test­rész elhalása is fenyeget. Ha az egész testet éri tartó­san a hidegártalom, ún. kihűlé- ses halál is bekövetkezhet (mint említettük, fagypont feletti külső hőmérsékleten is!) Ennek legin­kább a részeg emberek vannak kitéve. Az alkohol hatására ugyanis melegérzetük támad; egyszerűen nem érzik a hide­get. Ha szabadban leülnek, könnyen elalszanak, s mire megtalálják őket, már késő. Sokan úgy vélik, hogy az al­kohol jó szer a hideg ellen. Való­ban: gyorsan és sok energiát ad (ezért okoz melegérzetet), de ugyanakkor erősen fokozza a hőleadást is. Kivételesen egy kevés szesztartalmú folyadékot akkor adhatunk a hidegártalmat szenvedett embernek, ha már meleg helyen van. Leginkább a meleg tea és az elfehéredett testrész dörzsölgetése segít. A fagyos testrész hirtelen felme­legítése erős fájdalmat okoz. A szervezet — reflexes úton — maga is védekezik a hideg­hatás ellen: mind az akaratla­gos, mind pedig az akaratunktól független izmokat munkára ser­kenti, hogy ezzel hőt termeljen. Ez reszketésben, borzongás­ban, didergésben nyilvánul meg. A kövérebb emberek job­ban tűrik a hideghatást, mint azok, akiknek vékonyabb a bőr alatti zsírszövetük. A hidegártalom ellen a kellő energiát nyújtó táplálkozáson túl megfelelő öltözködéssel védekezhetünk. Legjobb hőszi­getelő a levegő; egy jól felöltö­zött férfi téli ruházata 16—20 li­ter levegőt tárol, annál többet, minél több réfegefvisel. Mivel a víz huszonhétszer jobban ve­zeti a hőt, mint a levegő, az át­nedvesedett ruha nem véd a hideg ellen, sőt testünk hőle­adását a párolgás okozta hőel­vonás csak fokozza. A gyapjú azonban — mivel igen nagy a vízfelvevő képessége — még átnedvesedve is jobb melegvé­delmet nyújt a selyemnél, gya­potnál és főleg a műanyagnál. Legtöbb levegőt a prémek\áro\- nak, ez az oka, hogy olyan me­legek. Nem kevésbé fontos a célszerű lábbeli. Alulról legyen vízálló, hogy ne nedvesedjék át, de felül olyan anyagból ké­szüljön, mely a párolgást lehe­tővé teszi. Ennek hiányában ugyanis a láb befülled: nyirkos lesz. Az utcai viseletre készült női csizmákat meleg szobában célszerű levetni. Kellő előrelátással a hidegár­talom megelőzhető. Dr. Kempler Kurt

Next

/
Thumbnails
Contents