Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-10 / 8. szám
1991. január 10., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 TV-NÉZŐ » Anya csak egy van A minap láthattuk a televízióban Tóth Máté Miklós Haláli történetek című — négy novellából felépülő — írásának tévéjáték-változatát. „A novella a nem tűr mellébeszélést” — * mondja az író magyarázatképpen, amiért ezt az epikai műfajt választotta üzeneteinek megírásához. A groteszk, kicsit másként való pillantás a mellébeszélések nélküli valóságra— ezt elevenítették föl jeles színészek (közöttük Bezerédy Zoltán) segítségével. Keretül, kezdésnek és befejezésnek az idős emberek sorsa szolgált. Nézve a történeteket a József Attila-i anyóka jutott eszembe: „... Gyér ősz haj szárad csontos csöpp fején / öreg királynő bútrón tetején...” A Lomtalanítás-ban elmondja, hogyan lehet helyet csinálni a gyerekeknek egy városi lakásban. Legegyszerűbb módja — illusztrálja az író —, ha kirakják a régi bútorokat (a nagymamával együtt) az utcára. Majd csak akad valaki, aki elviszi. S a nagymama az utca szélén „bútrónján” várja az idő múlását. Vigasztalásképpen fölcsendül lánya szájából: „Az én anyám nem hordott bubifrizurát...”, majd nem sokkal ezután a bölcs megjegyzés: „Jegyezd meg, kisfiam: anya csak egy van!” Valóban. S az az egy is ott ül lenn, öreg foteljában az út szélén, arra várva, hogy a rossz járóka után ő is sorra kerüljön. Az idősek igazsága tekint ránk szomorú, homályos szeméből. Elvezette gyermekét a bölcsőtől (az önálló élet felé), s most magára hagyták; nincs, ki támogassa a sírig. Kidobták, akár egy rossz bútordarabot, amely már kiszolgált minket... „Fehér bot” című az utolsóként levetített novellafeldolgozás. A konyhába kiszorult nagymamával „gondok” vannak. „Tessék már valamit csinálni magával” — mondja az unoka. Csinál is: kér egy fehér botot, mert úgy érzi, lassan megvakul. S elindul, mint egy kisgyerek — botladozó léptekkel — a város utcáin. Mindenfelől segítő kezek mozdulnak: hol a buszmegállóban, hol a zebránál, stafétaként adják ki kezükből az idős asszonyt. Emberek az embertelenségben. A „bent” lelki vaksága fájt neki, orvosságot keresett hát „kint”. Ebben a lelki sötétségben a fehér bot felkiáltójelként kopogtatta végig az utca kövét: egyszer nekünk is szükségünk lehet „ilyen” támaszra... Tóth Kriszta M. SZABÓ IMRE tA véres gyöngyszem Kuvnif Amikor ezeket a sorokat írom, Kuvait nincs. Egy diktátor úgy döntött, az Arab-öböl eme gyöngyszemét letörli a térképről. Véres vereségekben edzett, hatalmas hadserege órák alatt lerohanta a nála lakosságban tízszer, területben huszonnégyszer, katonai számát illetően legalább ötvenszer kisebb Kuvaitot. Pillanatok alatt csatatérré változtatta a fővárost, azt az ékes és nagyon gazdag néhány kisvárost, amely a sivatagból pompás oázisként emelkedett ki. Igaz, nemcsak ők lőttek, hanem az örökletes emirátusban azonnal megszerveződött ellenállók is. Igen, visszalőttek az annexiót végrehajtó Szaddám Húszéin katonáira, a több mint egymilliós létszámú szovjet, az alig múlt keletnémet rezsim, francia és még vaj, ki tudja, mely náció által felfegyverzett, jól felszerelt hadseregre. A T 72-es tankokra Molo- tov-koktélt hajigáltak, lőszer- szállító konvojokat fogtak sebtében közre és robbantottak föl. Alig csitult el a csatazaj, máris megjelentek a gazdag üzletek fosztogató bandák, Irakból átátruccantak üres csomagtartóval, s telivel büszkélkedtek haza. Csillogó aranyat, műszaki cikkeket, élelmet zsákmányolva. Kuvaitot eközben Szaddám Húszéin tizenkilencedik kormányzósággá, megyévé degradálta. Kuvaitban még sokáig ellenálltak, ám az emberi és tárgyi feltételek mindinkább kimerülnek. Az itt élő nép mindig is — Kuvait több száz éves létezése óta — kemény munkával kereste meg kenyerét. Mikor gyöngy halászattal, mikor kereskedelemmel és hajózással, mikor pedig olajkincsének feltárásával, az abból származó pénz okos befektetésével, megforgatásával. Ha nem lennének az arab világban ügyeletes diktátorok és terroristák, akkor talán más képe lenne az embereknek az arabokról. Mert itt van — vagy Szaddám Húszéin szerint: volt — a kuvaiti arab. Ez a nép más! Hozzászoktak az elemekkel létükért folytatott küzdelemhez, s megszerzett javaikat a többi arab— és nem arab — országok megsegítésére fordították. Kuvait, amint az olajmilliárdok összegyűltek, a fejlődő országok népeit támogatta. Azonnal, a sok-sok pénzzel. így például Irakot is. íme, a hála! Ezekkel a szavakkal ajánlja az olvasó figyelmébe A véres gyöngyszem Kuvait című könyvét M. Szabó Imre. A könyv szerkesztését november 15-én zárták le, és — példás gyorsasággal — az évforduló előtt került a könyvpiacra. Aktualitását aligha kell bizonygatni. Kaposvári festőművész képe az Ernst-múzeumban A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagjai mutatkoznak be december közepétől a budapesti Ernst-múzeumban. A kiállító 142 alkotó között ,ott van Vörös András is. A kaposvári festőművész Párizsban nem találkozunk című olajfestménye került falra. A látogató „zsűrimentes” alkotásokkal találkozhat a tárlaton, olyanokkal, amelyek, e több mint harmincesztendős műhelyben születtek, s amely fennállása alatt mindvégig igyekezett összefogni a mindenkori hazai képzőművész-nemzedéket. A kaposvári CT biológiai központ érdekes kísérlete KOMPUTER TOMOGRAF ALATT A BRONZKORI URNA Kísérletként régészeti leleteket vizsgáltak az agrártudományi egyetem kaposvári állattenyésztési karán levő biológiai központban komputer tomográf segítségével. A vizsgálatban érdekeltek véleményét közös megbeszélésükön gyűjtöttem össze. — A komputer tomográfot a világon szinte mindenütt humán vizsgálatokra alkalmazzák. Az egyéb irányú felhasználásának az szab gátat, hogy a gépek többnyire klinikákon, kórházakban vannak, és a humán vizsgálatokkal teljesen leterheltek — mondta dr. Pászthy György, a kaposvári állattenyésztési karon levő CT biológiai központ igazgatója. — Önelszámolók vagyunk, tehát kerestük azokat a lehetőségeket, amelyekkel a szabad kapacitást ki tudjuk használni. — Tavaly a heidelbergi konferencián felfigyeltünk egy kis poszterre, amely a CT régészeti leletek vizsgálatában való alkalmazásáról szólt — mondta dr. Csapó János, a kar takarmánykémiai kutatólaboratóriumának vezetője. — Ez szülte a gondolatot: próbáljuk ki mi is! Az egyetem vegyészeinek és a megyei múzeum régészeinek együttműködése nem újkeletű: együtt dolgozták ki az úgynevezett aminosav racemizáción alapuló kormeghatározást. —A CT alkalmazása a leletek elemzésében újdonság, előzmények nélküli — nyilatkozta dr. Költő László, a megyei múzeumok igazgatóságának régészeti osztályvezetője. — Olyan leletek vizsgálatára alkalmas, amelyeknek elemzésére a hagyományos röntgenberendezés nem felel meg. Kísérletként egy 3000 éves bronzkori urnát vizsgáltunk; arra voltunk kíváncsiak, hogy mi van benne. — Az említett urna tele volt földdel — folytatta dr. Csapó János —, dobozzal együtt raktuk a CT-be. A röntgenfilmen gyönyörűen kirajzolódott az urna formája, benne a csontdarabokkal, kis csészével és egy bronztűvel. Bebizonyosodott tehát, hogy a CT kiválóan alkalmas az emberi szem elől rejtett dolgok bemutatására. — A hagyományos röntgenberendezések sugara ugyanis megszóródik a földszemcséken — magyarázta dr. Költő László. — Ezzel az új módszerrel megtudhattuk kibontás nélkül is amelynek során óhatatlanul sérül esetleg szétesik a lelet, hogy mit rejt magában. A rétegfelvételekkel fel tudtuk térképezni az urna belsejét. — Óriási jelentősége lehet a CT-vizsgálatoknak például a népvándorlás kori kiemelt sírok elemzésében — tette hozzá dr. Honti Szilvia régész. — Ezekből következtetni lehet többek között a temetkezési szokásokra, és elősegíti a restaurálást is. — Érdekes lehetőséget kínál a csontok vizsgálata — mondta dr. Berényi Ervin kutatóorvos. Fotó: Gyertyás — A több ezer éves csontok elváltozásából következtetni lehet az esetleges betegségekre, járványokra. — Sőt a táplálkozási, éhezési periódusokra is! — tette hozzá dr. Költő László. — A módszer alkalmazása nagyban hozzásegít, hogy jobban megismerjük elődeink életét. A nemrég elvégzett vizsgálat kísérleti jellegű volt, de úgy tetszik, hogy mindkét fél megelégedésére szolgált. Mindenesetre új — igen értékes — analizáló lehetőséget kínál a régészeknek. — Tamási — Akik a pálya szélén várakoznak Jó helyre a milliókat! Világbanki pénzt várnak az informatika és a könyvtár fejlesztésére a dél-dunántúli felsőoktatási intézmények Az állami gondozott gyermekek ellátására — személyenként— majdnem 200 ezer forintot ad évente az állam. Havonta tehát minden állami gondozottra 16 ezer forint jut. Az intézetekből mégis úgy kerül ki a felnőttkor küszöbén ezeknek a fiataloknak a többsége, hogy semmije sincs: még tapasztalata sem arról, hogy miként kellene beosztással élni. Atáblacserék- kel és a formális átszervezésekkel nem jobbítottak a tartalmi munkán. A szociálpolitikával foglalkozó szakemberek szava nem jut messzire. Ezért is van az, hogy a pályán csak a megszállottak vagy — rosszabb esetben — a széküket féltők maradtak. Nem kellene mást tenni, mint beengedni a pálya széléről azokat, akik alkotó fantáziával, tisztességes tenniakarással a perifériára szorultak felkarolásának szándékával érkeznek. Ehhez arra is szükség van, hogy akik döntenek, azok hallgassanak a megszállottakra. És ehhez nem kell pénz sem. Az viszont biztos, hogy így kerülhetnek jó helyre az eddig sok esetben ablakon kidobott milliók. V. Zs. Hogyan lehetne legoptimálisabban elosztani a Világbanknak a felsőoktatás intézményeinek vezetőit tömörítő — úgynevezett konzultatív — tanács képviselői tegnap a kaposvári tanítóképző főiskolán tanácskoztak. Az eszmecserén részt vett dr. Ormos Mária, a pécsi tudományegyetem rektora, dr. Tóty József, az MTA Pécsi Regionális Kutatások Központjának főigazgató-helyettese, dr. Lenkei Péter, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatója, dr. Sasvári Attila, a Liszt Ferenc Zeneiskola Pécsi Tagozatának igazgatója, dr. Bauer Miklós, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora, dr. Horváth Béla, a szekszárdi tanítóképző főiskola főigazgatóhelyettese, dr. Vaskó László, a Bajai Vízgazdálkodási Intézet igazgatója, dr. Tóth József, a Zalaegerszegi Pénzügyi és Számviteli Főiskola Intézetének igazgatója, dr. Juhász Károly, a bajai tanítóképző főiskolafőigazgatója, dr. Iker János, a szombathelyi tanárképző főiskola főigazgatója és Leitner Sándor, a kaposvári tanítóképző főiskola főigazgatója, aki elsőként ennek az intézménynek a szerepét, felkészültségét és fejlesztési elképzeléseit ismertette. Dr. Ormos Mária az egyik legfontosabb témájaként az intézmények szervezeti, szerkezeti és tartalmi együttműködését segítő információcsere mielőbbi megvalósítását jelölte meg. Elhangzott, hogy a világbanki hitelből az építkezéseket nem lehet támogatni. Felvetették, hogy mivel a több mint 3 milliárd forintos hitelt az államnak kell majd visszafizetnie — s ezt valószínűleg a felsőoktatásra szánt pénzből törleszthetik — hátrányba kerülhetnek azok az intézmények, amelyek ebből a hitelből nem részesednek. Ezért a tanácskozás résztvevőinek az a véleménye, hogy az európai mértéknek megfelelő közös programot dolgoznak ki a kölcsön elnyerésére. Az átfogó, és a régió minden intézményét érintő fejlesztési célt — dr. Ormos Mária rektor javaslatára — az informatika és a könyvtárak fejlesztésében jelölték meg. Ez a rendszer biztosítaná az intézmények közötti autonóm és összehangolt információ- cserét. A rendszert úgy kívánják működtetni, hogy a szolgáltatások révén hasznot is hozzon az intézmény számára. Az eredményekről áprilisban, egy Szekszáron tartandó ülésen számolnak majd be a team vezetői. Várnai Ágnes Januári napsütés Fotó: Gyertyás László
