Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-12 / 36. szám
1991. február 12., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 A főjegyző nem főbürokrata Jákli Péter: A megye csak akkor hajt hasznot, ha nem telepszik rá az önkormányzatokra Somogy megye új főjegyzője Jákli Péter 42 éves közgazdász. A Tolna megyei Bölcskén született, pályafutását kőművesként kezdte; Dunaföldváron, a helyi költségvetési üzemnél dolgozott különböző beosztásokban. Munka mellett elvégezte az építőipari technikumot, a műszaki főiskola magasépítő szakát és a közgazdasági egyetem ipari tervező-szervező szakát. 24 éves korában lett a költségvetési üzem igazgatója. 1980-ban Dunaföldváron tanácselnökké választották 1985-től 90-ig pedig a Paksi Városi Tanács elnöke volt. Jegyzővé választását megelőzően egy magyar—amerikai kft. vállalkozási igazgatójaként dolgozott. — Korán megismerkedhettem azzal, hogyan változik az ember körül a világ. Az első időszakban sokan vannak olyanok, akik még a köszönést sem fogadják el. Majd később elfogadják és mondják, hogy tege- ződjünk. Ezt követően pedig előre köszönnek. Mindezt végigéltem, de megpróbáltam olyannak maradni, amilyen voltam, függetlenül attól, hogy milyen bepsztásban dolgoztam. Annak idején, amikor Pakson épült az atomerőmű, azt mondták, olyan emberre van szükség, aki ért a beruházásokhoz. Ki kellett dolgozni a városfejlesztési tervet, várost kellett építeni. Vállaltam a tanácselnöki beosztást. Lehetőségem volt arra, hogy amit kitaláltam, illetve kitaláltunk, azt a gyakorlatban is kipróbáljuk. Nem vagyok elméleti álmodozó: 1988-ban Pakson bevezettük az önkormányzati modellt, amelynek az volt a lényege, hogy megkérdőjeleztük a pártirányítást. Ez annak idején bizonyos körökben nem aratott osztatlan sikert. De ezek az évek értették meg velem igazán: nem másra kell mutogatni, nem panaszkodni és védekezni kell, hanem harcolni az elképzelések megvalósításáért. Abból indultam ki, hogy legfeljebb megbukom vagy esetleg félreállítanak. De nem szabad megijedni. Mindig a megyét szidtam Mint helyi tanácselnök mindig a megyét szidtam. Az önkormányzati törvényt előkészítő bizottságban is igencsak megyeellenes hangot ütöttem meg, mert úgy gondolom, hogy a megye a hatalmi és elosztó funkció nélkül is lehet fontos. Mégpedig akkor, ha megtalálja új helyét, szerepét, ha tud és mer vállalkozni és szolgáltatni. A megye csak akkor hajt hasznot, ha nem telepszik rá az ön- kormányzatokra. Most újra lehetőséget kaptam arra, hogy a saját bőrömön tapasztaljam elképzeléseim valóra válhatóságát. Somogybán a nulláról indulok, mindenekelőtt megismerkedem a megyével. Ez azt is jelenti, hogy még bűnt sem tudtam elkövetni. — Melyek voltak pályázatának sarokpontjai? Milyen programot szeretne megvalósítani Somogybán? • — Elsősorban a vállalkozások szervezése miatt vettem fel a kapcsolatot Somogy megyével. Azt sem tagadom, hogy elképzeléseim valóra váltásához kerestem megfelelő „terepet”, így találtunk egymásra. Véleményem szerint az első lépésként fontos feltérképezni a megyét, a települések adottságait. Majd ezt követően a fejlesztési elképzelések megfogalmazása után fel kell kutatni a befektetőket. A megszokotthoz képest ez teljesen más irányú kapcsolatot jelent a megye és a települések között. A „megyeiekének nem jegyzőkönyveket kell ellenőrizniük, napirendeket előírni, s minden gyűlésen kötelezően felszólalni, mint azt a korábbi tanácsi apparátus tette. A szak- apparátus építését is az új elképzeléseknek megfelelően kell végezni. A beszélgetések során is kiderült, hogy alapvető szemléletváltozásra van szükség. — Melyek azok a főbb fel- adatcsoportok, amelyeket a legrövidebb időn belül szeretne megvalósítani? Főburokratának nem pályáztam volna — Az én felfogásom szerint a főjegyző nem bürokrata és nem is csak hivatalvezető. Tudom, hogy e feladatra nem lennék alkalmas, mert főbürokratának nem is pályáztam volna. Először is nagyon gyorsan rendet kell tennünk magunk körül. Működtetni kell az intézményeket és az önkormányzat vagyonát. Ez a megye kötelező feladata. De mi nem elégszünk meg ennyivel. Rövid időn belül döntenünk kell a feladatok sorrendjéről. A megyében vannak elmaradott térségek, amelyeket vállalkozási tevékenységgel segíteni kell. Vannak megoldatlan építészeti problémák is. A településekkel olyan együttműködési formát kell kialakítani, amely vállalkozási alapon nyugszik. Az adott település és a megye új típusú viszonyában már nem arról van szó, hogy rábeszéljük a helyi önkormányzatokat, hogy szeressék a megyét, hanem szerződést kötünk velük; közösen hozunk létre egy-egy társaságot, amelyben anyagilag is érdekeltek a részvevő felek stb. Minden területen —- még a jogi és kulturális szférában is — ezt a rendszert akarjuk kialakítani, és az apparátust is ennek megfelelően szervezzük. Munkatársaink üzletet szereznek majd, mert ebben lesznek érdekeltek. Ha ez megvalósul, ettől kezdve már valóban szolgáltató menedzselő típusú lesz a megye. S nem pedig hatalom, központi elosztó és érdekkijáró szint. — Mekkora apparátusra lesz szükség az új típusú feladatok végrehajtásához ? — A mai elképzelések szerint mintegy 40—60 személyre lesz szükség. Ám ez elsősorban a feladatoktól függ. Még nem jöttek létre a megyei dekoncentrált szervek, most szervezik a köz- társasági megbízott megyei hivatalának apparátusát. Tehát sok még a bizonytalanság. —Mikor kezdi meg tevékenységét a megyei önkormányzat hivatala? — Március 1 -jétől teljes energiával dolgozni kell. Tudjuk, hogy ez nem kiforrott rendszer még, ám menet közben is van lehetőség a szükséges módosításokra. Lengyel János Friss tojással gyúrt tészta Havonta 150—200 mázsa tésztát gyártanak a Sütév kaposvári üzemében. A háromféle, friss tojással gyúrt tészta közül a cérnametélt a legkeresettebb termék, melyből Budapestre is szállítanak. Fotó: Kovács Tibor BEMUTATKOZÓ LEVÉL A POLGÁRMESTEREKNEK Népfőiskolákat szervez a TESZ Egyre többször hallat magáról a Társadalmi Egyesülések Szövetségének Somogy megyei szervezete. — Négy hónappal ezelőtt alakult meg a megyei szervezet — mondta dr. Hegedűs Lajos ügyvezető elnök.— Akkor 41 egyesület, kör, község tartozott a TESZ-hez, ma pedig már 47. A taglétszám pedig 3900-ról 5368-ra nőtt. A Társadalmi Egyesülések Szövetségének országosan 835 tagszervezete és 458 ezer tagja van. Már a kezdet kezdetén igyekeztünk rangsorolni a feladatokat: melyek azok, amelyeket rövid távon, s melyek azok, amelyeket hosszabb távon tudunk megoldani. Azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy ötleteket adjunk az egyesületeknek, segítsük a működésüket, aztán tanáccsal lássuk el azokat, akik most akarnak megalakulni. így elkerülhetik az ilyenkor szokásos „gyermekbetegségeket” is, egyben előmozdíthatjuk a társadalmi szerveződések kialakulását, mégpedig elsősorban olyanokét, amelyek nem párt- szerűen működnek, hanem valamilyen érdekcsoport hozza létre őket. Ide tartozik minden az egészségkárosodottaktól a hobbiegyesületekig, a helyi mozgalmaktól a kertbarátkörökig, a kulturális szervezetektől a népjóléti egyesületekig. Éppen ez ad lehetőséget arra, hogy a TESZ sok mindennel foglalkozhasson. Az ügyvezető elnök sok példát felsorolt a kezdeményezéseikről. TESZ-vásárt szerveztek az apró falvakban, s így olyan árucikkekhez juthattak az emberek olcsóbban, amelyekért egyébként a városba kellett volna utazniuk. Nagy visszhangja volt az egyedülállók karácsonyának, s legutóbb a magyar kultúra napja alkalmából szervezett kaposvári estjüknek. Ezen az úton akarnak továbbhaladni. A falusi fiatalok és emberek képzése érdekében szeretnék föllendíteni a népfőiskolái mozgalmat. A pénzügyi nehézségek áthidalására egy alapítványt terveznek. A TESZ Somogy megyei szervezete részt vállal a somogyvári emléknapok megrendezéséből is. — Az önkormányzatokat is tájékoztattuk működésünkről — jegyezte meg dr. Hegedűs Lajos. — Bemutatkozó levelet küldtünk a polgármestereknek. Azt is leírtuk, miben lehetünk az önkormányzat partnerei s miben várjuk az ő támogatásukat. Ennek köszönhető, hogy Tab környékén együtt szervezzük a népfőiskolái mozgalmat. Nagyon fontosnak tartják az olvasó- és a honismereti mozgalom fölélesztését is. E hét végén hat somogyi olvasókörvezető utazik a Gárdonyban megrendezendő országos találkozóra. Ez újabb ösztönzést adhat az olvasókörök tevékenységéhez. — Itt van a honismeret. Azt tapasztaljuk, hogy ezáltal lehet a legjobban megfogni az embereket. Alig akad ugyanis olyan, akit ne érdekelne lakóhelyének a múltja, kialakulása. Ez nagyon fontos a közösségteremtésben, amelyet fő célunknak tartunk. Mi készen állunk e feladatra, hiszen a TESZ létezik; nem lehet lesöpörni az asztalról, az országos 450 ezres taglétszáma pedig nagy erőt képvisel. Mi ezt arra szeretnénk felhasználni, hogy javítsuk az emberek közérzetét. Lajos Géza Kinek a legolcsóbb? Az Országgyűlés elfogadta a kormány által beterjesztett „új” 1991. évi költségvetést. A költségvetés az önkormányzatok számára fejkvótaszerű elosztási pénzeket határoz meg, mégpedig elosztási alapelvként a települések állandó bejelentett lakosainak számát veszi alapul. így például a kommunális tevékenységhez (közvilágítás, temetőfenntartás, útfenntartás, lakásgazdálkodás) 1400, óvodai ellátásra 15 ezer, általános iskolai oktatásra 30 ezer forintot gyermekenként, s üdülőhelyi támogatásként minden üdülőhelyi díj egy forintjához két forintot. Az elmúlt évben több mint 30 millió látogatója volt hazánknak. A vendégek közül 10 millió valutával érkezett, schil- linget, márkát, dollárt hozott. Ha tízmillió „konvertibilis vendég” napi költése azonos volt az 1989. évivel, átlag napi 1800 forint értékű valutával, napi 30 dollárral, akkor 1990- ben a tízmillió valutás vendég naponta 300 millió dollárt hagyott határainkon belül. Ha nyolc nap átlagos tartózkodási időt veszünk alapul, melyben benne van a Sopronba egy délutánra vásárolni átruccanó osztrák sógor és a két hétre Balatonra, Budapestre és az Alföldre látogató német család is, akkor 1990-ben 8-szor 300 rrjillió dollárt, azaz 2,4 milliárd dollárt hagytak országunk határain belül valutás vendégeink. A többi 20 millió „nem valutás” (szovjet, lengyel, román, cseh) vendég behozott dugivalutájának mennyisége megbecsülhetetlen.' A Magyar Nemzeti Banknál, mint a valuta monopóliumszervezeténél 800 millió idegenforgalmi dollár jelent meg, harmada a behozott konvertibilis valutának, kétharmada eltűnt az átváltás nem legális csatornáin. Feltűnően hasonló a hivatalosan átváltott valuta és a fekete valuta aránya, a vendégek kereskedelmi szálláshelyének, illetve magánszállás férőhelyének arányával. No persze itt a Balaton-parton nincs az az őrült magánszoba- kiadó (zimmer frei), aki elküldi előbb vendégét az OTP-hez, hogy váltsa be valutáját és forinttal fizessen a szobáért és a reggeliért. Ha a vendég mégis elindul valutáját átváltani, ő sem őrült, hiszen már a parkolóban lekapcsolják a magyar vagy nem magyar valutások, akik jóval magasabb árat — fekete piaci árfolyamon — fizetnek a valutáért, mint a bankok. Márpedig itt a Balaton-parton, aki teheti, inkább „zimmer frei”-vendéget szerez, hiszen nem a legjobb üzlet a touristokat gazdagítani. A szobakiadók legalább kétharmada magánbérbeadó, így a behozott konvertibilis valuta legalább kétharmada elkerüli a hivatalos átváltási csatornákat. A Balaton szerepe pedig itt azért jelentős, mert a nemzeti idegenforgalom több mint egymarhadát a Balatonon bonyolítják le. Ha úgy tetszik, mint az „új” magyar költségvetés, akkor az a parton élő 135 ezer állandó bejelentett lakó tart el nyáron napi 800 ezer vendéget, s termel évente 800 millió fekete és nem fekete dollárt. Ezek után a vendégek után kellene az önkormányzatoknak az üdülőhelyi díjat beszedni vagy valamilyen adófélét kivetni. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy kik után fizetnek üdülőhelyi díjat, s mi a különbség a díjfizetési kötelezettség alól mentes vendégkör, vagy kedvezményezett szociálturisztikai vendégkör közfogyasztásában? Ezek után kevésbé működik a közvilágítás, alacsonyabbak a vízszolgáltatás költségei, olcsóbbak a strandok? Köztudott, hogy a vendégek 50—60 százaléka mentes a díjfizetési kötelezettség alól. Gyermek, tanuló, nyugdíjas vagy éppen az üdülőtulajdonos maga jött el a családjával a Balatonra üdülni. A szociálturisztikai férőhelyeknél 2—6—8 forint az üdülőhelyi díj, a külföldiek után 25—35 forint. A beutalóval érkező szociálturisztikai vendégek számára miért kellene alacsonyabbnak lenni a közfogyasztás költségeinek? Mindent egybevetve az üdülőhelyi díj az egyetlen költségvetési elem, ami fenntartani és pótolni hivatott az idegenforgalommal terhelt települések közfogyasztásait, s az mindösse 15—20 százalékos arányban csordul vissza, ha képes beszedni az önkormányzat apparátusa. Az sem mellékes, hogy ez a képesség csak 60—70 százalékos eredményességű. Ehhez az esetleges 1 forinthoz köti az új magyar költségvetés a plusz két forintot. Mindezek mellett az is érdekes, hogy a Balaton-parti ingatlantulajdonosok és vállalkozások kétharmada idegen (nem helyi állandó lakos) kezében van, vagy nem helyi székhelyű vállalat irányításával működik. A köz- fogyasztások monopóliumvállalatai is „idegen” székhelyűek. Hogy a Balaton-parti embereket nem az elvakult lokálpatriotizmus fűti, annak oka az, hogy számolnak. Kiszámítható, mennyibe kerül egy márka vagy egy Schilling a központi költségvetésnek. Ez pedig a lehető legolcsóbb valuta, ha úgy tetszik — egy hatvan forintot érő dollár 20 forintjába sem kerül itt a magánszálláshelyeken a magyar költségvetésnek. Közhely az, hogy az idegenforgalom a legolcsóbb export. De kinek a legolcsóbb? Sós Zoltán
