Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám

1991. január 5., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 ÜNNEPI EMLEKEK Tegnap este Be- reczky Lóránt, a Nemzeti Galéria főigazgatója nyi­totta meg a Városi Művelődési Köz­pontban Peter Ulb­richt hamburgi festő kiállítását, amelyet a művelő­dési központ a So­mogyi Hírlappal közösen rende­zett. Az alábbiak­ban közöljük Be- reczky Lóránt megnyitóját. Nagy örömömre szolgál, hogy nekem adatott osztályré­szül Peter Ulbricht kamarajelle­gű kiállítását az Önök szíves figyelmébe ajánlanom. Egy kiállításmegnyitást egy ajánlás netán régi barátság, ismeretség alapján vállal el valaki, vagy azért, mert kíváncsi. Engem ez az utóbbi hozott ide. Most elő­ször találkozom Peter Ulbricht munkáival. Ezért az ajánlás az első, spontán benyomásokat fogja rögzíteni, de abban is bí­zom, hogy a személyes kontak­tus élménye is fölkelti érdeklő­désüket. Bár a tény, hogy Önök itt vannak, aligha igényel külön figyelemfelhívást. Ennek a spontán reagálásnak persze megvan az a lehetősége is, hogy Önök egyetértenek vele, ám azt a célját mindenképpen el fogja érni, hogy ma itt, Magyar- országon bemutatkozik egy német művész, és a mi érdeklő­désünk, a lelki nyitottságunk is megnyilvánul abban, hogyan fogadunk egy ilyen bemutatót. Amikor a műveket megnéz­tem — még nem is találkoztam Bereczky Lóránt ajánlotta a közönség figyelmébe Peter Ulbricht hamburgi művész tárla­tát Fotó: Kovács Tibor a művész úrral — első benyo­másom volt, hogy valószínű olyan ember ő, aki szereti az életet, és aki munkásságában a festészet eszközeivel arra tö­rekszik, hogy azokat a szépsé­geket örökítse meg, amelyek mellett mi, nap mint nap elme­gyünk. Hiszen sokat járunk a tájban, ám a szépségét nem fedezzük fel. Úgy gondolom, hiszen a címek, a motívumok jelzik, hogy egy általam nagyon ismert tájról lehet szó. Ezt a tájat hihetetlen nagy szeretettel, a benne felfedezhető színek és fények pompájával örökíti meg a művész, örömet okozva ezzel saját magának és a nézőnek egyaránt. Ez a sok mindent pró­báló XX. századi művészetben ritka dolog. Az a fajta művészi magatartás, amely a benyomás örömét, frissességét közvetíti, mintha a XX. században kissé a háttérbe szorult volna. A másik érdekes mozzanat számomra az, hogy ez a fajta életszemlé­let, művészeti alapállás, az esz­közhasználatban a komponá­lásban is egy olyan korábbi kor művészeti tanulságaihoz nyúl vissza, ahol ez nagyon jellemző volt, és ez a XIX. század utolsó harmada. E kor művészeti eredményei szolgálnak alapul a művész mostani alkotásaihoz. Itt a „neósok” és Cesanne neve merült föl bennem. Ez a fajta ábrázolási mód, tehát a kisebb felületekből való építkezés, a színek olyan egymás mellé ra­kása, amely kontúr nélkül az egymásra való hatásban terem­ti meg a teret és a formát a képe­ken — tulajdonképpen az ő te­vékenységükben alapozódott meg. Természetesen jelen esetben egy XX. századi ember élményanyaga, személyisége motiválja ezt az ábrázolási módot. Érdekes a kétféle technika, az olaj és az akvarell találkozá­sa. Egészen másfajta mozgás­módot és eszközhasználatot feltételez. Nagyon új és izgal­mas az az eljárásmód is, ahogy az olajképek épülnek. Hogy el­lenpéldát mondjak, az akvarell- hez számomra az egyik leg­szebb kép a kiállított akvarellek közül a Vasárnap délelőtt az Északi-tengernél című, ahol az akvarell lágy, egymásba átfolyó artisztikuma adja a vizuális él­ményt. Ez a tárlat egy embert és szépséget szerető művészt mutat be. Korábban ez nemigen volt divat, mert mindig csak bü­rokratikus módon jöhetett létre egy ilyen kiállítás. Ez a mostani egy munkakapcsolatból szüle­tett. S én azt hiszem, az emberi kapcsolatoknak épp ez a lénye­ge. Csak annyira lehetek elfo­gult, hogy ezeket az emberi kapcsolatokat viszont a művés­zet teszi tartalmassá, úgy, hogy történhet bármi a világban, mondhatunk magunkról s má­sokról azt, amit akarunk, egy biztos: ahol normális és értel­mes emberi munka folyik, ott nem hiányozhat a művészet a hétköznapjainkból sem. S hogy ez így van, annak ragyogó pél­dája e tárlat. Ajánlóként és elsőként ezt a gesztust szeretném megkö­szönni a művésznek, azoknak, akik hívták és befogadták, a művelődési otthon munkatár­sainak is, akik ilyen szépen megrendezték a kiállítást. Ta­lán ettől ünnepi igazán. Meg tudunk állni egy pillanatra, örül­ve a művészeti értékeknek és örülni egymásnak. Mert higy- gyék el: a legnagyobb dolog a világon szépen és értelmesen élni. Az ünnepek elmúltak. Sokak­ban azonban elevenen él még a karácsony hangulata. A szer­kesztőségünkhöz érkezett le­velek azt bizonyítják, hogy sok­kal bensőségesebben ünne­peltek az emberek, mint a ko­rábbi években. Ezekből a ka­rácsonyi ünnepségekről tudósí­tó levelekből készítettünk egy kicsit kordukomentumként is összeállítást. . Üde akvarellek, mozgalmas okúképek PETER ULBRICHT KIÁLLÍTÁSA KAPOSVÁRON Falunk gyermekei December 22-én Balatonszemes lakói nagyon szép estén ve­hettek részt. Az általános iskola 4. osztályos tanulói másfél órás, színvonalas műsorral lepték meg a közönséget. Az előadás rende­zője Venásch Miklós és Miklósné volt, a műsor levezetését a 4. osztály szülői munkaközössége segítette. A díszlet tervezéséért Salom Gáspárt illeti elismerés. Az alapos felkészülés hatalmas sikert aratott. A műsor után a szereplőket szendvics, sütemény és üdítő várta. Illés Antal, Balatonszemes polgármestere mondott köszönetét a szép műsorért. A dicséret nagy része a Venásch házaspárt illeti, akik mindent megtettek és megtesznek azért, hogy a gyerekek összetartsanak. Szabó Bernadett Balatonszemes, Rákóczi u. 6. Marcaliban élt István király szelleme Felemelő élményben volt részem Marcaliban. Pedig ami tör­tént, talán nem is nagy dolog. Talán ebben a titok nyitja ? A helyi ál­talános iskolák gyermekkórusai, a Mikszáth utcai általános iskola nevelőinek és a balatonkeresztúriak kórusai összefogtak, és ka­rácsonyi hangversenyt rendeztek a,,nagytemplomban ”. Nem kér­te őket erre senki; nem ígértek nekik díjakat, nem ajánlottak fel szá­mukra semmit, mégcsak oklevelet sem; nem hirdették plakátok a rendezvényt, a templom mégis zsúfolásig megtelt. Ami feltűnő volt, hogy mindenféle protokoll és ceremónia nélkül megjelentek a padokba a városka vezetői, a politikai pártok prominens képviselői a szocialistáktól a Fideszig, az iskolák vezetői és tanárai, tanulók, szülők, érdeklődők, vallásosak és ateisták. Megtöltötték a karzato­kat, a kórust, végül az állóhelyeket is... Figyeltem a gyülekezők arcát. Az emberek komorak voltak, csendesek, arcukon volt mindaz a bizonytalanság, ami most olyannyira jellemző mindenütt. Bizonyára sokak fejében megfordult, hogy pár éve, sőt néhány hónapja még elképzelhetetlen lett volna, hogy Marcaliban a nagy­templom ad otthont a város minden rétegének, sokféle gondolko­zásé, vallású és világnézetű polgárának. A zavartság tetten érhető volt, az emberek alig köszöntötték egymást, kissé merevek voltak, mereven néztek előre, elzárkóztak egymástól... A műsorszámokat fiatal pap konferálta. Felcsendültek az ismert és kevésbé ismert karácsonyi dalok a gyerekek és a felnőttek hangján, hol együtt, vagy összevont kórusként. Kezdetben a hangulat hasonlított a múltban megszokott hivatalos ünnepségekhez. A hangok nem tudták áttörni a szíveket elzáró akadályokat. Ez először a Mikszáth utcai tanárok kórusának sikerült. ,,Hol vagy István király?” kérdez­te a kórus, és akik hallgattuk, megértettük, hogy itt van bennünk, itt van a templomban, itt van a városban, és nem szabad hitetlennek lennünk, mert van erőnk, múltunk és lehet jövőnk is... A másik tető­pont a balatonkeresztúri kórus produkciója volt, abból is az Ave Maria. Az egyesített kórus karácsonyi énekeit már szinte együtt énekelték a hallgatók is. A sikert nemcsak a vastaps jelezte. Sok- kal.inkább az áhítatos figyelem és csend, és még inkább hangver­seny után az emberek csillogó tekintete. Úgy vélem, valahogy így kellene az éneknek hatnia Kodály és Bartók hazájában. Es erre mindenütt mód van, ha vannak olyan tanárok, mint Stamler Edit és Tengeréi Győző, akik nemcsak az énekkarok megszervezésében, de a karmesteri munkában is bizonyították elhivatottságukat, hoz­záértésüket! Marcaliban élt István királyunk szelleme! S. Pál Mária Somogyjád, Lenin u. 35. VISSZA DZSEHUTIMESZHEZ Beszélgetés Kókosy László egyiptológus professzorral „Dzsehutimesz az i.e. XIII. században élt, II. Ramszesz uralkodása idején. Felesége, Iszet, nemes vonású úrnőként, a kor pompázatos öltözékeiben jelenik meg a képeken. Amon- énekesnő volt, a templomi kó­rusban énekelt, és az óegyipto­miak csörgő hangszerével, szisztrummal kísérte a szertar­tásokat. Megismertük kedven­cét, egy kismajmot is, mely szé­ke alatt kuporog, gránátalmát majszolva, mancsában szőlő­fürttel”— írja Kákosy László, az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem professzora Dzsehuti­mesz sírja Thébában című könyvében. A magyar—egyip­tomi ásatásokban e hónapban új évad kezdődik. Elutazása előtt kérdeztük a terveiről Káko­sy Lászlót. — Professzor úr, milyen eredményeket értek el, és mi­lyen tervekkel indulnak útnak most a magyar egyiptomi expe­díció tagjai? — 1983 óta folyik az Eötvös Loránd Tudományegyetem ásatása a közép-egyiptomi Théba, az egykori főváros nyu­gati partján, a mai Luxor város­sal szemben, Gurna falu terüle­tén. Zord, sziklás terepen dol­gozunk. Az első években Dzse­hutimesz hatalmas sziklasírjá­nak a belső termeit tártuk fel, a hegy belsejében levő helyisé­geket és a sírkamrához vezető hosszú, spirális folyosót. Né­hány éve a sír előtti térségben dolgozunk; egy hatalmas ud­vart tárunk fel. — Miért esett a választás Dzsehutimesz sírjára, és ki is volt ő tulajdonképpen életé­ben? — Annak idején több más, számításba jöhető objektum megtekintése után választot­tam ezt a sírt az ásatás színhe­lyéül. Erősen közrejátszott az Ehnaton fáraó reformját követő időszak, a ramesszida kor iránti érdeklődésem; Dzsehutimesz, a sír tulajdonosa abban a kor­ban élt. De a sziklasír sajátos at­moszférája is megragadott: egy erőteljes, érett művészet emlé­kei a gyászos pusztulás köze­Magyar kutatók egyiptomi régé­szekkel és munkásokkal pette, az ünnepélyes, nagyvo­nalú architektúra, és főként a faliképek tematikája. Remél­tem, hogy sokoldalúan mutatja be a kb. 3300 év távlatából a vi­lágnézeti válsággal küzdő — a rövid életű monoteizmus után újra a hagyományos, istenek­ben bővelkedő vallás felé fordu­ló—társadalom szellemiségét. Dzsehutimesz az i.e. XIII. században élt, magas rangú főtisztviselő, Amon magtárai­nak a felügyelője volt II. Ram­szesz fáraó uralkodása idején. Rangjához és gazdagságához méltó sírt kívánt magának olyan helyen, ahol mások is megcso­dálhatták. Ilyen területként kí­nálkozott az El-khokha domb­lejtője. — Elképzelhető, hogy Dzse­hutimesz sírja fölött valaha pira­mis emelkedett, amire a sír egy ábrázolása utal? Ezen piramis koronázza a bejárati részt. — Valaha a sír felett talán agyagpiramis állt; az erre utaló kép a sír második termében ta­lálható. Másik kutatási terüle­tünkön, a sír fölötti dombon már évek óta folytatunk kutatásokat Koporsó múmiával a sír fölötti dombról a pira'mis maradványai után. Valószínű azonban, hogy ezt a piramist már az ókorban lebon­tották. Mindenképpen érdekes azonban ennek a sír feletti dombnak a kutatása, mivel aránylag gazdag a leletanyag, kpsői betemetkezésekkel. Már három, láda alakú koporsót ta­láltunk, az egyikben múmia is volt, s még nincs kizárva, hogy a piramisnak az alsó téglasorait megtaláljuk. Ennek a most kez­dődő évadban kell kiderülnie. D.J. Megalakult az Apor Vilmos Emlékbizottság Apor Vilmos Emlékbizottság alakult Győrött. Létrehozását a második világháború utolsó napjaiban szovjet pisztolylöve­déktől mártírhalált halt győri püspök Bécsben élő rokona, Bolza Ilona grófnő indítványoz­ta. Az emlékbizottság céljául tűzte ki a vértanú püspök élet­művének kutatását, emlékének ápolását. A társaság feladatának tekinti Apor Vilmos szellemi hagyaté­kának ébrentartását, a püspök életével, munkásságával kapc­solatos kiadványok terjeszté­sét; e célok és feladatok megva­lósítása érdekében az elgondo­lások szerint ösztöndíjakat ad, alapítványokat létesít. A társaság tagjai kizárólag magánszemélyek, a 25 alapító között több a külföldön élő ma­gyar. A testület elnökévé a kez­deményező Bolza Ilonát, elnök- helyettesévé Szolnoky Erzsé­bet győri tanárnőt, Apor Vilmos életrajzíróját választották.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents