Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-22 / 18. szám
1991. január 22., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 A SZAKÉRTELEM KEVÉS Emlékszünk még az ígéretekre? A rendszer- váltás küszöbén és azt követően elhangzott: vége a káderpolitikának. Új nap virrad az alkotó értelmiségre is, s ahhoz, hogy megvalósíthassa önmagát, nem kell okvetlenül külföldre távoznia. Lesz tere a cselekvésnek, s a felszabadított energiák végre nem mennek veszendőbe. Ám hamarosan kiderült, hogy a mai magyar pártok inkább érzelmi alapon szerveződtek, s ez hatja át a hatalomgyakorlás minden területét. Az elvek szintjén befellegzett a vezetői alkalmasság alapjaként fenntartott hármas követelménynek. De jött helyette más. Kialakult egy újabb, immár többpárti nomenklatúra, egy újabb káderpolitika. Már eszerint választotta Antall József a minisztereit és eszerint cserélgeti őket. Ezért van az, hogy a darabszámra elosztott miniszteri tárcákat csak adott párt töltheti be, mert ez volt a koalícióra lépés feltétele. Ha a legnagyobb kormánypárt engedményeket tesz a szakértelem javára, akkor azt csak az amúgy neki jutó miniszteri tárcák esetében teheti. Ezért történhetett meg, hogy a földművelésügyi miniszter cseréjénél az előkészítés időszakában a szakma által elismerten a legkiforrottabb, kivitelezhető programmal rendelkező jelölt — csak azért, mert nem volt hajlandó belépni a minisztert adó pártba — „váratlanul” háttérbe szorult. Azok sem járnak jobban, akik engednek a csábításnak. Akikkel el lehet hitetni, hogy most ilyen szelek fújnak. A köztársasági megbízott Somogy megyei irodájának vezetésére — a legutóbbi napokig — többen is aspiráltak. Utóbb kiderült: esélye erre csak a kormánykoalíciót alkotó helyi pártok jelöltjeinek volt. S hogy, hogy nem, újra előkerült a szakértelem! Merészet gondoltak a kisgazdák, s megnyerték az egyik elismerten kiváló közigazgatási szakembert, legyen a jelöltjük. Ám ennek az volt az „ára”, hogy — akár visszamenőleges határidővel is — be kell lépni a pártba. A jelölt engedett a kérésnek. Ám — milyen is az információáramlás! — a helyi érdekeltek nem tudtak arról a központi pártalkuról, amelynek eredményeképpen már előre szétosztották a funkciókat. Eszerint azokban a körzetekben, ahol a köztársasági megbízott a kormánykoalíció egyik pártjának embere, ott a helyi irodavezetőket a többi koalíciós párt adja. Ám sokszor még az is kevés, ha eldőlt, hogy melyik párt embere lesz a funkcionárius. Mert a pártokban különböző érdekcsoportok vannak, a belső harcot is meg kell vívni. S újra főszerephez jut a telefon, bár ezeket ma már nem „K” vonalaknak hívják, de többé-kevésbé azonos tartalmú információkat közvetítenek. Fentről lefelé. Hiábavaló volt megmozgatni a köveket, a felsőbb elvárás végrehajtatott. Az új nomenklatúra szerint. A kisgazdák jelöltje pedig kilépett a „pártjából". Mert a valóban jó szándék ellenére a szakértelem egymagában kevésnek bizonyult. Egyre gyakoribbá válnak az ilyen megoldások. S van még néhány betöltetlen, elosztásra váró funkció. Időnként a pártatlan pályázati elbírálások is meglepő eredményt hoznak. Érdemes elgondolkodni azon: ha csak az ország lakosságának mindösz- sze a 3 százalékát kitevő párttagok közül választható „szakértő”, akkor hol is tartunk?! Lengyel János ELCSENDESEDETT A GYÁR Harmincnégyezer tonna cukor SZÁZHÉT NAP ALATT — KAMPÁNYZÁRÓ MUNKÁSGYŰLÉS A kilencvenhat éves Kaposvári Cukorgyárban egy héttel ezelőtt szalagra került az utolsó cukorrépa, aztán következtek az utómunkák és vasárnap délutánra elcsendesedett, kiürült a gyár. A hagyományokhoz híven tegnap reggel fél nyolckor az Édosz művelődési házban a Kaposcukor Rt. mintegy háromszáz dolgozója munkásgyűlést tartott, melyen Kováts Imre elnök-igazgató összegezte a kampány tapasztalatait és egyben vázolta 1991 feladatait. Nem könnyű, nehézségektől, műszaki gondoktól sem mentes kampányt tudhat maga mögött a gyár kollektívája. A százhét nap alatt kétszaznyolcvanhá- romezer tonna cukorrépát dolgoztak fel, melyből az elmúlt évihez hasonló mennyiségű, harmincnégyezer tonna cukrot nyertek. A jugoszláviai együttműködésből származó, a gyárhoz visszakerülő termékkel együtt így összesen 38 700 tonna cukor előállításával zárták a kampányt. Sikeres év volt A feldolgozás harmadik hetében keletkezett üzemzavar ellenére Kováts Imre sikeresnek minősítette az 1990-es évet. Ennek értékét, az itt dolgozók tisztességes munkáját csak fokozza az a tény, hogy év közben jelentős szervezeti változás is történt: az osztrák Agrana International Rt-vel részvény- társaságot alakítottak. Mint utalt rá az elnök-igazgató, a tavalyihoz hasonló, s a tervezettnél magasabb, mintegy 130— 140 milliós nyereséggel zárnak várhatóan. Ezzel együtt a cukoripari átlagnál nagyobb arányban nőttek a bérek, az előző évinél ötven százalékkal többet költöttek szociális kiadásokra és tovább javultak a munkafeltételek. Utalt arra is Kováts Imre, hogy ezek a tények senkit sem tölthetnek el maradéktalan örömmel, hiszen közismertek az ország súlyos gazdasági nehézségei, s ezek hatása alól a kaposvári gyár sem tudja kivonni magát. Látnivaló már most, az év elején, hogy mintegy 6—700 millióval nőnek a költségek, melyeket a részvénytársaság nem képes tovább elhárítani. Ezért intett a költségtakarékos gazdálkodásra az üzem- és munkaszervezet racionalizálására. A minőség követelménye A feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy az alapanyag-ellátásnak, termeltetéspolitikának elsődlegességet kell biztosítani, mert csak jó répából lehet gazdaságosan, olcsó cukrot előállítani. Kifejtette azt is, hogy minden korábbinál többet kívánnak fordítani oktatásra, képzésre és továbbképzésre, mert a minőségi alapanyag feldolgozásához nélkülözhetetlen a minőségi szellemi felkészültség. A termelésen a gazdálkodáson túl az igazgató nyíltan foglalkozott a gyárban kialakult feszültségekkel, személyi problémákkal is. (Lapunkban a közelmúltban írtunk erről.) A munkásgyűlésen felolvasták dr. Mario Reyzeknek, az Agrana International Rt ügyvezető igazgatójának válaszlevelét a hozzá elküldött bizalmatlansági indítványról. Ebben dr. Mario Reyzek közli, hogy a gazdasági és üzleti érdekeket sértő bizalmatlansági indítványban leírtakat kivizsgálta. Tisztázott „vádpontok" Azt írja Ház Lászlónak címzett levelében, hogy a bejelentők „... félrevezették a Kaposcukor Rt igazgatóságának és felügyelőbizottságának tagjait, illetve a részvényeseket is. Ugyancsak félrevezették a magyar közvéleményt. Mindez jelentős mértékben sérti a Kaposcukor Rt. valamennyi dolgozójának és a részvényeseknek gazdasági, egzisztenciális érdekeit”. A problémákat, a feszültségeket szemtől szembe tisztázták a munkásgyűlésen. Szót kapott mindenki, akinek bármi mondanivalója volt az elmúlt két hónap idegeket borzoló eseményeivel összefüggésben. A végzett munka köszönetével vélhetően, megnyugodott légkörben távozhatott mindenki a több órás eszmecseréről. (Vörös) Válaszúton az élelmiszer-gazdaság Az ember csak kapkodja a fejét. Egyik este azt hallja a tévéhíradóban, hogy 1991-ben akár 30—40 százalékkal is emelkedhet a tej- és tejtermékek, meg a hús ára. Másnap ugyanott azt mondja az előző napi minisztériumi nyilatkozó, hogy ő csak egy lehetőségről beszélt, meglehet, hogy nem is drágábbak, hanem éppenséggel olcsóbbak lesznek ezek az alapvető élelmiszerek. A kereskedők eközben — a vevőkkel együtt — azt állítják, hogy már most is elviselhetetlenül magasak az élelmiszerárak. A raktárak dugig vannak élelmiszerrel, a tejfogyasztás 10—15 százalékkal, a húsé még nagyobb arányban csökkent az elmúlt évben. o Az árvita azonban csak a jéghegy csúcsa. Ha a magyar fogyasztók mind nagyobb hányada képtelen megfizetni az egyre dráguló élelmiszereket, a termelők méginkább az export felé fordulnak. Csakhogy a hazai élelmiszerexport épp ezekben a hónapokban jutott el a teljes reménytelenség állapotába. A világpiacon esnek az élelmiszerárak, ráadásul szinte mindenütt növekszik a protekcionizmus, az áhított Közös Piac egyre bevehetetlenebb várnak tűnik számunkra. A magyar élelmiszerek minősége egyébként sem tart lépést a nyugateurópai követelményekkel, amelyek lassanként már olyan szigorúak, mintha gyógyszerekről lenne szó. A hazai export- támogatás a kivitel egyik fő ösztönzője éppen most szűnik meg. A legfrissebb rossz hír pedig úgy szól, hogy a szovjetek 1991 -ben az államközi szerződés keretében lényegében semmilyen élelmiszert sem akarnak tőlünk venni. Csak az egyes köztársaságokkal, vagy vállalatokkal kötött szerződések jelenthetnek némi reményt. De ilyen szerződések eddig még alig születtek, és kötésük olyan mérhetetlen komplikációkkal jár a kaotikus szovjet viszonyok között, hogy túl rózsás reményeink itt sem lehetnek. o A szakemberek szerint a hazai élelmiszer-gazdaságot az új esztendőben egyenesen nyugat-európai élelmiszerdömping fenyegeti. Egyes érdekvédelmi szervezetek máris a magyar piac és a hazai termékek szigorú védelmét követelik. És akkor még nem beszéltünk az agrárágazat időzített bombájáról, a földkérdésről. Az elmúlt hónapokban sajnos nem jutottunk közelebb a falusi tulajdonviszonyok tisztázásához, márpedig kétség nem fér hozzá, hogy ez bármiféle agrárpolitika kiindulópontja. Vagyis egyre inkább úgy látszik, hogy összecsapnak a hullámok a fejünk fölött. Alakosság nem tudja megfizetni a mind drágább élelmiszereket, az exportunk elé áthághatatlan akadályok tornyosulnak, a külföldi termékek a belföldi piacot is szűkítik, ráadásul teljes a bizonytalanság a földkérdésben. Az egyes állampolgár, a vevő vagy épp a gazda, a téeszelnök, meg a kereskedő mindezt tapasztalva kijelentheti, hogy káosz van az élelmiszer-gazdaságban, és ezért vélekedhet akár homlokegyenest eltérő módon ugyanazon tényről. Nem teheti azonban ugyanezt az ország kormánya, legfőképpen pedig nem cselekedhet zűrzavarosán. © A mezőgazdaság láthatóan a legnagyobb válságágazatunk lesz, nem hallgatható tehát a mindenre kiterjedő helyzetfeltárás, az őszinte diagnózis és a határozott intézkedések sorozata. A legsürgetőbb feladat a földtulajdonnak a napi pártpolitikai és koalíciós érdekeken felülemelkedő, az ország stabilitását szem előtt tartó, határozott megoldása. Be kell továbbá nyilvánosan ismerni, hogy a magyar mezőgazdaság túl sokat, túl drágán, és nem a megfelelő minőségben termel. A költségvetés pedig nem vállalkozhat arra, hogy ezt a mind nehezebben — vagy egyáltalán nem — értékesíthető árut továbbra is ugyanúgy támogassa, mint az elmúlt évtizedekben. Természetesen a mezőgazdasági kapacitások ésszerű csökkentésénél egy sor szempontot figyelembe kell venni. Nem kerülhet veszélybe az ország élelmiszer-ellátása, azaz semmiképpen sem lehet avisz- szafejlesztés spontán, csak a piac által irányított folyamat. Hiszen egy ilyen mezőgazda- sági fogyókúra esetén csaknem biztos, hogy az inga a másik irányba leng ki, azaz előbb- utóbb áruhiány lép fel. Számolni kell azzal is, hogy a mezőgazdaságból hirtelen felszabaduló munkaerő ma jószerivel csak a munkanélküliek számát gyarapítaná. Pusztai Éva