Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-31 / 26. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. január 31csütörtök Mackó az erszényben Sok gyermek kedvence a Teddy nackó. Kevesen tudják, hogy ezt a játékot így Ausztráliában élő erszényes mackóéi, a koaláról mintázták. Néhol — első- orban persze Ausztráliában — olyan lethűen, hogy a játékmackó bundája is okszor eredeti koalaprém volt. Bájos pofácskája, lágy, puha bundájára s igen jámbor viselkedésére rá is fizetett koala. Amikor jóllakva, szőrgombóccá ömbölyödve elszunyókált a ritkás erdő áinak elágazásaiban, könnyű célpontot yújtott a puskás embereknek. A kipusz- ulástól csak az mentette meg, hogy még [dejében szigorú védelem alá helyezték, gy ma már legfeljebb csak a fényképezőépek zavarják meg a pihenését. Az erszényesek, ezek a viszonylag ezdetleges fejlődési fokon megmaradt m lősök ma már csak Ausztráliában — és léhány fajuk Dél-Amerikában — élnek, evüket arról a hasfalukon lévő bőrtasak- ol kapták, amelyben — mintegy utóvem- fiességként — még jó ideig hordják a ejletlenül, magatehetetlenül világra jött kölykeiket. Némely erszényesnek erszény pótló bőrkettőzete van a hasfalán, mások hasaljuk sűrű, puha szőrzetében őrizgetik az igen rövid vemhesség után megszülető, és az anya egyik csecsbimbójára, a szájával rátapadó kölyküket a teljes kifejlődésig. A koalának medveszerű az alakja és a tartása, olyannyira, hogy erszényes medvének is nevezik, bár fejlődésében igen távol áll a medvéktől. De nemcsak ez indokolja, hogy találóbb róla mintázni egy játékot, mintsem a mézevés mellett egyébként nagyon is ragadozó „igazi" medvékről. A mézet a koala is szereti, ha hozzájut, de ha nem talál, csupán az eukaliptuszok leveleit pusztítja. A koala családtagjai — egy hím, több nőstény és a kölykök — gyakran hónapokig is ugyanazon a fán élnek. Csak akkor költöznek át egy „házzal” odébb, ha már lerágtak minden ehetőt. Kép: Még mindig csak anyja erszényében él ez a hat hónapos koalabébi Miamiban, a Metrozoo állatkertben. Születésekor csak néhány centi volt. Körbe-körbe Ha a körbe írt betűket meghatározott sorrendben olvassátok össze, egy európai ország nevét kapjátok megfejtésül. Kint lakott a szegény özvegyasszony a falu szélén, egészen az erdők alján, egy rozoga, öreg viskóban. Olyan szegény volt, hogy napokig nem került az asztalára más étel, csak egy darabka kenyér. — Ferkó fiam, fogd csak azt a legnagyobb mázas bögrét, menj ki az erdőre, szedd tele szamócával, legyen valami ennivaló a háznál, hogy éhen ne vesszünk — így szólt az özvegy a fiához. A f iú tüstént útnak eredt. Egyenesen a vágásnak vette az útját. A facsonkok tövében terem a legtöbb erdei eper. Csak úgy piroslikaföld az illatos gyümölcstől. Szaporán szedte Ferkó a szamócát, még az sem zavarta, hogy két fiatal medvebocs mál- názott az erdő szélén. A medvék sem féltek. Kölyökmedve és gyermek nem félnek egymástól. Rövid idő alatt megtelt a bögre, kis barátunk azonfelül maga is jóllakott az ingyen gyümölcsből. A mázas fazekat kebléhez szorítva indult hazafelé. A kereszteződésnél egylovas, könnyű kocsi jött Ferkóval szemben. Tündérszép asszony hajtotta a lovat, olyan szép, hogy Ferkó szája tátva maradt a csodálkozástól. — Ez csak a hegyek tündére lehet — gondolta kis barátunk. A hegyek tündére meghúzta a gyeplőt, csettin- tett pici piros szá- jacskájával, a kocsi megállt. — Ejnye, hadd látom, mi van abban a csuporban— a tündér kíváncsian hajolt a szamócával telt fazék fölé. — Szamóca! — valósággal csilingelt a hangja. Ferkó csak bámult rá, felelni is elfelejtett. Nagy, haragoszöld leveleket szedett össze, gondosan leterítette azokat a kocsi aljába, a szamócát meg mind egy szemig kiborította az így rögtönzött tálcára. A tündérnő megsimogatta Ferkó arcát, csillogó ezüstpéntz nyomott a markába. — Flolnap is eljövök — csicseregte a tündér. Felugrott a kocsira, egyet suhintott az ostorával a lovak közé, s egyszeriben eltűnt Ferkó szeme elől. Ferkó szaladt vissza a vágásba, hogy teleszedje csuprát szamócával, csak ott nézte meg a kezében szorongatott pénzdarabot. Egy darab ezüstpénz volt. Bizony már estére hajlott az idő, mikor hazaérkezett. — Ejnye, kisfiam, de sokáig oda voltál — korholta szelíd szóval édesanyja. Ferkó nem felelt. Csendesen mosolygott. Megvacsoráztak, hamarosan lefeküdtek, csönd borult a kis szobára. Ferkó fölkelt, lábujjhegyen az asztalhoz osont, s az ezüstpénzt, amellyel délután a tündér megajándékozta, óvatosan letette a kopott terítő kellős közepére. — Fiacskám, nézd már ezt a csodát! — költötte fel reggel az anyja. — Egy ezüstpénzt találtam az asztalon! Határtalan volt a szegény özvegyasszony öröme, csak azt nem tudta elgondolni, hogyan került a pénz az asztalra. Déli harangszóig az egész falut bejárta a hír, az emberek is mind csodát emlegettek. Fösvény Dani, a falu legmódosabb gazdája nagyon elszégyellte magát, hogy lám, még a földöntúli hatalmak is gondoskodnak az özvegyről, csak neki nem jutott soha eszébe, hogy néha- néha segítsen rajta. Egész zsák lisztet, tyúkot, sonkát, malacot küldött ajándékba Ferkó anyjának. Ha már ez a fösvény Dani is megnyitotta a szívét, mi sem lehetünk kutyábbak — mondogatták a falubeli asszonyok, emberek, s egyre-másra küldték az ennivalót az özvegynek. Örökre elköltözött a szükség a faluszéli viskóból. Ferkó nap nap után leste a jó tündért, akinek mindent köszönhetett. Ott áll a keresztútnál, de a hegyek tündére nem jött el soha többé. GYŐRI LÁSZLÓ TUDÓDÉ Hogy hívnak, sejted-e, mi a neved, tudod-e? Se gazdád, se neved, neved: az kóbor eb. Gyanítod, erre száll, kőre írva, eltalál. De egyszer, sejted-e, lesz igazi, tudod-e? Lesz gazdád, a neved már sohase kóbor eb. Úgy hív majd, sejted-e, Gyere ide, Tudódé! A találós kérdés és társai... REJTVÉNYES DÉLUTÁN A rejtvényes délután megrendezéséhez csak nagyon kevés kellék szükséges, úgy, hogy könnyen felkészülhetsz rá. Ha megérkeztek a srácok, kezdődhet a játék. Az első feladat legyen, vajon ki a legjobb megfigyelő. Tegyél az asztalra 10 hétköznapi és 10 iskolai tárgyat. Ezt a gyerekek egy percig nézhetik, utána egy papírra mindenki írja le, mire emlékszik. (A legjobb megkaphatja a kiváló megfigyelő címet.) A változatosság kedvéért muzsikálhattok. Egy magnetofon vagy lemezjátszó akad valamelyik családnál, de ha egyikőtök játszik valamilyen hangszeren, az is elég. Magnetofonról hangszerek szólnak, ki tudja megállapítani, melyek azok? (A felvétel a rádióból megoldható.) A hangszeren eljátszanak dalokat, meg kell állapítani, mely országban született a dal? Esetleg azt is, ki írta? Külföldi hanglemez meghallgatása után ki tudja megmondani, milyen nyelven énekeltek? Hasonló rejtvényeket te is kitalálhatsz! Pihentetőnek feladhatsz egykét találós kérdést és felszolgálhattok uzsonnát. Ezt a résztvevők adják össze azzal, hogy mindenki hoz egy kis meglepetést (gyümölcs, keksz, szörp, csoki, cukor stb.). A legjobb találós kérdés feltevőjét jutalmazhatjátok gyümölccsel! Tartalékban írok neked pár találós kérdést. (Száz szeme van mégsem lát (lánc). Láb nélkül jár, kéz nélkül üt (óra). Melyik tóban nem lehet fürödni (ragasztó). Melyik korban élnek a madarak (bokorban) stb. Ha van kedved, a társaid számára készíts sportrejtvényeket is. Például rokon értelmű, a sportággal kapcsolatos vagy eseményt kifejező szavakat írj össze. Bokszkesztyű — gong, csusza — adogatás, sarokrúgás — 6:3, lehet folytatni a sort napestig. Ezután ezeket a szavakat keverd össze és társaidnak add oda, ők párosítsák össze! A győztes a kiváló sportmester címet kapja meg. A délutánt vidám játékkal fejezzétek be! Mindenki írja fel papírjára a következő szavakat: kerékpár, mozgólépcső, fa, bohóc. E szavak beépítésével kell egy rövid történetet írni vagy mondani az iskoláról, esetleg az osztályfőnöki óráról. Hajói éreztétek magatokat, a rejtvényes délután új rejtvényekkel megismételhető, de azon már te is törd a fejed! Betűdominó A dominóköveket rakjátok egymás mellé úgy, hogy a betűk folyamatosan olvasva egy magyar költő (1883— 1941) nevét adják eredményül! Ki a költő?
