Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-10 / 8. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP— GAZDASÁGI HORIZONT 1991. január 10., csütörtök Tőzsdeszótár A-tólZ-ig ECU: az European Currency Unit (ang.: európai fizetési egység) rövidítése. A kölcsönügyleteknél értékstabilizálóként alkalmazzák (jelenlegi árfolyama: 1 ECU=1,25 dollár). Elővételi árfolyam: az az árfolyam, amelyen az elővételi joggal rendelkező megveheti a részvényeket. Elővételi jog: a részvényes joga, hogy tőkeemeléskor addigi részesedése arányában új részvényeket jegyezhessen, azaz vásárolhasson. Az elővételi jogokkal szintén kereskednek a tőzsdén, többnyire az elővételi határidő lejárati hetének utolsó három napján. Első jegyzés: a) az első árfolyam egy értékpapír kibocsátásakor. b) nyitó árfolyam, azaz változó árfolyamjegyzés esetén a tőzsdenap első árfolyama. Elsődleges piac: emisz- sziós piac, azaz új kibocsátású értékpapírok piaca. Emisszió: (lat.: emittere = kibocsátani) értékpapírok forgalomba hozatala, amelyet többnyire bankok, illetve értékpapír-kereskedők vagy részvételükkel alakított konzorciumok vállalnak. (Lásd még: kibocsátás.) Értékpapír: valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő, pénzben kifejezhető értéket képviselő okirat. Értékpapíradó: értékpapírok vásárlásakor egyes okmányokhoz felszámított illeték. Értékpapírpiac: az értékpapír-kereskedelem ösz- szessége, beleértve a hivatalos kereskedelmet, a szabályozott forgalmat és a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskedelmet. Értéktőzsde: értékpapírok kereskedelmével foglalkozó intézmény. Eurodollár:az Egyesült Államok határain kívüli dollár- tartozások és követelések. Európai Monetáris Rendszer: az Európai Közösség országai között megkötött, 1979. március 13-án életbe lépett valutaegyezmény. Éves zárlat: törvényes előírások szerint minden vállalatnak el kell készítenie elszámolása és könyvelése évi zárását. Ide tartozik a mérlegkészítés, a nyereség/ veszteség-elszámolás és a részvénytársaságoknál az üzleti jelentés. Évi nyereség: másként mérlegnyereség vagy tiszta nyereség; egy vállalat pénzen kifejezett eredményei; a ráfordításokat meghaladó hozam az adók levonása után. (Folytatjuk) A veszély valóságos MENEKÜLTÁRADAT FENYEGETI KELET-EURÓPÁT Fémtisztítás a restaurálásban A tengeralatti hajóroncsokból évről évre jelentős műkincsek kerülnek elő. Ezek restaurálása és konzerválása komoly szaktudást igénylő feladat. A fémtárgyak megtisztítása a rárakódá- soktól, rozsdától és idegen anyagoktól, elektrolízises, elektromágneses módszerekkel történik Franciaországban, ahol ezeket a fémtisztító, fémGyertyatartó a Titanicról, elektrolízises kezelés alatt konzerváló eljárásokat már évek óta alkalmazzák. Ezt az eljárást nagyüzemi szinten gépkocsik korrózióvédelmére is használják, de jól bevált ez a módszer a víz alól felszínre hozott régészeti emlékek restaurálására is. Mintha egy másik múltban lett volna, olyan messzinek tűnik az idő, amikor a nyugati emberi jogi mozgalmak egyik fő követelése az volt, hogy engedjék utazni a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió polgárait. A leggazdagabb országok ma már azért aggódnak, mi lesz, ha tényleg megindulnak az oroszok és a felbomló birodalom tucatnyi más nemzetiségű népei. A veszély nagyon is valóságos. Ha januártól bevezetik a szovjet világútlevelet, egyes becslések szerint mintegy hat-hét millióan indulnak neki a Nyugatnak. Abban már megoszlanak a vélemények, hogy közülük hányán maradnak kint, de a szerényebb számítás is félmillió, a borúlátóbb pedig akár kétmillió illegális bevándorlóval számol. A menekültáradat első célpontjai a kommunista uralom alól éppen csak kiszabadult országok lennének — írja a Neue Zürcher Zeitung. Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország gyenge gazdasági és politikai alapjai aligha bírnák ki ezt a megrázkódtatást — véli az újság. Természetesen a svájci újság a gazdag országok jólétét is félti, amikor aggódva szól a várható menekültáradatról. Nem nehéz ugyanis megjósolni, hogy egy többszázezres menekülthullámot ezek a gyenge lábakon álló kelet-európai országok nem csak eltartani, de megállítani sem tudnak. Márpedig az éhezés, a káosz, a hetven év csődje elől futó szovjetek bizonyára nem állnak meg Magyarországon. Ha módjuk van ra, továbbmennek Ausztriába, vagy még inkább a menekültek Mekkájának számító Németországba. Csakhogy az osztrákok méreteik, a németek pedig saját egyesülési gondjaik miatt képtelenek lennének befogadni ennyi menekültet. Szinte elkerülhetetlen, hogy a határokat lezárják előttük. Ha a volt szocialista országok ezt nem tudják megtenni, akkor megteszik a gazdag nyugat-európaiak. Ez új „vasfüggönyt” jelentene, amit a nyugat-európai közvélemény ma még határozottan elítél. Mint a The Economist írja ezzel kapcsolatban: ,,A nyugati kormányok évtizedeken át azt prédikálták a Szovjetuniónak, hogy engedje ki az embereket, most viszont mégsem kérnek belőlük, habár arra kellene törekedniük, hogy legalább a legérdemesebbek közül minél többet szívesen fogadjanak. Ez megköveteli a terhek megosztását az Európai Közösségen belül.” Mindez persze meglehetősen általános megfogalmazás. A nyugat-európai közvélemény ma még csak borzong annak a veszélynek a hallatán, amit azr összeomló keleti birodalom számukra jelenthet. Mi sajnos már most a bőrünkön érezzük a kiszáradó olajvezetékek, a széthulló kereskedelmi kapcsolatok pusztító hatását. Lehet, hogy hamarosan újabb csapás éri ezt a régiót? Ahogy a The Economist cikkének címe fogalmaz, immár nem is kérdőjellel, hanem kijelentésként: Jönnek az oroszok. A kerámiakultúra egyik bölcsője Herendi porcelánipar AGRÁRKAMARAI ÁLLÁSPONT: Nincs szükség újabb hivatalokra Visszaáll a bürokratikus tanácsrendszer? A mezőgazdaságban tervezett változások legalábbis ezt sejtetik. A Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezte a megyei földművelésügyi hivatalok megszervezését. A létrehozandó intézmények dolga a volt megyei tanácsi mezőgazdasági osztályok munkája lenne, nevezetesen a meliorációval, a borgazdálkodással, halászattal, vadászattal, szakoktatással kapcsolatos teendők irányítása. A minisztériumban hangsúlyozzák, hogy e hivatalok létrehozása nem érintené a már működő, az állategészségügyi és élelmiszer- vizsgáló szolgálatok, valamint a mezőgazdasági minősítő intézetek. A központi elképzelések szerint a hivatalok felállítása az első lépés egy korszerű agrárigazgatási intézményrendszer kialakításához. A fejlesztésnél már tekintettel lesznek arra is, hogy az igazgatás nem feltétlenül köthető a megyehatárokhoz, hanem inkább gazdasági térségekhez. A minisztériumi tervezetet megkapta a Magyar Agrárkamara is, amely határozottan tiltakozott az új intézmények felállítása ellen. Mielőtt véleményüket nyilvánosan kifejtették, több fórumon is megvitatták a tervezett intézkedést. Mindenütt arra a következtetésre jutottak, hogy az új hivatalok a bürokrácia bástyáit erősítik, a szakigazgatási intézmények és az önkormányzatok közé ékelődve állandó ütközési pontok lesznek a megyékben, hátráltatva ezzel az új gazdálkodási rend kialakulását. Az agrárkamara szakszolgálati kollégiuma elsősorban a már működő szakintézmények markáns feladatelhatárolását sürgeti. A volt MÉM ugyan meghirdette az intézményrendszer korszerűsítésének elveit, ám ezekkel ellentétben olyan konkrét szabályokat hozott, amelyek operatív, a MÉM-ben el nem végezhető munkák tömegével terhelték a szakmai szervezeteket. Az agrárkamarai kollégium javaslata éppen ezért az, hogy abból a—fejlett mező- gazdaságú országokban általánosan alkalmazott — rendezőelvből induljanak ki, miszerint világosan elkülönül az államihatósági és a piac működtetéséhez szükséges szolgáltatási munka. Az állam feladata ugyanis a jogalkotás, a minősítési, forgalmazási szabályok megfogalmazása, betartatása. A gazdálkodók érdeke viszont az, hogy önálló, nem a megyei rendszerhez kötődő, pártatlan szakszolgálati intézményeket működtessenek, melyek mindenki számára garantáltan megbízható vizsgálatokat végeznek. Természetesen az államnak és a gazdálkodóknak egyaránt megrendelésre, térítés ellenében dolgoznak, így a feltétlenül szükséges hatósági vizsgálatok is a gazdaságilag indokolt mértékre korlátozódnak. Az agrárkamarai álláspont szerint a gazdasági rendszer- váltásnak is új intézményei az önkormányzatok, melyeknek partnerei lehetnek a szakmai szövetségek, az érdekvédelmi szervezetek. Együttműködésüket gátolja a bürokratikus irányítási lépcsők közbeiktatása. A termelők elsősorban saját ön- szerveződésükre támaszkodva, a piac által is kezelhető intézményrendszert várnak. Ebbe — a kamarai vélemény szerint — nem illeszkednek a földművelésügyi hivatalok, sokkál inkább a régi tanácsi rendszer átmentését sejtetik. V. F. J. Herend, a magyar porcelánipar egyik hazai fellegvára, s egyben az élenjáró európai porcelánművészet láncszeme, több mint másfél évszázados múltra tekinthet vissza. A magyar agyagipar, porcelánipar ennél is régebbi hagyományokkal rendelkezik. Középkori településeinkről előkerült tárgyi emlékek, a levéltári adatok, céhiratok arról tanúskodnak, hogy a magyarságnak kedvelt foglalkozása volt a fazekasság, az agyagmű vesség. Veszprém megyében még ma is lépten-nyomon bukkannak elő az e tájon erősen képviselt agyagipar termékei. A falvak elszigetelődése következtében a helyi ízlés tájjelleggé lett. Jellegzetes formakincs és díszítőmód alakult ki az edényeken. Minden átvett idegen forma és díszítőelem egyéni ízt kapott. Az ólommázas technikával dolgozó helyi fazekasokon kívül a magasabb igényeket kielégítő ónmázas kerámiatechnika is meghonosodott Magyarországon. A népi fazekasság mellett a 15. század végén működött Mátyás király budavári majolikagyártó műhelye, ahol firenzei majolikások pompás edényeket gyártottak. Számottevő cserépedényeket csak a török uralom visszaszorulásakor készítettek ismét hazánkban. Művészi majolikaművességünk és céhrendszerbe tömörült fazekasságunk részben a török világ sajátos formakincsével, de főként a hazánkban letelepedett habánok ízlésével gazdagodott. Fellépésük döntő hatással volt a magyar fazekasipar fejlődésére, mert technikai felkészültség és művészi ízlés tekintetében felülmúlták a hazait. A múlt század első felében egy dunántúli kerámiaközpont alakult ki: Pápa, Város- löd, Herend és Bakonybél gyártott kemény cserepet vagy porcelánt. Ez a kerámiakultúra kiindulópontjául szolgált a herendi manufaktúra létrejöttének. Iparművészetünknek kevés olyan ága van, mint a kerámia- és porcelánipar, amely kezdeti kibontakozásában annyira összefonódott a reformkorral, amelytől ez az iparág oly sok segítséget és biztatást kapott. Maga a herendi porcelánipar is a reformkor szülötte. Együtt a Marsra! Az Amerikai Bolygókutató Társaság nagyszabású tudományos program előkészítését kezdte meg, amely hozzájárulhat az ezredforduló táján megvalósuló Marsra utazás sikeréhez. A nemzetközi együttműködésbe szeretnék bevonni a fiatal generációk legtehetségesebbjeit is, akik majd az ember Marsra történő utazását megvalósítják. A kutatás szempontjából a legnagyobb vonzerőt a bolygók közül kétségtelenül a Mars nyújtja. Külső bolygószomszédunk adottságaiban sok tekintetben hasonlít Földünkhöz, így nem csoda, hogy az emberiség szeretné minél előbb személyesen felkeresni. Mint a Földön is, vannak rajta szelek, felhők, zúzmara és időjárás, amely négy évszak váltakozását mutatja. Vannak vulkánjai, homokdűnéi, titokzatos, száraz folyómedrei, sarki hósapkái — melyek tavasszal elolvadnak. A Mars az az égitest, amelyen legnagyobb eséllyel kereshetjük a Földön kívüli élet nyomait a Naprendszerben. Ennek felderítésére indult 1975-ben a két Viking űrszonda. Bár a Vikingek elvégezték tervezett feladataikat, mégsem lehet kísérleteik alapján teljességgel kizárni a Mars-béli élet lehetőségét. Az újabb, s talán már emberrel végehajtható Marsexpedíciókra merészebbnél merészebb tervek tucatjai születtek, s ma már tulajdonképpen csak elegendő pénz kérdése megvalósításuk, melyre valószínűleg nemzetközi együttműködésben fog sor kerülni. A Mars sarkvidéke a hósapkával A Sony vezet A nagy felbontó képességű televízió kifejlesztéséért folyó versenyfutásban a Sony japán elektronikai társaság áll az élen: decembertől forgalomba hozta első HDTV-normájú készülékét 23 millió jenes, mintegy 1 millió forintos áron. A mozifilm minőségű, tökéletes hangot ígérő készülék nyolcéves fejlesztés eredménye. A Sony gyártmánya beépített dekó- derrel rendelkezik, tehát alkalmas a Japánban az 1991. év őszén beinduló rendszeres HDTV-köz- vetítéseknek mindenféle kisegítő alkatrész csatlakoztatása nélküli vételére. A japán cég ugyanakkor ráállt a hagyományos televíziókat kiegészítő HDTV-dekóderek gyártására is, ezeket szintén decembertől forgalmazza mintegy 800 ezer forintnak megfelelő áron.
