Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám

SOMOGYI HÍRLAP 1991. január 4., péntek 13 Somogyi Parnasszus BESZÉLGETÉS SOMLYÓ GYÖRGGYEL Panaszmentesen, beutalóval Körkép a szűrővizsgálatokról A bogiári Várdomb kéken nézett be az esti szürkületben az ablakon. A Vikár Béla Műve­lődési Házban beszélgettünk Somlyó Györggyel, hetvenedik születésnapján. Az anyai nagy­apa Erzsébet utcai házára, ahol a költő meglátta a napöt, így emlékezik: — A kisszobéban születtem, amelynek ablaka a jázminbo­korra nyílt. A költészet: ablak a világra, ablak az ember legbensőbb vi­lágába. Somogy irodalmi hagyomá­nyai, az irodalomban napjaink­ban betöltött szerepe szerint akár a Parnasszus vidéke is lehetne — kezdtük a beszélge­tés. Bogiári emlékek — Mindenhol azt szeretnék hinni, hogy ott van a Parnasz- szus. Az igaz, hogy mindenütt ott van. A költészet olyan furcsa tünemény, amely minden ég­hajlat alatt megszületik. Én is szeretném hinni, hogy Somogy az igazi hazája a Parnasszus­nak, akár a bogiári Várdombon. — Milyen gyermekkori emlé­kek fűződnek a bogiári Vár­dombhoz? — A legelső versemet itt ír-' tam, tizennégy-tizenöt éves koromban. A kék kápolna hasz­nálaton kívül volt. Belül majd­nem csupasz. Úgy emlékszem, egyetlen rekvizitum sem volt benne, illetve egy: Isten szeme, amely két szög helyett csupán egyen lógott. Ebben a kápolná­ban írtam az első verseket. — Megőrizte-e ezeket? — Hetvenedik születésna­pomra szülőhelyem megaján­dékozott egy becses kiadvány­nyal, ebben is szerepel többek között a Vihar után című ver­sem; talán ez lehetett az első költeményem. — Emlékszik pontosan a kö­rülményekre, hogy született ez a vers? — Hogy született? Hát ahogy a vers születik, titokzatosan. Azt sem tudom, hogy hogyan született, amit tegnap írtam... — Emlékek között kutatva meg tudná-e mondani: melyik versét nyomtatták ki elsőnek? — Tizenhét éves koromban jelent meg az első költemé­nyem; József Attila haláláról ír­tam. 1938 januárjában jelent meg, a címe Pogány zsoltáro­lás, az alcíme pedig József Atti­la halálára. — Innen, a bogiári Parnasz- szusról körültekintve, a somo­gyi irodalom helyét hol jelölné ki a magyar irodalomban? — Azt gondolom, túlzás len­ne olyat mondani, hogy somo­gyi irodalom; inkább amellett volnék, hogy dunántúli iroda­lom. Mert annak van valami kü­lönös karaktere. Vannak költők, írók, akik Somogybán szület­tek, több-kevesebb időt itt töltöt­tek, de nem hiszem, hogy bár­mely megyének is létezne saját irodalma. Egy tájegységnek azonban, mint a Dunántúl, Pan­nónia, amely valóban karakte­res, történelmében is különbö­zik a Tiszántúltól vagy az Alföld­től, annak valóban vannak sajá­tos vonásai. Berzsenyi, Vörös­marty, Babits feltétlenül olyan vonulata a magyar irodalom­nak, amelyet joggal összetarta­nak bizonyos karakterisztikus jegyek. — A pannon irodalmat közel­állónak érzi-e magához? A példakép: Babits — A legnagyobb mértékben. S ha van ilyen, az nálam is ka­raktert jelent, attól függetlenül, hogy valaha is gondoltam volna erre. Már kisgyerek koromban kezdtem ismerkedni a magyar klasszikus költészettel. Mind­járt Vörösmarty fogott meg. S Berzsenyi volt rám a legna­gyobb hatással fiatal korom­ban. Babitsról meg nem is kell mondanom, hogy ő volt igazán a mesterem. Apámat is a gye­rekkora kötötte a Dunántúlhoz, még tovább menve: nagyszü- leim is ezen a vidéken éltek. — A nagypapa zsidó tanító volt egy időben Devecserben, később került Balatonboglárra. Napjainkban föl-fölizzó kérdés: létezik-e Magyarországon an­tiszemitizmus. Mi erről a véle­ménye? — Mit lehet ehhez szólni? Vannak bizonyos rossz hagyo­mányok, amelyek tovább élnek. Az antiszemitizmus egy titokza­tos tünemény; kiirthatatlan Eu­rópa történetéből, ugyanúgy, ahogy a zsidók is. Egy bizo­nyos: mindig ott és akkor erősö­dik föl, ahol a társadalom belső problémái rendkívül nehezek, illetve megoldhatatlanok. Har­minc-negyven évig erről szinte lehetetlen volt beszélni. Hogy most újra beszéd tárgya, ez is a demokrácia része. Mindenről lehet beszélni-és kell is, mert foglalkoztatja a társadalmat. Az a szerencsés különbség ebben, hogy az előző időkhöz képest, most mindenki megszólalhat. — Lírájában nyomon követ- hetők-e ilyen gondolatok? — Egy nagyon rövid időtől eltekintve költészetemben a társadalmi kérdések csak átté­telesen jelennek meg. Nyilván ez az élmény is megjelenik, de nem témaként, hanem érzület­ként, ha szabad úgy monda­nom: általános együttérzésben mindenfajta elnyomás és min­den elnyomott iránt. Van egy regényem, amely viszont erről szól. A címe: Rámpa. Vala­hányszor azt mondták nekem, vagy leírták a regényemről, hogy zsidóregény, azt feleltem: ez nem zsidóregény, hanem magyar történelmi regény. Ami­ről szól, az a magyar történe­lemnek egyik mozzanata, kiik- tathatatlan eseménye. — Somlyó György a magyar költészet európai kitekintésű lí­rikusa, éppúgy, mint példaké­pe, Babits. Európai gyökerek — Azt gondolom, akik ma­gyar költők vagyunk, mindnyá­jan többé-kevésbé európai köl­tők vagyunk. Teljesen függetle­nül attól, hogy kit ismernek job­ban külföldön. A költő érzületé­ben lehet európai. Mindig is ál­problémának tartottam, hogy magyar költészet európai vagy az akar-e lenni. Itt élünk Európa közepén, kultúránk, a magyar irodalom európai gyökerű. Nem hiszem, hogy ezt el lehetne ta­gadni. — Hogyan látja Somlyó György a mai Európában a magyar kultúra sorsát? — Az elmúlt negyven eszten­dőben az európai kultúra ré­szesei voltunk azálta, hogy olyan értékek születtek, mint Pi­linszky vagy Weöres Sándor lí­rája. Egész nagy listát tudnék mondani, de minden felsorolás fogyatékos... A legfontosabb teendőnek azt tartom, hogy ne csak a gazdasági, a politikai utakat tisztítsuk meg, amelyek Európához vezetnek, hanem azt is, amely az európai szel­lemhez vezet. —Köszönöm a beszélgetést. Horányi Barna A szűrővizsgálatok (remélhe­tőleg) minden ember életében jelen vannak így vagy úgy. Van, akinek időszakosan ismétlődő programot jelent, és van, akinek néha-néha előbukkanó gondo­latot, hogy el kellene már men­ni... A tüdőszűrő-vizsgálatok je­lenlegi rendszeréről kérdeztem dr. Kiss Tamást, a megyei tüdő­gondozó főorvosát. — A jelenlegi szűrővizsgálati rendszerben működik a moz- góernyőképes-szolgálat. Ezzel a vizsgálattal a falvak szűrését végezzük. Az eddigi három busz helyett ebben az idén csak kettő járja a vidéket. Sajnos, az elöregedett gépek műszaki ál­lapota miatt késéssel kezdtük az évet. A szűrőbuszokon komplett szűrést végzünk. Nő- gyógyászati és zöldhályogvizs- gálattal bővítettük az eddigie­ket. Ugyanez a mozgóernyőké- pes-szolgálat végzi egyes nagyvállalatok (cukorgyár, vil­lamossági gyár) dolgozóinak a szűrését is. így az ott dolgozók nem veszítenek egyetlen napot sem. A harmadik szűrési forma a kórház területén működő er­nyőképes szolgálat, amelyet bárki fölkereshet. — Mik a tapasztalataik? Az emberek önmaguktól vagy va­lamilyen kényszer miatt jönnek- e tüdőszűrésre? — Általában maguktól jön­nek, s mi senkit nem küldünk el. Talán a második legfonto­sabb szűrővizsgálat az ökoló­giai szűrés. Dr. Molnár Lajos osztályvezető főorvost az intéz­mény forgalmáról kérdeztem. — A szűrővizsgálatra jelent­kezők száma a felvilá­gosítómunkának köszönhe­tően 1990-ig fokozatosan nőtt, évi 21 ezerrel. A múlt évben azonban érezhetően, körülbe­lül öt százalékkal csökkent a je­lentkezők száma. — Ön szerint mi ennek az oka? —A gazdasági problémákból adódó általános érdektelenség, az emberek kevesebbet törőd­nek önmagukkal. Véleményem szerint azonban ez, a gazdasá­gi helyzet javulásával, változni fog. — Jelenleg milyen rendszer­ben végzik a szűrővizsgálato­kat? — Fogadjuk a vizsgálatra önként jelentkezőket, a valami­lyen panasz miatt beutalóval rendelkező betegeket, valamint a nyilvántartott gondozott bete­geket. Azon szűrésre érkező betegeknél, akiknek tünetei, il­letve panaszai alapján további vizsgálat szükséges, ezt a kór­ház többi osztályával együttmű­ködve végezzük el. A gondozó­ban végzett munka mellett a kaposvári, illetve Kaposvár kör­nyéki üzemekben 1981 óta rendszeresen emlőelőszűrést is végeznek asszisztensnőink. Az osztályvezető főorvos hangsúlyozta: Nagyon fontos, hogy mindenki jöjjön el a szűrő- vizsgálatainkra, hiszen az idő­ben elvégzett szűrővizsgálat megakadályozhatja a rákos fo­lyamatok kialakulását. Sárdi Nóra Kántor Lajos: Keresztforma ATALAKITAS — Mondja, szomszéd, a maguk gyárában hogy halad az átalakítás? — kérdeztem a minap a lépcsőházban Szo­morkás Janitól. — Az halad, szomszéd, ha­lad — válaszolta nagyokat bó­logatva. — Lassacskán átala­kulunk családi vállalkozássá. Ma is kirúgtak húsz embert. — Gondolom, ezzel növelik a termelékenységet... A meg­maradó kvalifikált munkaerőt jól megfizetik, nagyobb lesz a termelékenység, javul a minő­ség, meg ilyesmi. Az se utolsó szempont, hogy több beleszó­lása lesz a dolgozóknak a gyár gazdálkodásába. — No, látja, ez biztos, mert­hogy akár otthon is megbe­szélhetik az ügyeket. A mi üze­münkben például az üzemve­zető, meg a művezetők rokon­sága dolgozik. A többinek kiadták a munkakönyvét. — És maguk ezt csak úgy eltűrik szó nélkül? Joguk van bírálni a vezetőséget! —Jogunk, az most már van, csak üres a tarisznya. Ez is az átalakításhoz tartozik. Eddig a munkához volt jogunk, most meg a bírálathoz. Élünk is vele. Most már a bírálatot is megbíráljuk. Annyi a bíráló, hogy alig marad, aki a szekeret tolja. — A szekeret most húzni kéne, Jani, nem tolni. A sze­kértolók ideje lejárt! — Maga is alternatív? — nézett rám megütközve. — Hát akkor legalább azt mutas­sa meg, melyik a rúdja! — Jani, Jani — csóváltam meg a fejemet —, hát már maga se hisz az átalakítás­ban? — Nem olyan egyszerű ez, kérem — vakarta meg a feje búbját Szomorkás szomszé­dom. — Manapság már a templomba is eljárhat hinni az ember. Ott legalább csak a halála után tudja meg, való­ban van-e menyország. Ha­nem, tudja, én csak lesek a tévé előtt, hogy milyen vallá­sossá lettek a mi vezetőink. Ál­landóan a Miatyánkot mond­ják. — Hogyhogy a Miatyán­kot? — Mást se hall az ember, mint hogy „bocsásd meg a mi vétkeinket, amiként mi is meg­bocsátunk az ellenünk vétke­zőknek”. Csak az a gubancom ezzel az imával, hogy nem el­lenük, hanem ellenünk vétkez­tek. — Ugyan ki vétett magának és mivel? —Mondja, maga hány dollár kölcsönt kért Nyugatról? — Én? Ugyan kitől kértem volna? Nemhogy rokonom, de ismerősöm sincs kint... — Na látjaj nekem sincs, mégis én fizetem vissza. Meg arra se emlékszem, mikor ír­tam alá a bős—nagymarosi vízlépcső építésének nemzet­közi szerződését. Mióta föl­emelték az én érdekemben a gyógyszerárakat, a reuma elle­ni tablettákat se tudom kiválta­ni. Képtelen vagyok olyan mélyre hajolni, hogy elérjem az életszínvonalamat. — Ezek csak átmeneti gon­dok, Jani. Átalakították a Kor­mányt, egy sor személyi válto­zás történt odafönt. Majd meg­látja, rendbejön minden. Szomorkás szomszéd rám nézett, és elkezdett lefelé futni a lépcsőn. — Hová ilyen sietősen, szomszéd? — kiáltottam utá­na. — Hajt a kíváncsiság —felel­te. — Elmegyek megnézni, hány leváltott miniszter áll sor­ba munkanélküli-segélyért. T. Ágoston László Euro- mérnökök nálunk is (Folytatás az 1. oldalról) A cím használatát kérvé­nyezni kell a FEANI Nemzeti Bizottságán keresztül, s ezt a Magyar Minősítő Bizottság bí- , rálja el. Kérelmüket a testület­hez — ezt Pungor Ernő akadé­mikus, tárca nélküli miniszter vezeti — azok a szakemberek nyújthatják be, akik megfelel­nek a szigorú szakmai követel­ményeknek. A pályázatokat a jelentkezőktől április 2-át köve­tően fogadják el a FEANI Ma­gyar Nemzeti Bizottságánál (1111 Bp., XI., Goldmann György tér 3.). Ginsztler pro­fesszor azt is hangsúlyozta: az euromérnöki cím használatá­nak 1993 után, az „egyesült Európában" lesz igazán nagy jelentősége. Fotó: Kovács Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents